2021. július 30. péntek
Ma Judit, Xénia, Péter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hozományvadászok a kampányban

Avagy ki miért udvarol a haladóknak?

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Hozományvadászok a kampányban
Villanyszámla

„Hogy legyen a hívőknek kihez fohászkodniuk, ha megkapják a villanyszámlát.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):

(..) Valójában pedig az a felismerés húzódhat meg Vučić döntése mögött, hogy a lesújtó gazdasági eredmények, az egyre növekvő munkanélküliség, a le sem tagadható életszínvonal süllyedés előbb-utóbb annyira aláásná népszerűségét, hogy egy későbbi időpontban tartandó választások csúfos vereséget hoznának számára.

Most még azonban a felmérések nagyarányú győzelmet jeleznek, és ez a prognózis nemcsak a SNS vezetőséget szédíti el, hanem a jelek szerint a politikai színtér számos más szereplőjét is. Ezzel magyarázható, hogy a kisebb pártok úgy legyeskednek a haladópárt körül, mint csóró hozományvadászok a nem egészen szeplőtelen múltú, ám dúsgazdag hajadon körül. Mintha mindig is egyazon célokért küzdöttek volna. Valósággal versengenek kegyeikért, igyekeznek jó előre helyet biztosítani maguknak a leendő koalícióban, vagy legalább a parlamenti többségben.

Valamikor, a pártideológiák divatja idején természetellenes szövetségnek nevezték, ha eltérő világnézetű formációk álltak össze kormányzati célzattal, de az itteni politikai színtéren ma már semmi sem természetellenes. Sem ideológia, sem világnézet nem számít, hanem kizárólag a hatalomhoz való közelség. Így tanúi lehetünk annak, hogy az elvileg liberális Čedomir Jovanović (LDP), aki eddig a legádázabb bírálója volt a kilencvenes évek uralkodó pártjainak, a háborúkért felelős radikálisoknak és a szocialistáknak, nyíltan ajánlkozik partnernek a magát (akárhogyan is próbálják egyesek szépíteni a dolgot) „mérsékelt nacionalistáként” minősítő Vučićnak.

Még kirívóbb Boris Tadić volt államfő esete, aki annak idején nagy sikerként hirdette, hogy volt pártját, a DS-t felvették a baloldali pártokat tömörítő Szocialista Internacionáléba. Most viszont meghunyászkodva udvarol Vučićéknak, és arról álmodozik, hogy talán még külügyminiszter is lehet a jövendő kormányban. Az örök lázadó Vuk Drašković, a „belgrádi terek ura”, a 2000. októberi rendszerváltás egyik hőse a napokban, sokak megdöbbenésére, a haladók újvidéki nagygyűlésén lépett fel, ahol a közönség zömét nyilvánvalóan volt radikálisok alkották. És bár nem szakadt le a plafon, jómagam azért szívesebben emlékezek vissza a kilencvenes években elhangzott szónoklataira, mint eme dicstelen minapi szereplésére.

Nyilván ő is arra spekulál, hogy az SNS-szel szövetségben sikerül bejutatnia marginálissá vált Szerb Megújhódási Mozgalmának (SPO) néhány tagját a parlamentbe.

Az elmúlt hetekben Pásztor István is többször megismételte, hogy a VMSZ is a leendő kormánykoalíció része, vagyis az SNS partnere szeretne lenni. Teljesen helyénvalónak és logikusnak tűnhet az RTV-nek adott nyilatkozatában hangoztatott indoklás, hogy Szerbiában a következő négy éves időszakban, az uniós csatlakozásról folyó tárgyalások alatt mélyreható társadalmi átalakulásra kerül sor, amely során alapjaiban változhat az egész szerbiai társadalom, és a VMSZ, kisebbségi pártként azért kíván része lenni a hatalmi többségnek, hogy érvényesíthesse a magyar érdekeket. „Az új parlamenti többség része kívánunk lenni, és ilyen pozícióból hirdetjük álláspontjainkat, amelyek a magyarok, de a többi szerbiai polgár érdekeit is tükrözik”, mondta a legnagyobb magyar párt vezetője.

Mint ahogy a tekintetben is feltehetően igazuk van, hogy egy kisebbségi párt nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy „divatjamúlt” elvi kifogások vagy múltbeli sérelmek miatt válogasson a többségi pártok között, és lemondjon az együttműködésről, ha azzal javíthat közössége helyzetén. Legfeljebb afelől vannak bizonyos kételyeim, hogy – mint pártvezetőnk korábbi sajtónyilatkozataiban hangoztatta, mintegy mentségül az esetleges bírálatokkal szemben – „megváltozott a vajdasági magyarok véleménye, és ma már nem tartják ellenszenvesnek a Szerb Haladó Pártot”. Vagyis nem elleneznék a velük való szövetkezést, mi több, sokan „kimondottan örülnének ennek”. Nem tudom, hogy a VMSZ mikor végzett közvélemény kutatást közösségünk tagjai körében, és derítette ki, hogy ekkorát változott a haladókká avanzsált volt radikálisok megítélése. Azt mindenesetre tudom, hogy az én véleményemet, nem mintha lényeges lenne, de senki sem kérte ki.

Mindegy, a pártvezetőség biztosan alaposan kielemezte az összes körülményt, a pro és a kontra érveket, és számba vette, hogy voksokban mennyit hoz, netán mennyit visz a haladók körül udvarlása. És az ilyen előzetes elkötelezettség, a kívánatos együttműködés folyton-folyvást való hangoztatása, miközben a másik fél egy szóval sem viszonozza a közeledést. Eddig ugyanis csak olyan jelzések érkeztek a SNS vezérkarából, hogy széleskörű koalícióban gondolkodnak, amely képes lesz véghez vinni a reformokat és az uniós felzárkózáshoz elengedhetetlen alkotmánymódosítást. De hogy ebbe a magyarokat is bevennék, arról hallgatnak.

Egyelőre csak az szivárgott ki, hogy kiket nem vennének be a nagy koalícióba: Vojislav Koštunica szerb demokratáit (DSS), a Dveri nevű szélsőséges mozgalmat és Dragan Đilas demokratáit (DS), akikkel túl messzire mentek el az ellenségeskedésben.

Ha csak össze nem vesznek még valakivel Tesla urnája miatt. A zseniális tudós úgy keveredett bele a választási csatározásba, hogy a túlbuzgó Zorana Mihajlović, a SNS alelnöke a lemondásban levő kormány nevében megállapodott a szerb pravoszláv egyházzal a Tesla hamvait tartalmazó urna áthelyezéséről a Szent Száva székesegyházba, kiváltva ezzel a tudomány, de a józan közvélemény képviselőinek a felháborodását is. A hamvak költöztetése ugyanis nyilvánvalóan ugyancsak a haladók kampánycéljait szolgálná: mintha azt akarnák demonstrálni, hogy lám, Tesla is az ő oldalukon van.

Szellemes blogbejegyzést olvastam az egyik portál levelező rovatában arról, hogy miért kell a váltóáram felfedezőjének hamvait átköltöztetni a templomba: hogy legyen a hívőknek kihez fohászkodniuk, ha megkapják a villanyszámlát.

2014. március 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tartuffe és Orgon

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >

Tovább

Vajdasági írók vajdasági írókról

Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >

Tovább

Hajnal Jenő minden határt túllépett

Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >

Tovább

Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról

Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >

Tovább

A szívderítő buli részesei

És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >

Tovább

Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?

Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >

Tovább

A Pásztor-világ második nagy kultúrbotránya

Az első kétségkívül a szabadkai Népszínház magyar társulata "betörésének" kísérlete volt egy szélsőjobbos káder kinevezésével. Ekkor >

Tovább

A „párbaj”

Verekedésre nem került sor, csak kávéházi veszekedésre. Vuk Jeremić pártelnök szerint helyesebb lenne, ha egy tévévitában >

Tovább

Magánszorgalmú dögök

Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most is éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e az akolból >

Tovább

A tömegdemokrácia Achilles sarka a nép

Abból indulok ki, hogy mindenki személyesen felel az általa választott politikai elit bűneiért. Nem elég a >

Tovább

Rezsimtelevíziós káderek

Hol vannak most ezek a „fiatal újságírók” és mikor kapnak munkalehetőséget, ha a „nélkülözhetetlen” nyugdíjjogosultak nem >

Tovább

A demokrácia bohózat lett

Diktátorra többé nincs szükség, közeleg a diktátor nélküli diktatúra korszaka. Ilyennek tűnik az önkéntes szolgaság a >

Tovább