2019. december 6. péntek
Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Lőttek Szarajevónak

Németh Árpád
Németh Árpád
Lőttek Szarajevónak

Három napra indultam a bosnyák fővárosba – több mint három héttel ezelőtt. Ez alatt az idő alatt a szemem láttára sorvadt el Szarajevó. Lakosai szemében az éhség, a kiszolgáltatottság, az iszony és a gyötrelem tompította el a fényt; házaiban és utcáin az április eleje óta szűnni nem akaró, sorozatos fegyverropogás.

Megbízható adatok az áldozatok, sérültek számáról nincsenek, s hogy is lennének, amikor semmi sem funkcionál. A villamos, a troli meg a busz már réges-régen leállt; a repülőteret lezárták; üzemanyag nincs; a 2-es, 3-as és 51-es kezdetű telefonszámok nem hívhatók, összesen negyvenezer telefon néma; a BH TV adói szerb kezekbe kerültek, vagy szétlőtték őket; a piacokon most már csupán csalán kapható; a boltok ki vannak fosztva; ha történetesen kenyér érkezik, a tömött sorokba gránát csapódik be; a vízellátás akadozik; villanyégő három hete csak itt-ott és ideig-óráig pislákol; kímélet nélkül lő mindenki – most már a szülészetre és a kórházi klinikákra is. Hogy is lehetne megszámolni az áldozatokat, amikor minden áldott tűzszüneti napon legalább tizenöttel, hússzal gyarapszik a számuk.

A fegyverek elsősorban az emberekre nézve gyilkosak. A nehéztüzérséget csak alkalomadtán vetik be, a gránátbecsapódások viszont mindenpercesek. A gránát érintésre robban, s szilárd anyagban nemigen tesz kárt, repeszei azonban annál könyörtelenebbül – roncsolva, ölve fúródnak be a lágy emberi húsba. A másik „népszerű” szarajevói fegyver a teleszkópos puska. Az orvlövészek válogatás nélkül lőnek minden mozgó emberi célpontra. Az ellenséges erők közelharcai ritkák, zömmel az ártatlan polgári lakosság esik áldozatul.

A legborzalmasabb tragédia a belvárosi bevásárló utcában, a Vasa Miskin járdáin történt. Több mint százan vártak az egyik pékség előtt kenyérre, amikor rövid idő alatt (jellemző szarajevói taktikával) két, aknavetőből kilőtt gránát csapódott be közéjük. Abban az időben, délelőtt 10 óra 10 perckor, még a szülészet romjait filmeztük, ahonnan azonnal a kosevói kórházba siettünk. A traumatológia és az ortopédia folyosóin nem lehetett mozogni a súlyosan sérült és megcsonkított emberi testektől. Az első kórházi jelentés szerint négyen vesztették életüket és hatvanhetén sérültek meg, az áldozatok száma azonban idővel tizenhatra gyarapodott. A tragédia színhelyén már csak egy locsolókocsira találtunk, a patakokban ömlő vér nyomait próbálták – nem nagy sikerrel – eltüntetni. Egy szemeteskukát is mutattak, amely cipőkkel, táskákkal, szatyrokkal és... emberi végtagokkal telt meg. A szikrázó napfényben a szurtos-rózsaszínű víz egy jellegzetesen sekély, 30-40 centi átmérőjű kráterecskében állapodott meg csillogva: a második gránát becsapódásának a nyomában.

Aznap történetesen magunkkal vittük a belgrádi Politika újságíróját is. (Május eleje óta tán ő volt az egyetlen szerb ajkú újságíró a belvárosban.) Velünk volt a Vasa Miskin utcában, mégsem a szemének hitt, hanem a szerb SRNA hírügynökség cinikus megállapításának, miszerint a robbanást a muzulmánok által elhelyezett taposóakna váltotta ki, a provokáció szándékával.

Az egyik közeli parkocskát nemrég ásták. A hetven friss hant fejtámláján azonos az elhalálozási évszám: 1992.

Egy az új temetők közül Szarajevóban

Nem messze, a Bas-csarsi tőszomszédságában, a súlyosan megrongált Európa szálló pincediszkóját hetekkel korábban menekültek lepték el. Időnként valamennyi lisztet, vizet kapnak. A bűz orrfacsaró, a padlón vizelettócsákban toporogtunk. A szálló bejáratát – rejtélyes módon – kulcsra zárják, noha minden üvege törött. A szemközti bank pincéjében, a trezor tövében alszanak a menekültek.

A szülészet felső három emeletét kilőtték, a lépcsőkön egy fiatal anyával találkoztunk, – szinte közvetlenül a szülés után, mondatnók meztelenül – csecsemőjét karjába zárva osont fel az emeletre. Négy órán át lőtték szülészetet, a többi között az ötödik emeleti levő inkubátoros osztályt is. Az általános riadó szerencsére megelőzte a találatokat, és a 150 csecsemőt sikerült idejekorán az alkalmi óvóhelyekre menekíteni. Két koraszülött mégis oxigénsátra nélkül maradt.

A Tito laktanyával szemközti központi vasútállomás jobb oldali része leégett. A jobbára Zadarból még tavaly augusztusban átvezényelt ideges tisztek mindenre lőnek. A siheder, tizenéves növendékek és katonák – alig kétszázan maradtak – rettegnek. Őket a környező toronyépületekből lövik.

Romboló találat érte az UNPROFOR egykori vezérkari szállását. A posta mérnöki irodaházában most mindössze néhány tíz, főleg francia katona állomásozik. Egykori hálóhelyüket, az újdonatúj nyugdíjasotthont is szitává lőtték. Romokban áll az Oslobodenje kiadóház, a televízió, a Bristol, és részben a Holiday Inn Szálló. Az irodaházakat rendszeresen lövik. Több mint harminc ágyú- vagy tanktalálatot kapott a parlament toronyháza, meg az elnökség épülete.

Szándékosan vagy véletlenül lövik az újságírókat is. Jóllehet minden szemben álló fél tudta, hogy a mintegy 40, kizárólag külföldi újságíró az ép telefonvonalak miatt a szerb ellenőrzés alatt tartott ilidžai Bosna szállóban volt elszállásolva, egyik hajnalban gránátpárbaj közepében ébredtünk Az egyik a BBC szerencsére csak berendezésekkel telt szobájában robbant. Úgy döntöttünk, másnap – öt állhatatos tudósító kivételével – Splitbe távozunk. Ott, első este a WTN két kocsiját kobozták el azzal a megindoklással, hogy britek, és a szerbeket támogatják, másnap ugyanezzel a megindoklással a BBC meg a Reuters újságíróit tartóztatták le két órára.

A tengerpartról csak a Sky News csapata tért vissza Szarajevóba. Az alatt az eltelt két nap alatt az ottmaradt Jordi Pujol, a katalán fotoriporter repeszek áldozata lett, társának, Dave-nek az életét páncélinge mentette meg, comb- és heresérülésekkel úszta meg a Skenderija sportcsarnok előtti robbanást. Engem a Boszniában eltöltött 26 nap alatt ötször vettek őrizetbe, háromszor céloztak meg az orvlövészek, egyszer pedig egy légelhárító géppuskával.

A hadsereg által felfegyverzett szerb egységek egyelőre szigorú kordon alatt tartják Szarajevót. Egyes városrészek hetek óta el vannak zárva a külvilágtól. Az ottaniak kilátástalan helyzetén, immár elkerülhetetlenül, csak a kitörés segíthet – a nagy túlerő miatt – hatalmas áldozatok árán. Ez alatt az idő alatt Szarajevó – egyre kísértetiesebben – Vukovárra kezd hasonlítani. Mert Boszniában Horvátországhoz hasonlóan – és a politikusok állításával szemben – nem nemzeti, hanem területi háború folyik.

1992. június 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2009. szeptember 1. 22:03:00

Olvasom a cikket és nézem a képeket, zokogok még 17 év távlatában is, és eszembe jut a mondás:
JEBES DRZAVU, KOJA BOSNU NEMA!

Az, hogy az ember értelmes lény?!,ma már a mesében sem állhatja meg a helyét, Bosznia és Sarajevo után, szabadon, valaha lesz-e ez az egész, mint amilyen volt? Legalább a lelkekben?
Sáfrány Ferenc  

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább