2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A huszadik század unalmas története

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
A huszadik század unalmas története
John Lukacs

„A huszadik század nem egy unalmas politikatörténet háborúkkal, politikusokkal, hanem hús-vér emberekkel, őrült eszmékkel, fejlődéssel és hanyatlásokkal.” Szerbhorváth György könyvismertetője (Librarius):

Aki azzal jön, hogy egy újszülöttnek minden történelemkönyv új, annak egyfelől igaza van, másfelől nem mondott semmit. És a semmit mondás most sikerült John Lukacsnak is, a híres, magyar származású amerikai történésznek, aki legújabb könyvében végigpásztázza a huszadik századot, de egy közhelyszótár ehhez képest maga az újítás és eredetiség. Stílusa is olyan száraz, hogy a kétszersült omlós puding e könyvéhez képest, és szórakoztató, vicces avagy anekdotisztikus adalék egy biológiai lexikonban is több lehet, mint itt.

Rendben, szerzőnk már nem fiatal, hovatovább a műfajnak is van jogosultsága (nevezzük népszerűsítő-oktató történelemírásnak) – miért ne lehetne bő kétszáz oldalon összefoglalni a huszadik századot? Hagy okuljanak a fiatalok, hagy elmélkedjünk el mi is azon, ami volt, hisz pár évtizedet csak éltünk mi is abban az átkozott és véres században, amire így már vissza is tudunk emlékezni. De rögtön lebukik a fejünk, ha egy fejezet úgy indul, hogy „Az Egyesült Államok története eltér más nagy birodalmakétól.” Nem mondja?! Azon meg inkább kiakadunk, ha olyan sommásan odavetett mondatokat olvasunk, hogy Gavrilo Princip, az 1914-es szarajevói merénylő „Szerbiából jött terrorista” volt. Ha zárójelbe tesszük Lukacs olykor előbukkanó szláv-fóbiáját, de beszámítjuk, hogy mégiscsak a Pázmány Péter Tudományegyetemre járt, és nem egy lebutított hátsó-amerikai középiskola szintjén rekedt meg, szóval, a térségünket érintő kérdésekben elvárnánk tőle egy kis pontosságot. Ugyanis Princip boszniai születésű volt, ott élt és tanult, és ugyan máig vitatják, miként és hogyan instruálták Belgrádból az Ifjú Bosznia tagjait, akik a Ferenc Ferdinánd elleni merényletet kiötölték, azért azt tegyük hozzá, hogy Princip ugyan szerb nemzetiségű volt, de nem csak szerb társaival Jugoszláviát akart, nem Nagy-Szerbiát. Hogy terrorista volt-e, az meg nézőpont kérdése, másoknak nemzeti hős ő. Az meg különösen pikáns, hogy miközben a magyar történelem egy jó része arról szól, hogy Bécsre öltögettük nyelvünket és átkoztuk, ha mások tették ezt, a megértés szikrája sem csiholódik ki, sőt. (Princip, 1914 azért fontos, mert a Hobsbawm-féle bon mot szerint a rövid huszadik század akkor kezdődött.)

Meghajolunk Lukacs korábbi munkássága előtt, de ennek a könyvnek se sava, se borsa. Ugyan érthető, ha valaki egy hosszú karrier vége felé összegző munkát is le akar tenni az asztalra, de hát – még egy idézet – azzal semmit sem mond, ha azt állítja, „A huszadik század erősen átmeneti jellegű volt.” Ezt a mondatot még a középiskolában is pirossal húzná alá a töritanár, mi viszont nem is értjük, mit akar a szerző mondani. Semmit, gyanítjuk, már csak kopogott a billentyűzet, hisz ilyen értelemben minden század átmeneti, mert másik két század közt van.

Persze, lehet, az unokaöcsémnek tetszeni fog a könyv, kár, hogy nem most van karácsony, rásóznám. De ha valamit a kezébe akarok majd adni, az inkább Patrick Ouredník Europeana c. kötete lesz, melynek alcíme épp az, ami Lukacs könyvéé: A huszadik század rövid története. Az még egy kicsit rövidebb is, viszont százszor szellemesebb, érdekesebb és eredetibb. Igaz, azt egy író írta. És abból kiderül, a huszadik század nem egy unalmas politikatörténet háborúkkal, politikusokkal, hanem hús-vér emberekkel, őrült eszmékkel, fejlődéssel és hanyatlásokkal. De ahol szellem is volt – no nem az a huhogós, hanem eszmék, ideák, gondolatok, ötletek.

John Lukacs: A huszadik század rövid története. Budapest: Európa, 211 oldal, 2990 Ft

2014. március 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább