2021. január 28. csütörtök
Ma Károly, Karola, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

56, ami már senkinek sem kell

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„A magyar politika ma annyira nívótlan, hogy ha Schmuck Andor kezébe kerülne a kormányrúd, azon se csodálkoznánk.” Szerbhorváth György blogja (Paraméter):

Nézi az ember a közvetítéseket az október 23-i tüntetésekről – a jó közszolgálati média persze csak Orbánékat, a Békemenetet isteníti, akárcsak a Hír TV, de az ATV az ellenzéki tüntetést is leadta.

Ennyit a média kiegyensúlyozottságáról vagy a média szabadságáról. De nincs ebben már semmi különös, már a holt lelkekért is folyik a választási küzdelem, és minden szavazat fontossá vált: Orbánéknak van úgy kétmillió szavazójuk, de tudják, ha ez a per pillanat töketlen ellenzék mégiscsak összefogna, ha 2014-ben még nem is buknak meg (mármint Oviék), a népharag egyszer őket is ugyanúgy elsodorja majd, mint Gyurcsány Ferencet, még 2018 előtt.

Bár ez effajta próféciáknak nincs sok értelme, a magyar politika ma annyira nívótlan, hogy ha Schmuck Andor kezébe kerülne a kormányrúd, azon se csodálkoznánk. Jelenleg mindenki a másik csépelésével van elfoglalva, Gyurcsány Mesterházyt és Bajnait rugdossa, Vona Gábor mindenkit, a fideszesek meg lehazugoznak, lehazaárulóznak bárkit, aki nem mondja fel a miniszterelnökségen megírt leckét. Igaz, új fejlemény, hogy Orbán most a zene szerepét emelte ki a Zeneakadémián, hogy azzal lehet ám közvetíteni a sajátos magyar értékeket – valahogy legalább ebben a pár napban leszállt a fociról. Igaz, ha egy stadionban tartják az ünnepséget, akkor aligha jut eszébe a zene.

Eközben persze már észre sem vesszük, hogy 1956 eszméje szinte teljesen eltűnt. Ugyan még elmondják, hogy fontos a múlt, a jelen, meg a jövő, hogy 56-ban az emberek életüket áldozták a szabadságért, az igazságért, a függetlenségért, hősök voltak ők, aztán majd tőlük tanulunk (lásd például Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes szerdai, vidéki közhelygyűjteményét). Vagy Kósa Lajos is okosakat mondott: 1956-nak az az üzenete, hogy senki más nem véd meg bennünket, csak mi magunkat. Mit nem mond. De Kósának szólni kéne, hogy Magyarország jelenleg (még) a NATO-szövetség tagja, amiből jogok és kötelességek is erednek – de úgy látszik, előbb az EU-ból lépünk majd ki, utána pedig a NATO-ból is, ha már. Majd előkerülnek a lezsírozott, ládákba elpakolt ismétlőpuskák, mindenki kap 8 nyolc golyót, és meg lesz védve az ország, sőt, visszafoglaljuk az elcsatolt területeket.

A kormányzati ideológia ma a legkevésbé sem csatlakozik 1956 eszméjéhez, mert egyrészt mégiscsak egy szocialista forradalom volt az, még ha a szovjetek ellen is zajlott, másfelől az utóbbi években, miután rájöttek, jobbról kell előzni a Jobbikot, visszatértek az őstörténethez, a Szent Koronához, a nemzeti romantikához, és különösen Trianonhoz. És mikor mihez: az Árpád-sávos időszakhoz, Bethlenhez, Horthyhoz, mindenféle régi-új hőst fedeznek fel maguknak, a pesti srácok meg már csak a lózungok szintjén maradtak meg példaképeknek, mehetnek a történelem szemétdombjára. Hisz mégis lázadók voltak, ifjú forradalmárok – a mának pedig betört, engedelmes, biflázó iskolásokra van szüksége.

A nemzeti kultúra immár teljesen heterogén elemekből tákolódik össze. Semmi különösebb bajom nincs a popzenével, aki akarja, hallgassa – de ez mégiscsak a szórakoztatóipar része. A nemzet bárdja viszont ma az a bájgúnár Ákos, aki a létező legbugyutább szövegekkel nyomja a popot, a legtöbb dalának halovány értelme nincs (legfeljebb a direkt antiszemita utalások ismerhetők fel), ám mégis ő a Nemzeti Összefogás Rendszerének (ha ez rendszer) ikonikus alakja, akinek hangja ott duruzsol az állami ünnepségeken is. Ez meg kb. olyan, mintha a Modern Talking énekelne Angela Merkel rendezvényein.

Az idei 1956-os ünnepségeket persze önmagában is elrontotta volna az a hisztérikus hangulat, ami az utóbbi napokban alakult ki a bajai választások alkalmából készült hamisított videó kapcsán, amelyben úgymond arra kértek embereket, pénzért, tűzifáért szavazzanak a Fideszre. Már a lócsecs sem tudja, mi a teljes igazság, de ha kiderül, már abban sem lesz köszönet: pártszimpátiájától függően úgyis mindenki azt hiszi, amit hinni akar. És ha akad egy ilyen zaftos ügy, ugyan ki a nyavalyát érdekel, hogy 1956-ban mi történt? Vagy hogy 56 tradíciója hogyan konvergál Rákosiékhoz, a II. világháborúhoz, a Horthy-korszakhoz és Trianon problematikájához? Kit érdekel még Nagy Imre, a mártír miniszterelnök? Amikor ma itt minden magyar politikus mártírnak tartja magát: ki azért, mert az ellenzéki összefogásba nem fér bele, ki azért, mert úgy érzi, az egész nyugati világ ellene van, ki meg csak úgy, mert gyárilag paranoid. Akik úgy akarják megvédeni a hazát, hogy azt éppen különösebben senki sem támadja, de hát a magyar már olyan, hogy ellenség nélkül nem megy. Ha nincs, akkor kreál saját magának, és Don Quijote módjára üldözi a kitalált szellemeket. Pedig ha a 20. században volt fényes pillanata a sok annál inkább sötét mellett a magyarságnak, az épp 1956 volt – a többi, hát az kudarc, szégyen, aljasság és vereség.

Azért cikkünk végén férfiasan valljuk be, hogy nem csak az uralkodó ideológia, de az ellenzéki (legyen szocialista, liberális vagy épp szélsőjobboldali) sem tud mit kezdeni 1956-tal. Vagy nem is nagyon akarnak, mert az némi szellemi erőfeszítésbe kerülne, most meg a fizikai erejükre van szükség: hogy kivágják egymás alatt a fát.

2013. október 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

MM: Közlemény a határproblémáról

A Magyar Mozgalom ezúton hívja fel a VMSZ figyelmét arra, hogy a Magyarországról történő beutazás mindenfajta >

Tovább

Néma cinkosok

Azóta is úgy él az emlékezetemben, mint a Jugoszláv Szépség, aki hű maradt önmagához. Exiliumát megszenvedte, >

Tovább

„Élvezettel ütötték…”

Józsit, azt a vékonyka, 160 centis fiatalembert, az engedetlensége miatt a katonai rendőrök, brutálisan összeverték. Élvezettel >

Tovább

Az iróniáról

Jöveteléről telefonon beszélgettünk, hangja már nem volt a régi, de örömmel fogadta a meghívást.  Volt egy >

Tovább

A kisebbségi magyar író a beszűkülő magyar világ hűséges foglya lett

Nem veszem észre, hogy az új nemzedék érdeklődését leköti a jelenlegi európai dráma, sorsát és világát >

Tovább

Kovács-jelentés: „Van még mit tenni”!?

Mivel a jelentésben, amely egy fontos regionális nemzetközi szervezet elé kerül, a Szerbiában élő magyar közösségről >

Tovább

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább