2020. szeptember 28. hétfő
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

56, ami már senkinek sem kell

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„A magyar politika ma annyira nívótlan, hogy ha Schmuck Andor kezébe kerülne a kormányrúd, azon se csodálkoznánk.” Szerbhorváth György blogja (Paraméter):

Nézi az ember a közvetítéseket az október 23-i tüntetésekről – a jó közszolgálati média persze csak Orbánékat, a Békemenetet isteníti, akárcsak a Hír TV, de az ATV az ellenzéki tüntetést is leadta.

Ennyit a média kiegyensúlyozottságáról vagy a média szabadságáról. De nincs ebben már semmi különös, már a holt lelkekért is folyik a választási küzdelem, és minden szavazat fontossá vált: Orbánéknak van úgy kétmillió szavazójuk, de tudják, ha ez a per pillanat töketlen ellenzék mégiscsak összefogna, ha 2014-ben még nem is buknak meg (mármint Oviék), a népharag egyszer őket is ugyanúgy elsodorja majd, mint Gyurcsány Ferencet, még 2018 előtt.

Bár ez effajta próféciáknak nincs sok értelme, a magyar politika ma annyira nívótlan, hogy ha Schmuck Andor kezébe kerülne a kormányrúd, azon se csodálkoznánk. Jelenleg mindenki a másik csépelésével van elfoglalva, Gyurcsány Mesterházyt és Bajnait rugdossa, Vona Gábor mindenkit, a fideszesek meg lehazugoznak, lehazaárulóznak bárkit, aki nem mondja fel a miniszterelnökségen megírt leckét. Igaz, új fejlemény, hogy Orbán most a zene szerepét emelte ki a Zeneakadémián, hogy azzal lehet ám közvetíteni a sajátos magyar értékeket – valahogy legalább ebben a pár napban leszállt a fociról. Igaz, ha egy stadionban tartják az ünnepséget, akkor aligha jut eszébe a zene.

Eközben persze már észre sem vesszük, hogy 1956 eszméje szinte teljesen eltűnt. Ugyan még elmondják, hogy fontos a múlt, a jelen, meg a jövő, hogy 56-ban az emberek életüket áldozták a szabadságért, az igazságért, a függetlenségért, hősök voltak ők, aztán majd tőlük tanulunk (lásd például Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes szerdai, vidéki közhelygyűjteményét). Vagy Kósa Lajos is okosakat mondott: 1956-nak az az üzenete, hogy senki más nem véd meg bennünket, csak mi magunkat. Mit nem mond. De Kósának szólni kéne, hogy Magyarország jelenleg (még) a NATO-szövetség tagja, amiből jogok és kötelességek is erednek – de úgy látszik, előbb az EU-ból lépünk majd ki, utána pedig a NATO-ból is, ha már. Majd előkerülnek a lezsírozott, ládákba elpakolt ismétlőpuskák, mindenki kap 8 nyolc golyót, és meg lesz védve az ország, sőt, visszafoglaljuk az elcsatolt területeket.

A kormányzati ideológia ma a legkevésbé sem csatlakozik 1956 eszméjéhez, mert egyrészt mégiscsak egy szocialista forradalom volt az, még ha a szovjetek ellen is zajlott, másfelől az utóbbi években, miután rájöttek, jobbról kell előzni a Jobbikot, visszatértek az őstörténethez, a Szent Koronához, a nemzeti romantikához, és különösen Trianonhoz. És mikor mihez: az Árpád-sávos időszakhoz, Bethlenhez, Horthyhoz, mindenféle régi-új hőst fedeznek fel maguknak, a pesti srácok meg már csak a lózungok szintjén maradtak meg példaképeknek, mehetnek a történelem szemétdombjára. Hisz mégis lázadók voltak, ifjú forradalmárok – a mának pedig betört, engedelmes, biflázó iskolásokra van szüksége.

A nemzeti kultúra immár teljesen heterogén elemekből tákolódik össze. Semmi különösebb bajom nincs a popzenével, aki akarja, hallgassa – de ez mégiscsak a szórakoztatóipar része. A nemzet bárdja viszont ma az a bájgúnár Ákos, aki a létező legbugyutább szövegekkel nyomja a popot, a legtöbb dalának halovány értelme nincs (legfeljebb a direkt antiszemita utalások ismerhetők fel), ám mégis ő a Nemzeti Összefogás Rendszerének (ha ez rendszer) ikonikus alakja, akinek hangja ott duruzsol az állami ünnepségeken is. Ez meg kb. olyan, mintha a Modern Talking énekelne Angela Merkel rendezvényein.

Az idei 1956-os ünnepségeket persze önmagában is elrontotta volna az a hisztérikus hangulat, ami az utóbbi napokban alakult ki a bajai választások alkalmából készült hamisított videó kapcsán, amelyben úgymond arra kértek embereket, pénzért, tűzifáért szavazzanak a Fideszre. Már a lócsecs sem tudja, mi a teljes igazság, de ha kiderül, már abban sem lesz köszönet: pártszimpátiájától függően úgyis mindenki azt hiszi, amit hinni akar. És ha akad egy ilyen zaftos ügy, ugyan ki a nyavalyát érdekel, hogy 1956-ban mi történt? Vagy hogy 56 tradíciója hogyan konvergál Rákosiékhoz, a II. világháborúhoz, a Horthy-korszakhoz és Trianon problematikájához? Kit érdekel még Nagy Imre, a mártír miniszterelnök? Amikor ma itt minden magyar politikus mártírnak tartja magát: ki azért, mert az ellenzéki összefogásba nem fér bele, ki azért, mert úgy érzi, az egész nyugati világ ellene van, ki meg csak úgy, mert gyárilag paranoid. Akik úgy akarják megvédeni a hazát, hogy azt éppen különösebben senki sem támadja, de hát a magyar már olyan, hogy ellenség nélkül nem megy. Ha nincs, akkor kreál saját magának, és Don Quijote módjára üldözi a kitalált szellemeket. Pedig ha a 20. században volt fényes pillanata a sok annál inkább sötét mellett a magyarságnak, az épp 1956 volt – a többi, hát az kudarc, szégyen, aljasság és vereség.

Azért cikkünk végén férfiasan valljuk be, hogy nem csak az uralkodó ideológia, de az ellenzéki (legyen szocialista, liberális vagy épp szélsőjobboldali) sem tud mit kezdeni 1956-tal. Vagy nem is nagyon akarnak, mert az némi szellemi erőfeszítésbe kerülne, most meg a fizikai erejükre van szükség: hogy kivágják egymás alatt a fát.

2013. október 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább