2021. július 30. péntek
Ma Judit, Xénia, Péter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Lőjétek főbe magatokat!

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Lőjétek főbe magatokat!
(babyinblue illusztrációja)

A baloldal a közügyek 2,6 százalékában, a jobboldal a közügyek 97,4 százalékában rendelkezik befolyással. De Magyarországon még ezt a baloldali arányt is sokallják. A Transindexről kölcsönöztük a szerző engedélyével:

Mije van a baloldalnak? Pár tanszék a bölcsészkaron, néhány intellektuális folyóirat, egy-két blog, szakadt klub, kis művészszínház, olyik múzeum, galéria. Nőmozgalom, jótékonyság, jogvédő rongyosok, mélyökológia, tucatnyi apró szekta.

Mit dominál a jobboldal? Az üzemeket, a jogi kart, a közgazdasági egyetemet, a business school-t, a nagyáruházakat, a közlekedést, a tévét, a bankokat, a természettudományokat, a hadsereget, a rendőrséget, a titkosszolgálatot, a törvényszéket, a fog- és fegyházakat, a filmvígjátékokat, a rockzenét, az internetet, a Facebookot, a tömegsajtót, a rádiót, a reklámot, a PR-t, a pedagógiát, az egészségügyet, a divatot, a könyvkiadást, az egyházakat, a gasztronómiát – és nem utolsósorban „a baloldalt”, amely ma pl. Magyarországon a neokonzervatív társadalmi-üzleti konszenzust jelenti; de hát – teszem azt – van a Régi Rendnek, az ancien régime-nek nagyszerűbb bástyája, mint a Francia Kommunista Párt, amely reakciósabb, mint a templomos lovagrend?

A baloldal a közügyek 2,6 százalékában, a jobboldal a közügyek 97,4 százalékában rendelkezik befolyással.

De Magyarországon még ezt a baloldali arányt is sokallják.

Az „értelmiségi” kifejezés Párizsban – köztudomásúlag – a dreyfusard írástudókat, az anti-antiszemita hőzöngőket jelölte valamikor, akik az akkor még létező munkásmozgalommal is rokonszenvezni mertek; Oroszországban meg egyenesen a középosztályból származó forradalmárokat. Ilyen értelmiségiek alig találhatók manapság (arányuk Európában a diplomások 22,1 százaléka, Magyarországon 1,9 százaléka), de az értelmiséghez tartozás bűnével gyanúsítja a közvélemény az ún. szellemi foglalkozásúak relatív többségét. Az ún. rendszerkritikai értelmiség befolyása ennek az alaptalan vélelemnek köszönhető.

Pár napja a magyarországi jobboldal egyik funkcionáriusa a blogjában úgy vélekedett, hogy a világunkkal elégedetlen, a valóságot sötétre festő író, Krasznahorkai László jobban tenné, ha főbe lőné magát, és nem lacafacázna itt mindenféle könyvek írásával álcázva – reménytelen – bomlasztó tevékenységét. Ezt az írást igen szellemesen és ékesszólóan visszautasította Keresztury Tibor, aki bizarrnak találta azt az ötletet, hogy mindenki, aki nem fideszes, ölje meg magát, különösen, ha regényeket ír.

De Keresztury Tibor elkövette azt a hibát, hogy nem hitt a szemének. A GFG betűjelű jobboldali párthivatalnok világossá tette, hogy az „értelmiséginek lenni” és „élni” kifejezések között logikai ellentmondás áll fönn. Valaki vagy él, vagy értelmiségi. Ha értelmiségi, akkor – logikusan – meg kell halnia.

Ez nem egészen új eszme, vannak előzményei.

Volt egy – egészen kitűnő – román filozófus, Nae Ionescu (1890-1940), a bukaresti egyetem professzora, a királyi diktatúra és a Vasgárda támogatója, Mircea Eliade, Emil M. Cioran és Constantin Noica mestere, akinek (lelkes) tanítványa volt Mihai Sebastian (1907-1945), a híres író, zsidó ember (eredeti nevén Iosif Schechter), Nae Ionescu hatására a fasiszta Cuvântul napilap egyik szerkesztője és publicistája, aki meg is kérte tanárát, hogy írjon előszót a regényéhez (De două mii de ani: „Kétezer éve”). Az előszóban Nae Ionescu kifejtette, hogy a „zsidónak lenni” és az „élni” kifejezések között logikai ellentmondás áll fönn, ezért azt javasolta Mihai Sebastiannak – az előszó így kezdődik: „Kedves Iosif Schechter!” – , hogy legyen öngyilkos. Sebastian evvel az előszóval jelentette meg a könyvét. (Az egész históriáról Marta Petreu, a kitűnő kolozsvári kritikus, az Apostrof szerkesztője írt megrázó könyvet 2009-ben, amely az egész világon ismert – kivéve Magyarországot.) Sebastian nem kötötte föl magát, teherautó ütötte el már a fölszabadulás után. (S ne feledjük, hogy Szabó Lőrinc, a nagy – nagyon nagy – magyar költő úgyszintén az öngyilkosságot javasolta patrónusának és szerkesztőjének, Magyar Eleknek az 1930-as évek végén.)

Krasznahorkai László persze nem zsidó (még csak nem is baloldali), de úgy látszik, ez teljesen mindegy.

2013. november 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tartuffe és Orgon

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >

Tovább

Vajdasági írók vajdasági írókról

Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >

Tovább

Hajnal Jenő minden határt túllépett

Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >

Tovább

Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról

Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >

Tovább

A szívderítő buli részesei

És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >

Tovább

Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?

Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >

Tovább

A Pásztor-világ második nagy kultúrbotránya

Az első kétségkívül a szabadkai Népszínház magyar társulata "betörésének" kísérlete volt egy szélsőjobbos káder kinevezésével. Ekkor >

Tovább

A „párbaj”

Verekedésre nem került sor, csak kávéházi veszekedésre. Vuk Jeremić pártelnök szerint helyesebb lenne, ha egy tévévitában >

Tovább

Magánszorgalmú dögök

Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most is éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e az akolból >

Tovább

A tömegdemokrácia Achilles sarka a nép

Abból indulok ki, hogy mindenki személyesen felel az általa választott politikai elit bűneiért. Nem elég a >

Tovább

Rezsimtelevíziós káderek

Hol vannak most ezek a „fiatal újságírók” és mikor kapnak munkalehetőséget, ha a „nélkülözhetetlen” nyugdíjjogosultak nem >

Tovább

A demokrácia bohózat lett

Diktátorra többé nincs szükség, közeleg a diktátor nélküli diktatúra korszaka. Ilyennek tűnik az önkéntes szolgaság a >

Tovább