Ma Jácint, Réka, Hetény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Karácsonyi elégia
A békéről, a családról, a szeretetről kellene írni karácsony előestéjén. De vajon van-e erre joga a krónikásnak, ha hazánkfia? Aki, midőn kiejtette a száján a szót, hogy „hazánk”, már azon kapta magát: nem is tudja pontosan, mi van e jobb sorsot érdemlő fogalom mögött. Meg vele.
Aztán, mit gondolhatnak a szeretet és a család szent ünnepekor azok az ezrek és tízezrek, akik hontalanul bolyonganak valahol Európában? Jártam Zánkán, Bogláron, és láttam a nagyapáti képeket. Lehet, hogy egyesek számára semmit sem jelentenek ezek a helységnevek. Az ott élő menekültek számára viszont ezekre a szavakra szűkültek le az egykor büszkén emlegetett pátriák.
Vannak azonban olyanok is, akiknek van okuk az ünneplésre, a harsány melldöngetésre. A csonka államelnökség, a világ egyik legravaszabb puccsának a végrehajtója, december 22-e, a „jugoszláv” fegyveres erők napja alkalmából kitüntetéseket és előléptetéseket osztogatott. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el! A megbékélés örökmécsese sem tudja visszatartani az elkerülhetetlen képzettársítást: emlékeznek bizonyosan azokra a képekre, amelyek 1945-ben készültek. Hitler Adolf tízegynéhány éves gyerekeket tüntetett ki azért, hogy életükkel védjék meg azt, ami megvédhetetlen: a hódító és eltipró eszmét.
A kutyaszorítóból az utolsó pillanatban került ki a „jugoszláv” eszme utolsó, nem szerb harcosa, Ante Markovié. Személye a megváltóból a tragikomikus bohóc szerepére változott. A konvertibilis dinár megálmodója, a megvédhetetlen eszme állhatatos élharcosa elég olcsó kibúvóval hagyta el a világmegváltó porondot. Nem tudta megemészteni, állítólag, a hadi költségvetést, amellyel tovább akarják folytatni az öldöklést. Na nem, kedves Marković úr, ezt ilyen egyszerűen nem lehet lejátszani. Talán akkor kellett volna erre gondolni, amikor azokban a dicső időkben Slobodan Milošević mellett feszített a nagyszerb állam megszületésének pillanatában – miközben albán gyerekeket gyilkoltak csak néhány száz kilométerre délebbre. Vagy amikor az amerikai külügyminiszter hamiskás bólintására védtelen „jugoszláv” ifjakat küldött a szlovén fiatalok ellen. Vagy netalán nem ön volt annak a kormánynak az élén – még ha mégannyira is báb volt –, amelynek a nevében Vukovárból Hiroshimát csináltak.
Valami haszon azonban lesz abból, hogy távozik Ante, a mosolyával együtt. Washingtonban végre nyitott szemmel láthatják a „jugoszláv” válságot, és nemcsak Marković szemüvegén keresztül. Mert ez a szemüveg nagyon is megszűrte a fényt. A washingtoni külügyminisztérium első reagálása ezt az eszmefuttatást látszik alátámasztani. Backerék Markovićban látták azt a reformkommunistát, aki eljátszhatja a jugoszláv Gorbacsovot. El is játszotta. Azzal a különbséggel, hogy a Vörös Hadsereg nem rohanta le Ukrajnát. Ezért ígérte meg Jelcin, hogy Gorbacsovnak tisztességes nyugdíjat ad. De ki fog Markovićnak nyugdíjat adni? Lehet, hogy az amerikaiak, akik viszonzatlanul ugyan, de annál hevesebben szeretik a reformkommunistákat. Mert azokra lehet építeni, meg tiszta és érthető marad a világkép is: egyfelől vannak a reformkommunisták, akik azért mégiscsak Lenin emlőin nevelkedtek, másfelől pedig a szabad világ. De akkor jönnek az ilyen Jelcinek, és most újra át kell rendezni az egész világot. Hát csoda, hogy Bush nem tud odafigyelni a belügyekre?
Söpörjünk azonban a saját házunk tájékán, ha azt még megengedik az új lakók, akik szintén menekültek, azzal a különbséggel, hogy rangjuk van: szerb nemzetiségűek. így aztán ideiglenesen (?!) és főleg ingyenesen, beköltözhetnek az alacsonyabb rendű menekültek (horvátok, magyarok) házába, lakásába. A történelem során nem először. És akkor még örülhetünk, hogy nem végeznek velünk, mint tették azt az előző háború végén. Félek, mert ennek a háborúnak is előbb-utóbb vége lesz.
John Lennon: Boldog karácsonyt (A háborúnak vége)
Itt van a karácsony,
És mit végeztél?
Véget ért egy év,
És most kezdődik egy újabb.
S most, hogy itt a karácsony,
Remélem, jó a kedve
Közelállónak és a kedvesnek,
Öregnek és fiatalnak.
Kellemes karácsonyt
És boldog új évet,
Reméljük, jó év lesz,
Félelem nélküli.
S most itt van hát a karácsony
(A háborúnak vége)
Gyengének és erősnek
(Ha te is akarod),
Gazdagnak és szegénynek
(A háborúnak vége)
Oly rossz a világ.
És most, hogy itt a karácsony
(A háborúnak vége),
Feketének és fehérnek
(Ha te is akarod),
Sárgának és vörösnek
(A háborúnak vége),
Fejezzük be a hadakozást.
Kellemes karácsonyt,
És boldog új évet,
Reméljük, jó év lesz,
Félelem nélküli.
A háborúnak vége,
Ha te is akarod!
A háborúnak vége, most!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Most mindenki magányos partizán
Manapság az értelmiség jelentős része különbékét kötött a hatalommal, nem állítom, hogy árulók lettek, csak kiegyeztek. >
Bocsánatkérésre várva
Újvidéken, Európa 2022. évi Kulturális Fővárosában, a magyaroknak nincsen lehetőségük az 1944/45-ös áldozatokra tisztességesen emlékezni, a >
Vučić ezúttal békülékeny volt
Porfirije pátriárka a horvátok folyamatos szerbüldözését tette szóvá, és a Vihar hadműveletet Jasenováccal hozta kapcsolatba. Dodik >
A magyar autonómiáról, ami nem az
Tusványoson, tehát, Kovács is mondott valamit, csak nem az, amit egy felelős vezetőnek a magyar közösség >
Húsz milliárdos kerítésmagasítás, közben Magyarország „déli határa gyakorlatilag ostrom alatt áll”?
A szerb hatalom nem biztosítja a polgárok személyi biztonságát, sérthetetlenségét, a tulajdon és egyéb jogainak békés >
Tántorgunk az emberarcú szolgalelkűségbe
A jelek szerint a hatalom készül a személyes szabadság további megnyirbálására. Nem kell hozzá durva erőszak, >
Bálványosi akármi
Ha elemeznénk, hogy akkor mit is mondott Pásztor Pista, akkor – az első benyomás alapján – >
Csetepaté a szakadék szélén?
Egyre inkább kiélesedik a vita Orbán Viktor a Tusványoson előadott a fajkeveredésről szóló nézetéről. Nem hiszem, >
Kishegyesi Bálványos
A fiatal és tapasztalatlan parlamenti államtitkár nem először mond valótlanságokat a vajdasági magyar közösséggel kapcsolatban. Annyira >
A gyanús európai szellemiség
Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >
A hatalom szolgálatában
A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >
Putyinlelkű város lettünk
Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >