2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Beindul a német nagyüzem

Beindul a német nagyüzem
Behemoth (JoshDykgraaf illusztrációja)

„A baloldal némileg Európa-pártibb, a jobboldal számára viszont a liberális gazdasági racionalitás az elsődleges.” Ara-Kovács Attila jegyzete:

Berlin eddigi európai és emberjogi elkötelezettsége most nyilvánvaló nyitási és modernizációs szándékkal egészül ki, ami egyetlen olyan kormánynak sem jó hír, amely a múltban keresi a jövője igazolását.

Megalakult Németország harmadik nagykoalíciója. Ez is mutatja, hogy a jobboldal és a baloldal összefogása ritka jelenség az ottani nagypolitikában, de nem példa nélküli. Viszont tény, hogy valahányszor sor került rá, az nagy lendületet adott nem csak a gazdaságnak, hanem a közállapotok látványos és szerves modernizációjának, a társadalmi kiegyezésnek is.

Az 1966-os, Kurt Georg Kiesinger kancellár fémjelezte kétpárti (CDU/CSU–SPD) kabinetben tárcát kapott az a Willi Brandt, aki megnyerte a következő választásokat, és megváltoztatta az akkori NSZK nemzetközi helyzetét. Kinyitotta országát a világra, s a világot meggyőzte arról, hogy ez a Németország valóban nem fog visszatérni szörnyű múltjához. (A véletlenek szimbolikája folytán a CDU és SPD mostani koalíciós megállapodása gyakorlatilag napra egybeesik a politikus születésének századik évfordulójával.)

A következő nagykoalíció 2005-ben már Angela Merkel nevéhez fűződik, s arról vált híressé, hogy folytatta a megelőző baloldali kormányzat Agenda 2010 nevű reformprogramját, s ezzel Németországot nem csak megóvta a 2008-ban kiteljesedő válságtól, de vitathatatlanul az unió vezető gazdasági és politikai nagyhatalmává tette.

Idén a jobboldali-konzervatív CDU történetének egyik legnagyobb választási támogatottságával vonulhatott be a parlamentbe, miközben a szociáldemokraták egyik legrosszabb szereplésüket tudhatták maguk mögött. Mégis: Merkel nagyvonalúan ugyanannyi tárcát engedett át a baloldalnak – hatot – amennyi saját pártjának jutott. A nyilvánvalóan jobboldali választási fölényt a szövetséges CSU-nak átadott három további tárcával juttatták érvényre. Ám az mégis egyértelmű, hogy az SPD kulcsszerepet fog játszani az ország elkövetkező négy évének történetében.

Ehhez persze olyan, az ideológiákon és a korábbi kampányok csatározásainak emlékén túllépő bizalomra van szükség, ami jelenleg páratlan Európában, sőt világviszonylatban sem jut eszembe hasonló aktuális példa. Ez azt türközi, hogy nem csak az alapvető elvekben, hanem a részletekben is a két nagy német párt bizony egyetérteni létszik. Igen, hangsúlyozzák az elemzők: a baloldal némileg Európa-pártibb, a jobboldal számára viszont a liberális gazdasági racionalitás az elsődleges. Ám ha közelebbről megnézzük e pártok programjait, akkor azonnal nyilvánvaló lesz, hogy a liberális gazdasági racionalitást a német konzervatív jobboldal nem egyszerűen Németországtól várja el, hanem egész Európától, mégpedig az unió érdekében. E tekintetben jobb- és baloldal között ott nincs különbség.

Perspektivikusan ebből fakadhat majd egyébként az SPD legtöbb eljövendő problémája is. Már az előző nagykoalíciós időszak is elsősorban Merkelnek és a jobboldalnak hozott sikert, az SPD 2009-ben gyengén szerepelt, s a 2009-2013-as időszakra ellenzékbe szorult. Mintha a CDU a közös kormányzások politikai előnyeit jobban le tudná aratni, mint a partnerpárt. Komoly kihívás lesz ez az SPD pártelnökének, a most alkancellári megbízatást kapott Sigmar Gabrielnek.

Talán ezzel magyarázható, hogy kormányzati szerepéléséért cserében az SPD számos olyan újításhoz ragaszkodott, melyek alapján a „modernitás pártjaként” tekinthet majd rá az utókor. A miniszteri és államtitkári pozíciók közül összesen tizenkilencet kapott a baloldal, ezekből tizenkettőt nők töltenek be, férfiak csak hetet. Ursula von der Leyen például az ország első női védelmi minisztere lett. Az etnikai integráció remélt sikerét pedig egy török származású hölgy, Aydan Özoğuz kinevezése előlegezi meg, ő ma a bevándorlásügyi miniszter. (Persze mindjárt hozzátehetjük: Franciaország és Olaszország megelőzte ebben a németeket; az SPD most csak az ő példáikat követi. Nicolas Sarkozy elnöksége idején a François Fillon-kormány igazságügy-miniszterét Rachida Datinak hívták, a mostani Enrico Letta-kormány integrációs minisztere pedig Cécile Kyenge; mindketten Afrikából elszármazott szülők gyermekei.)

A magyar kormány szempontjából minden bizonnyal kellemetlen jövőt hoz a 2013-es német választási eredmény, s a most debütált nagykoalíció. Nem csak azért, mert kormányzati pozícióból a német baloldal nagyobb nyomást tud majd gyakorolni, s kritikusabb magatartásra hangolni jobboldali partnerét, de azért is, mert az eddigi berlini európai és emberjogi elkötelezettség most nyilvánvaló nyitási és az eddigieknél hangsúlyosabb modernizációs szándékkal egészül ki, ami egyetlen olyan kormánynak sem jó hír, mely a múltban keresi jövője igazolását. Márpedig az Orbán-kormány, a maga egyedülálló módján, nagyon is ilyen.

2013. december 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább