Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

„Miből áll egy disznó, mi már csak ezt tudjuk rávágni: hát kolbászból.” Szerbhorváth György (Librarius):

Az anekdota szerint a jugoszláv átkosban (lásd még: titói szocializmus, a kelet nyugata, a Balkán Svájca) az egyik újvidéki médiaház szakszervezete féldisznókat osztogatott az újságíróknak (akiket ott anno társadalmi-politikai munkásoknak hívtak, szóval akkor én is most az lennék). Az egyikükről a többiek pikírten megjegyezték, hogy annyira a rendszer híve, akkora kommunista (értsd: a hatalom seggnyalója), hogy óvatosságból még a disznónak is a bal felét kérte, így bizonyítván párthűségét.

Naná, hogy ez jutott eszembe, amikor a minap Újvidéken járva, mivel meghívást kaptam az ottani televízió magyar adásába, hogy okoskodjak egy sort, egy szakszervezeti hirdetményt vettem észre. De előbb fiatalabb olvasóinknak, sőt, azoknak is, akik már húsz éve dolgoznak, de nem mozdonyvezetők vagy BKV-ellenőrök, esetleg egyéb egzotikus szakmák művelői (például pedagógus, orvos, rendőr), azt is el kell magyaráznunk, mi az a szakszervezet. Nos, az egy szervezet, mely a munkavállalók érdekeit képviseli a munkaadóval szemben. Ám már a szocializmusban is annyira lezüllesztették, hogy legfeljebb féldisznók osztogatásával foglalkoztak (avagy a munkások lekenyerezésével, vagy stílusosabban lezsírozásával), és ez a jobbik eset. Vagy üdültették a dolgozót, azért az se volt rossz. Ma, ha szakszervezet van is, féldisznó nincs, a szakszervezeti üdülőket pedig privatizálták. A gyárban, már ha van, azért sincs szakszervezet, mert a munkás meg se mer nyikkanni, örül, ha dolgozhat.

Ezért is lepődtem meg, amikor a Vajdasági Tévé épületében várakozva, hogy a falitáblát silabizáltam, észrevettem a tévé független szakszervezetének felhívását. Miszerint is kedvezményes áron, úgy ötvenpár euróért, négyhavi lefizetésre füstölthús-csomag kapható. Például prágai sonka, füstölt nyak, füstölt húsok, többféle kolbász.

Felsóhajtottam. Először is, mert amikor én a budapesti közmédiában dolgoztam, a szakszervezet nem kínált fel ilyen csomagot. Igaz, nem is voltam tagja semmiféle szakszervezetnek, de efféle hirdetményt sem láttam. A munkatársak közül sem újságolta el örvendezve senki, hogy megjött a kiló töpörtyű (kiművelt polgároknak: tepertő), a kicsontozott karaj és két köröm. Másfelől meg az szomorított el, hogy mai világunkban minden késztermék. Nem az van, hogy hazaviszed a hátadon vagy az autó csomagtartójában a féldisznót, aztán az egész család nekiveselkedik, jön a nagypapa, mert a hagyományos fűszerezéshez csak ő ért, jön a szomszéd, mert neki van vasfűrésze, amely elbánik a csontokkal, és jönnek a barátok, hogy beleüljenek a készbe. Ráadásul a médiamunkások java a cégtől kapott panelben lakott, vagyis egy ilyen esemény (mit esemény: akció, spektákulum), ha felemásan is, de megidézte a falusi disznótorok hangulatát.

És rögtön eszembe jutott Menzel filmje, a Hóvirágünnep, amit Hrabal írt, amelyben két vadásztársaság veszik össze azon, kit illet meg a lelőtt vaddisznó joga. A megsebesített koca ugyanis még átszaladt a másik faluba, be az iskolába, s az egyik osztályteremben múlt ki. A tanítónő pedig épp azt magyarázta, melyek a disznó részei: ez itt a combja, más nevén sonka, ez a tarja, a lapocka, a csülök….

Ám hogy a vadkoca kifeküdt, megkérte a vadászokat, ha már itt vannak, tartsanak demonstrációt élőben, miből áll egy disznó. Eközben a vadász, aki meglőtte az állatot, elájult.

Régi szép idők! – nyikoroghatnánk, akár az ólajtó, de nem tesszük. Hisz mi, újságírók, épp eléggé jól tudjuk, hogy a médiában még épp elég disznó röfög. Csak a szakszervezetekért sírunk, meg a féldisznóért. Ha pedig megkérdeznek bennünket, miből áll egy disznó, mi már csak ezt tudjuk rávágni: hát kolbászból.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |