Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Csak ülök és - bámulok
Előre is szíves elnézésüket kérem, hogy a „Nagy Nemzeti Ügyek” boldogtalan korában a személyes élmények biztonságos magányából közelitek Önökhöz. Teszem ezt abbéli reményemben, hogy az egyéni tapogatózások szövevényes kapcsolathalmaza egy rövid ideig feledtetni tudja a „Legüldözöttebb Nemzet” kényszerképzetét. Bennük és bennünk is.
Szülőként vettem részt a múlt héten az újvidéki Petőfi Sándor iskola tantestületi (plusz a végsőkig felháborodott szülők) ülésén. Az ügyről lapunkban részletesen beszámolunk, ezért én csupán egy szakmá(m)ba vágó jelenséggel foglalkoznék. Éspedig a nevezetes Đurić tudósprofesszor viselkedésével. Az állítólag csaknem világhírnévnek örvendő szociálpszichológus valóságos önvallomást tett az idegességtől már ugrani kész szülőknek meg a szégyenkező tanároknak, tanítóknak. Szinte ömlött belőle a dicsérő szó önnön pályafutása fényes állomásairól. Ezzel is bizonyítandó, hogy aki a pályafutását szereti, rossz ember (ebben az esetben: nacionalista bujtogató) nem lehet. Folytatta főhősünk az atyáskodó glosszázást még akkor is, amikor kiderült, hogy neki (???) semmi köze sincs a negyedikes kisgyerekek megrontási kísérletéhez.
Az eset eddig még csak az önimádat büszke tudathasadásának fogalmát merítené ki, ha nem rukkolt volna elő Đurić úr egy olyan állítással, amellyel meggyőzhetett mindenkit: nem bújik ő a tudomány semlegesen hideg paplana alá, hanem igenis kész részt venni abban a kollektív játékban, ami miatt a közeljövőben Európa egészségügyi kordont von, sajnos, nemcsak köréjük, hanem körénk is. A következőkkel rukkolt elő a katedrák bajnoka: megérti Ő, hogy a szülők a tesztelés miatt ennyire fel vannak háborodva, és még azt sem bánja, ha meglincselik (Mindent a tudományért! – Kopernikusz után szabadon), de roppant zavarba ejti az, hogy miért nem hőbörögtek ennyire az anyukák és apukák, amikor az államelnökség leendő (Isten ments!) elnöke ezt meg ezt jelentette ki!
Hát, kedves tanár úr, ha esetleg politizálni kívánna, legyen szíves, előtte menjen el egy gyorstanfolyamra, mondjuk a belgrádi Politikába, amelynek, remélem, Ön is rendszeres olvasója. Mert a felelősségre vonást nem itt kellett volna kezdeni. Én bátorkodom a szemébe mondani (tudományos felmérés és kisgyerekek molesztálása nélkül), hogy a megjelent szülők egyike sem kérte még a felmentését a Kalasnyikov-ügy miatt! És nem kért bocsánatot a sok száz millió szerbtől sem, Havannától Kamcsatkáig. Mert mi már ilyen elvetemültek vagyunk. Ön meg ilyen pitiáner dolgokkal jön elő, hogy nem köpködtük le nemzeti utálatunk tárgyát, Stipe Mesićet? Ugyan, ugyan.
A kollektív őrület forró szele azonban nemcsak a katedrák körül süvít, hanem mindenütt széles e rónaságon meg a hegyvidéken meg a tengerparton. Megszűnt már régen szerb előjognak lenni.
Nem tudom például elfelejteni a Horvát Nemzeti Gárda parádéjának a képeit. Megmondom, mire emlékeztet. A két háború közötti Magyarország kormányainak csoportfényképeire, amelyeken díszmagyarba öltözött atyafiak feszítettek a csonka ország élén, nemzeti bánatuknak így kölcsönözvén múlt századi patinát. Maradjunk a pszichológiánál, amelyben ezt úgy nevezik, hogy regresszió az Én szolgálatában. Azaz a gyermek, amikor leküzdhetetlen nehézség előtt találja magát egy korábbi fejlődési fokára menekül, így próbál megszabadulni a terhes jelentől. Ez egy gyermeknél természetesen bocsánatos bűn, de nemzeti vezéreknél elképesztően veszélyes játék. Sajnos, emlékezünk rá, hogy a díszmagyarból végül Szálasi lett. Itt már szinte azzal kezdődik. És ebben az Énnek semmilyen szerepe sincs. Hacsak nem az, hogy naponta fejet hajtson a Nagy Hadúr előtt.
Ekkor jöttek, mint egy farsangi petárda, a szlovének. Hiába mondta nekik a Nyugat meg a szentatya, hogy Jugoszlávia nélkül pénz nuku, továbbra is kötik az ebet a karóhoz. Addig még megértést lehetett irántuk tanúsítani, amíg a Milošević-féle Jugoszláviából akartak menekülni, hiszen minden épeszű ember erre törekedne. Csakhogy a képlet már korántsem olyan egyszerű, hiszen hál' istennek már minden köztársaságunknak megvan a maga kis hétköznapi fasizmusa. Ilyen értelemben Janša, Špegelj és Milošević között semmilyen különbség nincs. Sőt már az sem érdekes, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás.
Következő cikk: Miért hullik szét Jugoszlávia?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >