2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Törvényhozó Színház

Avagy: a képviselőház színi teljesítménye törvényhozás ügyében

Virág István
Törvényhozó Színház

Izmosodik az állam, sanyarog a nép, gya­rapodnak a törvények, csökken a jogbizton­ság. Ilyen, az első hallásra ellentmondó hely­zet alakult ki, amióta a köztársasági képvi­selőház futószalagjáról tömkelegében kerül­nek újabbnál újabb törvények a nyilvánosság elé a rohammunkával épülő jogállam tető alá hozása érdekében. S mint minden tömeggyártás esetében, a kaptafa az egyetlen minta.

Kaptafára készültek a szellemi életünket behatároló, véglegesített törvények, illetve ter­vezetek is. Olyan értelemben, hogy ezek a jogi irományok is csak a hatalom cézári mivoltának a fokozását szolgálják, mint min­den eddigi ebben az új demokráciában, ahol az államot illet minden jog, a másik „felet” minden kötelesség. A jogformálás pedig kizárólag a miniszterek által meghatározott, szent és sérthetetlen nemzeti érdekvédelem gya­korlásán alapszik, mint ahogy a kötelesség az elvárt és teljes szakmai és szellemi behódoltságon, alattvalói főhajtáson.

Csakhogy gyorsan betelt a pohár. Komoly ellenszegülést és egyet nem értést váltottak ki a képviselőházi szavazógépezetre támaszkodó jogalkotók firkantásai a szakmabeliek berkei­ben és az értelmiségiek köreiben. Történt ez legújabban a színházakról szóló törvényterve­zettel kapcsolatban. Tekintélyes közéleti sze­mélyiségek figyelmeztetnek, hogy a javasolt megoldások beláthatatlan következményekkel járnak Szerbia színi életében, hogy elfojtják az alkotói szabadságot, hogy a művészeket megfosztják a művészettől, hogy a törvény megfogalmazóit inkább a büntetőrendelkezé­sek érdekelték mintsem a színházak létét szavatoló feltételek meghatározása. A szelle­mi munkások az alkotók a művészek nem óhajtják az állam gyámkodását, nem kémek az olyan törvényekből, amelyek révén teljesen kizárják őket saját sorsuk rendezéséből, nincs szándékukban a hatalombitorlók által megje­lölt állami/nemzeti érdekek alá rendelni a tudomány, a kultúra, az alkotómunka eredeti érdekeit.

Nagyfokú bátorság és szilárd szakmai-er­kölcsi eltökéltség kellett az ilyen magatartás­hoz napjainkban, amikor az ellenséggyártás a legmenőbb iparág, amikor az eleddig bizonyí­tási esély nélküli – ahogy saját maguk fogal­maznak – papírszakik egy kis hatalomért pironkodás nélkül készek nemzeti érdekvéde­lemmel álcázni gerinctelenségüket. De bizony a művelődésbeliek, akár a tanügyesek is, a régi rendszer romba döntésének porfelhőjétől és a minden szerbek egy állama létrehozásá­nak porhintésétől nem figyeltek fel idejekorán annak a folyamatnak a felgyorsulására, amely az elromantizált populizmus hullámlovaglásá­val tulajdonképpen a nyers hatalom átmenté­sét és pardont nem ismerő módon történő megszilárdítását célozta. És ehhez, ha úgy vesszük, a hatalom hordozóinak megvolt a tényleges támogatása!

Az állami struktúrák erre a logikára, tehát az eufórikusán kinyilvánított, tömeges és dicsőítő támogatásra építették aztán az egész jogrendszert. Kezdve az alkotmánytól, amely alapot nyújtott a politikai, kormányzati, igaz­gatási és egyéb területek saját szájuk íze szerinti törvényes rendezésére, így – többek között – a közérdekű tevékenységekről szóló törvény meghozatalára, ez pedig kiindulópon­tot a közintézményekről, így a színházakról szóló jogi dokumentumok elkészítéséhez. Te­hát, amíg a hatalom képviselői egy demokra­tikus jogállam zászlóbontását hirdették, és amíg a tömeg az árboc csúcsát szemlélte elbűvölten, addig a proklamált hatalomme­gosztás helyett erőteljes hatalomösszpontosí­tás ment végbe.

Naivitás lenne azt hinni, hogy a törvényho­zók lemondanak a közérdekeket szolgáló in­tézmények és szerveik „államosításáról”. (Esetleg megtévesztés gyanánt lemondanak egy-egy miniszterről.) Mert erről van szó, a közéletnek a különféle szakbizottságok, taná­csok és testületek révén való hatalmi irányítá­sáról és ellenőrzéséről. Ellentétben persze az olyan társadalmi közösségekkel, ahol az ál­lam törvényes feltételeket teremt a közintéz­mények kompetens és szakavatott irányításá­hoz, ahol az ugyancsak kompetens és szaka­vatott politikai vezetés nem fél azokra bízni az ügyek rendezését, akiknek ez létérdeke, akik­nek feladata a közérdek istápolása minden állami intervenció nélkül.

El kell azonban azt is ismerni, hogy tudják a hatalomtartók, mit csinálnak, és azt is, hogyan kell csinálni. Tudja a hatalom, hogy Szerbia lakosságának tíz százaléka írástudatlan, hogy huszonnégy százaléka nem fejezte be az általános iskolát, és hogy továbbra Is nő a félig képzettek tábora. Tudja, hogy a közállapotok egyre dramatikusabbak, és pon­tosan felmérte a mindenféle-fajta ellenségtől való félelemkeltés gyümölcsöző hatását a populus segítségével teremtett politikai édenkertben.

A művelődésügyiek feltételezhető, nem is áltatják magukat, hogy ez a képviselőház nem szavazza meg a színházakról szóló tör­vényt (az esetleges kisebb kozmetikázás nem számít), de legalább tiszta marad a lelkiisme­retük, még ha későn is került elő a mondásbeli köpönyeg. És most már az is világos, hogy az állami funkciók további erősödését, az állami szervek izmosodását, az államképvi­selők hatalmaskodását semmi más sem gá­tolhatja meg, mint maga ez a rendszer: addig terebélyesedik, amíg saját súlya alatt össze nem rogy. Újabb fergeteges porfelhővel ta­karva el az eget valamennyiünk feje fölött.

1992. május 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább