2020. május 31. vasárnap
Ma Angéla, Petronella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Csak ülök és - bámulok

Csak ülök és - bámulok
ArtPortal: Tyúk vagy a tojás

Előre is szíves elnézésüket kérem, hogy a „Nagy Nemzeti Ügyek” bol­dogtalan korában a személyes élmények biztonságos magányából közelitek Önök­höz. Teszem ezt abbéli reményemben, hogy az egyéni tapogatózások szövevényes kapcsolathalmaza egy rövid ideig feledtetni tudja a „Legüldözöttebb Nemzet” kény­szerképzetét. Bennük és bennünk is.

Szülőként vettem részt a múlt héten az újvidéki Petőfi Sándor iskola tantestületi (plusz a végsőkig felháborodott szülők) ülé­sén. Az ügyről lapunkban részletesen be­számolunk, ezért én csupán egy szakmá(m)ba vágó jelenséggel foglalkoznék. Éspedig a nevezetes Đurić tudósprofesszor viselkedésével. Az állítólag csaknem világ­hírnévnek örvendő szociálpszichológus va­lóságos önvallomást tett az idegességtől már ugrani kész szülőknek meg a szégyen­kező tanároknak, tanítóknak. Szinte ömlött belőle a dicsérő szó önnön pályafutása fényes állomásairól. Ezzel is bizonyítandó, hogy aki a pályafutását szereti, rossz em­ber (ebben az esetben: nacionalista bujto­gató) nem lehet. Folytatta főhősünk az atyáskodó glosszázást még akkor is, ami­kor kiderült, hogy neki (???) semmi köze sincs a negyedikes kisgyerekek megrontási kísérletéhez.

Az eset eddig még csak az önimádat büszke tudathasadásának fogalmát meríte­né ki, ha nem rukkolt volna elő Đurić úr egy olyan állítással, amellyel meggyőzhe­tett mindenkit: nem bújik ő a tudo­mány semlegesen hideg paplana alá, ha­nem igenis kész részt venni abban a kol­lektív játékban, ami miatt a közeljövőben Európa egészségügyi kordont von, sajnos, nemcsak köréjük, hanem körénk is. A következőkkel rukkolt elő a katedrák baj­noka: megérti Ő, hogy a szülők a tesztelés miatt ennyire fel vannak háborodva, és még azt sem bánja, ha meglincselik (Min­dent a tudományért! – Kopernikusz után szabadon), de roppant zavarba ejti az, hogy miért nem hőbörögtek ennyire az anyukák és apukák, amikor az államelnök­ség leendő (Isten ments!) elnöke ezt meg ezt jelentette ki!

Hát, kedves tanár úr, ha esetleg politi­zálni kívánna, legyen szíves, előtte menjen el egy gyorstanfolyamra, mondjuk a belg­rádi Politikába, amelynek, remélem, Ön is rendszeres olvasója. Mert a felelősségre vonást nem itt kellett volna kezdeni. Én bátorkodom a szemébe mondani (tudo­mányos felmérés és kisgyerekek molesztálása nélkül), hogy a megjelent szülők egyi­ke sem kérte még a felmentését a Kalasnyikov-ügy miatt! És nem kért bocsánatot a sok száz millió szerbtől sem, Havannától Kamcsatkáig. Mert mi már ilyen elvetemül­tek vagyunk. Ön meg ilyen pitiáner dol­gokkal jön elő, hogy nem köpködtük le nemzeti utálatunk tárgyát, Stipe Mesićet? Ugyan, ugyan.

A kollektív őrület forró szele azonban nemcsak a katedrák körül süvít, hanem mindenütt széles e rónaságon meg a hegyvidéken meg a tengerparton. Meg­szűnt már régen szerb előjognak lenni.

Nem tudom például elfelejteni a Horvát Nemzeti Gárda parádéjának a képeit. Megmondom, mire emlékeztet. A két háború közötti Magyarország kormányainak cso­portfényképeire, amelyeken díszmagyarba öltözött atyafiak feszítettek a csonka ország élén, nemzeti bánatuknak így kölcsönözvén múlt századi patinát. Maradjunk a pszicho­lógiánál, amelyben ezt úgy nevezik, hogy regresszió az Én szolgálatában. Azaz a gyermek, amikor leküzdhetetlen nehézség előtt találja magát egy korábbi fejlődési fokára menekül, így próbál megszabadulni a terhes jelentől. Ez egy gyermeknél ter­mészetesen bocsánatos bűn, de nemzeti vezéreknél elképesztően veszélyes játék. Sajnos, emlékezünk rá, hogy a díszma­gyarból végül Szálasi lett. Itt már szinte azzal kezdődik. És ebben az Énnek semmi­lyen szerepe sincs. Hacsak nem az, hogy naponta fejet hajtson a Nagy Hadúr előtt.

Ekkor jöttek, mint egy farsangi petárda, a szlovének. Hiába mondta nekik a Nyugat meg a szentatya, hogy Jugoszlávia nélkül pénz nuku, továbbra is kötik az ebet a karóhoz. Addig még megértést lehetett irántuk tanúsítani, amíg a Milošević-féle Jugoszláviából akartak menekülni, hiszen minden épeszű ember erre törekedne. Csakhogy a képlet már korántsem olyan egyszerű, hiszen hál' istennek már minden köztársaságunknak megvan a maga kis hétköznapi fasizmusa. Ilyen értelemben Janša, Špegelj és Milošević között semmi­lyen különbség nincs. Sőt már az sem érdekes, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás.

1991. június 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sikertelen politikus eredménytelen karrierje

Csaknem másfél évtizedes egyeduralma alatt Pásztornak nem sikerült a magyar közösség egyetlen lényeges problémáját sem megoldani. >

Tovább

Miért ne írjunk Trianonról

Több megtisztelő fölkérést kaptam, hogy különféle összeállításokba – köztük kettő különösen tekintélyt parancsoló – adjak írást >

Tovább

Covidióták

Nehéz eldönteni, hogy a járvány, vagy a hozzá kapcsolódó emberi hülyeség terjed-e gyorsabban (a magyar dáridós-vidámvasárnapos-sorosozós >

Tovább

Nincsen magyar alternatíva!

A választók pedig már belefáradtak a megmaradásért folytatott küzdelembe. A legtöbbjüket a politika már nem érdekli, >

Tovább

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >

Tovább

Milošević, az úttörő

Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >

Tovább

A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul

Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >

Tovább

Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >

Tovább

Kaméleonok kora

Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >

Tovább

A náci irodalomról

A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >

Tovább

Hát egy magyar mennyit ér?

Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >

Tovább

A románellenesség ellen

Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >

Tovább