2021. április 21. Szerda
Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Lőjétek főbe magatokat!

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Lőjétek főbe magatokat!
(babyinblue illusztrációja)

A baloldal a közügyek 2,6 százalékában, a jobboldal a közügyek 97,4 százalékában rendelkezik befolyással. De Magyarországon még ezt a baloldali arányt is sokallják. A Transindexről kölcsönöztük a szerző engedélyével:

Mije van a baloldalnak? Pár tanszék a bölcsészkaron, néhány intellektuális folyóirat, egy-két blog, szakadt klub, kis művészszínház, olyik múzeum, galéria. Nőmozgalom, jótékonyság, jogvédő rongyosok, mélyökológia, tucatnyi apró szekta.

Mit dominál a jobboldal? Az üzemeket, a jogi kart, a közgazdasági egyetemet, a business school-t, a nagyáruházakat, a közlekedést, a tévét, a bankokat, a természettudományokat, a hadsereget, a rendőrséget, a titkosszolgálatot, a törvényszéket, a fog- és fegyházakat, a filmvígjátékokat, a rockzenét, az internetet, a Facebookot, a tömegsajtót, a rádiót, a reklámot, a PR-t, a pedagógiát, az egészségügyet, a divatot, a könyvkiadást, az egyházakat, a gasztronómiát – és nem utolsósorban „a baloldalt”, amely ma pl. Magyarországon a neokonzervatív társadalmi-üzleti konszenzust jelenti; de hát – teszem azt – van a Régi Rendnek, az ancien régime-nek nagyszerűbb bástyája, mint a Francia Kommunista Párt, amely reakciósabb, mint a templomos lovagrend?

A baloldal a közügyek 2,6 százalékában, a jobboldal a közügyek 97,4 százalékában rendelkezik befolyással.

De Magyarországon még ezt a baloldali arányt is sokallják.

Az „értelmiségi” kifejezés Párizsban – köztudomásúlag – a dreyfusard írástudókat, az anti-antiszemita hőzöngőket jelölte valamikor, akik az akkor még létező munkásmozgalommal is rokonszenvezni mertek; Oroszországban meg egyenesen a középosztályból származó forradalmárokat. Ilyen értelmiségiek alig találhatók manapság (arányuk Európában a diplomások 22,1 százaléka, Magyarországon 1,9 százaléka), de az értelmiséghez tartozás bűnével gyanúsítja a közvélemény az ún. szellemi foglalkozásúak relatív többségét. Az ún. rendszerkritikai értelmiség befolyása ennek az alaptalan vélelemnek köszönhető.

Pár napja a magyarországi jobboldal egyik funkcionáriusa a blogjában úgy vélekedett, hogy a világunkkal elégedetlen, a valóságot sötétre festő író, Krasznahorkai László jobban tenné, ha főbe lőné magát, és nem lacafacázna itt mindenféle könyvek írásával álcázva – reménytelen – bomlasztó tevékenységét. Ezt az írást igen szellemesen és ékesszólóan visszautasította Keresztury Tibor, aki bizarrnak találta azt az ötletet, hogy mindenki, aki nem fideszes, ölje meg magát, különösen, ha regényeket ír.

De Keresztury Tibor elkövette azt a hibát, hogy nem hitt a szemének. A GFG betűjelű jobboldali párthivatalnok világossá tette, hogy az „értelmiséginek lenni” és „élni” kifejezések között logikai ellentmondás áll fönn. Valaki vagy él, vagy értelmiségi. Ha értelmiségi, akkor – logikusan – meg kell halnia.

Ez nem egészen új eszme, vannak előzményei.

Volt egy – egészen kitűnő – román filozófus, Nae Ionescu (1890-1940), a bukaresti egyetem professzora, a királyi diktatúra és a Vasgárda támogatója, Mircea Eliade, Emil M. Cioran és Constantin Noica mestere, akinek (lelkes) tanítványa volt Mihai Sebastian (1907-1945), a híres író, zsidó ember (eredeti nevén Iosif Schechter), Nae Ionescu hatására a fasiszta Cuvântul napilap egyik szerkesztője és publicistája, aki meg is kérte tanárát, hogy írjon előszót a regényéhez (De două mii de ani: „Kétezer éve”). Az előszóban Nae Ionescu kifejtette, hogy a „zsidónak lenni” és az „élni” kifejezések között logikai ellentmondás áll fönn, ezért azt javasolta Mihai Sebastiannak – az előszó így kezdődik: „Kedves Iosif Schechter!” – , hogy legyen öngyilkos. Sebastian evvel az előszóval jelentette meg a könyvét. (Az egész históriáról Marta Petreu, a kitűnő kolozsvári kritikus, az Apostrof szerkesztője írt megrázó könyvet 2009-ben, amely az egész világon ismert – kivéve Magyarországot.) Sebastian nem kötötte föl magát, teherautó ütötte el már a fölszabadulás után. (S ne feledjük, hogy Szabó Lőrinc, a nagy – nagyon nagy – magyar költő úgyszintén az öngyilkosságot javasolta patrónusának és szerkesztőjének, Magyar Eleknek az 1930-as évek végén.)

Krasznahorkai László persze nem zsidó (még csak nem is baloldali), de úgy látszik, ez teljesen mindegy.

2013. november 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Rudiban volt minden reménysége…”

„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >

Tovább

A Senkiföldjén

Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >

Tovább

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább