2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egyelőre énekelünk

Hornyik Miklós
Egyelőre énekelünk
Hacsek & Sajó

A kávéház, ahol Hacsek és Sajó találkozni szoktak, kicsi, füs­tös és szutykos. Valahol a Tejpi­ac és a Kakasiskola között, a Sétaerdő közelében található. Falairól és mennyezetéről szünte­lenül pereg a vakolat, gondter­helt szegény emberek mégis szí­vesen járnak ide.

E zavartalan kávéházi életet negyvenöt év alatt összesen két kellemetlen epizód zavarta meg, az egyik, amikor Czoczek bácsi­nak alsózás közben az adu ászt játszották alá, a másik, amikor 1953-ban Hacsek véletlenül megtudta, hogy már nem Sán­dor király az uralkodó.

Hacsek (ül a kávéházban): Pincér… Pincér!

Pincér (jön): Parancsoljon, Hacsek úr.

Hacsek: Mondja, magát köz­úti baleset érte?

Pincér: Miért ért volna?

Hacsek: Mert olyan bénán közlekedik, mint akinek tolókocsira van szüksége. Hozzon nekem egy feketét

Pincér (csodálkozva): Feke­tét?!

Hacsek (dühösen): Ebben a bájzliban még senki sem rendelt feketét? Itt csak pattogatott ku­koricát szoktak felszolgálni?

Pincér: Nem, kérem. Csak meglepődtem, hogy mennyire változékony a Hacsek úr ízlése.

Hacsek: Változékony? Ugyan miből gondolja?

Pincér: Hacsek urat tegnap a Sétaerdőben egy vörössel láttam karon fogva andalogni.

Hacsek (mogorván): Az uno­kahúgommal látott.

Pincér: Nem rám tartozik, de a Pátria portása szerint később szobakulcsért folyamodtak hoz­zá… Bevett szokása a Hacsek úrnak, hogy a Pátria Szállóban látja vendégül a kanárisárga és az égő vörös unokahúgait?

Hacsek: Ne civakodjon velem, hanem hozza azt a dupla tör­kölyt.

Pincér (el).

Sajó (jön): Jó napot, Hacsek.

Hacsek: Jó napot, Sajókám. Mitől ilyen fáradt?

Sajó: Nálam vendégeskedtek a vidéki rokonaim. A VMDK kongresszusát ünnepeltük hajnalig.

Hacsek: Mit ünnepeltek?

Sajó: Könyörgöm, nehogy most azt mondja, hogy nem tud­ja, mi fán terem a VDMK.

Hacsek: Valamilyen emberba­ráti szervezet?… A Szedlacsek mesélt valamit a borbélynál… Megvan! A VMDK, az tulajdon­képpen… a Vad Magyarok Délvi­déki Közössége. Jól vagyok in­formálva?

Sajó (epésen): Hülyén van in­formálva, mint mindig. Először is nem Vad, hanem Vajdasági, má­sodszor pedig nem Délvidéki, hanem Demokratikus. Létfontosságú dolgokban tájékozottabb is lehetne.

Hacsek: Sajókám, én elővigyázatból csak a Magyar Szó YU-Press rovatát böngészem át. Mi­lyen volt a kongresszus?

Sajó (tűzbe jön): Fantasztikus! Lelkesítő! Felemelő!

Hacsek: Magát mi emelte fel leginkább?

Sajó: Elénekeltük a himnuszt.

Hacsek: Mit csináltak?

Sajó (türelmetlenül): Elénekel­tük a himnuszt!

Hacsek: Maga ezt egy ese­ménynek tartja? Évtizedek óta derűre-borúra énekeltetik ve­lünk…

Sajó (diadalmasan): A magyar himnuszt énekeltük el! Kölcsey himnuszát. Azt, hogy: „Isten, áldd meg a magyart…”

Hacsek: És maga még min­dig szabadlábon van?

Sajó: Később elénekeltük a jugoszláv himnuszt is.

Hacsek: Sebtiben, még mi­előtt bedutyizták volna magukat.

Sajó: Hacsek, maga egy gyá­va féreg. Ha nem tudná, közlöm magával, hogy a magyarországi szerbek minden ünnepükön a „Hej, Sloveni…”-t énekelik el, a magyar himnuszra meg rá se bagóznak. Összejönnek Szent­endrén vagy akárhol, ököllel ve­rik az asztalt, tapodják a földet, és azt kiabálják, hogy: ahol ők vannak az Szerbia.

Hacsek: Mondja már… Össze­sereglenek vagy tizenöten idege­síteni a Göncz Árpádot, csak­hogy a Göncz az egy nyugodt ember. Mi volt még a kongresszuson?

Sajó: Nyíltan megmondtuk a szerbiai állami szerveknek, hogy velünk nem lehet lacafacázni.

Hacsek: No és ki volt jelen az állami szervek képviseletében?

Sajó: Nem néztem utána, de azt hiszem, senki.

Hacsek: Ezt mivel magyaráz­za?

Sajó: Az eltökéltségünkkel. A belgrádi államférfiak széles ívben elkerülték Szabadkát, mert meg­orrontották, hogy nem teszünk lakatot a szánkra.

Hacsek: Mondja, Sajó, hallott már maga harangozni valamit a rendszerváltással járó gazdasági nehézségekről? A technológiai fölöslegről? A kényszernyugdíjaztatásról? A belügyi jellegű puhatolódzó beszélgetésekről?

Sajó: Hervasztani akar? Gyáva népnek nincs hazája!

Hacsek: Hazája nincs, de állá­sa… Szél ellen nem lehet ibolyát ültetni.

Sajó: Slussz! Ez a téma be van fejezve!… Maga nem értesült a népszámlálás riasztó adatairól?

Hacsek: Őszinte legyek? Hi­degen hagy a népszámlálás.

Sajó: Mert egész nap csak pálinkázik, és semmi felelőssé­gérzete nincs. Előzetes adatok szerint Vajdaságban 45 ezer ma­gyarral kevesebb van, mint tíz évvel ezelőtt!… Hát nem fölhábo­rító?!

Hacsek: Tudja, ha a VMDK bonyolította volna le a népszámlálást, esetleg másféle adatok lát­nak napvilágot.

Sajó: Ezek is pontos adatok! A Napló is megírta, hogy az idén nem lesz semmiféle suskus.

Hacsek: A Napló egy rezsimhű lap. A Szocialista Párt rava­szul szerkesztett titkos kisebbsé­gi közlönye. Mondok én magá­nak valamit. Tíz évvel ezelőtt egy népszámlálási biztos afelől ér­deklődött, hogy a moravicaiak jugoszlávok-e. Bekopogott az első moravicai házba: „Ugye, Julis néni, maga idevalósi, jugoszláv.” „Itt élek, lelkem, Moravicán, itt is születtem.” „Vagyis ju­goszláv.” „Hát persze.” – „És ma­ga Péter bácsi?” „Én is itt szület­tem, fiam.” „Nem Magyarorszá­gon?” „Nem hát. Itt születtem Moravicán, vagy ahogy régen mondtuk, Bácskossuthfalván.” „Vagyis jugoszláv.” – Körülbelül így zajlott le akkor a népszámlá­lás. Aztán közzétették az adato­kat, és kiderült, hogy a falu lakosságának a kétharmada ma­gyar (ezek voltak a nyakas reformátusok), egyharmada pedig jugoszláv (ezek voltak a bunkó reformátusok). Én nem nagyon aggódnék a maga helyében, Sa­jókám.

Sajó: Megírta a Mirnics Károly magiszter, hogy az idei adatok pontosak lesznek. Elképesztő ütemben fogyatkozik a népünk…

Hacsek: Mert maga is csak pattog, csak politizál, meg talpra áll, meg felemelkedik, ahelyett, hogy hancúrozna egy kicsit a feleségével.

Sajó (felugrik): Alászolgája!

Hacsek: Holnap bejön?

Sajó (visszaül): Juszt sem me­gyek el, maga csirkefogó! En­gem innen nem fog kiüldözni.

Hacsek: Hát akkor meséljen valami érdekeset.

Sajó: A Szerb Köztársaság Népképviselőházának elnöke or­szág-világ előtt gratulált a Crvena zvezda csapatának a BEK-dön­tőbe való bejutásához.

Hacsek: Mi ebben a rendkívü­li?

Sajó: A legfényesebb szerbiai sporteredménynek minősítette a Zvezda döntőbe való jutását.

Hacsek: Nem rossz eredmény valóban, bár a müncheni Bayern csatárainak is gratulálhatott vol­na a remekül bepasszolt öngól­jukhoz.

Sajó: Én csak azt nehezmé­nyezem, hogy a szerb parlament elnöke mindmáig nem gratulált a világ legjobb teniszezőnőjének, a mi Szeles Mónikánknak. Mónika rég túljutott mindenféle dön­tőn, egyszerűen ő a legjobb a világon!

Hacsek: Sajókám, maga be­iratkozott a VMDK-ba, kongres­szusokon énekel és mégsem hul­lott le a hályog a szeméről?

Sajó: Mire gondol?

Hacsek: Mónika nem belgrá­di.

Sajó: Na és? Újvidék az ku­tya?!… Újvidék a Szerb Köztár­saság egyik legfontosabb köz­pontja.

Hacsek: Pontatlanul fejeztem ki magam. A bökkenő abban van, hogy Mónika nem fajtiszta.

Sajó: Hacsek, maga teljesen megbolondult! Hogyhogy nem fajtiszta?

Hacsek: Mónikát a szerb sajtó következetesen jugoszláv, a hor­vát sajtó pedig zum Trutz vajda­sági magyar teniszezőnőnek ne­vezi. Ez az idegesítő szembeállítás, ez a fondorlatos horvát pro­vokáció alkalmasint szmétál* a szerb parlament elnökének.

Sajó: Mit csinál?

Hacsek: Dilemma elé állítja az elnököt. Mónika újvidéki szüle­tésű magyar lány, de hellyel-köz­zel jugoszláv is, s bár alapjában véve Szerbia polgára, lényegében Kaliforniában él. Ez egy bonyo­lult dolog.

Sajó: A maga lelkivilága, az bonyolult!

Hacsek: Mónika a legalkal­matlanabb pillanatban lett a világ első teniszezőnője. Jović elnök a napokban bejelentette: az ország ügye végkifejlethez közeledik. És ebbe a végkifejletbe a kisebbségi polgároknak nem lesz beleszólá­suk. Majd épp magát fogják megkérdezni, hogy hol húzódja­nak a határok!

*zavar

1991. április 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább