2022. november 30. Szerda
Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Hűségeskü

Klemm József
Klemm József
Hűségeskü
Jacques-Louis David: A Horatiusok esküje, 1786 (Szépművészeti Múzeum, Toledo)

Sok mindenre esküdtem életemben. Gyermekkori vallásos nevelésemnek köszönhetően az egy Istenre, a lélek hal­lhatatlanságára, a szeretetre. Az ifjúkori eszmei-politikai ráhatások után a proletár internacionalizmusra, a tudományos szocializmusra, a testvériségre és egy­ségre. Olajzöld egyenruhában a haza védelmére. Menyegzős köntösben a hitvestársi hűségre. A pálya kezdetén az igazság melletti bátor kiállásra.

Az utóbbi időben – úgy érzem – ismét esküt várnak tőlem. Méghozzá nem is egyet, hanem hetente, naponta, óránként ismételhetőt. Ártatlanságomra kellene felesküdnöm, arra, hogy ma­gyar létemre nem vagyok áruló, nem vagyok bérenc, nem vagyok összees­küvő, nem vagyok elnyomó, nem va­gyok ellenség. Szívre szorított tenyérrel, égbe mutató ujjakkal nem fogadnom kellene tehát, hanem tagadnom, s tagadásommal állítani valamit, esetünk­ben azt, hogy viszonylagos másságom ellenére ennek az országnak becsületes polgára vagyok.

Pedig valaha, még középiskolás ko­romban, úgy tanultam, hogy a negatív definíció rossz definíció. Azaz: tagadás­sal nem lehet valamit megmagyarázni. A világosság fogalmát nem határoztam meg azzal, ha azt mondom róla, hogy nem sötét, az igazságét sem, ha azt mondom, hogy nem hazugság; a haza­fiasságot, ha csak annyit állítok róla, hogy nem árulás.

A tőlem elvárt tagadó eskünek nem csak ez a hibája, hanem az is, hogy eleve maga mellé, vagy időben maga elé érti az állítást, tehát azáltal, hogy tagadom a bűnösséget, beismerem, tu­domásul veszem, belenyugszom abba, hogy gyanúsított vagyok, nem azért, mert csináltam valamit, talán azért, mert nem csináltam semmit, biztosan azért, mert magyar vagyok.

A nemzetállamok korát éljük ebben a hirtelen önmagára ébredt Kelet-Európá­ban, a proletár internacionalizmus he­lyett a proletár nacionalizmusok idejét, amelyben a korgó gyomrú parasztot, munkást, értelmiségit nemzeti öntudat­tal etetik. Nemzetállamot kínálnak ne­künk, amelyben nem lesznek urak és alattvalók, elnyomók és elnyomottak, csak boldog, elégedett nemzet és bol­dog, elégedett kisebbségek. Ez utóbbi­ak, persze, csak akkor, ha nap mint nap hűségesküt tesznek az államnak, amely megtűri őket, és nagylelkűen vál­lalja azt a veszélyt, melyet ezek a poten­ciális árulók, összeesküvők, bérencek jelentenek számára.

A nemzetet az állammal, illetve az államot saját nemzetükkel azonosítók számára ez nem is csak irracionális veszély, hiszen önmagukból, saját politikai programjukból, a jól ismert „... min­den zerge egy sziklára...”-elméletből in­dulnak ki, amely nemcsak a nemzeti eszme nagy ébredésére utal, hanem közvetve azt bizonyítja, hogy a kisebbsé­gi sors mindig megalázó, és hogy a nemzeti államukon kívül rekedteknek kedvesebb a szomszédságukban lévő anyaország a kisebbségi sorsot kínáló szülőhazájuknál.

Az ilyen gondolatmenetet követve az­után könnyű eljutni addig a következte­tésig, hogy a vajdasági/szerbiai/jugoszlá­viai magyarság szíve nyilván inkább húz amoda, mint emide, s hogy a lélekben kétlakiak ténykedésére illik jócskán oda­figyelni, mert az elszakadás, átcsatolás veszélyét rejtheti. A gyanú élhess égeté­sére azután nem elegendő az egyszerű hűségeskü, hiszen – ha emlékezetem nem csal – a vajdasági magyarság poli­tikai képviselői a szerbiai parlamentben többször is az itt élő magyarok teljes lojalitásáról igyekeztek meggyőzni a honatyákat (ami természetesen nem azonosítható az uralkodó párt iránti lojalitással). Hűségünk bizonygatása helyett ismét tagadást várnak tőlünk. Megtagadást. Hitelünk akkor lesz, ha elsőként, hangosan, leghangosabban ítéljük el Magyarország Szerbia iránti politikáját

Nemrégiben a Kossuth Rádió egyik riportere megkérdezte tőlem, ml a véle­ményem a vajdasági magyarságnak Budapest Jugoszláviát és az itteni ma­gyar kisebbséget érintő intézkedéseiről. Egyenes adás volt felkészületlenül ért a kérdés is, így a lehető legdiplomatikusabb kitérő választ adtam. – Üdvözlünk minden olyan intézkedést – mondtam -, amellyel a magyar vezetés támogatja a magyar kisebbséget a jogaiért vívott harcban. Gyanakodva és rosszallással fogadunk azonban minden olyan meg­gondolatlan vagy kétértelmű megnyilat­kozást és cselekedetet, amely növelheti a vajdasági magyarság iránti bizalmat­lanságot, gyanakvást, és így súlyosbítja helyzetét.

A műsor után elgondolkodtam, mit is kellett volna hozzátennem az elmon­dottakhoz. Rájöttem, hogy a válasz módfelett egyszerű, sőt nem is csak Budapesthez, hanem Belgrádhoz is cí­mezhető: támogatunk minden olyan in­tézkedést amely tekintetbe veszi és méltányolja kétlakiságunkat, vagy diva­tosabb kifejezéssel élve: kettős lelki ál­lampolgárságunkat, amely nem kény­szerít bennünket arra, hogy a haza irán­ti hűségünket a nemzetünk iránti hűt­lenségünkkel bizonyítsuk, és fordítva. Más szóval: ne csináljanak belőjünk tu­dathasadásos lelki rokkantakat azáltal, hogy választásra kényszerítenek ben­nünket hazánk és nemzetünk között. Ha Marxot el is felejtették nagy gyorsan, ne feledjék az ellentétek dialektikus egy­ségéről szóló hegeli tanítást, és a vagy-vagy mellett, fogadják el az is-is-t.

Higgyék el, hogy a „vagy becsületes polgár, vagy magyar” állítás hamis, és a „becsületed állampolgár is, magyar is” a helytálló.

Ha alakulófélben levő kicsinél is ki­sebb államunk, amelynek határait most rajzolgatják, nevén most tanakodnak a keresztszülők, hajlandó és képes lesz ily módon elfogadni és sajátjaként befo­gadni az ilyen kétszívű szörnyet amilyen háromszázezredmagammal én is va­gyok, akkor örömmel teszek majd neki újabb esküt hogy lojális, becsületes, hű polgára leszek holtomiglan, s maradok utolsó csepp véremig magyar.

1992. március 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egyház közösségteremtő esélye

Ahhoz azonban, hogy az egyház hatékony lehessen, új dimenziókkal kell gazdagodnia, ezt újabban éppen Ferenc pápa >

Tovább

Az EP üzenete Szerbiának: „Szankciók Oroszországnak, csak aztán az európai pénzek”

Deli és Kovács nem azt mondják, hogy Szerbiának teljesíteni kell az Európai Unióba való tagfelvételi követelményeket >

Tovább

Novemberi tézisek

A magyar állam egészét, intézményeit és szabályrendszerét behálózzák a hatalmon lévők magánérdekei és érdekeltségei. Mivel az >

Tovább

Öreg Anna közleményben nyilvános televíziós vitára hívta Pásztor Bálintot ·

„Sorolhatnám még, mindazokat a szégyenteljes technikákat, amelyekkel próbálja félrevezetni a nyilvánosságot. Látom, úgy gondolja, hogy senkinek >

Tovább

Az EU nem akarja látni, hogy egyfolytában a bolondját járatják velük

Szóval, ha az EU látni akarná, hogy ezek a törvények még alig születtek meg és máris >

Tovább

Ez nem az a Magyar Nemzeti Tanács!

Nem fogadható el az egypárti, demokráciaellenes szavazáson létrehozott nemzeti tanács, mivel Pásztor István önkényuralmának lesz alárendelve. >

Tovább

A listára fel sem kerülhettek volna!

A választási gyakorlat szerint az lista 1. számú jelöltje Fremond Árpád lehet az MNT új elnöke. >

Tovább

A „győztes” Pásztor/Lovas-lista (2.)

Akármilyen határozatot is hoz a Köztársasági Választási Bizottság, a 2022. évi Magyar Nemzeti Tanácsi választásokat az >

Tovább

„Győzött” a Pásztor/Lovas-lista

Ami a nemzeti tanácsi választással történik az most egy időre meghatározhatja a közösség helyzetének alakulásét, fejlődését, >

Tovább

Kompromisszumok egyszeri használatra

Az idei parlamenti választásokon a szélsőjobb pártok hirtelen megerősödtek és a jussukat követelik, viszont Vučić pártja, >

Tovább

Pásztor Bálint: „A VMSZ nem kért magának túl sokat”

A VMSZ, tehát, „nem kért magának túl sokat”, a közösségnek pedig éppen semmit. A Szerb Haladó >

Tovább

Ljubomir Simonović: „Az államot mindenható dilettánsok irányítják”!

Mit tettek Vajdaság AT szervei „a nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek hivatalos nyelv és íráshasználatának törvénnyel >

Tovább