2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A későn jött vendég

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A későn jött vendég
Horvátok (LunaFeles fotója)

„Az Európai Unió éppen a Balkánon mutathatná meg, hogy van még értelme, tud még lelkesíteni és sikert elérni.” Techet Péter cikkéből (hvg.hu):

„Hiába igyekezett minden eddigi horvát kormány az Európai Unióba, a célegyenesben mintha már csak két pozitív üzenet maradt volna. Az egyikkel a német Lidl üzletlánc tele is plakátolta Horvátországot: „Üdvözlet az alacsony árak uniójában”. Valóban, az EU-tagsággal számos nyugat-európai termék vámolatlanul ömölhet a nyugat-balkáni államba, ami ezen termékek kelendőségét, olcsóbbságát, de egyben a horvát konkurencia végét jelentheti. A másik pozitív üzenet se kevésbé kétértelmű. A felmérések szerint a horvátok leginkább azért örülnek az uniós tagságnak, mert így könnyebbé válhat a munkavállalás az unión belül, s talán pár éven belül teljesen szabadon mehetnek dolgozni Ausztriába és Németországba. A német gazdaságnak valóban szüksége is van a demográfiai válság miatt sok-sok új bevándorlóra. És a horvátok nem idegenek a németeknél, az osztrákoknál: a jugoszláv idők óta járnak át rendszeresen dolgozni, és sokan már vissza se tértek. Az Európai Unióban élő kb. 350 ezer horvát állampolgár több mint kilencven százaléka már most is a német, az osztrák vagy az olasz munkaerőpiacon van jelen. Hiába állítja Tatjana Dalić, helyettes munkaügyi miniszter, hogy nem kell nagy kivándorlástól tartani, a horvátok többségét az uniós csatlakozás kapcsán leginkább az izgatja, mikortól nyílik meg előttük teljesen a német és az osztrák munkaerőpiac.” (…)

„Horvátország csatlakozása nem egy hosszú folyamat, a kelet-közép-európai államok integrációjának kései záróakkordja, hanem egy új folyamat, a Nyugat-Balkán csatlakozásának indulópontja kell, hogy legyen. Horvátországot, hiába a Berlinben, Bécsben vagy Budapesten meglévő előszeretet, nem lehet külön kezelni a szomszédjaitól. Igenis Horvátországgal a volt háborús, posztjugoszláv térség lép be az Európai Unióba. (először lesznek például így szó szerint elaknásított mezők az unión belül). A posztjugoszláv régió problémái innentől fogva tényleg az európai belpolitika részeivé válnak. Számos horvát él Hercegovinában, horvátok ezentúl útlevél nélkül mehetnek egykori háborús ellenfelükhöz, a szerbekhez, és a hercegovinai tengerparti enkláve, Neum lakóinak kétszer is át kell menniük az uniós határon, ha hazájukban akarnak menni. Közben Montenegró és Macedónia is példaként tekint a mindig is kissé irigyelt horvátokra, a szerbek pedig Koszovó kérdésében is hajlandóak engedni a csatlakozás érdekében. A Nyugat-Balkán melankolikusan, kissé fáradtan, de továbbra is az Európai Unióba törekszik. Problémái iránt így Nyugat-Európa nem maradhat közömbös.”

„Suzana Grubješić, szerb miniszterelnök-helyettes szerint, ha az Európai Unió konkrét dátum nélkül hitegeti a térséget a csatlakozással, akkor veszélybe sodorja a balkáni államokban eddig úgy-ahogy elért modernitást, békét. Törökország könnyen túl tudta magát tenni azon, hogy több mint ötven éve eredménytelenül tárgyalgat Brüsszellel, a Nyugat-Balkánon viszont az elhagyottság érzése a régi nacionalizmusokat hívhatja elő. Szerbiában a nacionalista Haladás Párttal szemben már most erősödnek a tényleg soviniszta erők, amelyek nem nyugodnának bele olyan könnyen Koszovó elvesztésébe: mellettük áll a Milošević-ellenes forradalom egykori hőse, az antikommunista Vojislav Koštunica is. Macedóniában az el nem ismertség frusztrációja – ismeretes, hogy Görögország nem hajlandó Macedóniaként elismerni északi szomszédját – bizarr múltba révedéshez, megkésett nemzetépítéshez vezet. Montenegróban és Koszovóban pedig a maffiastruktúrák jelentik az egyetlen állami bevételi és túlélési formát, amennyiben kívül kell maradniuk az Európai Unión. Az Európai Unió éppen a Balkánon mutathatná meg, hogy van még értelme, tud még lelkesíteni és sikert elérni.”

2013. július 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább