2020. augusztus 4. kedd
Ma Domonkos, Dominika, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Ötperces tűnődés

A magyarokról

Radics Viktória
Radics Viktória
A magyarokról
Metelkova* színei (Tamarie fotója)

Érdekes cikk jelent meg a romániai magyarok egyik kitűnő honlapján, a Transindexen. Laikus vagyok, nem értek a szociológiához, annál inkább szeretem bogarászni azt, amihez nem értek; nem elképzelhetetlen, hogy nem-szakértőként – abszolút civilként – lehet úgy igazándiból eltűnődni nem-idegen s idegen emberi dolgainkon.

Hogy a nemeket szaporítsam, nem tudom megítélni, tudományosan mennyire helyes a kérdezőbiztosok kérdésfeltevése (nem szájbarágós-e talán?), a tapasztalatom azonban azt súgja, hogy a vajdasági magyarok közt semmilyen körülmények közt senki sem mondaná, hogy a szerb nemzet részének tekinti, érzi, tartja magát. Semmilyen érzelmi színezettel nem tenne ilyen kijelentést.

Hogy kievickéljek a tagadás kátyújából, fölteszem a kérdést: ugyan mivel magyarázható e szembeszökő különbség az erdélyi magyarokhoz viszonyítva? Akiknek a fele pozitív vagy negatív előjellel „a román nemzet részének” érzi és/vagy gondolja magát? Talán azzal, hogy az utóbbi hatvan évben itt folyamatosan beszélnek (a médiumokban, az oktatásban, a politikában) kisebbségekről, nemzetiségekről, és ez a fogalom/kategória elterjedt a népek körében. Igen: a vajdasági magyarok – szeretném hinni – nem bináris struktúrában gondolkodnak magukról. (Lehet, hogy a kérdezőbiztosok ezt a gondolkodásmódot ráerőltették az erdélyi magyarokra, amikor igen/nem választ követeltek tőlük.) Legyünk bátran „harmadikak”! Nem hallottam még vajdasági magyartól elutasítani ezt a besorolást, mármint hogy kisebbség, nemzetiség vagyunk – legföljebb az érzelmi (politikai) színezete változik, csúszkál a skálán jobbról balra, és fordítva. És vele változik a jelző: jugoszláviai, vajdasági, bácskai, határon túli magyar, elcsatolt, az országhatárokon kívül rekedt, elszakadt, leszakadt magyarok… Esetleg európai vagy balkáni…?

 „Jugoszlávnak”, úgy vélem, sokan vallanák magukat ma is, mert ebbe a megjelölésbe – a szocializmus örökségének köszönhetően – belefér a magyar nemzetiségi/kisebbségi öntudat; az emberek tudják, hogy a „jugoszláv” nem nemzetet jelentett, hanem állampolgári, politikai, sőt kulturális (modern) közösséget, amelyre hajdan (no, nem is oly rég!) büszkék voltak. Ma a múltat jelenti; azt is tudja mindenki, hogy ez a fogalomhasználat immár anakronisztikus – viszont mégis van jelentése, ez pedig az elhatárolódás vagy differenciálódás a magyarországiaktól, egy sajátos, autochton regionális és kulturális hovatartozás jelzése. A „jugoszlávság” vesztét nem váltotta fel a szerbekhez való „csatlakozás”, ellenben úgy erősödött a magyarságtudat, hogy ez általában (jobb esetben) nem termelte ki az „anyanemzetbe” való regresszív (pszichés kényszerű) beleolvadás vágyát. A Magyarországon élő, dolgozó vajdaságiaknál is jól kivehetően megmaradt a bácskai (ott)hon képzete és valósága. Ott is, itt is elég eleven, néha túlfűtött a megkülönböztetés a "magyaroktól" (magyarországiaktól), és már-már fájón gyakori a „mi” (vajdaságiak) és „ti” (magyarországiak) névmáshasználat, ugyanakkor a keresztkapcsolatok elfogadása sem ritkaság már, a szabad ide-oda járkálás, amit nem szükséges magyarázni, hiszen mi sem természetesebb. Gyüssz-mész, ahogy akarod.

 Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, hogy a Vajdaságban nem keverik össze az állampolgárságot meg a nemzeti(ségi) identitást. Nemhogy bárki szerbnek mondaná magát, de határozott fölháborodás fogadja, ha valaki Magyarországon netán, ostobán, „szerbeknek” meri nevezni őket – a „jugoszláv”, „jugó” megjelölés kevésbé ütközött ilyen ellenállásba. A körvonalazott kisebbségi tudat (melyet a mostani magyar pártok kimondottan ápolnak és forszíroznak) áthidalja azt a hézagot, hogy „jugoszlávság” már nincsen. Hiszen Európa van, és Európában nemzetiségek: voltak, vannak, legyenek. A magyar állampolgárság felvételének esélye jót tesz ebből a szempontból, mert a kisebbségi helyzet, a kettős kötődés tudatosításával jár, mely a magyar/magyarországi különbségtételt nem oldja fel, ám nem ritkán ambivalenciával tölti meg. Ami nem okvetlenül rossz dolog: elmélyíthet, fölpörgethet egy kapcsolatot. A vendégszereplő és csábító, sajnos itt-honosodó ultrajobb és templomos jobb politikusok hatására (gondolok itt a vajdasági templomokat járó magyarországi tisztségviselőkre) ez az ambivalencia piszok rosszul oldódik fel, hiszen az egyoldalú kötődést erősíti a nacionalista-sovén-irredenta meg az etnicista tévképzetekkel, bóvli mitologémákkal ékesítve, hamis tudattal megfejelve.

Alighanem a háború is hozzájárult ahhoz, hogy a Vajdaságban differenciálódjanak a szóban forgó fogalmak (állampolgárság/nemzettagság) – hiszen a magyar természetesen semmi áron nem vállalt közösséget a szerb nacionalizmussal, etnicizmussal, s egy pillanatra sem tekintette magát ’a szerb nemzet részének’, elkülönbözött tehát –, ugyanakkor a háború a dacos, kontrázó és csurig szentimentális identitás-fixációkat is föltáplálta. A későbbi neoliberális törekvések jobbára szabad kezet adtak a vajdasági magyar politikusoknak, az újabb „magyar hadjárat” (a jó fogadtatásra találó szemérmetlen, számító politikai csábítás) azonban megbolondítja itt mifelénk is az agyakat. A regionális (ön)tudat azonban elég strapabírónak tűnik. Hiszen van itt egy nagyon különleges magyar kultúra (magaskultúra és népi kultúra is, irodalom is, szokások is, táj is, konyha is meg ízes nyelv is), melyet nem akar elveszíteni senki. Ebben, gondolom, egyetértünk. Végre: igen.

***

* Metelkova város Ljubljana egyik kulturális központja – egy volt laktanya helyén.

2013. november 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább

Egy polgáridomár furcsa kalandjai

Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >

Tovább

Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?

Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >

Tovább

Újra győzött a nacionalizmus

Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >

Tovább

Liberális demokrácia rovásírással

Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >

Tovább

Elvtársak, ne lőjetek!

Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >

Tovább

Index!

Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és >

Tovább

A vajdasági/délvidéki magyarok helyzetével nincs aki törődjön!

Félő hogy közösségünk megoldatlan kérdései teljesen elsikkadnak/elvésznek/eltűnnek Szerbia további EU-csatlakozási tárgyalásai folyamán. A gyakorlatból (lásd Románia >

Tovább

Szellemi aura

Érdekes, hogy a vajdasági irodalomban két jelentős alkotó műveiben ismertem fel ezt a szellemi aurát. Az >

Tovább

Európa rossz tréfa

Nem érdemes már azt a szemrehányást tenni a magyar kormánynak, hogy önös húzásai és gesztusai „nem >

Tovább

Trianoni csend – anyám csendje

A könyvet elolvasva számos zsidó barátom és ismerősöm elmondta, hogy a holokausztot átélt szüleik is hallgattak >

Tovább