Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Végre újból sikerült felhívnom Szara­jevót. Sakkozókkal beszélgettem. Szá­momra mindig is egy külön világ volt az övéké; lévén, hogy nem vagyok kimon­dottan racionális alkat, soha nem értet­tem igazából a lépések miértjét, csak azzal büszkélkedhettem, hogy mindig megéreztem azok súlyát.

Beszélgetés közben is rájöttem, hogy partnereim viszont éppen racionalitásukkal vannak előnyben velem szemben, s azzal, hogy – bármennyire is kegyetlenül hangzik – élnek. Egy szellemvárosban, amelyben, mint mondják, két napra való élelem van. Villanyáram nincs. Az élet tehát nem versenyképes diszciplína az egykori olimpiai városban. „Szarajevóban most az önök sorsa is eldől”- üzenik. Hogy csak ránk, magyarokra gondoltak-e, nem hiszem. Azon is gondolkodom, hogy a nevüket leírjam-e; maradok csak a kezdőbetűknél – tájainkon is­mert emberek, nem akarom annál is nagyobb bajba sodorni őket, mint ami­ben vannak. Egy szerb, egy horvát, egy muzulmán meg egy, aki a többiek he­lyett is azt vallja, hogy vérbeli és vér szerinti bosnyák.

N. K.: „Senki sem hitte közülünk, hogy ez be fog következni. Nem csak a sakkozók jelszava a Gens una sumus, mi itt Boszniában valóban azt hittük, hogy mindnyájan egy nemzetség va­gyunk. Ki vagyok ábrándulva. Ez ag­resszió, hányszor mondjam még, s nem külön valamelyik nemzet ellen folyik, hanem mindegyik ellen. Mladić tábor­nok parancsba adta, hogy Pofalićit kell lőni, mert ott kevesebben vannak a szerbek. De vannak, nem érti?! Én, mint szerb, meg akarom érni azt a napot, hogy lemossam ezt a szégyent a saját népemről.”

F. B.: „Szörnyűség, hogy mi maradt belőlünk. Bujkálunk és éhezünk. Sakko­zóként Szabadkán is szerepeltem, most pedig azt látom, hogy mit hazudik össze-vissza a belgrádi meg az újvidéki TV holmiféle etnikai és vallási háborúról. Nem az folyik, írja meg, ha megírhatja, vagy meg meri írni. Itt átadták a hatal­mat a bűnözőknek és gyilkosoknak Orvlövészek mindenütt. Uram, itt gyere­keket ölnek meg, nem ritkán 11-12 éves lányokat kell temetnünk. A hullák­ba pedig még beleeresztenek egy soro­zatot. A friss sírhalmokra is kilőnek egy párat.”

S. S.: „A polgári lakosság a pincékben él, a múltkori gránátbecsapódás után kenyérért se mernének sorba állni. Tán nem volt még ilyen gyalázat az emberiség történetében, mint amilyen itt van. Nem, a repülőteret még nem nyitották meg, de ha megnyitják, akkor is csak enyhíthetnek a szenvedésen. Karadžićnak pedig nem hiszünk. Tízszer kötött fegyverszünetet, s azután mindig még hevesebben lőtték a várost. Mindig azt mondják, hogy genocídium az egyik vagy másik nép felett, népirtás, de azt senki se mondja, hogy ami itt történik, az valójában genocídium a béke felett, békeirtás minden eszközzel.”

Z. K.: „Némileg ellent kell, hogy mondjak a kollégáimnak, mert én szá­mítottam rá, hogy ez be fog következni. Nézze csak meg a régi Jugoszlávia térképét! Azok a horvátországi terüle­tek, amelyeken a háború folyt, nem voltak elegendőek az ottani szerb lakos­ság számára. Boszniában kellett meg­szerezni a területet, s hozzá megtalálták a megfelelő embert Karadžić személyé­ben. Az SZDSZ és a martalóccsapatok, háborús bűnösök agressziója érte Bosz­niát, amit etnikailag egyszerűen nem lehet megtisztítani, amíg világ a világ. A lakosságcserét, amely a különböző bé­ketárgyalásokon is felmerült, európai tudós koponyák szerint csak másfél ge­neráció, tehát 30 év alatt lehet kivitelez­ni. Ezt akarták 20 nap alatt megcsinál­ni, terrorral, gonosztettekkel.

Azt akarják bebizonyítani, hogy Bosz­niában többé nem lehet egymás mellett élni a nemzeteknek. 1 millió 300 ezer embert, Bosznia-Hercegovina lakossá­gának az egyharmadát áttelepíteni – korlátolt agyak szüleménye. Kiirtják az észt az agyból. Csakhogy Szarajevó nem adja meg magát. Tudja, miért kell Szarajevót, Mostárt, Tuzlát, majd sorban más városokat is a földdel egyenlővé tenni? Mert elárulták a tábornokok ter­vét, s ezért meg kell büntetni őket.”

A várost felszabadítják a felszabadí­tóktól! – így összegeztem magamban a hallottakat. S a halottakat? A bosnyák sakkozók azt is elmondták, hogy a sza­rajevói Mario Juško professzor még jú­nius 15-én fogadalmat tett, hogy ön­gyilkos lesz, ha nem szabadul fel váro­sa. Egy másik, nálánál híresebb ember, a szobrász Nedžad Ibrahimović a Dobrinja lakótelepen él – ha ez a szó kifejezheti (ahogy informátoraim mond­ják:) a lágerlét kétségbeesett gyötrelme­it. A negyedet ugyanis állandóan lövik; lőhetik, mert az az átok ül Szarajevón, hogy katlanban fekszik. A kövek megformálója viszont nem lehet kőszívű ember, verseket ír, vagy egyszerűen gondolatokat jegyez le. Egyiket nekünk is felkínálta. Közöljük: „Édes a szép nő csókja, még édesebb a győzelemé, de a legédesebb a szabadságé.”

S most, mindezek hallatán, érdekel­jenek-e az olyan békés témák, mint a választás, vagy a szankciók hatása a venezuelai böglyök nemi életére? Mire a Napló megjelenik, lesz már elnökünk és kormányfőnk is. Nyilván akkor mara­dunk le a történelmi változásokról, ha majd nem számolunk be időben az ő menesztésükről. Aztán igazából az sem lelkesít föl írásra, hogy I. Radomán megdicsért, mármint bennünket, ma­gyarokat, hogy milyen lojálisak va­gyunk. Csak az ok nem az, amire ön gondol, mélyen tisztelt kormányelnök úr. Ahol ugyanis érdemes volt kimenni a választásokra, ott pont azért szavaztak az emberek, hogy nehogy megint olyan fejest kapjanak a nyakukba, mint, te­szem azt, ön volt. Aki még a tájékozta­tásból is kilopott minden, demokráciára utaló jelzőt.

Egy minapi hír: Dél-Kínában (is­merős kőolajtermő vidék, ugye?) 19 személyen hajtottak végre halálos ítéle­tet – köztük egy olyasvalakit is kivégez­tek, aki 40 km távközlési kábelt lopott el.

Igaz, nekünk csak a jövőnket lopták el. Büntetlenül.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |