2020. június 4. csütörtök
Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az újvidéki szakszervezeti fél disznó

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Az újvidéki szakszervezeti fél disznó

„Miből áll egy disznó, mi már csak ezt tudjuk rávágni: hát kolbászból.” Szerbhorváth György (Librarius):

Az anekdota szerint a jugoszláv átkosban (lásd még: titói szocializmus, a kelet nyugata, a Balkán Svájca) az egyik újvidéki médiaház szakszervezete féldisznókat osztogatott az újságíróknak (akiket ott anno társadalmi-politikai munkásoknak hívtak, szóval akkor én is most az lennék). Az egyikükről a többiek pikírten megjegyezték, hogy annyira a rendszer híve, akkora kommunista (értsd: a hatalom seggnyalója), hogy óvatosságból még a disznónak is a bal felét kérte, így bizonyítván párthűségét.

Naná, hogy ez jutott eszembe, amikor a minap Újvidéken járva, mivel meghívást kaptam az ottani televízió magyar adásába, hogy okoskodjak egy sort, egy szakszervezeti hirdetményt vettem észre. De előbb fiatalabb olvasóinknak, sőt, azoknak is, akik már húsz éve dolgoznak, de nem mozdonyvezetők vagy BKV-ellenőrök, esetleg egyéb egzotikus szakmák művelői (például pedagógus, orvos, rendőr), azt is el kell magyaráznunk, mi az a szakszervezet. Nos, az egy szervezet, mely a munkavállalók érdekeit képviseli a munkaadóval szemben. Ám már a szocializmusban is annyira lezüllesztették, hogy legfeljebb féldisznók osztogatásával foglalkoztak (avagy a munkások lekenyerezésével, vagy stílusosabban lezsírozásával), és ez a jobbik eset. Vagy üdültették a dolgozót, azért az se volt rossz. Ma, ha szakszervezet van is, féldisznó nincs, a szakszervezeti üdülőket pedig privatizálták. A gyárban, már ha van, azért sincs szakszervezet, mert a munkás meg se mer nyikkanni, örül, ha dolgozhat.

Ezért is lepődtem meg, amikor a Vajdasági Tévé épületében várakozva, hogy a falitáblát silabizáltam, észrevettem a tévé független szakszervezetének felhívását. Miszerint is kedvezményes áron, úgy ötvenpár euróért, négyhavi lefizetésre füstölthús-csomag kapható. Például prágai sonka, füstölt nyak, füstölt húsok, többféle kolbász.

Felsóhajtottam. Először is, mert amikor én a budapesti közmédiában dolgoztam, a szakszervezet nem kínált fel ilyen csomagot. Igaz, nem is voltam tagja semmiféle szakszervezetnek, de efféle hirdetményt sem láttam. A munkatársak közül sem újságolta el örvendezve senki, hogy megjött a kiló töpörtyű (kiművelt polgároknak: tepertő), a kicsontozott karaj és két köröm. Másfelől meg az szomorított el, hogy mai világunkban minden késztermék. Nem az van, hogy hazaviszed a hátadon vagy az autó csomagtartójában a féldisznót, aztán az egész család nekiveselkedik, jön a nagypapa, mert a hagyományos fűszerezéshez csak ő ért, jön a szomszéd, mert neki van vasfűrésze, amely elbánik a csontokkal, és jönnek a barátok, hogy beleüljenek a készbe. Ráadásul a médiamunkások java a cégtől kapott panelben lakott, vagyis egy ilyen esemény (mit esemény: akció, spektákulum), ha felemásan is, de megidézte a falusi disznótorok hangulatát.

És rögtön eszembe jutott Menzel filmje, a Hóvirágünnep, amit Hrabal írt, amelyben két vadásztársaság veszik össze azon, kit illet meg a lelőtt vaddisznó joga. A megsebesített koca ugyanis még átszaladt a másik faluba, be az iskolába, s az egyik osztályteremben múlt ki. A tanítónő pedig épp azt magyarázta, melyek a disznó részei: ez itt a combja, más nevén sonka, ez a tarja, a lapocka, a csülök….

Ám hogy a vadkoca kifeküdt, megkérte a vadászokat, ha már itt vannak, tartsanak demonstrációt élőben, miből áll egy disznó. Eközben a vadász, aki meglőtte az állatot, elájult.

Régi szép idők! – nyikoroghatnánk, akár az ólajtó, de nem tesszük. Hisz mi, újságírók, épp eléggé jól tudjuk, hogy a médiában még épp elég disznó röfög. Csak a szakszervezetekért sírunk, meg a féldisznóért. Ha pedig megkérdeznek bennünket, miből áll egy disznó, mi már csak ezt tudjuk rávágni: hát kolbászból.

2014. március 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább

Töppedt is, férges is, de a VMSZ-é

A párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai porondon, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki >

Tovább