2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Hozományvadászok a kampányban

Avagy ki miért udvarol a haladóknak?

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Hozományvadászok a kampányban
Villanyszámla

„Hogy legyen a hívőknek kihez fohászkodniuk, ha megkapják a villanyszámlát.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):

(..) Valójában pedig az a felismerés húzódhat meg Vučić döntése mögött, hogy a lesújtó gazdasági eredmények, az egyre növekvő munkanélküliség, a le sem tagadható életszínvonal süllyedés előbb-utóbb annyira aláásná népszerűségét, hogy egy későbbi időpontban tartandó választások csúfos vereséget hoznának számára.

Most még azonban a felmérések nagyarányú győzelmet jeleznek, és ez a prognózis nemcsak a SNS vezetőséget szédíti el, hanem a jelek szerint a politikai színtér számos más szereplőjét is. Ezzel magyarázható, hogy a kisebb pártok úgy legyeskednek a haladópárt körül, mint csóró hozományvadászok a nem egészen szeplőtelen múltú, ám dúsgazdag hajadon körül. Mintha mindig is egyazon célokért küzdöttek volna. Valósággal versengenek kegyeikért, igyekeznek jó előre helyet biztosítani maguknak a leendő koalícióban, vagy legalább a parlamenti többségben.

Valamikor, a pártideológiák divatja idején természetellenes szövetségnek nevezték, ha eltérő világnézetű formációk álltak össze kormányzati célzattal, de az itteni politikai színtéren ma már semmi sem természetellenes. Sem ideológia, sem világnézet nem számít, hanem kizárólag a hatalomhoz való közelség. Így tanúi lehetünk annak, hogy az elvileg liberális Čedomir Jovanović (LDP), aki eddig a legádázabb bírálója volt a kilencvenes évek uralkodó pártjainak, a háborúkért felelős radikálisoknak és a szocialistáknak, nyíltan ajánlkozik partnernek a magát (akárhogyan is próbálják egyesek szépíteni a dolgot) „mérsékelt nacionalistáként” minősítő Vučićnak.

Még kirívóbb Boris Tadić volt államfő esete, aki annak idején nagy sikerként hirdette, hogy volt pártját, a DS-t felvették a baloldali pártokat tömörítő Szocialista Internacionáléba. Most viszont meghunyászkodva udvarol Vučićéknak, és arról álmodozik, hogy talán még külügyminiszter is lehet a jövendő kormányban. Az örök lázadó Vuk Drašković, a „belgrádi terek ura”, a 2000. októberi rendszerváltás egyik hőse a napokban, sokak megdöbbenésére, a haladók újvidéki nagygyűlésén lépett fel, ahol a közönség zömét nyilvánvalóan volt radikálisok alkották. És bár nem szakadt le a plafon, jómagam azért szívesebben emlékezek vissza a kilencvenes években elhangzott szónoklataira, mint eme dicstelen minapi szereplésére.

Nyilván ő is arra spekulál, hogy az SNS-szel szövetségben sikerül bejutatnia marginálissá vált Szerb Megújhódási Mozgalmának (SPO) néhány tagját a parlamentbe.

Az elmúlt hetekben Pásztor István is többször megismételte, hogy a VMSZ is a leendő kormánykoalíció része, vagyis az SNS partnere szeretne lenni. Teljesen helyénvalónak és logikusnak tűnhet az RTV-nek adott nyilatkozatában hangoztatott indoklás, hogy Szerbiában a következő négy éves időszakban, az uniós csatlakozásról folyó tárgyalások alatt mélyreható társadalmi átalakulásra kerül sor, amely során alapjaiban változhat az egész szerbiai társadalom, és a VMSZ, kisebbségi pártként azért kíván része lenni a hatalmi többségnek, hogy érvényesíthesse a magyar érdekeket. „Az új parlamenti többség része kívánunk lenni, és ilyen pozícióból hirdetjük álláspontjainkat, amelyek a magyarok, de a többi szerbiai polgár érdekeit is tükrözik”, mondta a legnagyobb magyar párt vezetője.

Mint ahogy a tekintetben is feltehetően igazuk van, hogy egy kisebbségi párt nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy „divatjamúlt” elvi kifogások vagy múltbeli sérelmek miatt válogasson a többségi pártok között, és lemondjon az együttműködésről, ha azzal javíthat közössége helyzetén. Legfeljebb afelől vannak bizonyos kételyeim, hogy – mint pártvezetőnk korábbi sajtónyilatkozataiban hangoztatta, mintegy mentségül az esetleges bírálatokkal szemben – „megváltozott a vajdasági magyarok véleménye, és ma már nem tartják ellenszenvesnek a Szerb Haladó Pártot”. Vagyis nem elleneznék a velük való szövetkezést, mi több, sokan „kimondottan örülnének ennek”. Nem tudom, hogy a VMSZ mikor végzett közvélemény kutatást közösségünk tagjai körében, és derítette ki, hogy ekkorát változott a haladókká avanzsált volt radikálisok megítélése. Azt mindenesetre tudom, hogy az én véleményemet, nem mintha lényeges lenne, de senki sem kérte ki.

Mindegy, a pártvezetőség biztosan alaposan kielemezte az összes körülményt, a pro és a kontra érveket, és számba vette, hogy voksokban mennyit hoz, netán mennyit visz a haladók körül udvarlása. És az ilyen előzetes elkötelezettség, a kívánatos együttműködés folyton-folyvást való hangoztatása, miközben a másik fél egy szóval sem viszonozza a közeledést. Eddig ugyanis csak olyan jelzések érkeztek a SNS vezérkarából, hogy széleskörű koalícióban gondolkodnak, amely képes lesz véghez vinni a reformokat és az uniós felzárkózáshoz elengedhetetlen alkotmánymódosítást. De hogy ebbe a magyarokat is bevennék, arról hallgatnak.

Egyelőre csak az szivárgott ki, hogy kiket nem vennének be a nagy koalícióba: Vojislav Koštunica szerb demokratáit (DSS), a Dveri nevű szélsőséges mozgalmat és Dragan Đilas demokratáit (DS), akikkel túl messzire mentek el az ellenségeskedésben.

Ha csak össze nem vesznek még valakivel Tesla urnája miatt. A zseniális tudós úgy keveredett bele a választási csatározásba, hogy a túlbuzgó Zorana Mihajlović, a SNS alelnöke a lemondásban levő kormány nevében megállapodott a szerb pravoszláv egyházzal a Tesla hamvait tartalmazó urna áthelyezéséről a Szent Száva székesegyházba, kiváltva ezzel a tudomány, de a józan közvélemény képviselőinek a felháborodását is. A hamvak költöztetése ugyanis nyilvánvalóan ugyancsak a haladók kampánycéljait szolgálná: mintha azt akarnák demonstrálni, hogy lám, Tesla is az ő oldalukon van.

Szellemes blogbejegyzést olvastam az egyik portál levelező rovatában arról, hogy miért kell a váltóáram felfedezőjének hamvait átköltöztetni a templomba: hogy legyen a hívőknek kihez fohászkodniuk, ha megkapják a villanyszámlát.

2014. március 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább