2025. március 23. vasárnap
Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Háborúra ború

Avagy: a rózsák még mindig illatoznak

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Háborúra ború

Krónikásuknak az a kivételes al­kalom adatott meg, hogy szem­tanúja legyen a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság újbóli megalakulási kísérletének. Mindjárt előrebocsátom: különösebb aggodalomra nincs ok, a kísérletet elmosta az eső.

Ez a furcsa égi tünemény a budapesi Népstadion jobb oldalsó tribünjén játszódott le. A jelképes nevű világzenekar, a Fegyve­rek és Rózsák sikertelen koncertjére nemcsak a közép-európai országok szegecsekkel díszített, bőrdzsekibe öl­tözött fiataljai érkeztek, hanem egy valamikori ország hasonló egyenruhá­iba bújtatott ifjai is. A „magyar ten­ger”-ben foltokban fordultak elő szer­bek, horvátok és szlovénok. Még egy újdonsült zászló is előkerült.

Biztonságpolitikai okokból a tribü­nön azonnal be kellett volna vezetni a rendkívüli állapotot, a magyar kor­mánynak pedig kérni a kéksisakosok sürgős betelepítését a lelátó korlátjai mentén. Sőt, az eredetileg szendvics és kóla tömeges árusítása céljából felemelt sátrakat át kellett volna alakí­tani menekülttáborokká. Mindebből azonban nem láttunk semmit, mert, mint már említettem volt, a rendkívül modortalan amerikai banda koncertjét elmosta a májusi zápor. Esőisten siratta Jugoszláviát? Aligha! A jövendő múltkutatóinak lesz a feladata, hogy fényt derítsenek a budapesti éjszaka e „rejtelmére”. Szerény hozzájárulásomat igyekszem az alábbiakban közölni.

1. A különböző délszláv törzsek ifjú képviselői azért nem estek egymás torkának, mert a sorozatos oktatási reform kilőtte belőlük a lingvisztikai érzékenységet, és nem ismerték fel a számukra ellenséges idegen nyelvet.

2. Tömegmészárlásra azért nem került sor, mert a gyors és idejekorán való reagálásáról közismert amerikai adminisztráció bevetette legújabb csodafegyverét, a záport (A Pentagon irattárában Z-12/92 megjelölés alatt szerepel, mint szigorúan bizalmas ok­mány.)

3. A harmadik és egyben legvaló­színűbb magyarázat, hogy a magyar közeg volt jótékony hatással Arkan, Paraga és Janša követőire. Szeren­csés körülmény, hogy a magyarok jelen pillanatban a saját médiumhá­borújukkal vannak elfoglalva, és emiatt már nem jutott fegyver, amit nagy pompával és a titkosszolgálatok bevo­násával kiosztottak volna az acsarko­dók között. Csak dörzsölt kémkutatók fedezték fel, hogy a Fegyverek és Rózsák rövidnadrágos hadseregével egyidejűleg Budapesten járt Habs­burg Ottó. A Népstadion őrei már alkalmazkodtak: sárga-fekete egyen­ruhába öltöztek.

Csak egy apró kitérőt engedek meg magamnak a korszellem alapo­sabb érzékeltetése miatt. Azokban a napokban krónikásuk sorban állt (ke­let-európai szokás, amelynek mottója: ha valaki hátat fordít, az nem a hűt­lenség jele, hanem annak hogy sor­képzés céljából felkínálja szolgálatait) a parlament egyik bejárata előtt több más ajkú tudósítóval együtt, hogy egy sajtóértekezletre bejusson. A szigorú kiskatonák, akik levették a csillagot a sapkájukról, minden újságírót egyen­ként ellenőriztek – a régi jó szocreál stílusban. Az önök krónikása otthon felejtette szájkosarát, s miután az idő elhúzódása miatt értelmetlenné vált a bejutás, hangosan megjegyezte:

– Visszajöttek volna a kommunis­ták?

– Miért, mikor mentek el? – szólalt meg az egyik kollegina.

Tehát a Szerb-Horvát-Szlovén Ki­rályság újraalakításának kísérlete ku­darcba fulladt (a lehetséges okokat lásd fent!), maradt mindenki magára. Ez természetesen Szerbiának a legne­hezebb, mert (nem teljesen alaptala­nul) arra támaszkodott, hogy az egész világ a kruševaci borpárlat, vendéglá­tás és fosztogatás bámulója. A gabo­nából készült italokhoz szokott ameri­kaiak azonban megelégelték a szerb virtust, mert csodák csodájára rájöt­tek, hogy ki borította lángba a volt Jugoszláviát. Ebből a késedelemből, sajnos, azt a magunkra nézve hátrá­nyos következtetést is le kell vonnunk, hogy a washingtoni BB (Bush-Baker) mindeddig inkább adott Milošević, mint a Napló szavára.

Lehet viszont, hogy a világ egyetlen nagyhatalmának a közeljövőben újabb szerb beszélgetőpartnerrel kell szembe­néznie: a csetnikvajdával. Nem ijeszt­getésnek szántam eme megállapítá­somat, csupán azért vetettem papírra, hogy rámutassak a dolgok várható leegyszerűsödésére. Šeselj ugyanis nyíltan kimondja azt, amit elvtársa, a dedinjei Visszarionovics letagad. A végeredmény azonban mind a kettőnél ugyanaz: nácizmus. Szinte teljesen mindegy, hogy egy nemlétező ország választási bohózatából ki kerül ki győztesen. A történelmi tapasztalat szerint ez a szerep a csetnikvajdát illetné meg, hiszen a burkolt fasizmus időszakából már rég átléptünk a nyílt fasizmus korszakába. Nemzetközi szempontból a helyzet nem olyan, mint Hitler Adolf idején volt, mert a káplár ellen összefogott majdnem az egész világ. Náci duónk azonban nem ér ennyit a világnak. Pedig krónikásuk régi hitvallása, hogy a rákos dagana­tot nem lehet aszpirinnal gyógyítani, hanem csakis – légierővel.

1992. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN

Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >

Tovább

Szolidaritás és katarzis?

A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >

Tovább

Ha létezne egy igazi államférfi

Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >

Tovább

Hősök emlékét ünneplik a gyávák

Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >

Tovább

A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről

A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >

Tovább

Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?

A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >

Tovább

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >

Tovább

Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal

Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >

Tovább

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Tovább

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

Tovább

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Tovább

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

Tovább