Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Ötperces tűnődés
A magyarokról
Radics Viktória
Érdekes cikk jelent meg a romániai magyarok egyik kitűnő honlapján, a Transindexen. Laikus vagyok, nem értek a szociológiához, annál inkább szeretem bogarászni azt, amihez nem értek; nem elképzelhetetlen, hogy nem-szakértőként – abszolút civilként – lehet úgy igazándiból eltűnődni nem-idegen s idegen emberi dolgainkon.
Hogy a nemeket szaporítsam, nem tudom megítélni, tudományosan mennyire helyes a kérdezőbiztosok kérdésfeltevése (nem szájbarágós-e talán?), a tapasztalatom azonban azt súgja, hogy a vajdasági magyarok közt semmilyen körülmények közt senki sem mondaná, hogy a szerb nemzet részének tekinti, érzi, tartja magát. Semmilyen érzelmi színezettel nem tenne ilyen kijelentést.
Hogy kievickéljek a tagadás kátyújából, fölteszem a kérdést: ugyan mivel magyarázható e szembeszökő különbség az erdélyi magyarokhoz viszonyítva? Akiknek a fele pozitív vagy negatív előjellel „a román nemzet részének” érzi és/vagy gondolja magát? Talán azzal, hogy az utóbbi hatvan évben itt folyamatosan beszélnek (a médiumokban, az oktatásban, a politikában) kisebbségekről, nemzetiségekről, és ez a fogalom/kategória elterjedt a népek körében. Igen: a vajdasági magyarok – szeretném hinni – nem bináris struktúrában gondolkodnak magukról. (Lehet, hogy a kérdezőbiztosok ezt a gondolkodásmódot ráerőltették az erdélyi magyarokra, amikor igen/nem választ követeltek tőlük.) Legyünk bátran „harmadikak”! Nem hallottam még vajdasági magyartól elutasítani ezt a besorolást, mármint hogy kisebbség, nemzetiség vagyunk – legföljebb az érzelmi (politikai) színezete változik, csúszkál a skálán jobbról balra, és fordítva. És vele változik a jelző: jugoszláviai, vajdasági, bácskai, határon túli magyar, elcsatolt, az országhatárokon kívül rekedt, elszakadt, leszakadt magyarok… Esetleg európai vagy balkáni…?
„Jugoszlávnak”, úgy vélem, sokan vallanák magukat ma is, mert ebbe a megjelölésbe – a szocializmus örökségének köszönhetően – belefér a magyar nemzetiségi/kisebbségi öntudat; az emberek tudják, hogy a „jugoszláv” nem nemzetet jelentett, hanem állampolgári, politikai, sőt kulturális (modern) közösséget, amelyre hajdan (no, nem is oly rég!) büszkék voltak. Ma a múltat jelenti; azt is tudja mindenki, hogy ez a fogalomhasználat immár anakronisztikus – viszont mégis van jelentése, ez pedig az elhatárolódás vagy differenciálódás a magyarországiaktól, egy sajátos, autochton regionális és kulturális hovatartozás jelzése. A „jugoszlávság” vesztét nem váltotta fel a szerbekhez való „csatlakozás”, ellenben úgy erősödött a magyarságtudat, hogy ez általában (jobb esetben) nem termelte ki az „anyanemzetbe” való regresszív (pszichés kényszerű) beleolvadás vágyát. A Magyarországon élő, dolgozó vajdaságiaknál is jól kivehetően megmaradt a bácskai (ott)hon képzete és valósága. Ott is, itt is elég eleven, néha túlfűtött a megkülönböztetés a "magyaroktól" (magyarországiaktól), és már-már fájón gyakori a „mi” (vajdaságiak) és „ti” (magyarországiak) névmáshasználat, ugyanakkor a keresztkapcsolatok elfogadása sem ritkaság már, a szabad ide-oda járkálás, amit nem szükséges magyarázni, hiszen mi sem természetesebb. Gyüssz-mész, ahogy akarod.
Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, hogy a Vajdaságban nem keverik össze az állampolgárságot meg a nemzeti(ségi) identitást. Nemhogy bárki szerbnek mondaná magát, de határozott fölháborodás fogadja, ha valaki Magyarországon netán, ostobán, „szerbeknek” meri nevezni őket – a „jugoszláv”, „jugó” megjelölés kevésbé ütközött ilyen ellenállásba. A körvonalazott kisebbségi tudat (melyet a mostani magyar pártok kimondottan ápolnak és forszíroznak) áthidalja azt a hézagot, hogy „jugoszlávság” már nincsen. Hiszen Európa van, és Európában nemzetiségek: voltak, vannak, legyenek. A magyar állampolgárság felvételének esélye jót tesz ebből a szempontból, mert a kisebbségi helyzet, a kettős kötődés tudatosításával jár, mely a magyar/magyarországi különbségtételt nem oldja fel, ám nem ritkán ambivalenciával tölti meg. Ami nem okvetlenül rossz dolog: elmélyíthet, fölpörgethet egy kapcsolatot. A vendégszereplő és csábító, sajnos itt-honosodó ultrajobb és templomos jobb politikusok hatására (gondolok itt a vajdasági templomokat járó magyarországi tisztségviselőkre) ez az ambivalencia piszok rosszul oldódik fel, hiszen az egyoldalú kötődést erősíti a nacionalista-sovén-irredenta meg az etnicista tévképzetekkel, bóvli mitologémákkal ékesítve, hamis tudattal megfejelve.
Alighanem a háború is hozzájárult ahhoz, hogy a Vajdaságban differenciálódjanak a szóban forgó fogalmak (állampolgárság/nemzettagság) – hiszen a magyar természetesen semmi áron nem vállalt közösséget a szerb nacionalizmussal, etnicizmussal, s egy pillanatra sem tekintette magát ’a szerb nemzet részének’, elkülönbözött tehát –, ugyanakkor a háború a dacos, kontrázó és csurig szentimentális identitás-fixációkat is föltáplálta. A későbbi neoliberális törekvések jobbára szabad kezet adtak a vajdasági magyar politikusoknak, az újabb „magyar hadjárat” (a jó fogadtatásra találó szemérmetlen, számító politikai csábítás) azonban megbolondítja itt mifelénk is az agyakat. A regionális (ön)tudat azonban elég strapabírónak tűnik. Hiszen van itt egy nagyon különleges magyar kultúra (magaskultúra és népi kultúra is, irodalom is, szokások is, táj is, konyha is meg ízes nyelv is), melyet nem akar elveszíteni senki. Ebben, gondolom, egyetértünk. Végre: igen.
***
* Metelkova város Ljubljana egyik kulturális központja – egy volt laktanya helyén.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az ukrán Trianon?
Ez sokkal megalázóbb annál. Ukrajna nem üzent hadat egyetlen országnak sem, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig hadat >
Ki ez a megkerülhetetlen, híres médiaszakértő?
Az Újvidéki Televízió műsorigazgatója 1988-tól. A joghurtforradalom hullámait meglovagolva került Kovács László addigi műsorigazgató helyére, akit >
VMDK: Politikai színjáték Pásztor–Vučić–Orbán kottájából
A VMDK világosan kijelenti, a tegnapi esemény nem rólunk szól, hanem róluk. Nem a közösséget szolgálja, >
KÖDÖSÍTÉS: NEM KÖTELEZŐ ÉS NEM IS TÖRVÉNYES KÓDEX
Figyelem! Közszolgálati média, aminek törvényes kötelessége biztosítani a teljeskörű, hiteles, független tájékoztatást, amihez minden állampolgárnak joga >
Egy nemzedék tett fogadalmat
Az alkonyatban fehér leggömbök lebegtek a Duna felett. A Duna habfodrai a fehér rózsakoszorúkkal játszadoztak. Hála >
A rendező és a főrendező esete
Urbán András siet tiltakozni, nehogy félreértés legyen, nehogy aktivizmussal vádolják? Ami a darabjaiban zajlik, annak semmi >
Szerbia vagy-vagy helyzetben
A tüntetések ezekben a napokban sem lankadnak, Vučić pedig a végletek között ingadozik. Az egyik nap >
VMP: Vajdasági magyar médiasötétség
A Vajdasági Magyar Plénum 2025. november 14-én megtartott első nyilvános tribünjén megállapította: a vajdasági magyar elektronikus >
Ami sok, az sok
Az orvostól hazafelé menet leültem, egy padra pihenni, ahol két középkorú férfi beszélgetett. Kiderült, hogy mindketten >
„ESÉLYEGYENLŐSÉG, JOGÉRVÉNYESÍTÉS”?
A jelenlegi hatalom még abból is médiaparádét csinál, ami egyébként alapvető és garantált anyanyelv-használati és oktatási >
Erősödik a kapitalizmustól való elfordulás
Figyelemre méltó, hogy Amerikában éppen Trump idején erősödnek ezek a mozgalmak. No Kings néven országos tüntetések >
Halottak napja
De a gonosz szellemeket egy év alatt sem sikerült elűzni. Ami maradt, a gyász. És a >