Ma Károly, Karola, Tamás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Karácsonyi elégia
Bódis Gábor
A békéről, a családról, a szeretetről kellene írni karácsony előestéjén. De vajon van-e erre joga a krónikásnak, ha hazánkfia? Aki, midőn kiejtette a száján a szót, hogy „hazánk”, már azon kapta magát: nem is tudja pontosan, mi van e jobb sorsot érdemlő fogalom mögött. Meg vele.
Aztán, mit gondolhatnak a szeretet és a család szent ünnepekor azok az ezrek és tízezrek, akik hontalanul bolyonganak valahol Európában? Jártam Zánkán, Bogláron, és láttam a nagyapáti képeket. Lehet, hogy egyesek számára semmit sem jelentenek ezek a helységnevek. Az ott élő menekültek számára viszont ezekre a szavakra szűkültek le az egykor büszkén emlegetett pátriák.
Vannak azonban olyanok is, akiknek van okuk az ünneplésre, a harsány melldöngetésre. A csonka államelnökség, a világ egyik legravaszabb puccsának a végrehajtója, december 22-e, a „jugoszláv” fegyveres erők napja alkalmából kitüntetéseket és előléptetéseket osztogatott. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el! A megbékélés örökmécsese sem tudja visszatartani az elkerülhetetlen képzettársítást: emlékeznek bizonyosan azokra a képekre, amelyek 1945-ben készültek. Hitler Adolf tízegynéhány éves gyerekeket tüntetett ki azért, hogy életükkel védjék meg azt, ami megvédhetetlen: a hódító és eltipró eszmét.
A kutyaszorítóból az utolsó pillanatban került ki a „jugoszláv” eszme utolsó, nem szerb harcosa, Ante Markovié. Személye a megváltóból a tragikomikus bohóc szerepére változott. A konvertibilis dinár megálmodója, a megvédhetetlen eszme állhatatos élharcosa elég olcsó kibúvóval hagyta el a világmegváltó porondot. Nem tudta megemészteni, állítólag, a hadi költségvetést, amellyel tovább akarják folytatni az öldöklést. Na nem, kedves Marković úr, ezt ilyen egyszerűen nem lehet lejátszani. Talán akkor kellett volna erre gondolni, amikor azokban a dicső időkben Slobodan Milošević mellett feszített a nagyszerb állam megszületésének pillanatában – miközben albán gyerekeket gyilkoltak csak néhány száz kilométerre délebbre. Vagy amikor az amerikai külügyminiszter hamiskás bólintására védtelen „jugoszláv” ifjakat küldött a szlovén fiatalok ellen. Vagy netalán nem ön volt annak a kormánynak az élén – még ha mégannyira is báb volt –, amelynek a nevében Vukovárból Hiroshimát csináltak.
Valami haszon azonban lesz abból, hogy távozik Ante, a mosolyával együtt. Washingtonban végre nyitott szemmel láthatják a „jugoszláv” válságot, és nemcsak Marković szemüvegén keresztül. Mert ez a szemüveg nagyon is megszűrte a fényt. A washingtoni külügyminisztérium első reagálása ezt az eszmefuttatást látszik alátámasztani. Backerék Markovićban látták azt a reformkommunistát, aki eljátszhatja a jugoszláv Gorbacsovot. El is játszotta. Azzal a különbséggel, hogy a Vörös Hadsereg nem rohanta le Ukrajnát. Ezért ígérte meg Jelcin, hogy Gorbacsovnak tisztességes nyugdíjat ad. De ki fog Markovićnak nyugdíjat adni? Lehet, hogy az amerikaiak, akik viszonzatlanul ugyan, de annál hevesebben szeretik a reformkommunistákat. Mert azokra lehet építeni, meg tiszta és érthető marad a világkép is: egyfelől vannak a reformkommunisták, akik azért mégiscsak Lenin emlőin nevelkedtek, másfelől pedig a szabad világ. De akkor jönnek az ilyen Jelcinek, és most újra át kell rendezni az egész világot. Hát csoda, hogy Bush nem tud odafigyelni a belügyekre?
Söpörjünk azonban a saját házunk tájékán, ha azt még megengedik az új lakók, akik szintén menekültek, azzal a különbséggel, hogy rangjuk van: szerb nemzetiségűek. így aztán ideiglenesen (?!) és főleg ingyenesen, beköltözhetnek az alacsonyabb rendű menekültek (horvátok, magyarok) házába, lakásába. A történelem során nem először. És akkor még örülhetünk, hogy nem végeznek velünk, mint tették azt az előző háború végén. Félek, mert ennek a háborúnak is előbb-utóbb vége lesz.
John Lennon: Boldog karácsonyt (A háborúnak vége)
Itt van a karácsony,
És mit végeztél?
Véget ért egy év,
És most kezdődik egy újabb.
S most, hogy itt a karácsony,
Remélem, jó a kedve
Közelállónak és a kedvesnek,
Öregnek és fiatalnak.
Kellemes karácsonyt
És boldog új évet,
Reméljük, jó év lesz,
Félelem nélküli.
S most itt van hát a karácsony
(A háborúnak vége)
Gyengének és erősnek
(Ha te is akarod),
Gazdagnak és szegénynek
(A háborúnak vége)
Oly rossz a világ.
És most, hogy itt a karácsony
(A háborúnak vége),
Feketének és fehérnek
(Ha te is akarod),
Sárgának és vörösnek
(A háborúnak vége),
Fejezzük be a hadakozást.
Kellemes karácsonyt,
És boldog új évet,
Reméljük, jó év lesz,
Félelem nélküli.
A háborúnak vége,
Ha te is akarod!
A háborúnak vége, most!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Összehangolni a hatalomváltást!
Magyar szempontból fontos, hogy az aláírók között van Bódis Gábor, Budapestre származott neves újságíró, az Újvidéki >
Ez a vonat (is) elment!
Olyan vélemény is van, hogy „meg kell várni a magyarországi hatalomváltást, akkor itt is megváltozik a >
Lázadás az elszemélytelenített hatalom ellen
Ezekben a napokban a három szóból álló csatakiáltás visszhangzik Szerbiában. A polgárok legyőzték a félelmet és >
„Kétféleképpen is lehet”?
Nem lehet „kétféleképpen”, hanem csak egyféleképpen. Ez pedig a magyar nyelv egyenrangú hivatalos használata – ahogy >
Húsz év – semmi változás!
A tisztában van-e az MNT és a VMÚE a magyar nyelvű média és tájékoztatás helyzetéért való >
„Szégyelltük, hogy ott vagyunk”
A horvátországi Vukovár-Szerém megye három apró falujának 1991 őszén, a délszláv háború idején átélt gyászos története >
„Az oktatási helyzet súlyosbodott”!
A VMPE – ismereteim szerint – az egyedüli délvidéki/vajdasági civil szervezet, amely (2012 óta) évente, kitartóan >
A délszláv legenda
Bár a hivatalos propaganda mindent megtesz, hogy Titot kitörölje a történelemből, vagy pedig véreskezű diktátorként mutassa >
Kétszeres NEM az alkotmánymódosításra!
A népszavazás a szavazók minimális részvételével is érvényes lesz. Sikeres pedig, ha a részvevők többsége igennel >
Hagyományos szex-szimbólum
Azok a 60-as évek, amikor az emberek egy kis erotikus élményért moziba mentek! És amikor európai >
Az alattvaló látomása
Előzőleg látta Aleksandar Vučić államelnök szenvedélyes tekintetét, amellyel kifejezte, hogy mennyire kívánta ezt a győzelmet. Állítása >
Két malomkerék között
Az ilyesféle markáns nemzetállam-építés szükségszerűen elidegeníti a kisebbségi polgárokat a szülőföldtől. Ezt fokozza, hogy a nemzetállami >