Ma Jolán, Zsolt, ödön, Bódog névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Mindenki elment...
Keszég Károly
...csak akinek kellett volna, az maradt. Év végi sommázásnak nem is rossz, sajnos igaz is. Emiatt aztán, látom, olvasom, hallom, mindenki elégikus hangulatban ír, holott semmi szükség a múlt fátylának érzelmes és fájdalmas fellebbentésére. Egyszerűen ki kell törölni ezt az évet életünkből, mert nem érdemli meg, hogy szót vesztegessünk rá.
A napokban betértem kedvenc kocsmámba és, mit ad Isten, beleütköztem egy csetnikvajdába. Legalábbis ő azt állította, hogy az. Botladozott az eszemadta kocsmástól, kucsmástól, de végül is csak elárulta jövetele célját; elmondta, hogy legkésőbb három hónap múlva ő lesz Eszék vajdája. A közönség ivott és evett. Úgy látszik, meg lehet szokni minden esztelenséget. Emberünk csizmaszárából kilógott a kés nyele; a „hrvosek”-et – a „horvátölő”-t – valahonnan Oroszországból hozta. Azt hiszem, ő már akkor tudta, hogy a Szovjetuniónak befellegzett, amikor mi még abban a tévhitben éltünk, hogy Gorbacsov egy és oszthatatlan. Az európai pánpravoszláv eszmék eme élharcosának alkalomadtán valószínűleg semmiből sem állt volna Gorbi oszthatóságáról meggyőznie bennünket, csakhogy közbeszólt a történelem a Jelcin nevű orkán kíséretében. Így hullanak szét a birodalmak. S az is meglehet, hogy a szívében nemes, agyában korlátolt, késében éles barátunk és cimborái, s még inkább kenyéradó gazdái, egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy nincs hely, ahol vajdák lehetnének. Mert nincs az ország, amelyért gyilkoltak.
Nagy-Szerbia megteremtői újabb fogásnemet alkalmaztak az új hazáért folytatott birkózásban. Most már lasszóval fogdossák össze a Jugoszláviának csúfolt, törpeállamokból összeálló szövetséget, melynek jellemzője az „egy a szerb igazság” gondolat kicsúcsosodása. S ez felér egy öngyilkossággal. Egyre inkább nő azoknak a száma, akik úgy vélik, hogy a mai Szerbia éppen ezeknek a miniállamocskáknak köszönve szappanbuborékként pattan szét, s birodalmi gyomrát hamarosan megülik a messzebbről jött, ámde harcias és újabban engedetlen testvér-törzsfőnökök. Akkor aztán kereshetik az ellenséget saját véreik között! A munka nélkül maradt csetnikvajdák pedig rávetik magukat a gyökérevőkre. Csak az a kérdés, hogy kik lesznek azok. Én annak szurkolok, aki ezt az egészet kitalálta és feltálalta.
Gyökér Bránkó viszont állhatatosan küzd – csakúgy, mint kenyeres pajtásai –, hogy Európát kiszorítsa határaiból. A német expanziós törekvések miatt az ókontinens elveszítette báját a szemünkben, s ezért egyedüli mentsvárunkhoz, az ENSZ-hez fordulunk segítségért, ahol tárt karokkal fogadják kezdeményezéseinket. Mi azt mondjuk: Európának felkínáltuk a békét, az pedig beavatkozik a belügyeinkbe, mármint abba, hogy ezen a talajon kit illethet meg a nemzeti önrendelkezés joga. Ki nevezhető fasisztának? Ki a támadó, és ki a megtámadott? Ki kit űzött el otthonából? Ki hiteti el a háborúba kényszerített tartalékosokkal, hogy ha hetvenketten indultak harcba, és huszonnégyen tértek vissza onnan, abból miként lesz a hivatalos közleményekben két sebesült? Vagy erről nem számolunk be az ENSZ színe előtt? Szégyelljük talán el nem kötelezett barátaink, a kínai tank-demokrácia és a román jószomszédság előtt? Ha szégyelljük, ha nem, édesmindegy. Ha emlékezetem nem csal, úgyis mindig az történik, amit a nagyhatalmak akarnak. Mivel az egyik a napokban éppen feldobta a tappancsait, maradt az egyetlen, a tegnapig még hű társnak hitt Amerika.
Azt hiszem, nincs fájdalmasabb, mint egy átszállós pofont kapni a kedvestől. Természetesen váratlanul. És nem kedélybetegségből. Nos, ezt kapott csonka államunk még csonkább államelnöksége, amikor Amerika tudtára adta, hogy nem ismeri el hivatalos szervnek sem őt, sem a szövetségi kormányt. Minő álnokság és elvakultság! Sőt galádság! Ha nem szenvedek aggkori szenilitásban, akkor ugyanez az Amerika fegyverezte fel Irakot és szállította a világnak Szaddamot, aztán pedig – nem biztos, hogy végső elkeseredésében – rábírta az Egyesült Naivak Szervezetét, hogy bombázzák le az ősi Mezopotámia földjét. Pedig ott a kőolaj mellett sokkal fontosabb műkincseket is rejt a föld. De, mondom, nem kenyerem az elégikus hangvétel.
Szóval, bízhatunk, hiszen mindenki elment, aki ért valamit, helyébe jött a hadsereg, a pusztítás, az öldöklés... S mindez miért történt? Mert egy nép veszélyeztetett. Lassan-lassan mindenki által. S lassan-lassan önmagát veszélyezteti elsősorban. A többi következmény. Akinek barátja sincs, az ne az ellenséget vádolja meg nem értéssel! S azért se, hogy a kofferok mellett a sírok is domborodnak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy vita rejtekei
A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >
Füstbe ment szerv
Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >
Virág a kormányzó úr sírján
Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >
Háborús emlékek nyomában
Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >
„Mórahalmon egyeztettek”
Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >
Ökomama
Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >
"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"
„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >
„Szerbiának két külügyminisztere...”
A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >
A jugoszláv rendszerváltás
Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >