2020. december 5. szombat
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Indul a békemenet

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Indul a békemenet
(ostacid fotója)

„A közeli Manneken Pis helyébe az Európát legyőző vezénylő tábornok életnagyságú szobra kerül.” Megyesi Gusztáv jegyzetéből (Népszabadság):

„Nincs mese, menni kell Brüsszelbe. Még májusban a hazai szellemi élet legkiválóbbjait tömörítő CÖF és CET civil szervezetek levélben szólították fel Barroso elnököt, hogy az unió hagyjon fel a hazánk ellen irányuló módszeres és láthatóan a globális pénzügyi tőke nyomására indított folyamatos támadásokkal, különben békemenet indul Brüsszelbe.” (…)

„Európa soha nem látott válságot él át, az utolsókat rúgja, Brüsszel utcáin káosz, szeméthegyek, kátyú és kutyaszar. A járdaszélen munkanélküliek és hajléktalanok ülnek naphosszat, halók hörögnek, meztéllábas gyerekek könyörögnek falat kenyérért, egykor szebb napokat látott középosztálybeliek csavarognak rosszul öltözötten és lehajtott fejjel, s csak álmodnak arról, ami nálunk már meg is valósult.

Mindamellett a brüsszeli emberek barátságosak, szívesen szóba elegyednek az idegennel. Olvassunk fel nekik Nyirő Józsefet, Tormay Cécile-t, szavaljunk nekik Wass Albertet, igen hálásak lesznek. Belgium áruhiányban szenved, boltjai üresek, már most ötven évvel mögöttünk kullognak. Vigyünk eladásra farmert, harisnyanadrágot, zsilettpengét, tranzisztoros rádiót, orkánkabátot, de mindenekelőtt forintot, a forint előtt minden belga kapu megnyílik. A nők megőrülnek a rumpuncsért, egy szép dzsörzépulóverért mindenre képesek, a szállodában a szobaasszony (régi cöfös kommunistáknak: dezsurnaja) már egy Fa szappanért szobára jön; a dekadens és barbár Európa a végóráit éli.” (…)

„Nem vagyunk antiszemiták, sőt már-már filoszemiták vagyunk, de a zsidó ékszerboltokat kerüljük. Mi az unióhoz jöttünk, békével, szeretettel, szemébe nézni a köcsögöknek, megértetni velük szép szóval, hogy mi a magyar, ki a magyar. Ha nem fogadnak is esetleg, s rossz néven veszik a nagyon is valószínű békés kordonbontást, tartsuk oda orcánk másik felét is, a Grand Place-on sétálva pedig gondoljunk arra, nem kell már sokat várni, amikor minden cöfös és cetes álma megvalósul, s a közeli Manneken Pis helyébe az Európát legyőző vezénylő tábornok életnagyságú szobra kerül a magyarok s a világ legnagyobb dicsőségére.”

2013. július 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább