Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A huszadik század unalmas története
Szerbhorváth György
„A huszadik század nem egy unalmas politikatörténet háborúkkal, politikusokkal, hanem hús-vér emberekkel, őrült eszmékkel, fejlődéssel és hanyatlásokkal.” Szerbhorváth György könyvismertetője (Librarius):
Aki azzal jön, hogy egy újszülöttnek minden történelemkönyv új, annak egyfelől igaza van, másfelől nem mondott semmit. És a semmit mondás most sikerült John Lukacsnak is, a híres, magyar származású amerikai történésznek, aki legújabb könyvében végigpásztázza a huszadik századot, de egy közhelyszótár ehhez képest maga az újítás és eredetiség. Stílusa is olyan száraz, hogy a kétszersült omlós puding e könyvéhez képest, és szórakoztató, vicces avagy anekdotisztikus adalék egy biológiai lexikonban is több lehet, mint itt.
Rendben, szerzőnk már nem fiatal, hovatovább a műfajnak is van jogosultsága (nevezzük népszerűsítő-oktató történelemírásnak) – miért ne lehetne bő kétszáz oldalon összefoglalni a huszadik századot? Hagy okuljanak a fiatalok, hagy elmélkedjünk el mi is azon, ami volt, hisz pár évtizedet csak éltünk mi is abban az átkozott és véres században, amire így már vissza is tudunk emlékezni. De rögtön lebukik a fejünk, ha egy fejezet úgy indul, hogy „Az Egyesült Államok története eltér más nagy birodalmakétól.” Nem mondja?! Azon meg inkább kiakadunk, ha olyan sommásan odavetett mondatokat olvasunk, hogy Gavrilo Princip, az 1914-es szarajevói merénylő „Szerbiából jött terrorista” volt. Ha zárójelbe tesszük Lukacs olykor előbukkanó szláv-fóbiáját, de beszámítjuk, hogy mégiscsak a Pázmány Péter Tudományegyetemre járt, és nem egy lebutított hátsó-amerikai középiskola szintjén rekedt meg, szóval, a térségünket érintő kérdésekben elvárnánk tőle egy kis pontosságot. Ugyanis Princip boszniai születésű volt, ott élt és tanult, és ugyan máig vitatják, miként és hogyan instruálták Belgrádból az Ifjú Bosznia tagjait, akik a Ferenc Ferdinánd elleni merényletet kiötölték, azért azt tegyük hozzá, hogy Princip ugyan szerb nemzetiségű volt, de nem csak szerb társaival Jugoszláviát akart, nem Nagy-Szerbiát. Hogy terrorista volt-e, az meg nézőpont kérdése, másoknak nemzeti hős ő. Az meg különösen pikáns, hogy miközben a magyar történelem egy jó része arról szól, hogy Bécsre öltögettük nyelvünket és átkoztuk, ha mások tették ezt, a megértés szikrája sem csiholódik ki, sőt. (Princip, 1914 azért fontos, mert a Hobsbawm-féle bon mot szerint a rövid huszadik század akkor kezdődött.)
Meghajolunk Lukacs korábbi munkássága előtt, de ennek a könyvnek se sava, se borsa. Ugyan érthető, ha valaki egy hosszú karrier vége felé összegző munkát is le akar tenni az asztalra, de hát – még egy idézet – azzal semmit sem mond, ha azt állítja, „A huszadik század erősen átmeneti jellegű volt.” Ezt a mondatot még a középiskolában is pirossal húzná alá a töritanár, mi viszont nem is értjük, mit akar a szerző mondani. Semmit, gyanítjuk, már csak kopogott a billentyűzet, hisz ilyen értelemben minden század átmeneti, mert másik két század közt van.
Persze, lehet, az unokaöcsémnek tetszeni fog a könyv, kár, hogy nem most van karácsony, rásóznám. De ha valamit a kezébe akarok majd adni, az inkább Patrick Ouredník Europeana c. kötete lesz, melynek alcíme épp az, ami Lukacs könyvéé: A huszadik század rövid története. Az még egy kicsit rövidebb is, viszont százszor szellemesebb, érdekesebb és eredetibb. Igaz, azt egy író írta. És abból kiderül, a huszadik század nem egy unalmas politikatörténet háborúkkal, politikusokkal, hanem hús-vér emberekkel, őrült eszmékkel, fejlődéssel és hanyatlásokkal. De ahol szellem is volt – no nem az a huhogós, hanem eszmék, ideák, gondolatok, ötletek.
John Lukacs: A huszadik század rövid története. Budapest: Európa, 211 oldal, 2990 Ft
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Senkiföldjén
Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >
A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”
Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >
A nemzetállam a kisebbségek csapdája
Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >
Beszélni kellene a franciával...
Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >
A mai Sorelnek nincs bűntudata
„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >
Egyeztetni, egyeztetni!
A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >
A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?
Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >
Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni
Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket. A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >
Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom
Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >
Távol Európától
A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >
Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak
A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >
„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!
Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >