Ma Hajnalka, Lídia, Auguszta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Távol Európától, hadiiparosodva
Avagy: Orbán és Kusturica
Szerbhorváth György
A két géniusz „szellemi” közeledése nem új keletű, és a magyar közvélemény legfeljebb azért hiheti, hogy az, mert tájékozatlan. Kusturicáról még mindig a macskajajos kép él.
A háborúskodós-dorbézolós-csajozós-felelőtlen Balkánról alkotott Kusturica-hit miatt sokáig azt hittem, a magyar rajongók szimplán félreértik a „mestert” és alkotásait. De nem, be kell látnom, hogy ez a Kusturica felel meg „a zsákutcás magyar történelemnek”, a magyar alkatnak, habitusnak. Vagyis a felelőtlen polgáré (mit polgáré, szimpla kispolgáré), aki ugyan azt hajtogatja, hogy szeret és tud dolgozni, aztán mégsem. Az örökös ellenállóé, aki szembe megy az egész világgal, hogy végül az összes háborút, forradalmat elbukja. A mulatozós-pálinkázós vidéki suttyóé, a dzsentrié, aki felél mindent és elveri a saját vagyonát, de másokét is, mint Orbánék. Aki Európát, Amerikát szidja, az egész világot – leszámítva az ázsiai diktatúrákat, mert arra szottyan kedve.
Nem véletlen, hogy a muzulmán származásúból szélsőjobboldali szerb nacionalistává váló Kusturica is oroszimádóvá vált, az ex-szovjet köztársaságok filmszemléinek jeles díszvendége, melyeken európaiként ünneplik. S aki, miközben arról hadovál, hogy a pénz lett az Isten, Szerbiát és a boszniai szerbek (kvázi)köztársaságát is lehúzta, nemzeti parkokat privatizált és úgy szórja az eurómillákat, mint egy igazi magyar nábob. Most kissé kegyvesztett lett, hja, elfogyott a lóvé, ilyenkor rohan Moszkváig, hogy épp Európát (és az általa is oly kedvelt eurót) szidalmazza – akárcsak Orbán. Érdekes, hogy „érveik” mennyire hasonlítanak. Orbán szerint csak „mi, magyarok” tudjuk a válságot kezelni, Európa meg rohan a vesztébe. Kusturica sem mást állít: Európa mély rendszerszintű válságban van, mert a hadipari komplexum nem dolgozik teljes erő bedobássál.
Nabakker – gyártsunk fegyvert, adjuk el Afrikában, Ázsiában, lőjék halomra egymást a feketék, a sárgák, és íme, Európa felvirágzik. Akár Viktor, Nemanja-Emir is úgy mentené meg Európát, hogy saját tökkelütött, unortodox vízióit erőltetné rá az EU-ra (mert Európán ők ezt értik, ill. az euróövezetet). Illetve mégsem, nem akarják ők megmondani, szóltak ők időben, hogy gáz van – illetve nincs, mert az igazi gáz Oroszországban, Keleten van, oda kell fordulni, plusz Kína, oszt mindjárt még jobb lesz minden itt, Közép-Kelet-Európában, a Balkánon. És teljes káosz, ami nekik pont megfelel.
Ehhez képest Kusturica Szerbiájához Magyarországnak csak azért nem sikerül lesüllyednie, mert Szerbia még tovább zuhan, egyenest a semmibe. A fiatalok mindkét országból elhúznak, épp abba az Európába, mely emezek szerint tönkremegy. Az én személyes tapasztalataim persze nem mérvadóak, és azt se tagadjuk, hogy az EU-Európa pénzügyi-gazdasági válságban van, de az emberek mégis jobban élhetnek, mint errefelé. Most idézzem be, hogy még a legegyszerűbb fizikai munkás haverok is mennyit kaszálnak Bécsben, Németbe’, Londonban, a magasan kvalifikáltakról nem is beszélve? Hozzak fel effajta „populista” érveket?
Mert igen, pont az érvekről lenne szó. Ahogy Orbán kijelentette: csakis a magyar érvek a jó érvek. És ide züllöttünk, ez a félelmetes, nem csak a gazdasági csőd: hogy Viktor-Emir épp a klasszikus európai demokratikus értékeket tagadja meg naponta. Viktor egyenesen viccesnek tartja a nyugat-európai kritikákat, azaz az érveket, de pont ő az, aki nem hajlandó a társadalmi nyilvánosság modern szabályai szerint játszani. Pedig ez Európa másik fele, a jobbik arca (ha már a kapitalizmus a rosszabbik..) Mert válság ide vagy oda, az európai államok többsége még mindig kőkemény demokrácia, a magyarhoz és a szerbhez képest pláne, ahol a racionális érvelésnek még van szerepe (és jövője is). Ahol a vitapartnert a parlamentben vagy a nyilvános életben nem azzal söprik el és le, hogy ja, barátom, te el se olvastad azt, amit én firkáltam, te eleve viccelsz itt nekem, amúgy is hülye vagy, rosszakaratú, béna, balek, egy nagy marha, ahogy falun mondanák. Én vagyok az igazi európai, a demokrata, nem te, és amit mondasz, azt meg sem halljuk.
S innentől kezdve tényleg nincs mit megbeszélni, se Orbánékkal, se a Kusturicákkal. Akik élből és helyből magukat nevezik demokratáknak, européereknek, s így értelemszerűen a többiek akkor meg már nem azok. És ahol ők ezt naponta elmondják (a köz- és saját pártmédiában), ott nyilván mások ezt nem cáfolhatják, mert az alapstratégia egyszerűen már csak az, hogy mindenki másba belefojtsák a szót, miközben papagájmódra szajkózzák azt is, hogy igenis, a másként gondolkodók (valahol másutt) elmondhatják a véleményüket.
Bár persze már ennek sincs épp sok értelme. Mert mit lehet az ellen érvelni, amikor Orbán ilyen-olyan gyáravatásokon kijelenti, hogy termelni kell, iparosítani? Mert hogyne – termeljünk, legyünk ismét a vas és acél országa, rakjunk oda a hortobágyi puszta közepére kohókat, narancsligetet az árnyékába, elfér az ott, úgysincs ott más semmi. Az írók meg alkossanak remekműveket, az újságírók meg lesznek szívesek a kormányzat álláspontját közvetíteni a dolgozók, a munkások és parasztok széles tömegei felé. Az értelmiség meg legyen tisztességes, vagy mehet gyapotot szedni.
Ismerős, ugye? Csak hát az a projekt is elbukott, nagyon, és Magyarország, akárcsak az egész keleti blokk, negyven évig az iparosítás rögös útján ment tönkre. Felturbózva a hadiipart, amibe végül teljesen belebuktak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >