2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

A jövő nemzedéke

Öreg Dezső
Öreg Dezső
A jövő nemzedéke
Turbo folk

Nem szeretnék a választásokkal foglakozni. Úgyis mindenkinek a könyökén jön ki a kampány. Egyrészt. Másrészt a közszolgálati újságírót szigorú szabályok kötelezik a pártatlanságra. Rendben is ez, adjunk egyenlő esélyt mindenkinek, ha már írunk a kampány alatt. Meg amúgy sem árt a sajtónak a higgadt, megfontolt hangnem. Esetleg azt kockáztatja az ember, hogy senki sem olvassa. Mert szenzáció nélkül ma már nemigen lehet. Írni, természetesen.

Tehát nem szeretnék a választásokkal foglalkozni, de bármerre tekintek, bármilyen témát érintek, csak a politikához kanyarodok vissza. Ha a politika a felelős a társadalomért. Márpedig a dolgok jelenlegi állása szerint Szerbiában is a politika irányítja ezt a meglehetősen feje tetejére állított társadalmat. Persze hogy nem csak a mai politikai garnitúrát kell felelősségre vonni. Mondjuk azért, ami a minap történt a Szerb Nemzeti Színházban Újvidéken. Amikor is megszakadt az előadás a közönség botrányos viselkedése miatt. Diákelőadás. Az itteni közgazdasági és műszaki középiskola elsőseinek próbálták eljátszani az Antigonét. Kár volt Szophoklésszel fárasztani a gyerekeket, nem érdekli őket. Tényleg nem, tetszik ez valakinek vagy sem. A színészek arra panaszkodtak, hogy egymás szavát sem értették a zajongás miatt. A Vajdasági RTV riporterének keserűen mesélték, hogy a közönség énekelt, bekiabált, ordított, telefonált. A részletek még szörnyűbbek, fölösleges idézni a bekiabálások tartalmát. Olyan nagyon alpárian balkániak. Kár lenne azonban valamiféle álmoralizálásba fogni. Talán inkább a „Kötelező olvasmány a színházban” projektum indokoltságán kellene elgondolkodni. Meg azon, hogy 15 éves gyereknek kell-e Szophoklészt játszani. Kellő felkészítés és felkészülés nélkül. Itt, ahol a művelődés a turbo-folknál kezdődik és a valóság show-nál ér véget. Ahol a családon belüli erőszak mindennapos, ahol a kemény fiúk és a félmeztelen lányok az eszményképek. Kár úgy keseregni, hogy: „Ez nem kínál reményteljes jövőt, pedig ezekben a fiatalokban van a jövőnk; most csak megmutatkozott, milyen irányba tartunk” – mint ahogy tette egyik tanárnőjük. Igaza van neki, csupán 10, legalább 10 évvel megkésett. Nevelési szándékában. Mint ahogy megkéstek a kormányok visszamenőleg legalább másfél évtizede azzal, hogy valami mást, biztosabb, jobb életet kínáljanak a balkáni háborúk szörnyű hagyatékával élő Szerbia polgárainak. Igazságosabb privatizációt, kevésbé korrupt államgépezetet, a párturalom máig is dívó gyakorlatának az eltörlését. És már itt is vagyunk ismét a választásoknál. Amelyeknek a mielőbbi befejezésére ezrek várnak azzal a reménnyel, hogy ezúttal az övéik is ott lesznek a húsos fazék körül. Hogy nekik is jut valami.

Időközben pedig az aranyifjúságot tovább neveli az utca. A minap ugyancsak Újvidéken ismét lövöldözés volt az Újtelepen. Hozzászoktunk már, lassan olyan lesz mint a jó napot!, csak ezúttal az adta az ügy pikantériáját, hogy a lövöldözők kiskorúak voltak. A pontosság kedvéért volt. Két kiskorú kötött bele egy fiatalemberbe a városi buszban; a sofőr, amikor észrevette, mi történik, megállt; az utasok, akik között egy karon      ülő gyermeket szorongató anyuka is volt, fejvesztve menekültek, mert az egyik támadó pisztolyt rántott és az ugyancsak menekülő fiatalember után lőtt. Háromszor. Szerencsére mellé. Történt mindez azt követően, hogy a városvezetés, nyilván nem véletlen, a kampány kezdetén 200 rendőrt „kért kölcsön” a rendőrség belgrádi igazgatójától. Az újvidéki közbiztonság javítása végett. És kapott is. Gyorsan, expeditíven. És jöttek is a rendőrök, párosan járőröznek. Kicsit korosak már, kissé nehézkes a mozgásuk, meg a várost sem igen ismerik, hogy is ismerhetnék, nem éltek itt soha. Nyilván nem tudják, mit jelent limáninak lenni, hogy hol a Sósbara, a Grbavica vagy éppen az Újtelep. Gondolom, nem is igazán érdekli őket. Leróják a rájuk kirótt kilométereket és közben az otthonon jár az eszük. De ki róhatná ezt fel nekik? Hiszen a választási kampány gyalogjai. Azé a kampányé, amelynek eredményeként rég tapasztalt nemzeti egységet, jobb életet, munkát, biztonságot, becsületet, pénzt, paripát… és még ki tudja, mi minden mást ígér itt minden párt. Csak azt nem tudom, hogy lesz-e vevő egy rendezett európai társadalomra. Érdekli-e majd a jövő nemzedékét, vagy kifütyülik az előadást truppostul, főszereplőstül.

2014. március 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább