2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szánalmas karácsony

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Szánalmas karácsony
(lriis illusztrációja)

A karácsony az év legszebb ünnepe, mert megszületett az, aki, együtt a család, mindenki boldog. Szerbhorváth György jegyzete (Paraméter):

Keresztényileg tombol a média, de még a közszolgálat is átmegy bulvárba, mert egy ünnep, bizony, másmilyen nem lehet, mint bulváros. Itt van, nézem az egyik határon túli tévé ünnep előtti ünnepi műsorát, művészek beszélnek a karácsony szentségéről, hogy „rohanó világunkban” végre megállunk, ajándékozunk egymásnak (szigorúan kis értékűt vagy s.k. készítettet, mert ez a lényeg - aha). Ugyanazt mondja a képzőművész, a színész, az énekes, hogy is ne, ugyan mi a fene jutna eszükbe, ha nem a közhelyek, csak hát ha mikrofont dugnak az orruk alá, beindulnak a pavlovi reflexek.

Persze aki a tévében szerepel, az már nem csak érdemes művész, hanem celeb is, vagy az lesz. A celeb, ha épp nincs szakításban, nem válik vagy nem talált magának új szeretőt, természetesen boldog, harmonikus kapcsolatban él, fölmondja a leckét ádventről, éjféli miséről, böjtről, halászléről, kocsonyáról, és hogy végre együtt a család. A valóság, s ezt egy a kettőhöz lefogadhatjuk, ezzel szemben az, hogy kurvára elege van az egészből, mert az első házasságból származó gyereket majd ide kell vinni, a másikat amoda a nagyszülőkhöz, és bejelentkeztek látogatóba a testvérek is, akikre a franc se kíváncsi, mióta az örökségen összevesztek. És még az apával/anyával is meg kell beszélni, aki újabb párját is megcsalja és félrekúr, mikor viszi a gyereket, az ajándékot meg majd letudja egy nagyértékű laptoppal vagy a legújabb mobillal, és nemhogy főzni, bevásárolni sincs idő, amúgy se tud még egy rántottát sem odatenni. Rohadt karácsony, csak már legyen vége, úgyis egy kiadós családi veszekedés lesz a zárójelenet itt vagy ott, feltéve, ha odaérnek, amúgy megsértődik mindenki, mert mindenhova odaérni nem lehet.

De hát ezt mindenki tudja, már megtapasztalta és előre látja. Ahogyan minimum tudat alatt azzal is tisztában van mindenki, hogy az ajándékozásban semmi öröm sincs, kivéve, ha gyereknek adják, aki még hisz a Jézuskában, a télapóban, mert ott még nincs szó kölcsönösségről. Mindenhol másutt igen, és többnyire úgyis jön valaki, aki végigaláz bennünket azzal, hogy ajándékot vesz nekünk, noha nem szokott, vagy valami marha drágával jön, amit a büdös életben nem lesz módunkban visszaadni. És mindenki megjegyzi, ha a másik meg éppen semmit vagy valami ócskaságot vett nekünk vagy a gyerekünknek, unokánknak stb. A számlák sosincsenek kiegyenlítve.

A kérdés csak az, miért kell erre a celebnek még rádobnia egy lapátnyi hazugsággal. Mivel karácsony jő, nem akarok ünneprontó lenni, de évek óta figyelek egy celebet (bár teljesítmény áll mögötte, csak hát az újságíróknak nem tud nemet mondani), aki konzekvensen a családi összejövetelek szépségéről értekezik, hogy együtt a család és végre mindenki otthon lesz bla-bla-bla. Hallgatom, ahogy elmondja, most x városban fognak ünnepelni (az új párjának szüleinél, de ezt nem mondja), és hogy a karácsony neki egyre többet jelent, nem úgy, mint régen, és végre hazamegy, ami azért is fontos, mert egész évben nem volt otthon. Közben hát ott, ahonnan származik, ahonnan kitört, egy határon túli faluból, mindenki tudja, hogy a család széthullott, épp azután és részben annak okán, hogy ő sikeres lett. Már a szülői ház sincs meg, az apával senki nem beszél, mert alkesz lett, majd munkanélküli (vagy fordítva), érzékelhetően a testvérével sincsenek jóban, mert az anya hozzá pártolt, nincs családi ünnep, mert családi ház sincs és a többi. De megy a duma, mert ez az elvárás. Látom, hogy hazudik, nekünk is hazudik, de nem ez fáj, hanem hogy magának hazudik, és azt hiszi, hogy a 21. században („rohanó világunkban”!) ilyen titkok már rég nincsenek. Illetve tudja, hogy szülővároskájában tudják, mi a szitu, de úgy van vele, leszarhatja azt a párezer embert, fontosabb az a tízezernyi-százezernyi, aki imádja, ők meg úgyse tudják, hogy nincs is már semmiféle otthon, hazamenetel, család.

Ahogyan csak szánakozni lehet azon az újkonzervatív és újkeresztény magyar politikuson (naná, hogy külhoni magyar ő is), akinek szintén szétesett a családja, igaz, maga tehet róla. De ha már konzervatív és keresztény lett a divatnak megfelelően, ő is felmondja a leckét a család értékéről, az újság körkérdésére pedig elmondja, igen, családi körben tölti a számára legkedvesebb ünnepet, halászlé lesz meg bejgli, pulyka, kacsa, disznó. És hívei, pártkatonái még hisznek neki, pedig ők is tudják, mi a helyzet szeretőfronton, hogy a volt feleség kissé megőrült, szóval mindenki tudja, hogy amikor a karácsonyi asztalról beszél, hazudik, mint a vízfolyás. De inkább elhiszik neki, inkább nem szólunk semmit, ahogy a celebnek sem mutatunk be röhögve, hogy álljál már le ezzel a kamu hablattyal. Hisz mi sem vagyunk jobbak, vagy ha per pillanat még igen, egyben a család, már ha volt, de kerülhetünk egyszer hasonló helyzetbe. És majd mi is elvárjuk, hogy környezetünk úgy pislogjunk, mint mi most az ő esetükön.

Egyébként a kínai horoszkóp szerint a Ló éve következik, és ez egy nagyon szuper, dinamikus év lesz (nekem főleg, írják, pedig Patkány vagyok). A pápa pedig óva int bennünket a középszerűségtől, és szeretné, ha mindenki befejezné a rosszindulatú pletykálkodást, de főleg az egyházi körök, mert az káros az ember egészségére. Jó, ezt tudni – kár, hogy a pápa most nem arról értekezik, hogy a spanyolok gyakorlatilag betiltották az abortuszt, a horvátok népszavazáson döntöttek arról, hogy az egyneműek nem házasodhatnak, hogy a mi kis régiónkról ne is szóljunk: karácsonykor a fontos témák helyett a pitiáner témák, tanácsok és a hazudozás ideje jő el. (Bár legalább a horvát tévében azt hallom, hogy egy újprotestáns teológus azt mondja: jobb egy őszinte ateista, mint egy szenteskedő, képmutató hívő.)

Láthatjuk tehát, mélyenszántó gondolatokkal tele a karácsonyfa alja, pedig a legjobb az lenne, ha mindnyájan befognánk egy kicsit, legalább karácsonyra. Úgyhogy ...

2013. december 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább