Ma Kázmér, Lúciusz, Zorán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Elszálltak
Szerbhorváth György
Úgy néz ki, a folyamatosan kommunistázó újkommunistáink feltett szándéka, hogy a népet ismét a kommunizmus felé vezessék. Szerbhorváth György blogja (Paraméter):
De most nem is arról lenne szó, hogy saját maguktól vannak elszállva, szerelmesek önmagukba és olyan okosnak képzelik magukat, hogy a polihisztorság hozzájuk képest semmi. Mert itt van, a kormány új drogellenes stratégiáját kedden tárgyalja a magyar parlament, miután hétfőn az illetékes bizottság azt jónak találta. Az, hogy jobb, ha van kábítószeres stratégia, mintsem ha nincs (hisz nem volt), nem kérdéses, és akarja a halál a kábítószerek pártját fogni, bár nem hiszem, hogy ha mondjuk beteg emberek marihuána szívásával enyhítik fájdalmaikat, abban bármi rossz lenne. Vagy hogy miért lenne rosszabb, mintha pálinkával vagy pszichoszedatív gyógyszerek segítségével tennék ugyanezt – de e témát nem itt fogjuk most ragozni.
Mert az igazán meghökkentő az a mondat, amely a stratégiát bemutató illetékes elvtárs vágott oda a nyilvánosság elé: tudniillik, hogy mától az a cél, hogy 2020-ig Magyarország kábítószermentes országgá váljék. És amikor ilyesmiket olvas, hall az ember úgynevezett magyar politikusok szájából, hát rögtön nyúlna a spangli után, ha merne. De nem mer, mert a magyar állam már ezt is bünteti, mert amit lehet, kriminalizálnak, ha kell, ha nem kell, ha van annak bármi értelme, ha nincs (mint például a hajléktalanokat). Eközben a valóság olyan fokú nem ismeretéről tesznek tanúbizonyságot, hogy arra csak egy szó van: elképesztő. Vagy hogy na, ez azért elképzelhetetlen, és mégis.
Mert abban az országban, ahol rekordmennyiségben szívják a cigit az emberek európai összehasonlításban, ahol immár a kormány kegyes engedélyével pancsolhat mindenki a maga meg a haverjai számára akármilyen pálinkát, ott a drogmentességről vizionálni nem csak nettó baromság, de fölöttébb álságos is. Lehetnek valakinek bármilyen elvei, lehet ádáz ellensége az alkoholnak, a dohánynak és a drogoknak is, de azt elképzelni, ahogy az illetékes elvtárs kifejtette, hogy az ország drogmentes lesz, egyszerűen röhej. Ez pont olyan, mintha azt szeretnénk, hogy ne legyen többé lopás, rablás, gyilkolás, ami szintén ragyogó elképzelés, csak hát a valóság ezt mindig felülírja. Imádkozhatunk mi a világbékéért, hogy ne legyen többé háború, hogy zúzzák be az összes tankot és puskát, na meg szűnjön meg a prostitúció, a családon belüli erőszak és isten tudja, mi nem – ám az ember már csak egy buta, erőszakos, perverz alak, legalábbis a relatív többség biztosan az. Sőt, szimplán hülye is, és olyan embereket választ meg az ország vezetésére, akik az effajta ötletek felvezetésével foglalkoznak.
Csakhogy amíg a kábszermentes országról való hagymázas álmok voltaképp veszélytelenek, hisz oly irreálisak, és leginkább a világszépe-választások részvevőinek bugyuta mondataira hasonlítanak, azt azért nem nehéz észrevenni, hogy a magyar politikai elit egyre inkább a hazudozás és a hamis illúziók népszerűsítésének világában dagonyázik. Hogy majd nem lesz itt semmiféle rezsi. Se munkanélküliség, hanem eljő a teljes foglalkoztatottság ideje. A gazdaság, ugye, már így is szárnyal, akkora a növekedés, hogy csudájára jár a német kancellár és az amcsi elnök is, az infláció már mint fogalom sem létezik, és egyre jobban teljesítünk, egyre übermenschebb a magyar, és aki ezt nem hiszi el, az bekaphatja, kishitű, nemzetáruló és valójában nem is magyar.
Szóval, azok a vágyak, tervek, célkitűzések, melyekről az uralkodó társaság hadovál, már igenis veszélyesek, hisz hamis helyzetértékelésre alapoznak. Mert a rezsi- és inflációmentes, a teljes foglalkoztatottságot megcélzó, a folyamatos fejlődésről papoló, gazdaságpolitikának nevezett katyvasz valahonnan nagyon ismerős.
Úgy hívták, hogy szocializmus. Aztán jól megbukott, de úgy néz ki, a folyamatosan kommunistázó újkommunistáink feltett szándéka, hogy a népet ismét a kommunizmus felé vezessék. És ez sokkal fájdalmasabb út lesz, mint mondjuk egy drogelvonó kúra.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?
Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >
Európa árvái
Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >