2022. január 28. péntek
Ma Károly, Karola, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Karácsonyi elégia

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Karácsonyi elégia

A békéről, a családról, a szere­tetről kellene írni karácsony előestéjén. De vajon van-e erre joga a krónikásnak, ha hazánkfia? Aki, midőn kiejtette a száján a szót, hogy „hazánk”, már azon kapta magát: nem is tudja pontosan, mi van e jobb sorsot érdemlő fogalom mögött. Meg vele.

Aztán, mit gondolhatnak a szeretet és a család szent ünnepekor azok az ezrek és tízezrek, akik hontalanul bo­lyonganak valahol Európában? Jártam Zánkán, Bogláron, és láttam a nagyapá­ti képeket. Lehet, hogy egyesek számá­ra semmit sem jelentenek ezek a hely­ségnevek. Az ott élő menekültek szá­mára viszont ezekre a szavakra szűkül­tek le az egykor büszkén emlegetett pátriák.

Vannak azonban olyanok is, akiknek van okuk az ünneplésre, a harsány melldöngetésre. A csonka államelnök­ség, a világ egyik legravaszabb puccsá­nak a végrehajtója, december 22-e, a „jugoszláv” fegyveres erők napja alkal­mából kitüntetéseket és előléptetéseket osztogatott. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el! A megbékélés örökmécsese sem tudja visszatartani az elkerülhetetlen képzettársítást: emlékeznek bizonyosan azokra a képekre, amelyek 1945-ben készültek. Hitler Adolf tízegynéhány éves gyerekeket tüntetett ki azért, hogy életükkel védjék meg azt, ami megvédhetetlen: a hódító és eltipró eszmét.

A kutyaszorítóból az utolsó pillanat­ban került ki a „jugoszláv” eszme utolsó, nem szerb harcosa, Ante Markovié. Személye a megváltóból a tragikomikus bohóc szerepére változott. A konvertibi­lis dinár megálmodója, a megvédhetetlen eszme állhatatos élharcosa elég ol­csó kibúvóval hagyta el a világmegváltó porondot. Nem tudta megemészteni, állítólag, a hadi költségvetést, amellyel tovább akarják folytatni az öldöklést. Na nem, kedves Marković úr, ezt ilyen egy­szerűen nem lehet lejátszani. Talán ak­kor kellett volna erre gondolni, amikor azokban a dicső időkben Slobodan Mi­lošević mellett feszített a nagyszerb ál­lam megszületésének pillanatában – miközben albán gyerekeket gyilkoltak csak néhány száz kilométerre délebbre. Vagy amikor az amerikai külügyminiszter hamiskás bólintására védtelen „ju­goszláv” ifjakat küldött a szlovén fiatalok ellen. Vagy netalán nem ön volt annak a kormánynak az élén – még ha még­annyira is báb volt –, amelynek a nevé­ben Vukovárból Hiroshimát csináltak.

Valami haszon azonban lesz abból, hogy távozik Ante, a mosolyával együtt. Washingtonban végre nyitott szemmel láthatják a „jugoszláv” válságot, és nemcsak Marković szemüvegén keresztül. Mert ez a szemüveg nagyon is megszűrte a fényt. A washingtoni kül­ügyminisztérium első reagálása ezt az eszmefuttatást látszik alátámasztani. Backerék Markovićban látták azt a reformkommunistát, aki eljátszhatja a ju­goszláv Gorbacsovot. El is játszotta. Az­zal a különbséggel, hogy a Vörös Had­sereg nem rohanta le Ukrajnát. Ezért ígérte meg Jelcin, hogy Gorbacsovnak tisztességes nyugdíjat ad. De ki fog Markovićnak nyugdíjat adni? Lehet, hogy az amerikaiak, akik viszonzatlanul ugyan, de annál hevesebben szeretik a reformkommunistákat. Mert azokra le­het építeni, meg tiszta és érthető marad a világkép is: egyfelől vannak a reform­kommunisták, akik azért mégiscsak Le­nin emlőin nevelkedtek, másfelől pedig a szabad világ. De akkor jönnek az ilyen Jelcinek, és most újra át kell rendezni az egész világot. Hát csoda, hogy Bush nem tud odafigyelni a belügyekre?

Söpörjünk azonban a saját házunk tájékán, ha azt még megengedik az új lakók, akik szintén menekültek, azzal a különbséggel, hogy rangjuk van: szerb nemzetiségűek. így aztán ideiglenesen (?!) és főleg ingyenesen, beköltözhetnek az alacsonyabb rendű menekültek (hor­vátok, magyarok) házába, lakásába. A történelem során nem először. És akkor még örülhetünk, hogy nem végeznek velünk, mint tették azt az előző háború végén. Félek, mert ennek a háborúnak is előbb-utóbb vége lesz.

 

 

John Lennon: Boldog karácsonyt (A háborúnak vége)

 

Itt van a karácsony,
És mit végeztél?
Véget ért egy év,
És most kezdődik egy újabb.
S most, hogy itt a karácsony,
Remélem, jó a kedve
Közelállónak és a kedvesnek,
Öregnek és fiatalnak.

Kellemes karácsonyt
És boldog új évet,
Reméljük, jó év lesz,
Félelem nélküli.

S most itt van hát a karácsony
(A háborúnak vége)
Gyengének és erősnek
(Ha te is akarod),
Gazdagnak és szegénynek
(A háborúnak vége)
Oly rossz a világ.
És most, hogy itt a karácsony
(A háborúnak vége),
Feketének és fehérnek
(Ha te is akarod),
Sárgának és vörösnek
(A háborúnak vége),
Fejezzük be a hadakozást.

Kellemes karácsonyt,
És boldog új évet,
Reméljük, jó év lesz,
Félelem nélküli.
A háborúnak vége,
Ha te is akarod!
A háborúnak vége, most! 

1991. december 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Összehangolni a hatalomváltást!

Magyar szempontból fontos, hogy az aláírók között van Bódis Gábor, Budapestre származott neves újságíró, az Újvidéki >

Tovább

Ez a vonat (is) elment!

Olyan vélemény is van, hogy „meg kell várni a magyarországi hatalomváltást, akkor itt is megváltozik a >

Tovább

Lázadás az elszemélytelenített hatalom ellen

Ezekben a napokban a három szóból álló csatakiáltás visszhangzik Szerbiában. A polgárok legyőzték a félelmet és >

Tovább

„Kétféleképpen is lehet”?

Nem lehet „kétféleképpen”, hanem csak egyféleképpen. Ez pedig a magyar nyelv egyenrangú hivatalos használata – ahogy >

Tovább

Húsz év – semmi változás!

A tisztában van-e az MNT és a VMÚE a magyar nyelvű média és tájékoztatás helyzetéért való >

Tovább

„Szégyelltük, hogy ott vagyunk”

A horvátországi Vukovár-Szerém megye három apró falujának 1991 őszén, a délszláv háború idején átélt gyászos története >

Tovább

„Az oktatási helyzet súlyosbodott”!

A VMPE – ismereteim szerint – az egyedüli délvidéki/vajdasági civil szervezet, amely (2012 óta) évente, kitartóan >

Tovább

A délszláv legenda

Bár a hivatalos propaganda mindent megtesz, hogy Titot kitörölje a történelemből, vagy pedig véreskezű diktátorként mutassa >

Tovább

Kétszeres NEM az alkotmánymódosításra!

A népszavazás a szavazók minimális részvételével is érvényes lesz. Sikeres pedig, ha a részvevők többsége igennel >

Tovább

Hagyományos szex-szimbólum

Azok a 60-as évek, amikor az emberek egy kis erotikus élményért moziba mentek! És amikor európai >

Tovább

Az alattvaló látomása

Előzőleg látta Aleksandar Vučić államelnök szenvedélyes tekintetét, amellyel kifejezte, hogy mennyire kívánta ezt a győzelmet. Állítása >

Tovább

Két malomkerék között

Az ilyesféle markáns nemzetállam-építés szükségszerűen elidegeníti a kisebbségi polgárokat a szülőföldtől. Ezt fokozza, hogy a nemzetállami >

Tovább