2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Hátra harc!

A délszláv válság hiteles története

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Hátra harc!

A szívnek meg kell szakadni! Hasfelmetsző Jack boszniai szerb változa­ta, egy jelképes nevű személy, egy bizonyos Koljević, azon kesereg, hogy a Boszniában bevezetett általános mozgósítás miatt az ottani szerb fiata­lok is veszélybe kerültek.

Mintha nem éppen miatta és pszichiáter barátja miatt kellett volna mozgósítani. Erről már csak az a frissiben hallott vicc jut eszembe, hogy:

Kérdés: Miért haltak ki a dinosza­uruszok?
Válasz: Mert ráfutottak a védtelen szerb népre.

Ennyit a kőkorszakról, amely most vette kezdetét a Balkánnak ezen a fertályán. Egyelőre hárman tartják a kezükben a kőbaltát: Milošević, a bar­langjában ülő Kőkorszaki Szaki, Bulatović, aki azelőtt Senki Alfonz néven jutott be a világirodalomba, és Dobri­ca, az NBA (a Nemzet Bolsevik Atyja). No mármost, jól értesült belgrádi kö­rök tudni vélik, hogy a Szaki, aki időnként cseveg az egyetemistákkal, akik viszont nem előbbre valók, mint egy földművesszövetkezet tagjai, nos, a Főnök egy katonai támaszponton várja a helyzet alakulását. Merthogy a washingtoni BB (Bush & Baker) már régen kitűzte a fejére a vérdíjat. „Ju­goszlávia jöhet, de csak ha Milosevié töri a követ.” Vagyis: „Addig jár a korsó a kútra, míg nem eresztik útra.”

A nemzet ellensége jelen pillanat­ban az Egyetem. A hatalmas forradal­mi hagyományokkal rendelkező belg­rádi univerzitás mindezidáig ódzkodott szembeszegülni a hatalommal, és in­kább az örök vadászmezőkön is ve­szélyeztetett szerb nép védelmében pufogtatott harcias jelszavakat. De mit ad Isten? Az alattomos Nyugat bevezeti a szankciókat, és egyszerre felébred bennünk a demokrácia iránti osztatlan szerelem. A történet szép, még ha nem is igaz. Ez a dicső ifjúság – amely, ha kellett, tudott bátran kiállni az egypártrendszer cso­dálatos intézménye mellett, mert szíve felett hordta a bajusztalan Vezér me­lengető képét – most megtáltosodott.

Nekem ez arra hasonlít, mint mikor valaki egy ledöntött Lenin-szobrot le­köp. Eszméletlen bátorság kell hozzá.

Mindegy. Ez van, ezt kell (de már mióta?) szeretni. A távolról jött króni­kás egy kedélybeteg egykedvűségével állapítja meg, hogy a demokratikusnak nevezett szerb ellenzék helyezke­dik a kisjugoszláv politikai palettán. Eddig is azt tette, csakhogy most már a szankciók kényszere is a nyakába szakadt. Pedig az ellenzék sem akart semmi mást, mint a Nagy Politikai Ellenfél. Legfeljebb csak többet.

Az igazi szerb ellenzéki (csodák csodájára van ilyen!) először is fel­emelné három ujját, és bocsánatot kéme a világtól, majd a mellette élő testvérnépektől. Ezt követően kijelölne egy helyet, például Kragujevacot, ahol felelősségre vonnák a háborús bűnö­söket. Egy-két politikust és nagyon sok újságírót, akiknek a lelkén több áldozat szárad, mint gondolnánk. Egy hivatás teljes lejáratásának voltunk és vagyunk szemtanúi ebben a véres „hazá”-ban. De ez a legkisebb veszte­ség. Ennél sokkal borzasztóbb, hogy riporterek és szerkesztők teljesen va­lótlan hírei alapján olyan kannibaliz­mus szabadult fel, amelyhez mérhető még nem volt ebben az évszázadban.

Vigyázat, a vád súlyosságát fokozza, hogy az említett periódusban volt egy fasizmus és egy sztálinizmus is.

Sokszor beszélgettem józanul gon­dolkodó emberekkel (ilyenek is van­nak!), akik szerint a horvát rezsim sem jobb a szerbiainál. Merthogy itt legalább megjelenhet egy Vreme, egy Napló, egy Monitor, egy Studio B. Ott meg leállítják a szinte egyetlen független lapot, a Danast. Sőt a hiva­talos állami politika szintjére emelték a cenzúrát Ez így igaz. És nincs sem­milyen csakhogy. Legfeljebb annyit me­részkednék megállapítani, hogy a háborút nem az a Tito-féle tábornok kezdte el, aki tényleg egy, enyhén szólva is, nemzetieskedő garnitúra jel­képe. Ő egy torzkép összetevő eleme, de ennél se több, se kevesebb. Sőt beleillik a kelet-európai posztkommu­nista rendszerek színskálájába. A kommunizmust a nacionalizmus vál­totta fel. Nálunk kannibalizmus, má­sutt nemzeti nyöszörgés formájában. A kimenetel mindenütt azonos, legfel­jebb másutt kevesebb áldozattal jár.

Ékes példa erre, hogy az említett rendszerek (kivéve a tankok által fe­nyegetett Szlovéniát és Horvátorszá­got) nem voltak képesek egy tisztes­séges kisebbségi törvényt meghozni. Véletlenül? Korántsem. A többség mindenkori arroganciájáról van szó.

Végül arról szeretnék szólni, hogy a címben említett jelszó, sajnos, az egy­re sekélyesedő honi (vajdasági) tájé­koztatásunkra is vonatkozik. A hata­lom a társadalmi és szellemi perifériá­ra szorult, lelkileg megingott szemé­lyek segítségével akarja áttörni a pár­tatlan újságírás védőfalát. Ezt próbálja először durván (lásd a Vajdaság Fő­szerkesztőjének módszereit), majd, amikor ez nem megy, ravaszabb hú­zásokkal megoldani. Ez történt egyet­len napilapunk esetében is, amelynél már érezni a szerkesztéspolitika „simulékonyság”-át. A Napló csak szo­morúan állapíthatja meg: egyesek is­mét törököt fogtak.

1992. június 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább