2021. február 27. szombat
Ma Ákos, Bátor, Gábor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Karácsonyi elégia

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Karácsonyi elégia

A békéről, a családról, a szere­tetről kellene írni karácsony előestéjén. De vajon van-e erre joga a krónikásnak, ha hazánkfia? Aki, midőn kiejtette a száján a szót, hogy „hazánk”, már azon kapta magát: nem is tudja pontosan, mi van e jobb sorsot érdemlő fogalom mögött. Meg vele.

Aztán, mit gondolhatnak a szeretet és a család szent ünnepekor azok az ezrek és tízezrek, akik hontalanul bo­lyonganak valahol Európában? Jártam Zánkán, Bogláron, és láttam a nagyapá­ti képeket. Lehet, hogy egyesek számá­ra semmit sem jelentenek ezek a hely­ségnevek. Az ott élő menekültek szá­mára viszont ezekre a szavakra szűkül­tek le az egykor büszkén emlegetett pátriák.

Vannak azonban olyanok is, akiknek van okuk az ünneplésre, a harsány melldöngetésre. A csonka államelnök­ség, a világ egyik legravaszabb puccsá­nak a végrehajtója, december 22-e, a „jugoszláv” fegyveres erők napja alkal­mából kitüntetéseket és előléptetéseket osztogatott. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el! A megbékélés örökmécsese sem tudja visszatartani az elkerülhetetlen képzettársítást: emlékeznek bizonyosan azokra a képekre, amelyek 1945-ben készültek. Hitler Adolf tízegynéhány éves gyerekeket tüntetett ki azért, hogy életükkel védjék meg azt, ami megvédhetetlen: a hódító és eltipró eszmét.

A kutyaszorítóból az utolsó pillanat­ban került ki a „jugoszláv” eszme utolsó, nem szerb harcosa, Ante Markovié. Személye a megváltóból a tragikomikus bohóc szerepére változott. A konvertibi­lis dinár megálmodója, a megvédhetetlen eszme állhatatos élharcosa elég ol­csó kibúvóval hagyta el a világmegváltó porondot. Nem tudta megemészteni, állítólag, a hadi költségvetést, amellyel tovább akarják folytatni az öldöklést. Na nem, kedves Marković úr, ezt ilyen egy­szerűen nem lehet lejátszani. Talán ak­kor kellett volna erre gondolni, amikor azokban a dicső időkben Slobodan Mi­lošević mellett feszített a nagyszerb ál­lam megszületésének pillanatában – miközben albán gyerekeket gyilkoltak csak néhány száz kilométerre délebbre. Vagy amikor az amerikai külügyminiszter hamiskás bólintására védtelen „ju­goszláv” ifjakat küldött a szlovén fiatalok ellen. Vagy netalán nem ön volt annak a kormánynak az élén – még ha még­annyira is báb volt –, amelynek a nevé­ben Vukovárból Hiroshimát csináltak.

Valami haszon azonban lesz abból, hogy távozik Ante, a mosolyával együtt. Washingtonban végre nyitott szemmel láthatják a „jugoszláv” válságot, és nemcsak Marković szemüvegén keresztül. Mert ez a szemüveg nagyon is megszűrte a fényt. A washingtoni kül­ügyminisztérium első reagálása ezt az eszmefuttatást látszik alátámasztani. Backerék Markovićban látták azt a reformkommunistát, aki eljátszhatja a ju­goszláv Gorbacsovot. El is játszotta. Az­zal a különbséggel, hogy a Vörös Had­sereg nem rohanta le Ukrajnát. Ezért ígérte meg Jelcin, hogy Gorbacsovnak tisztességes nyugdíjat ad. De ki fog Markovićnak nyugdíjat adni? Lehet, hogy az amerikaiak, akik viszonzatlanul ugyan, de annál hevesebben szeretik a reformkommunistákat. Mert azokra le­het építeni, meg tiszta és érthető marad a világkép is: egyfelől vannak a reform­kommunisták, akik azért mégiscsak Le­nin emlőin nevelkedtek, másfelől pedig a szabad világ. De akkor jönnek az ilyen Jelcinek, és most újra át kell rendezni az egész világot. Hát csoda, hogy Bush nem tud odafigyelni a belügyekre?

Söpörjünk azonban a saját házunk tájékán, ha azt még megengedik az új lakók, akik szintén menekültek, azzal a különbséggel, hogy rangjuk van: szerb nemzetiségűek. így aztán ideiglenesen (?!) és főleg ingyenesen, beköltözhetnek az alacsonyabb rendű menekültek (hor­vátok, magyarok) házába, lakásába. A történelem során nem először. És akkor még örülhetünk, hogy nem végeznek velünk, mint tették azt az előző háború végén. Félek, mert ennek a háborúnak is előbb-utóbb vége lesz.

 

 

John Lennon: Boldog karácsonyt (A háborúnak vége)

 

Itt van a karácsony,
És mit végeztél?
Véget ért egy év,
És most kezdődik egy újabb.
S most, hogy itt a karácsony,
Remélem, jó a kedve
Közelállónak és a kedvesnek,
Öregnek és fiatalnak.

Kellemes karácsonyt
És boldog új évet,
Reméljük, jó év lesz,
Félelem nélküli.

S most itt van hát a karácsony
(A háborúnak vége)
Gyengének és erősnek
(Ha te is akarod),
Gazdagnak és szegénynek
(A háborúnak vége)
Oly rossz a világ.
És most, hogy itt a karácsony
(A háborúnak vége),
Feketének és fehérnek
(Ha te is akarod),
Sárgának és vörösnek
(A háborúnak vége),
Fejezzük be a hadakozást.

Kellemes karácsonyt,
És boldog új évet,
Reméljük, jó év lesz,
Félelem nélküli.
A háborúnak vége,
Ha te is akarod!
A háborúnak vége, most! 

1991. december 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább