2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Lőjétek főbe magatokat!

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Lőjétek főbe magatokat!
(babyinblue illusztrációja)

A baloldal a közügyek 2,6 százalékában, a jobboldal a közügyek 97,4 százalékában rendelkezik befolyással. De Magyarországon még ezt a baloldali arányt is sokallják. A Transindexről kölcsönöztük a szerző engedélyével:

Mije van a baloldalnak? Pár tanszék a bölcsészkaron, néhány intellektuális folyóirat, egy-két blog, szakadt klub, kis művészszínház, olyik múzeum, galéria. Nőmozgalom, jótékonyság, jogvédő rongyosok, mélyökológia, tucatnyi apró szekta.

Mit dominál a jobboldal? Az üzemeket, a jogi kart, a közgazdasági egyetemet, a business school-t, a nagyáruházakat, a közlekedést, a tévét, a bankokat, a természettudományokat, a hadsereget, a rendőrséget, a titkosszolgálatot, a törvényszéket, a fog- és fegyházakat, a filmvígjátékokat, a rockzenét, az internetet, a Facebookot, a tömegsajtót, a rádiót, a reklámot, a PR-t, a pedagógiát, az egészségügyet, a divatot, a könyvkiadást, az egyházakat, a gasztronómiát – és nem utolsósorban „a baloldalt”, amely ma pl. Magyarországon a neokonzervatív társadalmi-üzleti konszenzust jelenti; de hát – teszem azt – van a Régi Rendnek, az ancien régime-nek nagyszerűbb bástyája, mint a Francia Kommunista Párt, amely reakciósabb, mint a templomos lovagrend?

A baloldal a közügyek 2,6 százalékában, a jobboldal a közügyek 97,4 százalékában rendelkezik befolyással.

De Magyarországon még ezt a baloldali arányt is sokallják.

Az „értelmiségi” kifejezés Párizsban – köztudomásúlag – a dreyfusard írástudókat, az anti-antiszemita hőzöngőket jelölte valamikor, akik az akkor még létező munkásmozgalommal is rokonszenvezni mertek; Oroszországban meg egyenesen a középosztályból származó forradalmárokat. Ilyen értelmiségiek alig találhatók manapság (arányuk Európában a diplomások 22,1 százaléka, Magyarországon 1,9 százaléka), de az értelmiséghez tartozás bűnével gyanúsítja a közvélemény az ún. szellemi foglalkozásúak relatív többségét. Az ún. rendszerkritikai értelmiség befolyása ennek az alaptalan vélelemnek köszönhető.

Pár napja a magyarországi jobboldal egyik funkcionáriusa a blogjában úgy vélekedett, hogy a világunkkal elégedetlen, a valóságot sötétre festő író, Krasznahorkai László jobban tenné, ha főbe lőné magát, és nem lacafacázna itt mindenféle könyvek írásával álcázva – reménytelen – bomlasztó tevékenységét. Ezt az írást igen szellemesen és ékesszólóan visszautasította Keresztury Tibor, aki bizarrnak találta azt az ötletet, hogy mindenki, aki nem fideszes, ölje meg magát, különösen, ha regényeket ír.

De Keresztury Tibor elkövette azt a hibát, hogy nem hitt a szemének. A GFG betűjelű jobboldali párthivatalnok világossá tette, hogy az „értelmiséginek lenni” és „élni” kifejezések között logikai ellentmondás áll fönn. Valaki vagy él, vagy értelmiségi. Ha értelmiségi, akkor – logikusan – meg kell halnia.

Ez nem egészen új eszme, vannak előzményei.

Volt egy – egészen kitűnő – román filozófus, Nae Ionescu (1890-1940), a bukaresti egyetem professzora, a királyi diktatúra és a Vasgárda támogatója, Mircea Eliade, Emil M. Cioran és Constantin Noica mestere, akinek (lelkes) tanítványa volt Mihai Sebastian (1907-1945), a híres író, zsidó ember (eredeti nevén Iosif Schechter), Nae Ionescu hatására a fasiszta Cuvântul napilap egyik szerkesztője és publicistája, aki meg is kérte tanárát, hogy írjon előszót a regényéhez (De două mii de ani: „Kétezer éve”). Az előszóban Nae Ionescu kifejtette, hogy a „zsidónak lenni” és az „élni” kifejezések között logikai ellentmondás áll fönn, ezért azt javasolta Mihai Sebastiannak – az előszó így kezdődik: „Kedves Iosif Schechter!” – , hogy legyen öngyilkos. Sebastian evvel az előszóval jelentette meg a könyvét. (Az egész históriáról Marta Petreu, a kitűnő kolozsvári kritikus, az Apostrof szerkesztője írt megrázó könyvet 2009-ben, amely az egész világon ismert – kivéve Magyarországot.) Sebastian nem kötötte föl magát, teherautó ütötte el már a fölszabadulás után. (S ne feledjük, hogy Szabó Lőrinc, a nagy – nagyon nagy – magyar költő úgyszintén az öngyilkosságot javasolta patrónusának és szerkesztőjének, Magyar Eleknek az 1930-as évek végén.)

Krasznahorkai László persze nem zsidó (még csak nem is baloldali), de úgy látszik, ez teljesen mindegy.

2013. november 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább