Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Bosnyák hajó. Bosanski Brod. A hor­vátok megtámadták a várost, a Jugo­szláv Néphadseregnek fogytán a türel­me. Nekem is.

Ahelyett, hogy azon méláznék bam­bán, mit is írjak a 100. számba, azon kapom magam, hogy figyelem a híre­ket. Azok pedig vészjóslóak. A jugoszláv néphadsereg – így, csupa kisbetűvel! – még mindig azt hajtogatja, hogy meg kell védeni a veszélyeztetett szerb népet. (Mikor kérte fel rá ez a nép?) Egy másik népet nem. Mert az nem érdemli meg, hiszen az nem jugoszláv, vagy nem délszláv, vagy nem európai, vagy nem földi. Ha egyszer veszélyeztetett leszek, bizonyára nem kérem fel védelmemre a jnh-t mert akárhogy nézem: magyar vagyok. Sőt, egy magyar nyelvű lap szittya szerkesztője vagy micsodája. Szóval, azért nem vagyok még mindig veszélyeztetett, mert nem indítottak há­borút a védelmemre. Igaz, sohasem kértem volna, de a történelmi tapaszta­lat arra int, hogy kérés nélkül is teljesí­tik kívánságomat, csak éppen lojalitást kell(ene) fogadnom.

Hát ez az. A vajdasági magyar pol­gárnál nem volt – s most sincs – lojálisabb polgár a világon. Ha kell, a csatatérre is kivonul, csakhogy véletle­nül se higgye senki, hogy nem kapasz­kodik a gyökereibe: Mária Terézia szok­nyájába vagy Milošević gatyakorcába. E terület nagy betelepítője annak idején még nem tudhatta, hogy egyszer egy szép napon „kopog az ősz az ablakon”, és jön a Nagy Kitelepítő édesbús dalo­kat dúdolva a szabadságról, a demok­ráciáról, a békéről, haladásról és a biz­tonságról. Pedig gondolhatott volna er­re az a számító Habsburg perszóna! Az európai keresztény világ védőbástyája­ként szereplő, oly nagy szeretettel gon­dozott magyar népét hol ide telepítette, hol oda. De legalább valamilyen rend­szer alapján dolgozott mégis; mondjuk úgy, hogy magyar központok mellé né­met, szerb, román településeket prog­ramozott be, nehogy véletlenül is túl­súlyba kerüljön egyik nemzet, (s ez még csak a nemzeti ébredések hajnalán volt!). Ugyanezt tette a német vagy a szerb központ esetében is, s lőn a Vajdaság. Mit tett Milošević 1988-ban? Elment Kosovóba, és rátámadt a Vajda­ságra. És megteremtette minden jugo­szláv népek egymásra való acsarkodását. Hála neki, és isten nyugosztalja. Gondolatait.

Az összeveszítések nagymestere nem is oly régen Göröghonban járt, s a friss attikai levegő nyilván jótékony hatással lehetett rá. Azóta az új állam körvonalai is egyre élesebben rajzolódnak ki. (No, nem a Szerb-Cma Gora-i egységesü­lésre gondolunk, hanem a bosnyák Szerbiára.) Amíg egyes népeknek egyet­lenegy megveszekedett államuk sincs, addig a szerbeknek négy is a rendelke­zésükre áll. Válogathatnak. Csak azt szeretném tudni, hogy miért szöknek mindegyikből. Bizonyára a jnh miatt. Mert védelmezni akarja őket. S ezért robbannak fel a városok, országrészek, sőt az egész ország. S halnak meg az emberek, akiket egyszerűen katonának tekintenek, s a katonának, tudjuk, mi a dolga: hogy meghaljon a hazáért. Csak az életében nem tudja meg, hogy me­lyikért. „Lojalitásland”-ért.

„Autóvásár, gyorsvasút,
Nyomd a pedált, lő a múlt!”

Szerbia, mint atyja és kormányfője állítja, a haladás útjára lépett, s tényleg egy gyorsvonat sebességével rohan a megsemmisülésbe, az európai civilizáci­ós, kulturális, de – ami jelenleg fontosabb – gazdasági folyamatokból való teljes kizárásba. Mi pedig itt vagyunk, ahol a part szakad.

Itt írunk lapot, Naplót, ahogy tehet­ségünkből fér. El kell mondanunk: léte­zik egy másik Szerbia is a már meglevő négyen kívül; s az kell, hogy elhitessük vele: nem az öngyilkosság vezet a mennyországba. Mi sem vagyunk gon­dolatolvasók, de tudjuk, hogy a történe­lem folyamán egyetlenegy nemzet sem oldotta meg létkérdéseit háborúval, vagy ha igen, akkor ideig-óráig tehette meg, s aztán belepusztult. Ki kell jelen­tenünk: minden áldozat egyforma, miként azt is, hogy bolyongá­saik közepette a halottakra gondolunk. Az kell, hogy végül is írjunk lapot annak az olvasónak, aki itt maradt, és annak is, aki elment.

Hogy mindez kell-e a hatalomnak? Erről nem nyilatkozom. A múltkor azt hallottam, hogy sejthető, miért nem foglalkoznak a Naplóval: mert megfelel a hatalomnak, hogy a demokrácia meglétét bizonyítsa ezen a tájon. Hát ebbe a demokráciába a Napló akár bele is fulladhat! Mellesleg az előbbi megállapításnak az is ellentmond, hogy éppen a Napló legaktívabb olvasóit szórta szét ez a ma is lankadatlan erővel folyó háború, arról nem is be­szélve, hogy összesen két főszer­kesztőről tudok, akit mozgósítottak: a Naplóét és a Hírmondóét. Lehet, hogy én vagyok a picájzli, de ez az adat magáért beszél.

A Napló tehát megérte a 100. szá­mot. Alapítói közül egyik önmaga mon­dott le róla, a másiknak el kellett távoz­nia. Ez lenne a Napló naplója. Mi itt vagyunk. Meg ott is. Most már tudom azt is – barátaim, a messze távolban épp most érzékenyülők el –, hogy a magányra egy gondolatnak, egy nem­zetnek, egy kisebbségnek nevezett, édes anyanyelvén szólni kívánó, a sors programozott szeszélyének kitett nem­zet- és emberrésznek sincs joga. Köte­lessége van, elsősorban maga iránt. A becsület nem olcsó portéka. És nem is áprilisi tréfa.

Ország nincs. Hatalom van. Napló van. Minden hatalom számolhat a Nap­lóval. De ne táviratozzunk, hanem ír­junk. Boszniában valami készül. Olyan ismerős ez a történet, ugye, feleim a bizonytalanságban?

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |