2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Október huszonharmadika: visszanézve a rommezőről

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„De történelmi típusában vitathatatlanul szocialista volt 56, amit a legjobban – cáfolhatatlanul – a munkástanácsok bizonyítanak.” Tamás Gáspár Miklós cikke (hvg.hu):

„Nem tagadható, hogy amire most az ünnepi szónokok hivatkozni fognak, az történelmileg nem egészen hamis: a jobboldali szónokok és vezércikkírók majd a nemzeti függetlenséget ünneplik, a balközép (voltaképpen liberális-konzervatív) szónokok és vezércikkírók pedig a demokráciának nevezett többpártrendszert, szabadságjogokat és pluralizmust. Ilyesmire csakugyan törekedett a magyar forradalom 1956-ban.”

„Ámde a katonai tömbök világában – amint azt Nagy Imre kénytelen volt fölismerni – csak a semlegesség, a katonai szövetségeken kívül állás jelenthet függetlenséget. Márpedig a mai Magyarország a NATO tagja (és még számtalan, politikai kötelezettségeket jelentő nemzetközi intézményé és szövetségé). Ennek a szövetségnek a fő hatalma, az Amerikai Egyesült Államok – pontosabban: az amerikai titkosszolgálat – nyugodt lélekkel lehallgatja a telefonbeszélgetéseinket és elolvassa internetes és sms-üzeneteinket, bejegyzéseinket. Azt szokták mondani: „a mai világban” elavult a függetlenség. Nem tudom, elavult-e, mindenesetre szó sincs róla. Független ország nem olyan, mint a mai európai országok, közöttük szegény hazánk.”

„Többpártrendszer még van valamennyire, ámde teljesen kiürült, szétkorhadt. Népszerűtlenebb, mint az egypártrendszer volt. A parlamentarizmus, az „önkormányzati” (mi lett ebből a szép szóból, amely autonómiát jelent, ez meg az európai szabadságeszme középpontja!...) rendszer paródiának is silány. Minden politikai rendszer mérhető a szelekció, a vezető tisztségekben alkalmazott „emberanyag” minőségén. Lehetséges, hogy az országgyűlési és helyhatósági képviselők és kormányzati tisztségviselők családjuk és barátaik körében értelmes, rokonszenves, együtt érző, művelt emberek. Sajnos a nyilvánosság előtt java részük a hatalommániás őrült szerepét játssza: ennek a szerepnek több változata is van: „a vérnősző barom”, „az arrogáns főnök”, „a lélektelen bürokrata”, „a talpnyaló”, „a megszállott fecsegő”, „az önismétlő frázisautomata”, „az ájtatos képmutató” kis híján örök típusai, márpedig őket már az ókorban is többnyire unták és megvetették.”

„A nagy parlamenti pártok kongresszusai egyhangúlag hozzák meg határozataikat és választják meg vezetőiket (akiket inkább „góréknak” kellene neveznünk, ha rávinne bennünket a lélek). Hasonló szavazataránnyal fogadják el programjukat, amelyet senki se olvas, és méltán. A vita pár perces és teljesen ceremoniális. Száz esztendővel ezelőtt a szociáldemokrata pártok hetekig vitatták programjukat és állásfoglalásaikat. A kongresszusi küldöttek többsége munkás volt, a viták színvonala pedig többszörösen fölülmúlta a mai akadémiai eszmecserékét.”

„A politikai „meggyőződés” teljesen esetleges. Apró kivételektől itt-ott eltekintve a pártok hívei egyre jobban emlékeztetnek valamely visszataszító labdarúgócsapat szurkolótáborára, amelyhez tartozni: a véletlen műve, vagy a helyi hagyományé, ami ugyanaz (hiszen véletlen, hová születünk). Gyűlölik a politikai ellenfelet, de már rég elfelejtették, miért.”

„A többpártrendszer az új „demokratikus rendszer” legismertebb tulajdonsága. Mint tudjuk, mélységes közutálatnak örvend. Adott programcsomagokat kínál föl (ezeket nem lehet kívülről vagy „alulról” befolyásolni), a honpolgárok csakugyan választhatnak közülük, de abba, hogy mi közül kell választaniuk, nincs beleszólásuk; a csomagokat láthatatlan apparátusok állítják össze, ismertetik és propagálják, és olyan emberek képviselik, akik többnyire kukkot se értenek belőlük, ezért csak néhány elkopott közhelyet ismételgetnek egyre nagyobb hangerővel és agresszivitással.”

„Mivel a gépezetek működése nem ragadja meg az emberek fantáziáját – s mivel a politikai elképzelések bírálata nem tetszik egyébnek, csak a vetélytársak marakodásának, ezért mindenki unja – , marad az ún. politikusok tévéjelleme, állítólagos magánélete és föltételezett üzleti érdekeltségei utáni (zömmel merő képzelgéseken és megbízhatatlan pletykákon alapuló) szaglászás, a cselédszoba folklórja, amelynek szolgai mivolta félreismerhetetlen.”

„Senki nem állíthatja, hogy a forradalom ezt akarta vagy 1988/89 tüntetői, tiltakozói, szervezkedői ezt akarták volna. De hát ez, aminek még úgy-ahogy van némi köze a forradalom hagyatékához, bármennyire lezüllött és bemocskolódott alakban.”

„Mindkét „oldalról” antikommunista szóvirágokat fogunk majd hallani.”

„Pedig 1956 októberében Budapesten mindkét akkori „oldalon” kommunisták (is) álltak, olykor hol egyik, hol másik oldalon. Kommunisták a Petőfi Körben és a Nagy Imre-kormányban, kommunisták Rákosi és Gerő oldalán, az ávóban – és a szovjet hadseregben. A forradalom pár győzedelmes napja alatt még azok is, akik nem álltak a baloldalon a háború előtt vagy 1945 és 1948 között, s akik a sztálini rezsim éveiben hallgattak, azt mondták: nem engedünk „a szocialista vívmányokból”, megvédjük a köztulajdont (nem lesz privatizáció, reprivatizáció) és a földreform következményeit. Mindenki egyetértett benne – hogy mi lett volna november negyedike után, nem tudhatjuk – , hogy nem kerülhet sor a Horthy-rendszer vagy pláne a nyilasság vissza hozatalára. A forradalomban bőséggel volt nacionalizmus, de demokratikus, függetlenségi – antiimperialista, a harmadik világ fölszabadító mozgalmaira erősen emlékeztető – plebejus nacionalizmus, nem a régi uralkodó (és katonai) körök ásatag sovinizmusa és irredentizmusa.”

„1956 egyértelműen szocialista forradalom volt.”

„Ezt nem lehetett kimondani a Kádár-rezsim idején – hiszen a „szocializmus” fogalmát teljes hatalmi erejével lefoglalta magának az MSZMP, azaz a diktatúra politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális apparátusa – , és nem lehetett kimondani 1989 után (bár szabad volt vagy lett volna), mert a rendszerváltás nemzedéke a képzelt „szocializmussal” szemben fogalmazta meg eszményeit és találta meg politikai identitását.”

„S ami a legsúlyosabb és a leginkább elhallgatott: nem ismerhette ezt el az új és aprócska (antikapitalista) rendszerellenzék se, mert már az Új Baloldal (amelynek szimbolikus dátuma természetesen: 1968) is elhajolt az iparosító-államosító-tervező-központosító lenini „vonaltól”. Az a szocializmus (amelyet Nagy Imréék védtek) nem volt ez a szocializmus (libertárius, spontaneista, ökológiai és feminista), bármennyire is demokratikus, pluralista és proletár volt 1956 elsüllyedt, eretnek szocializmusa. 1956 nemcsak a mai autoritárius-konzervatív jobboldalnak, hanem a mai liberális-konzervatív „baloldalnak” se előképe, de még az alternatív baloldal kis csoportocskáinak se. Múltabb, mint bármelyik múlt.”

„De történelmi típusában vitathatatlanul szocialista volt 56, amit a legjobban – cáfolhatatlanul – a munkástanácsok bizonyítanak. Miután kénytelen-kelletlen (a szovjet megszállás következményeképpen) megszabadultak a Nagy Imre-kormány és a formálódó reformpárt (az első MSZMP, nem a későbbi kádári állampárt) gyámkodásától, a magyarországi munkások létrehozták azt, amit minden eddigi szocialista proletárforradalom létrehozott: saját munkástanácsaikat, a közvetlen („részvételi”) osztálydemokrácia hierarchia nélküli szerveit, amelyek lefolytatták a világtörténelem egyik legszívósabb, legmakacsabb politikai sztrájkját. Tragikomikus paradoxon, hogy ezt a nevében (és már pusztán csak a nevében) a munkástanács-gondolatot hordozó állammal, a Szovjetunióval szemben és a kizsákmányolás alóli fölszabadulás gondolatát a nevében (és már pusztán csak a nevében) hordozó kommunista párttal szemben hajtották végre, hősiesen, meg nem siratottan és meg nem becsülten. (De hiszen Luther, Zwingli, Kálvin is magát keresztyénnek nevező egyházzal szemben csinálta meg a reformációt, a valódi keresztyénséget.)”

„Nem lehet zokon venni, hogy 1956 igazi karakteréről mindenki megfeledkezett. 1956: történelem, ami azt jelenti – bár kegyetlenség kimondani – , hogy időszerűtlen. Aki rá akar hivatkozni, hamisít, még ha önkéntelenül is. A valamikori ipari társadalom egyik zugában kitört lázadásnak más céljai és más ellenfelei voltak, mint ma bárkinek, uralmon lévőnek vagy rebellisnek. Ami 1956 szabadságeszméjéből eleven – az autonómia, azaz a nem pusztán a politikában, hanem a gazdaságban is szuverén, a maga ügyeit közvetítés nélkül intéző, tőketulajdon és kiváltságok nélküli személyekből álló nép – az egyrészt másutt is föllelhető, másrészt ma is utópia.”

„Ami 1956 magyar forradalmából ránk tartozik: az, hogy leverték.”

 

2013. október 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább