Ma Bonifác, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Hűségeskü
Klemm József
Sok mindenre esküdtem életemben. Gyermekkori vallásos nevelésemnek köszönhetően az egy Istenre, a lélek hallhatatlanságára, a szeretetre. Az ifjúkori eszmei-politikai ráhatások után a proletár internacionalizmusra, a tudományos szocializmusra, a testvériségre és egységre. Olajzöld egyenruhában a haza védelmére. Menyegzős köntösben a hitvestársi hűségre. A pálya kezdetén az igazság melletti bátor kiállásra.
Az utóbbi időben – úgy érzem – ismét esküt várnak tőlem. Méghozzá nem is egyet, hanem hetente, naponta, óránként ismételhetőt. Ártatlanságomra kellene felesküdnöm, arra, hogy magyar létemre nem vagyok áruló, nem vagyok bérenc, nem vagyok összeesküvő, nem vagyok elnyomó, nem vagyok ellenség. Szívre szorított tenyérrel, égbe mutató ujjakkal nem fogadnom kellene tehát, hanem tagadnom, s tagadásommal állítani valamit, esetünkben azt, hogy viszonylagos másságom ellenére ennek az országnak becsületes polgára vagyok.
Pedig valaha, még középiskolás koromban, úgy tanultam, hogy a negatív definíció rossz definíció. Azaz: tagadással nem lehet valamit megmagyarázni. A világosság fogalmát nem határoztam meg azzal, ha azt mondom róla, hogy nem sötét, az igazságét sem, ha azt mondom, hogy nem hazugság; a hazafiasságot, ha csak annyit állítok róla, hogy nem árulás.
A tőlem elvárt tagadó eskünek nem csak ez a hibája, hanem az is, hogy eleve maga mellé, vagy időben maga elé érti az állítást, tehát azáltal, hogy tagadom a bűnösséget, beismerem, tudomásul veszem, belenyugszom abba, hogy gyanúsított vagyok, nem azért, mert csináltam valamit, talán azért, mert nem csináltam semmit, biztosan azért, mert magyar vagyok.
A nemzetállamok korát éljük ebben a hirtelen önmagára ébredt Kelet-Európában, a proletár internacionalizmus helyett a proletár nacionalizmusok idejét, amelyben a korgó gyomrú parasztot, munkást, értelmiségit nemzeti öntudattal etetik. Nemzetállamot kínálnak nekünk, amelyben nem lesznek urak és alattvalók, elnyomók és elnyomottak, csak boldog, elégedett nemzet és boldog, elégedett kisebbségek. Ez utóbbiak, persze, csak akkor, ha nap mint nap hűségesküt tesznek az államnak, amely megtűri őket, és nagylelkűen vállalja azt a veszélyt, melyet ezek a potenciális árulók, összeesküvők, bérencek jelentenek számára.
A nemzetet az állammal, illetve az államot saját nemzetükkel azonosítók számára ez nem is csak irracionális veszély, hiszen önmagukból, saját politikai programjukból, a jól ismert „... minden zerge egy sziklára...”-elméletből indulnak ki, amely nemcsak a nemzeti eszme nagy ébredésére utal, hanem közvetve azt bizonyítja, hogy a kisebbségi sors mindig megalázó, és hogy a nemzeti államukon kívül rekedteknek kedvesebb a szomszédságukban lévő anyaország a kisebbségi sorsot kínáló szülőhazájuknál.
Az ilyen gondolatmenetet követve azután könnyű eljutni addig a következtetésig, hogy a vajdasági/szerbiai/jugoszláviai magyarság szíve nyilván inkább húz amoda, mint emide, s hogy a lélekben kétlakiak ténykedésére illik jócskán odafigyelni, mert az elszakadás, átcsatolás veszélyét rejtheti. A gyanú élhess égetésére azután nem elegendő az egyszerű hűségeskü, hiszen – ha emlékezetem nem csal – a vajdasági magyarság politikai képviselői a szerbiai parlamentben többször is az itt élő magyarok teljes lojalitásáról igyekeztek meggyőzni a honatyákat (ami természetesen nem azonosítható az uralkodó párt iránti lojalitással). Hűségünk bizonygatása helyett ismét tagadást várnak tőlünk. Megtagadást. Hitelünk akkor lesz, ha elsőként, hangosan, leghangosabban ítéljük el Magyarország Szerbia iránti politikáját
Nemrégiben a Kossuth Rádió egyik riportere megkérdezte tőlem, ml a véleményem a vajdasági magyarságnak Budapest Jugoszláviát és az itteni magyar kisebbséget érintő intézkedéseiről. Egyenes adás volt felkészületlenül ért a kérdés is, így a lehető legdiplomatikusabb kitérő választ adtam. – Üdvözlünk minden olyan intézkedést – mondtam -, amellyel a magyar vezetés támogatja a magyar kisebbséget a jogaiért vívott harcban. Gyanakodva és rosszallással fogadunk azonban minden olyan meggondolatlan vagy kétértelmű megnyilatkozást és cselekedetet, amely növelheti a vajdasági magyarság iránti bizalmatlanságot, gyanakvást, és így súlyosbítja helyzetét.
A műsor után elgondolkodtam, mit is kellett volna hozzátennem az elmondottakhoz. Rájöttem, hogy a válasz módfelett egyszerű, sőt nem is csak Budapesthez, hanem Belgrádhoz is címezhető: támogatunk minden olyan intézkedést amely tekintetbe veszi és méltányolja kétlakiságunkat, vagy divatosabb kifejezéssel élve: kettős lelki állampolgárságunkat, amely nem kényszerít bennünket arra, hogy a haza iránti hűségünket a nemzetünk iránti hűtlenségünkkel bizonyítsuk, és fordítva. Más szóval: ne csináljanak belőjünk tudathasadásos lelki rokkantakat azáltal, hogy választásra kényszerítenek bennünket hazánk és nemzetünk között. Ha Marxot el is felejtették nagy gyorsan, ne feledjék az ellentétek dialektikus egységéről szóló hegeli tanítást, és a vagy-vagy mellett, fogadják el az is-is-t.
Higgyék el, hogy a „vagy becsületes polgár, vagy magyar” állítás hamis, és a „becsületed állampolgár is, magyar is” a helytálló.
Ha alakulófélben levő kicsinél is kisebb államunk, amelynek határait most rajzolgatják, nevén most tanakodnak a keresztszülők, hajlandó és képes lesz ily módon elfogadni és sajátjaként befogadni az ilyen kétszívű szörnyet amilyen háromszázezredmagammal én is vagyok, akkor örömmel teszek majd neki újabb esküt hogy lojális, becsületes, hű polgára leszek holtomiglan, s maradok utolsó csepp véremig magyar.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyarok „érzik-e a keretegyezményből származó előnyöket”?
Tegyük tisztába: Kovács csak arra jogosult, hogy a pártját, a VMSZ-t képviselje, azokat, akik a pártjára >
Nepotista és pártalapú foglalkoztatás?
Nepotizmus, érdekütközés, pártalapú foglalkoztatás? Ugyan már! Elvégre biztosítani kell a jövőt, a folytonosságot, bebetonozni az egyszólamúságot, >
„Joga van-e a fiamnak a kórházi kezelésre?”
Elkeseredésemben már Vučić elnöknek is írtam. Kétszer is. Az Egészségügyi Minisztériumhoz utasított. Onnan az egészségügyi felügyelőséghez >
Mit tartalmaz a „Kovács-jelentés”?
A jegyzetből is látható, hogy „Szerbia legdrágább képviselőjének” jelentése a nemzeti kisebbségek európai védelmével kapcsolatosan szinte >
Ariszteidész és a cserépdarab
Egy írástudatlan görög polgár nem tudva, hogy kiről van szó, Ariszteidészhez lépett és megkérte: írja fel >
Határszabászat a Balkánon
Noha bő két hét alatt végül a legtöbb érintett megszólalt az elhíresült balkáni non-paper kapcsán, és >
A nagy poszttranziciós szexuális forradalom
Úgy látszik, ezek a szexskandalumok egyre inkább lábra kapnak az új poszttranziciós elitben. A győri polgármester >
A vírus politikai fegyver lett
„Azok az értelmiségiek, akik csak titokban cinkoskodtak a diktatúrával, főleg azzal, hogy bölcsen hallgattak a színe >
Levél a Klubrádiónak
Az ATV vezetőinek joguk van megváltoztatni politikai nézeteiket, elkötelezettségüket, szövetségeseiket. Ez csak rájuk tartozik. De együttműködni >
„Búcsú előtt”
Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok helyett), amelyek >
A gyomorforgató antikommunizmus
Milyen nemzet az, amelynek csak egy disszidense akad, kérdezte, majd előrelátóan – 1971-ben történt az eset >
Az elit játszmája
Késve kapom kézbe a Magyar Hangot, a postás csak ma kézbesítette, átböngészem és egy nagyon fontos >