2019. december 14. szombat
Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Távol Európától, hadiiparosodva

Avagy: Orbán és Kusturica

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Távol Európától, hadiiparosodva
Emir Kusturica (LZHFox illusztrációja)

A két géniusz „szellemi” közeledése nem új keletű, és a magyar közvélemény legfeljebb azért hiheti, hogy az, mert tájékozatlan. Kusturicáról még mindig a macskajajos kép él.

A háborúskodós-dorbézolós-csajozós-felelőtlen Balkánról alkotott Kusturica-hit miatt sokáig azt hittem, a magyar rajongók szimplán félreértik a „mestert” és alkotásait. De nem, be kell látnom, hogy ez a Kusturica felel meg „a zsákutcás magyar történelemnek”, a magyar alkatnak, habitusnak. Vagyis a felelőtlen polgáré (mit polgáré, szimpla kispolgáré), aki ugyan azt hajtogatja, hogy szeret és tud dolgozni, aztán mégsem. Az örökös ellenállóé, aki szembe megy az egész világgal, hogy végül az összes háborút, forradalmat elbukja. A mulatozós-pálinkázós vidéki suttyóé, a dzsentrié, aki felél mindent és elveri a saját vagyonát, de másokét is, mint Orbánék. Aki Európát, Amerikát szidja, az egész világot – leszámítva az ázsiai diktatúrákat, mert arra szottyan kedve.

Nem véletlen, hogy a muzulmán származásúból szélsőjobboldali szerb nacionalistává váló Kusturica is oroszimádóvá vált, az ex-szovjet köztársaságok filmszemléinek jeles díszvendége, melyeken európaiként ünneplik. S aki, miközben arról hadovál, hogy a pénz lett az Isten, Szerbiát és a boszniai szerbek (kvázi)köztársaságát is lehúzta, nemzeti parkokat privatizált és úgy szórja az eurómillákat, mint egy igazi magyar nábob. Most kissé kegyvesztett lett, hja, elfogyott a lóvé, ilyenkor rohan Moszkváig, hogy épp Európát (és az általa is oly kedvelt eurót) szidalmazza – akárcsak Orbán. Érdekes, hogy „érveik” mennyire hasonlítanak. Orbán szerint csak „mi, magyarok” tudjuk a válságot kezelni, Európa meg rohan a vesztébe. Kusturica sem mást állít: Európa mély rendszerszintű válságban van, mert a hadipari komplexum nem dolgozik teljes erő bedobássál.

Nabakker – gyártsunk fegyvert, adjuk el Afrikában, Ázsiában, lőjék halomra egymást a feketék, a sárgák, és íme, Európa felvirágzik. Akár Viktor, Nemanja-Emir is úgy mentené meg Európát, hogy saját tökkelütött, unortodox vízióit erőltetné rá az EU-ra (mert Európán ők ezt értik, ill. az euróövezetet). Illetve mégsem, nem akarják ők megmondani, szóltak ők időben, hogy gáz van – illetve nincs, mert az igazi gáz Oroszországban, Keleten van, oda kell fordulni, plusz Kína, oszt mindjárt még jobb lesz minden itt, Közép-Kelet-Európában, a Balkánon. És teljes káosz, ami nekik pont megfelel.

Ehhez képest Kusturica Szerbiájához Magyarországnak csak azért nem sikerül lesüllyednie, mert Szerbia még tovább zuhan, egyenest a semmibe. A fiatalok mindkét országból elhúznak, épp abba az Európába, mely emezek szerint tönkremegy. Az én személyes tapasztalataim persze nem mérvadóak, és azt se tagadjuk, hogy az EU-Európa pénzügyi-gazdasági válságban van, de az emberek mégis jobban élhetnek, mint errefelé. Most idézzem be, hogy még a legegyszerűbb fizikai munkás haverok is mennyit kaszálnak Bécsben, Németbe’, Londonban, a magasan kvalifikáltakról nem is beszélve? Hozzak fel effajta „populista” érveket?

Mert igen, pont az érvekről lenne szó. Ahogy Orbán kijelentette: csakis a magyar érvek a jó érvek. És ide züllöttünk, ez a félelmetes, nem csak a gazdasági csőd: hogy Viktor-Emir épp a klasszikus európai demokratikus értékeket tagadja meg naponta. Viktor egyenesen viccesnek tartja a nyugat-európai kritikákat, azaz az érveket, de pont ő az, aki nem hajlandó a társadalmi nyilvánosság modern szabályai szerint játszani. Pedig ez Európa másik fele, a jobbik arca (ha már a kapitalizmus a rosszabbik..) Mert válság ide vagy oda, az európai államok többsége még mindig kőkemény demokrácia, a magyarhoz és a szerbhez képest pláne, ahol a racionális érvelésnek még van szerepe (és jövője is). Ahol a vitapartnert a parlamentben vagy a nyilvános életben nem azzal söprik el és le, hogy ja, barátom, te el se olvastad azt, amit én firkáltam, te eleve viccelsz itt nekem, amúgy is hülye vagy, rosszakaratú, béna, balek, egy nagy marha, ahogy falun mondanák. Én vagyok az igazi európai, a demokrata, nem te, és amit mondasz, azt meg sem halljuk.

S innentől kezdve tényleg nincs mit megbeszélni, se Orbánékkal, se a Kusturicákkal. Akik élből és helyből magukat nevezik demokratáknak, européereknek, s így értelemszerűen a többiek akkor meg már nem azok. És ahol ők ezt naponta elmondják (a köz- és saját pártmédiában), ott nyilván mások ezt nem cáfolhatják, mert az alapstratégia egyszerűen már csak az, hogy mindenki másba belefojtsák a szót, miközben papagájmódra szajkózzák azt is, hogy igenis, a másként gondolkodók (valahol másutt) elmondhatják a véleményüket.

Bár persze már ennek sincs épp sok értelme. Mert mit lehet az ellen érvelni, amikor Orbán ilyen-olyan gyáravatásokon kijelenti, hogy termelni kell, iparosítani? Mert hogyne – termeljünk, legyünk ismét a vas és acél országa, rakjunk oda a hortobágyi puszta közepére kohókat, narancsligetet az árnyékába, elfér az ott, úgysincs ott más semmi. Az írók meg alkossanak remekműveket, az újságírók meg lesznek szívesek a kormányzat álláspontját közvetíteni a dolgozók, a munkások és parasztok széles tömegei felé. Az értelmiség meg legyen tisztességes, vagy mehet gyapotot szedni.

Ismerős, ugye? Csak hát az a projekt is elbukott, nagyon, és Magyarország, akárcsak az egész keleti blokk, negyven évig az iparosítás rögös útján ment tönkre. Felturbózva a hadiipart, amibe végül teljesen belebuktak.

2013. április 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább