2021. december 2. csütörtök
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A jövő nemzedéke

Öreg Dezső
Öreg Dezső
A jövő nemzedéke
Turbo folk

Nem szeretnék a választásokkal foglakozni. Úgyis mindenkinek a könyökén jön ki a kampány. Egyrészt. Másrészt a közszolgálati újságírót szigorú szabályok kötelezik a pártatlanságra. Rendben is ez, adjunk egyenlő esélyt mindenkinek, ha már írunk a kampány alatt. Meg amúgy sem árt a sajtónak a higgadt, megfontolt hangnem. Esetleg azt kockáztatja az ember, hogy senki sem olvassa. Mert szenzáció nélkül ma már nemigen lehet. Írni, természetesen.

Tehát nem szeretnék a választásokkal foglalkozni, de bármerre tekintek, bármilyen témát érintek, csak a politikához kanyarodok vissza. Ha a politika a felelős a társadalomért. Márpedig a dolgok jelenlegi állása szerint Szerbiában is a politika irányítja ezt a meglehetősen feje tetejére állított társadalmat. Persze hogy nem csak a mai politikai garnitúrát kell felelősségre vonni. Mondjuk azért, ami a minap történt a Szerb Nemzeti Színházban Újvidéken. Amikor is megszakadt az előadás a közönség botrányos viselkedése miatt. Diákelőadás. Az itteni közgazdasági és műszaki középiskola elsőseinek próbálták eljátszani az Antigonét. Kár volt Szophoklésszel fárasztani a gyerekeket, nem érdekli őket. Tényleg nem, tetszik ez valakinek vagy sem. A színészek arra panaszkodtak, hogy egymás szavát sem értették a zajongás miatt. A Vajdasági RTV riporterének keserűen mesélték, hogy a közönség énekelt, bekiabált, ordított, telefonált. A részletek még szörnyűbbek, fölösleges idézni a bekiabálások tartalmát. Olyan nagyon alpárian balkániak. Kár lenne azonban valamiféle álmoralizálásba fogni. Talán inkább a „Kötelező olvasmány a színházban” projektum indokoltságán kellene elgondolkodni. Meg azon, hogy 15 éves gyereknek kell-e Szophoklészt játszani. Kellő felkészítés és felkészülés nélkül. Itt, ahol a művelődés a turbo-folknál kezdődik és a valóság show-nál ér véget. Ahol a családon belüli erőszak mindennapos, ahol a kemény fiúk és a félmeztelen lányok az eszményképek. Kár úgy keseregni, hogy: „Ez nem kínál reményteljes jövőt, pedig ezekben a fiatalokban van a jövőnk; most csak megmutatkozott, milyen irányba tartunk” – mint ahogy tette egyik tanárnőjük. Igaza van neki, csupán 10, legalább 10 évvel megkésett. Nevelési szándékában. Mint ahogy megkéstek a kormányok visszamenőleg legalább másfél évtizede azzal, hogy valami mást, biztosabb, jobb életet kínáljanak a balkáni háborúk szörnyű hagyatékával élő Szerbia polgárainak. Igazságosabb privatizációt, kevésbé korrupt államgépezetet, a párturalom máig is dívó gyakorlatának az eltörlését. És már itt is vagyunk ismét a választásoknál. Amelyeknek a mielőbbi befejezésére ezrek várnak azzal a reménnyel, hogy ezúttal az övéik is ott lesznek a húsos fazék körül. Hogy nekik is jut valami.

Időközben pedig az aranyifjúságot tovább neveli az utca. A minap ugyancsak Újvidéken ismét lövöldözés volt az Újtelepen. Hozzászoktunk már, lassan olyan lesz mint a jó napot!, csak ezúttal az adta az ügy pikantériáját, hogy a lövöldözők kiskorúak voltak. A pontosság kedvéért volt. Két kiskorú kötött bele egy fiatalemberbe a városi buszban; a sofőr, amikor észrevette, mi történik, megállt; az utasok, akik között egy karon      ülő gyermeket szorongató anyuka is volt, fejvesztve menekültek, mert az egyik támadó pisztolyt rántott és az ugyancsak menekülő fiatalember után lőtt. Háromszor. Szerencsére mellé. Történt mindez azt követően, hogy a városvezetés, nyilván nem véletlen, a kampány kezdetén 200 rendőrt „kért kölcsön” a rendőrség belgrádi igazgatójától. Az újvidéki közbiztonság javítása végett. És kapott is. Gyorsan, expeditíven. És jöttek is a rendőrök, párosan járőröznek. Kicsit korosak már, kissé nehézkes a mozgásuk, meg a várost sem igen ismerik, hogy is ismerhetnék, nem éltek itt soha. Nyilván nem tudják, mit jelent limáninak lenni, hogy hol a Sósbara, a Grbavica vagy éppen az Újtelep. Gondolom, nem is igazán érdekli őket. Leróják a rájuk kirótt kilométereket és közben az otthonon jár az eszük. De ki róhatná ezt fel nekik? Hiszen a választási kampány gyalogjai. Azé a kampányé, amelynek eredményeként rég tapasztalt nemzeti egységet, jobb életet, munkát, biztonságot, becsületet, pénzt, paripát… és még ki tudja, mi minden mást ígér itt minden párt. Csak azt nem tudom, hogy lesz-e vevő egy rendezett európai társadalomra. Érdekli-e majd a jövő nemzedékét, vagy kifütyülik az előadást truppostul, főszereplőstül.

2014. március 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább