2021. január 16. szombat
Ma Gusztáv, Marcell névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Háborúra ború

Avagy: a rózsák még mindig illatoznak

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Háborúra ború

Krónikásuknak az a kivételes al­kalom adatott meg, hogy szem­tanúja legyen a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság újbóli megalakulási kísérletének. Mindjárt előrebocsátom: különösebb aggodalomra nincs ok, a kísérletet elmosta az eső.

Ez a furcsa égi tünemény a budapesi Népstadion jobb oldalsó tribünjén játszódott le. A jelképes nevű világzenekar, a Fegyve­rek és Rózsák sikertelen koncertjére nemcsak a közép-európai országok szegecsekkel díszített, bőrdzsekibe öl­tözött fiataljai érkeztek, hanem egy valamikori ország hasonló egyenruhá­iba bújtatott ifjai is. A „magyar ten­ger”-ben foltokban fordultak elő szer­bek, horvátok és szlovénok. Még egy újdonsült zászló is előkerült.

Biztonságpolitikai okokból a tribü­nön azonnal be kellett volna vezetni a rendkívüli állapotot, a magyar kor­mánynak pedig kérni a kéksisakosok sürgős betelepítését a lelátó korlátjai mentén. Sőt, az eredetileg szendvics és kóla tömeges árusítása céljából felemelt sátrakat át kellett volna alakí­tani menekülttáborokká. Mindebből azonban nem láttunk semmit, mert, mint már említettem volt, a rendkívül modortalan amerikai banda koncertjét elmosta a májusi zápor. Esőisten siratta Jugoszláviát? Aligha! A jövendő múltkutatóinak lesz a feladata, hogy fényt derítsenek a budapesti éjszaka e „rejtelmére”. Szerény hozzájárulásomat igyekszem az alábbiakban közölni.

1. A különböző délszláv törzsek ifjú képviselői azért nem estek egymás torkának, mert a sorozatos oktatási reform kilőtte belőlük a lingvisztikai érzékenységet, és nem ismerték fel a számukra ellenséges idegen nyelvet.

2. Tömegmészárlásra azért nem került sor, mert a gyors és idejekorán való reagálásáról közismert amerikai adminisztráció bevetette legújabb csodafegyverét, a záport (A Pentagon irattárában Z-12/92 megjelölés alatt szerepel, mint szigorúan bizalmas ok­mány.)

3. A harmadik és egyben legvaló­színűbb magyarázat, hogy a magyar közeg volt jótékony hatással Arkan, Paraga és Janša követőire. Szeren­csés körülmény, hogy a magyarok jelen pillanatban a saját médiumhá­borújukkal vannak elfoglalva, és emiatt már nem jutott fegyver, amit nagy pompával és a titkosszolgálatok bevo­násával kiosztottak volna az acsarko­dók között. Csak dörzsölt kémkutatók fedezték fel, hogy a Fegyverek és Rózsák rövidnadrágos hadseregével egyidejűleg Budapesten járt Habs­burg Ottó. A Népstadion őrei már alkalmazkodtak: sárga-fekete egyen­ruhába öltöztek.

Csak egy apró kitérőt engedek meg magamnak a korszellem alapo­sabb érzékeltetése miatt. Azokban a napokban krónikásuk sorban állt (ke­let-európai szokás, amelynek mottója: ha valaki hátat fordít, az nem a hűt­lenség jele, hanem annak hogy sor­képzés céljából felkínálja szolgálatait) a parlament egyik bejárata előtt több más ajkú tudósítóval együtt, hogy egy sajtóértekezletre bejusson. A szigorú kiskatonák, akik levették a csillagot a sapkájukról, minden újságírót egyen­ként ellenőriztek – a régi jó szocreál stílusban. Az önök krónikása otthon felejtette szájkosarát, s miután az idő elhúzódása miatt értelmetlenné vált a bejutás, hangosan megjegyezte:

– Visszajöttek volna a kommunis­ták?

– Miért, mikor mentek el? – szólalt meg az egyik kollegina.

Tehát a Szerb-Horvát-Szlovén Ki­rályság újraalakításának kísérlete ku­darcba fulladt (a lehetséges okokat lásd fent!), maradt mindenki magára. Ez természetesen Szerbiának a legne­hezebb, mert (nem teljesen alaptala­nul) arra támaszkodott, hogy az egész világ a kruševaci borpárlat, vendéglá­tás és fosztogatás bámulója. A gabo­nából készült italokhoz szokott ameri­kaiak azonban megelégelték a szerb virtust, mert csodák csodájára rájöt­tek, hogy ki borította lángba a volt Jugoszláviát. Ebből a késedelemből, sajnos, azt a magunkra nézve hátrá­nyos következtetést is le kell vonnunk, hogy a washingtoni BB (Bush-Baker) mindeddig inkább adott Milošević, mint a Napló szavára.

Lehet viszont, hogy a világ egyetlen nagyhatalmának a közeljövőben újabb szerb beszélgetőpartnerrel kell szembe­néznie: a csetnikvajdával. Nem ijeszt­getésnek szántam eme megállapítá­somat, csupán azért vetettem papírra, hogy rámutassak a dolgok várható leegyszerűsödésére. Šeselj ugyanis nyíltan kimondja azt, amit elvtársa, a dedinjei Visszarionovics letagad. A végeredmény azonban mind a kettőnél ugyanaz: nácizmus. Szinte teljesen mindegy, hogy egy nemlétező ország választási bohózatából ki kerül ki győztesen. A történelmi tapasztalat szerint ez a szerep a csetnikvajdát illetné meg, hiszen a burkolt fasizmus időszakából már rég átléptünk a nyílt fasizmus korszakába. Nemzetközi szempontból a helyzet nem olyan, mint Hitler Adolf idején volt, mert a káplár ellen összefogott majdnem az egész világ. Náci duónk azonban nem ér ennyit a világnak. Pedig krónikásuk régi hitvallása, hogy a rákos dagana­tot nem lehet aszpirinnal gyógyítani, hanem csakis – légierővel.

1992. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább

A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >

Tovább

Fennállása óta a legnagyobb összeggel rendelkezik az MNT?

Nagy kérdés viszont, hogy ezt az összeget mennyire költik célszerűen, ésszerűen és főleg milyen eredménnyel? Ugyancsak >

Tovább

“Idegen eszmék”

Gömbös Gyula sem marad le.1928 februárjában óva int: „helytelen volt, mikor becsempésztek ide nyugatról különböző eszméket, >

Tovább

A megbeszélt háború

Azokat a gaztetteket, amiket elkövettek a mi katonáink is, józan ésszel talán nem is lehetett volna >

Tovább

„Három hétig nem került le a bakancs a lábunkról”

Több magyar volt közöttünk, és amikor összefutottunk, mindig váltottunk pár szót. Előfordult, hogy ezt a tisztek >

Tovább