Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Ötperces tűnődés
A magyarokról
Radics Viktória
Érdekes cikk jelent meg a romániai magyarok egyik kitűnő honlapján, a Transindexen. Laikus vagyok, nem értek a szociológiához, annál inkább szeretem bogarászni azt, amihez nem értek; nem elképzelhetetlen, hogy nem-szakértőként – abszolút civilként – lehet úgy igazándiból eltűnődni nem-idegen s idegen emberi dolgainkon.
Hogy a nemeket szaporítsam, nem tudom megítélni, tudományosan mennyire helyes a kérdezőbiztosok kérdésfeltevése (nem szájbarágós-e talán?), a tapasztalatom azonban azt súgja, hogy a vajdasági magyarok közt semmilyen körülmények közt senki sem mondaná, hogy a szerb nemzet részének tekinti, érzi, tartja magát. Semmilyen érzelmi színezettel nem tenne ilyen kijelentést.
Hogy kievickéljek a tagadás kátyújából, fölteszem a kérdést: ugyan mivel magyarázható e szembeszökő különbség az erdélyi magyarokhoz viszonyítva? Akiknek a fele pozitív vagy negatív előjellel „a román nemzet részének” érzi és/vagy gondolja magát? Talán azzal, hogy az utóbbi hatvan évben itt folyamatosan beszélnek (a médiumokban, az oktatásban, a politikában) kisebbségekről, nemzetiségekről, és ez a fogalom/kategória elterjedt a népek körében. Igen: a vajdasági magyarok – szeretném hinni – nem bináris struktúrában gondolkodnak magukról. (Lehet, hogy a kérdezőbiztosok ezt a gondolkodásmódot ráerőltették az erdélyi magyarokra, amikor igen/nem választ követeltek tőlük.) Legyünk bátran „harmadikak”! Nem hallottam még vajdasági magyartól elutasítani ezt a besorolást, mármint hogy kisebbség, nemzetiség vagyunk – legföljebb az érzelmi (politikai) színezete változik, csúszkál a skálán jobbról balra, és fordítva. És vele változik a jelző: jugoszláviai, vajdasági, bácskai, határon túli magyar, elcsatolt, az országhatárokon kívül rekedt, elszakadt, leszakadt magyarok… Esetleg európai vagy balkáni…?
„Jugoszlávnak”, úgy vélem, sokan vallanák magukat ma is, mert ebbe a megjelölésbe – a szocializmus örökségének köszönhetően – belefér a magyar nemzetiségi/kisebbségi öntudat; az emberek tudják, hogy a „jugoszláv” nem nemzetet jelentett, hanem állampolgári, politikai, sőt kulturális (modern) közösséget, amelyre hajdan (no, nem is oly rég!) büszkék voltak. Ma a múltat jelenti; azt is tudja mindenki, hogy ez a fogalomhasználat immár anakronisztikus – viszont mégis van jelentése, ez pedig az elhatárolódás vagy differenciálódás a magyarországiaktól, egy sajátos, autochton regionális és kulturális hovatartozás jelzése. A „jugoszlávság” vesztét nem váltotta fel a szerbekhez való „csatlakozás”, ellenben úgy erősödött a magyarságtudat, hogy ez általában (jobb esetben) nem termelte ki az „anyanemzetbe” való regresszív (pszichés kényszerű) beleolvadás vágyát. A Magyarországon élő, dolgozó vajdaságiaknál is jól kivehetően megmaradt a bácskai (ott)hon képzete és valósága. Ott is, itt is elég eleven, néha túlfűtött a megkülönböztetés a "magyaroktól" (magyarországiaktól), és már-már fájón gyakori a „mi” (vajdaságiak) és „ti” (magyarországiak) névmáshasználat, ugyanakkor a keresztkapcsolatok elfogadása sem ritkaság már, a szabad ide-oda járkálás, amit nem szükséges magyarázni, hiszen mi sem természetesebb. Gyüssz-mész, ahogy akarod.
Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, hogy a Vajdaságban nem keverik össze az állampolgárságot meg a nemzeti(ségi) identitást. Nemhogy bárki szerbnek mondaná magát, de határozott fölháborodás fogadja, ha valaki Magyarországon netán, ostobán, „szerbeknek” meri nevezni őket – a „jugoszláv”, „jugó” megjelölés kevésbé ütközött ilyen ellenállásba. A körvonalazott kisebbségi tudat (melyet a mostani magyar pártok kimondottan ápolnak és forszíroznak) áthidalja azt a hézagot, hogy „jugoszlávság” már nincsen. Hiszen Európa van, és Európában nemzetiségek: voltak, vannak, legyenek. A magyar állampolgárság felvételének esélye jót tesz ebből a szempontból, mert a kisebbségi helyzet, a kettős kötődés tudatosításával jár, mely a magyar/magyarországi különbségtételt nem oldja fel, ám nem ritkán ambivalenciával tölti meg. Ami nem okvetlenül rossz dolog: elmélyíthet, fölpörgethet egy kapcsolatot. A vendégszereplő és csábító, sajnos itt-honosodó ultrajobb és templomos jobb politikusok hatására (gondolok itt a vajdasági templomokat járó magyarországi tisztségviselőkre) ez az ambivalencia piszok rosszul oldódik fel, hiszen az egyoldalú kötődést erősíti a nacionalista-sovén-irredenta meg az etnicista tévképzetekkel, bóvli mitologémákkal ékesítve, hamis tudattal megfejelve.
Alighanem a háború is hozzájárult ahhoz, hogy a Vajdaságban differenciálódjanak a szóban forgó fogalmak (állampolgárság/nemzettagság) – hiszen a magyar természetesen semmi áron nem vállalt közösséget a szerb nacionalizmussal, etnicizmussal, s egy pillanatra sem tekintette magát ’a szerb nemzet részének’, elkülönbözött tehát –, ugyanakkor a háború a dacos, kontrázó és csurig szentimentális identitás-fixációkat is föltáplálta. A későbbi neoliberális törekvések jobbára szabad kezet adtak a vajdasági magyar politikusoknak, az újabb „magyar hadjárat” (a jó fogadtatásra találó szemérmetlen, számító politikai csábítás) azonban megbolondítja itt mifelénk is az agyakat. A regionális (ön)tudat azonban elég strapabírónak tűnik. Hiszen van itt egy nagyon különleges magyar kultúra (magaskultúra és népi kultúra is, irodalom is, szokások is, táj is, konyha is meg ízes nyelv is), melyet nem akar elveszíteni senki. Ebben, gondolom, egyetértünk. Végre: igen.
***
* Metelkova város Ljubljana egyik kulturális központja – egy volt laktanya helyén.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >