2021. december 2. csütörtök
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Hátra harc!

A délszláv válság hiteles története

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Hátra harc!

A szívnek meg kell szakadni! Hasfelmetsző Jack boszniai szerb változa­ta, egy jelképes nevű személy, egy bizonyos Koljević, azon kesereg, hogy a Boszniában bevezetett általános mozgósítás miatt az ottani szerb fiata­lok is veszélybe kerültek.

Mintha nem éppen miatta és pszichiáter barátja miatt kellett volna mozgósítani. Erről már csak az a frissiben hallott vicc jut eszembe, hogy:

Kérdés: Miért haltak ki a dinosza­uruszok?
Válasz: Mert ráfutottak a védtelen szerb népre.

Ennyit a kőkorszakról, amely most vette kezdetét a Balkánnak ezen a fertályán. Egyelőre hárman tartják a kezükben a kőbaltát: Milošević, a bar­langjában ülő Kőkorszaki Szaki, Bulatović, aki azelőtt Senki Alfonz néven jutott be a világirodalomba, és Dobri­ca, az NBA (a Nemzet Bolsevik Atyja). No mármost, jól értesült belgrádi kö­rök tudni vélik, hogy a Szaki, aki időnként cseveg az egyetemistákkal, akik viszont nem előbbre valók, mint egy földművesszövetkezet tagjai, nos, a Főnök egy katonai támaszponton várja a helyzet alakulását. Merthogy a washingtoni BB (Bush & Baker) már régen kitűzte a fejére a vérdíjat. „Ju­goszlávia jöhet, de csak ha Milosevié töri a követ.” Vagyis: „Addig jár a korsó a kútra, míg nem eresztik útra.”

A nemzet ellensége jelen pillanat­ban az Egyetem. A hatalmas forradal­mi hagyományokkal rendelkező belg­rádi univerzitás mindezidáig ódzkodott szembeszegülni a hatalommal, és in­kább az örök vadászmezőkön is ve­szélyeztetett szerb nép védelmében pufogtatott harcias jelszavakat. De mit ad Isten? Az alattomos Nyugat bevezeti a szankciókat, és egyszerre felébred bennünk a demokrácia iránti osztatlan szerelem. A történet szép, még ha nem is igaz. Ez a dicső ifjúság – amely, ha kellett, tudott bátran kiállni az egypártrendszer cso­dálatos intézménye mellett, mert szíve felett hordta a bajusztalan Vezér me­lengető képét – most megtáltosodott.

Nekem ez arra hasonlít, mint mikor valaki egy ledöntött Lenin-szobrot le­köp. Eszméletlen bátorság kell hozzá.

Mindegy. Ez van, ezt kell (de már mióta?) szeretni. A távolról jött króni­kás egy kedélybeteg egykedvűségével állapítja meg, hogy a demokratikusnak nevezett szerb ellenzék helyezke­dik a kisjugoszláv politikai palettán. Eddig is azt tette, csakhogy most már a szankciók kényszere is a nyakába szakadt. Pedig az ellenzék sem akart semmi mást, mint a Nagy Politikai Ellenfél. Legfeljebb csak többet.

Az igazi szerb ellenzéki (csodák csodájára van ilyen!) először is fel­emelné három ujját, és bocsánatot kéme a világtól, majd a mellette élő testvérnépektől. Ezt követően kijelölne egy helyet, például Kragujevacot, ahol felelősségre vonnák a háborús bűnö­söket. Egy-két politikust és nagyon sok újságírót, akiknek a lelkén több áldozat szárad, mint gondolnánk. Egy hivatás teljes lejáratásának voltunk és vagyunk szemtanúi ebben a véres „hazá”-ban. De ez a legkisebb veszte­ség. Ennél sokkal borzasztóbb, hogy riporterek és szerkesztők teljesen va­lótlan hírei alapján olyan kannibaliz­mus szabadult fel, amelyhez mérhető még nem volt ebben az évszázadban.

Vigyázat, a vád súlyosságát fokozza, hogy az említett periódusban volt egy fasizmus és egy sztálinizmus is.

Sokszor beszélgettem józanul gon­dolkodó emberekkel (ilyenek is van­nak!), akik szerint a horvát rezsim sem jobb a szerbiainál. Merthogy itt legalább megjelenhet egy Vreme, egy Napló, egy Monitor, egy Studio B. Ott meg leállítják a szinte egyetlen független lapot, a Danast. Sőt a hiva­talos állami politika szintjére emelték a cenzúrát Ez így igaz. És nincs sem­milyen csakhogy. Legfeljebb annyit me­részkednék megállapítani, hogy a háborút nem az a Tito-féle tábornok kezdte el, aki tényleg egy, enyhén szólva is, nemzetieskedő garnitúra jel­képe. Ő egy torzkép összetevő eleme, de ennél se több, se kevesebb. Sőt beleillik a kelet-európai posztkommu­nista rendszerek színskálájába. A kommunizmust a nacionalizmus vál­totta fel. Nálunk kannibalizmus, má­sutt nemzeti nyöszörgés formájában. A kimenetel mindenütt azonos, legfel­jebb másutt kevesebb áldozattal jár.

Ékes példa erre, hogy az említett rendszerek (kivéve a tankok által fe­nyegetett Szlovéniát és Horvátorszá­got) nem voltak képesek egy tisztes­séges kisebbségi törvényt meghozni. Véletlenül? Korántsem. A többség mindenkori arroganciájáról van szó.

Végül arról szeretnék szólni, hogy a címben említett jelszó, sajnos, az egy­re sekélyesedő honi (vajdasági) tájé­koztatásunkra is vonatkozik. A hata­lom a társadalmi és szellemi perifériá­ra szorult, lelkileg megingott szemé­lyek segítségével akarja áttörni a pár­tatlan újságírás védőfalát. Ezt próbálja először durván (lásd a Vajdaság Fő­szerkesztőjének módszereit), majd, amikor ez nem megy, ravaszabb hú­zásokkal megoldani. Ez történt egyet­len napilapunk esetében is, amelynél már érezni a szerkesztéspolitika „simulékonyság”-át. A Napló csak szo­morúan állapíthatja meg: egyesek is­mét törököt fogtak.

1992. június 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább