Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szánalmas karácsony
Szerbhorváth György
A karácsony az év legszebb ünnepe, mert megszületett az, aki, együtt a család, mindenki boldog. Szerbhorváth György jegyzete (Paraméter):
Keresztényileg tombol a média, de még a közszolgálat is átmegy bulvárba, mert egy ünnep, bizony, másmilyen nem lehet, mint bulváros. Itt van, nézem az egyik határon túli tévé ünnep előtti ünnepi műsorát, művészek beszélnek a karácsony szentségéről, hogy „rohanó világunkban” végre megállunk, ajándékozunk egymásnak (szigorúan kis értékűt vagy s.k. készítettet, mert ez a lényeg - aha). Ugyanazt mondja a képzőművész, a színész, az énekes, hogy is ne, ugyan mi a fene jutna eszükbe, ha nem a közhelyek, csak hát ha mikrofont dugnak az orruk alá, beindulnak a pavlovi reflexek.
Persze aki a tévében szerepel, az már nem csak érdemes művész, hanem celeb is, vagy az lesz. A celeb, ha épp nincs szakításban, nem válik vagy nem talált magának új szeretőt, természetesen boldog, harmonikus kapcsolatban él, fölmondja a leckét ádventről, éjféli miséről, böjtről, halászléről, kocsonyáról, és hogy végre együtt a család. A valóság, s ezt egy a kettőhöz lefogadhatjuk, ezzel szemben az, hogy kurvára elege van az egészből, mert az első házasságból származó gyereket majd ide kell vinni, a másikat amoda a nagyszülőkhöz, és bejelentkeztek látogatóba a testvérek is, akikre a franc se kíváncsi, mióta az örökségen összevesztek. És még az apával/anyával is meg kell beszélni, aki újabb párját is megcsalja és félrekúr, mikor viszi a gyereket, az ajándékot meg majd letudja egy nagyértékű laptoppal vagy a legújabb mobillal, és nemhogy főzni, bevásárolni sincs idő, amúgy se tud még egy rántottát sem odatenni. Rohadt karácsony, csak már legyen vége, úgyis egy kiadós családi veszekedés lesz a zárójelenet itt vagy ott, feltéve, ha odaérnek, amúgy megsértődik mindenki, mert mindenhova odaérni nem lehet.
De hát ezt mindenki tudja, már megtapasztalta és előre látja. Ahogyan minimum tudat alatt azzal is tisztában van mindenki, hogy az ajándékozásban semmi öröm sincs, kivéve, ha gyereknek adják, aki még hisz a Jézuskában, a télapóban, mert ott még nincs szó kölcsönösségről. Mindenhol másutt igen, és többnyire úgyis jön valaki, aki végigaláz bennünket azzal, hogy ajándékot vesz nekünk, noha nem szokott, vagy valami marha drágával jön, amit a büdös életben nem lesz módunkban visszaadni. És mindenki megjegyzi, ha a másik meg éppen semmit vagy valami ócskaságot vett nekünk vagy a gyerekünknek, unokánknak stb. A számlák sosincsenek kiegyenlítve.
A kérdés csak az, miért kell erre a celebnek még rádobnia egy lapátnyi hazugsággal. Mivel karácsony jő, nem akarok ünneprontó lenni, de évek óta figyelek egy celebet (bár teljesítmény áll mögötte, csak hát az újságíróknak nem tud nemet mondani), aki konzekvensen a családi összejövetelek szépségéről értekezik, hogy együtt a család és végre mindenki otthon lesz bla-bla-bla. Hallgatom, ahogy elmondja, most x városban fognak ünnepelni (az új párjának szüleinél, de ezt nem mondja), és hogy a karácsony neki egyre többet jelent, nem úgy, mint régen, és végre hazamegy, ami azért is fontos, mert egész évben nem volt otthon. Közben hát ott, ahonnan származik, ahonnan kitört, egy határon túli faluból, mindenki tudja, hogy a család széthullott, épp azután és részben annak okán, hogy ő sikeres lett. Már a szülői ház sincs meg, az apával senki nem beszél, mert alkesz lett, majd munkanélküli (vagy fordítva), érzékelhetően a testvérével sincsenek jóban, mert az anya hozzá pártolt, nincs családi ünnep, mert családi ház sincs és a többi. De megy a duma, mert ez az elvárás. Látom, hogy hazudik, nekünk is hazudik, de nem ez fáj, hanem hogy magának hazudik, és azt hiszi, hogy a 21. században („rohanó világunkban”!) ilyen titkok már rég nincsenek. Illetve tudja, hogy szülővároskájában tudják, mi a szitu, de úgy van vele, leszarhatja azt a párezer embert, fontosabb az a tízezernyi-százezernyi, aki imádja, ők meg úgyse tudják, hogy nincs is már semmiféle otthon, hazamenetel, család.
Ahogyan csak szánakozni lehet azon az újkonzervatív és újkeresztény magyar politikuson (naná, hogy külhoni magyar ő is), akinek szintén szétesett a családja, igaz, maga tehet róla. De ha már konzervatív és keresztény lett a divatnak megfelelően, ő is felmondja a leckét a család értékéről, az újság körkérdésére pedig elmondja, igen, családi körben tölti a számára legkedvesebb ünnepet, halászlé lesz meg bejgli, pulyka, kacsa, disznó. És hívei, pártkatonái még hisznek neki, pedig ők is tudják, mi a helyzet szeretőfronton, hogy a volt feleség kissé megőrült, szóval mindenki tudja, hogy amikor a karácsonyi asztalról beszél, hazudik, mint a vízfolyás. De inkább elhiszik neki, inkább nem szólunk semmit, ahogy a celebnek sem mutatunk be röhögve, hogy álljál már le ezzel a kamu hablattyal. Hisz mi sem vagyunk jobbak, vagy ha per pillanat még igen, egyben a család, már ha volt, de kerülhetünk egyszer hasonló helyzetbe. És majd mi is elvárjuk, hogy környezetünk úgy pislogjunk, mint mi most az ő esetükön.
Egyébként a kínai horoszkóp szerint a Ló éve következik, és ez egy nagyon szuper, dinamikus év lesz (nekem főleg, írják, pedig Patkány vagyok). A pápa pedig óva int bennünket a középszerűségtől, és szeretné, ha mindenki befejezné a rosszindulatú pletykálkodást, de főleg az egyházi körök, mert az káros az ember egészségére. Jó, ezt tudni – kár, hogy a pápa most nem arról értekezik, hogy a spanyolok gyakorlatilag betiltották az abortuszt, a horvátok népszavazáson döntöttek arról, hogy az egyneműek nem házasodhatnak, hogy a mi kis régiónkról ne is szóljunk: karácsonykor a fontos témák helyett a pitiáner témák, tanácsok és a hazudozás ideje jő el. (Bár legalább a horvát tévében azt hallom, hogy egy újprotestáns teológus azt mondja: jobb egy őszinte ateista, mint egy szenteskedő, képmutató hívő.)
Láthatjuk tehát, mélyenszántó gondolatokkal tele a karácsonyfa alja, pedig a legjobb az lenne, ha mindnyájan befognánk egy kicsit, legalább karácsonyra. Úgyhogy ...
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >