Ma Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Háborúra ború
Avagy: a rózsák még mindig illatoznak
Bódis Gábor
Krónikásuknak az a kivételes alkalom adatott meg, hogy szemtanúja legyen a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság újbóli megalakulási kísérletének. Mindjárt előrebocsátom: különösebb aggodalomra nincs ok, a kísérletet elmosta az eső.
Ez a furcsa égi tünemény a budapesi Népstadion jobb oldalsó tribünjén játszódott le. A jelképes nevű világzenekar, a Fegyverek és Rózsák sikertelen koncertjére nemcsak a közép-európai országok szegecsekkel díszített, bőrdzsekibe öltözött fiataljai érkeztek, hanem egy valamikori ország hasonló egyenruháiba bújtatott ifjai is. A „magyar tenger”-ben foltokban fordultak elő szerbek, horvátok és szlovénok. Még egy újdonsült zászló is előkerült.
Biztonságpolitikai okokból a tribünön azonnal be kellett volna vezetni a rendkívüli állapotot, a magyar kormánynak pedig kérni a kéksisakosok sürgős betelepítését a lelátó korlátjai mentén. Sőt, az eredetileg szendvics és kóla tömeges árusítása céljából felemelt sátrakat át kellett volna alakítani menekülttáborokká. Mindebből azonban nem láttunk semmit, mert, mint már említettem volt, a rendkívül modortalan amerikai banda koncertjét elmosta a májusi zápor. Esőisten siratta Jugoszláviát? Aligha! A jövendő múltkutatóinak lesz a feladata, hogy fényt derítsenek a budapesti éjszaka e „rejtelmére”. Szerény hozzájárulásomat igyekszem az alábbiakban közölni.
1. A különböző délszláv törzsek ifjú képviselői azért nem estek egymás torkának, mert a sorozatos oktatási reform kilőtte belőlük a lingvisztikai érzékenységet, és nem ismerték fel a számukra ellenséges idegen nyelvet.
2. Tömegmészárlásra azért nem került sor, mert a gyors és idejekorán való reagálásáról közismert amerikai adminisztráció bevetette legújabb csodafegyverét, a záport (A Pentagon irattárában Z-12/92 megjelölés alatt szerepel, mint szigorúan bizalmas okmány.)
3. A harmadik és egyben legvalószínűbb magyarázat, hogy a magyar közeg volt jótékony hatással Arkan, Paraga és Janša követőire. Szerencsés körülmény, hogy a magyarok jelen pillanatban a saját médiumháborújukkal vannak elfoglalva, és emiatt már nem jutott fegyver, amit nagy pompával és a titkosszolgálatok bevonásával kiosztottak volna az acsarkodók között. Csak dörzsölt kémkutatók fedezték fel, hogy a Fegyverek és Rózsák rövidnadrágos hadseregével egyidejűleg Budapesten járt Habsburg Ottó. A Népstadion őrei már alkalmazkodtak: sárga-fekete egyenruhába öltöztek.
Csak egy apró kitérőt engedek meg magamnak a korszellem alaposabb érzékeltetése miatt. Azokban a napokban krónikásuk sorban állt (kelet-európai szokás, amelynek mottója: ha valaki hátat fordít, az nem a hűtlenség jele, hanem annak hogy sorképzés céljából felkínálja szolgálatait) a parlament egyik bejárata előtt több más ajkú tudósítóval együtt, hogy egy sajtóértekezletre bejusson. A szigorú kiskatonák, akik levették a csillagot a sapkájukról, minden újságírót egyenként ellenőriztek – a régi jó szocreál stílusban. Az önök krónikása otthon felejtette szájkosarát, s miután az idő elhúzódása miatt értelmetlenné vált a bejutás, hangosan megjegyezte:
– Visszajöttek volna a kommunisták?
– Miért, mikor mentek el? – szólalt meg az egyik kollegina.
Tehát a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság újraalakításának kísérlete kudarcba fulladt (a lehetséges okokat lásd fent!), maradt mindenki magára. Ez természetesen Szerbiának a legnehezebb, mert (nem teljesen alaptalanul) arra támaszkodott, hogy az egész világ a kruševaci borpárlat, vendéglátás és fosztogatás bámulója. A gabonából készült italokhoz szokott amerikaiak azonban megelégelték a szerb virtust, mert csodák csodájára rájöttek, hogy ki borította lángba a volt Jugoszláviát. Ebből a késedelemből, sajnos, azt a magunkra nézve hátrányos következtetést is le kell vonnunk, hogy a washingtoni BB (Bush-Baker) mindeddig inkább adott Milošević, mint a Napló szavára.
Lehet viszont, hogy a világ egyetlen nagyhatalmának a közeljövőben újabb szerb beszélgetőpartnerrel kell szembenéznie: a csetnikvajdával. Nem ijesztgetésnek szántam eme megállapításomat, csupán azért vetettem papírra, hogy rámutassak a dolgok várható leegyszerűsödésére. Šeselj ugyanis nyíltan kimondja azt, amit elvtársa, a dedinjei Visszarionovics letagad. A végeredmény azonban mind a kettőnél ugyanaz: nácizmus. Szinte teljesen mindegy, hogy egy nemlétező ország választási bohózatából ki kerül ki győztesen. A történelmi tapasztalat szerint ez a szerep a csetnikvajdát illetné meg, hiszen a burkolt fasizmus időszakából már rég átléptünk a nyílt fasizmus korszakába. Nemzetközi szempontból a helyzet nem olyan, mint Hitler Adolf idején volt, mert a káplár ellen összefogott majdnem az egész világ. Náci duónk azonban nem ér ennyit a világnak. Pedig krónikásuk régi hitvallása, hogy a rákos daganatot nem lehet aszpirinnal gyógyítani, hanem csakis – légierővel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)
A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >
A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)
A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >
Harangok és mentőautók
Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >
Kellemes meglepetés
Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >
A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)
Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >
A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka
Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >