Ma Judit, Xénia, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A jövő nemzedéke
Öreg Dezső
Nem szeretnék a választásokkal foglakozni. Úgyis mindenkinek a könyökén jön ki a kampány. Egyrészt. Másrészt a közszolgálati újságírót szigorú szabályok kötelezik a pártatlanságra. Rendben is ez, adjunk egyenlő esélyt mindenkinek, ha már írunk a kampány alatt. Meg amúgy sem árt a sajtónak a higgadt, megfontolt hangnem. Esetleg azt kockáztatja az ember, hogy senki sem olvassa. Mert szenzáció nélkül ma már nemigen lehet. Írni, természetesen.
Tehát nem szeretnék a választásokkal foglalkozni, de bármerre tekintek, bármilyen témát érintek, csak a politikához kanyarodok vissza. Ha a politika a felelős a társadalomért. Márpedig a dolgok jelenlegi állása szerint Szerbiában is a politika irányítja ezt a meglehetősen feje tetejére állított társadalmat. Persze hogy nem csak a mai politikai garnitúrát kell felelősségre vonni. Mondjuk azért, ami a minap történt a Szerb Nemzeti Színházban Újvidéken. Amikor is megszakadt az előadás a közönség botrányos viselkedése miatt. Diákelőadás. Az itteni közgazdasági és műszaki középiskola elsőseinek próbálták eljátszani az Antigonét. Kár volt Szophoklésszel fárasztani a gyerekeket, nem érdekli őket. Tényleg nem, tetszik ez valakinek vagy sem. A színészek arra panaszkodtak, hogy egymás szavát sem értették a zajongás miatt. A Vajdasági RTV riporterének keserűen mesélték, hogy a közönség énekelt, bekiabált, ordított, telefonált. A részletek még szörnyűbbek, fölösleges idézni a bekiabálások tartalmát. Olyan nagyon alpárian balkániak. Kár lenne azonban valamiféle álmoralizálásba fogni. Talán inkább a „Kötelező olvasmány a színházban” projektum indokoltságán kellene elgondolkodni. Meg azon, hogy 15 éves gyereknek kell-e Szophoklészt játszani. Kellő felkészítés és felkészülés nélkül. Itt, ahol a művelődés a turbo-folknál kezdődik és a valóság show-nál ér véget. Ahol a családon belüli erőszak mindennapos, ahol a kemény fiúk és a félmeztelen lányok az eszményképek. Kár úgy keseregni, hogy: „Ez nem kínál reményteljes jövőt, pedig ezekben a fiatalokban van a jövőnk; most csak megmutatkozott, milyen irányba tartunk” – mint ahogy tette egyik tanárnőjük. Igaza van neki, csupán 10, legalább 10 évvel megkésett. Nevelési szándékában. Mint ahogy megkéstek a kormányok visszamenőleg legalább másfél évtizede azzal, hogy valami mást, biztosabb, jobb életet kínáljanak a balkáni háborúk szörnyű hagyatékával élő Szerbia polgárainak. Igazságosabb privatizációt, kevésbé korrupt államgépezetet, a párturalom máig is dívó gyakorlatának az eltörlését. És már itt is vagyunk ismét a választásoknál. Amelyeknek a mielőbbi befejezésére ezrek várnak azzal a reménnyel, hogy ezúttal az övéik is ott lesznek a húsos fazék körül. Hogy nekik is jut valami.
Időközben pedig az aranyifjúságot tovább neveli az utca. A minap ugyancsak Újvidéken ismét lövöldözés volt az Újtelepen. Hozzászoktunk már, lassan olyan lesz mint a jó napot!, csak ezúttal az adta az ügy pikantériáját, hogy a lövöldözők kiskorúak voltak. A pontosság kedvéért volt. Két kiskorú kötött bele egy fiatalemberbe a városi buszban; a sofőr, amikor észrevette, mi történik, megállt; az utasok, akik között egy karon ülő gyermeket szorongató anyuka is volt, fejvesztve menekültek, mert az egyik támadó pisztolyt rántott és az ugyancsak menekülő fiatalember után lőtt. Háromszor. Szerencsére mellé. Történt mindez azt követően, hogy a városvezetés, nyilván nem véletlen, a kampány kezdetén 200 rendőrt „kért kölcsön” a rendőrség belgrádi igazgatójától. Az újvidéki közbiztonság javítása végett. És kapott is. Gyorsan, expeditíven. És jöttek is a rendőrök, párosan járőröznek. Kicsit korosak már, kissé nehézkes a mozgásuk, meg a várost sem igen ismerik, hogy is ismerhetnék, nem éltek itt soha. Nyilván nem tudják, mit jelent limáninak lenni, hogy hol a Sósbara, a Grbavica vagy éppen az Újtelep. Gondolom, nem is igazán érdekli őket. Leróják a rájuk kirótt kilométereket és közben az otthonon jár az eszük. De ki róhatná ezt fel nekik? Hiszen a választási kampány gyalogjai. Azé a kampányé, amelynek eredményeként rég tapasztalt nemzeti egységet, jobb életet, munkát, biztonságot, becsületet, pénzt, paripát… és még ki tudja, mi minden mást ígér itt minden párt. Csak azt nem tudom, hogy lesz-e vevő egy rendezett európai társadalomra. Érdekli-e majd a jövő nemzedékét, vagy kifütyülik az előadást truppostul, főszereplőstül.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tartuffe és Orgon
Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >
Vajdasági írók vajdasági írókról
Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >
Hajnal Jenő minden határt túllépett
Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >
Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról
Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >
A szívderítő buli részesei
És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >
Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?
Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >
A Pásztor-világ második nagy kultúrbotránya
Az első kétségkívül a szabadkai Népszínház magyar társulata "betörésének" kísérlete volt egy szélsőjobbos káder kinevezésével. Ekkor >
A „párbaj”
Verekedésre nem került sor, csak kávéházi veszekedésre. Vuk Jeremić pártelnök szerint helyesebb lenne, ha egy tévévitában >
Magánszorgalmú dögök
Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most is éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e az akolból >
A tömegdemokrácia Achilles sarka a nép
Abból indulok ki, hogy mindenki személyesen felel az általa választott politikai elit bűneiért. Nem elég a >
Rezsimtelevíziós káderek
Hol vannak most ezek a „fiatal újságírók” és mikor kapnak munkalehetőséget, ha a „nélkülözhetetlen” nyugdíjjogosultak nem >
A demokrácia bohózat lett
Diktátorra többé nincs szükség, közeleg a diktátor nélküli diktatúra korszaka. Ilyennek tűnik az önkéntes szolgaság a >