2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Illés hagyta, hogy így legyen

Izsák Kata
Illés hagyta, hogy így legyen
Illés: ?El a kezekkel...?

„Én még emlékszem egy Illés Zoltán nevű emberre, aki pártja nevében képes volt arra, hogy harcba menjen fákért – jó régen volt, még 2010 előtt.” Izsák Kata blogja:

A Jókai téren például körömszakadtáig védelmezte a nyárfákat, amelyekről megállapították, hogy betegek. (Nem mellesleg pedig a környéket elárasztották hetekre fullasztó fehér pamacsokkal, bár ez valóban nem elég ok a halálbüntetésre.) Illés úr harcba indult, és addig keresett szakértőt, míg végül sokadikra egy olyat nem talált, aki – szemben az előtte vizsgálódókkal – végre megállapította, a fák egészségesek. Illés úr boldogan lengette papirosát, és ezzel megakadályozta az egyébként lepusztult és hajléktalanok tanyájává váló, egykor szebb napokat látott kis tér átépítését.

A dolog pikantériája, hogy pár nap múlva, korán reggel a saját szememmel láttam, amint az egyik fa szinte keresztben fekszik az Andrássy úton. Állítólag aznap éjjel kidőlt. Csak úgy.

A Jókai téren azonban ma már érdekes dolgot tapasztalhat meg, aki arra jár. Kicsit ugyan rendezettebb lett, ám az odatelepített apró díszcserjék egyáltalán nem hasonlítanak fákra. Viszont öt minden ágától megfosztott, hatalmas nyárfacsonk tör az ég felé. Ha annyira egészségesek voltak, miért volt szükség a csonkításukra?

Aztán pár év múlva Illés úr legalább ilyen lelkesen állt ki a Liszt Ferenc téri fákért is. Amikor elkezdtek ott dolgozni a gyilkosoknak álcázott kertészek, és az ott lakók arról értesítették őt, hogy illegálisan vágják a fákat, Illés úr nem volt rest, odasietett, hogy testével védje azokat. Nem érdeklődött előtte, mi történik a környéken, nem járt utána, hanem azzal a svunggal telekürtölte a médiát, és harcba indult. Bár Illés úr kicsit lukra futott, hiszen nem vágtak ott ki semmit, pusztán szép és rendezett kertecskét, sétányt alakítottak ki a tér közepén.

Aztán jött a Nagymező utca, a mélygarázs terve, és persze az ott élő fák sorsa. Illés úr újra kardot ragadott, s pártja nevében harcba indult. A fák megmaradtak. Ám ennek a történetnek is érdekes a vége. 2011. február 21-én Hassay Zsófia polgármester honlapján egy cikkecske olvasható a Nagymező utcai fákról. Ebből kiderül, a fák betegek, ki kell vágni őket.

Ilyen aktív közéleti tevékenység után vártam, hogy Illés úr megjelenik a Parlament előtt, odaláncolja magát a fákhoz, telesírja az összes újságot és televíziót, felháborodottan tiltakozik a fagyilkosságok ellen. Gyönyörű fák pusztulnak el, ám Illés úr hallgat. Vajon mi lehet az oka? Mert arra gondolni sem merek, hogy a fák csak akkor értékesek a számára, ha azokat a beteg lelkű zsidókomcsibérencliberális banda akarja kivágni. A fideszes balta okozta seb biztos nem fáj.

Dolgozik egy Illés Zoltán nevű ember a Vidékfejlesztési Minisztériumban. Ő a környezet- és természetvédelemért, valamint a vízügyekért felelős államtitkár. Biztos csak névrokon.

2013. április 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább