Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Karácsonyi elégia
Bódis Gábor
A békéről, a családról, a szeretetről kellene írni karácsony előestéjén. De vajon van-e erre joga a krónikásnak, ha hazánkfia? Aki, midőn kiejtette a száján a szót, hogy „hazánk”, már azon kapta magát: nem is tudja pontosan, mi van e jobb sorsot érdemlő fogalom mögött. Meg vele.
Aztán, mit gondolhatnak a szeretet és a család szent ünnepekor azok az ezrek és tízezrek, akik hontalanul bolyonganak valahol Európában? Jártam Zánkán, Bogláron, és láttam a nagyapáti képeket. Lehet, hogy egyesek számára semmit sem jelentenek ezek a helységnevek. Az ott élő menekültek számára viszont ezekre a szavakra szűkültek le az egykor büszkén emlegetett pátriák.
Vannak azonban olyanok is, akiknek van okuk az ünneplésre, a harsány melldöngetésre. A csonka államelnökség, a világ egyik legravaszabb puccsának a végrehajtója, december 22-e, a „jugoszláv” fegyveres erők napja alkalmából kitüntetéseket és előléptetéseket osztogatott. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el! A megbékélés örökmécsese sem tudja visszatartani az elkerülhetetlen képzettársítást: emlékeznek bizonyosan azokra a képekre, amelyek 1945-ben készültek. Hitler Adolf tízegynéhány éves gyerekeket tüntetett ki azért, hogy életükkel védjék meg azt, ami megvédhetetlen: a hódító és eltipró eszmét.
A kutyaszorítóból az utolsó pillanatban került ki a „jugoszláv” eszme utolsó, nem szerb harcosa, Ante Markovié. Személye a megváltóból a tragikomikus bohóc szerepére változott. A konvertibilis dinár megálmodója, a megvédhetetlen eszme állhatatos élharcosa elég olcsó kibúvóval hagyta el a világmegváltó porondot. Nem tudta megemészteni, állítólag, a hadi költségvetést, amellyel tovább akarják folytatni az öldöklést. Na nem, kedves Marković úr, ezt ilyen egyszerűen nem lehet lejátszani. Talán akkor kellett volna erre gondolni, amikor azokban a dicső időkben Slobodan Milošević mellett feszített a nagyszerb állam megszületésének pillanatában – miközben albán gyerekeket gyilkoltak csak néhány száz kilométerre délebbre. Vagy amikor az amerikai külügyminiszter hamiskás bólintására védtelen „jugoszláv” ifjakat küldött a szlovén fiatalok ellen. Vagy netalán nem ön volt annak a kormánynak az élén – még ha mégannyira is báb volt –, amelynek a nevében Vukovárból Hiroshimát csináltak.
Valami haszon azonban lesz abból, hogy távozik Ante, a mosolyával együtt. Washingtonban végre nyitott szemmel láthatják a „jugoszláv” válságot, és nemcsak Marković szemüvegén keresztül. Mert ez a szemüveg nagyon is megszűrte a fényt. A washingtoni külügyminisztérium első reagálása ezt az eszmefuttatást látszik alátámasztani. Backerék Markovićban látták azt a reformkommunistát, aki eljátszhatja a jugoszláv Gorbacsovot. El is játszotta. Azzal a különbséggel, hogy a Vörös Hadsereg nem rohanta le Ukrajnát. Ezért ígérte meg Jelcin, hogy Gorbacsovnak tisztességes nyugdíjat ad. De ki fog Markovićnak nyugdíjat adni? Lehet, hogy az amerikaiak, akik viszonzatlanul ugyan, de annál hevesebben szeretik a reformkommunistákat. Mert azokra lehet építeni, meg tiszta és érthető marad a világkép is: egyfelől vannak a reformkommunisták, akik azért mégiscsak Lenin emlőin nevelkedtek, másfelől pedig a szabad világ. De akkor jönnek az ilyen Jelcinek, és most újra át kell rendezni az egész világot. Hát csoda, hogy Bush nem tud odafigyelni a belügyekre?
Söpörjünk azonban a saját házunk tájékán, ha azt még megengedik az új lakók, akik szintén menekültek, azzal a különbséggel, hogy rangjuk van: szerb nemzetiségűek. így aztán ideiglenesen (?!) és főleg ingyenesen, beköltözhetnek az alacsonyabb rendű menekültek (horvátok, magyarok) házába, lakásába. A történelem során nem először. És akkor még örülhetünk, hogy nem végeznek velünk, mint tették azt az előző háború végén. Félek, mert ennek a háborúnak is előbb-utóbb vége lesz.
John Lennon: Boldog karácsonyt (A háborúnak vége)
Itt van a karácsony,
És mit végeztél?
Véget ért egy év,
És most kezdődik egy újabb.
S most, hogy itt a karácsony,
Remélem, jó a kedve
Közelállónak és a kedvesnek,
Öregnek és fiatalnak.
Kellemes karácsonyt
És boldog új évet,
Reméljük, jó év lesz,
Félelem nélküli.
S most itt van hát a karácsony
(A háborúnak vége)
Gyengének és erősnek
(Ha te is akarod),
Gazdagnak és szegénynek
(A háborúnak vége)
Oly rossz a világ.
És most, hogy itt a karácsony
(A háborúnak vége),
Feketének és fehérnek
(Ha te is akarod),
Sárgának és vörösnek
(A háborúnak vége),
Fejezzük be a hadakozást.
Kellemes karácsonyt,
És boldog új évet,
Reméljük, jó év lesz,
Félelem nélküli.
A háborúnak vége,
Ha te is akarod!
A háborúnak vége, most!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lépésnyire a végső győzelemtől
Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >
Hasznos-e a bojkottálás?
Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül. A VMSZ és a >
Alászolgája Főnök, s respekt
Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >