Ma Mária, Adrienn névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Mindennapi abortusz
E novella miatt tiltották be az Új Symposion 76. számát 1971-ben
Már egy hete Fischer játszmáit tanulmányoztam.
Rámenős gyerek, mondhatom. És mennyi pénzt tud összesakkozni!
Még a lengyel zavargások sem izgatták föl, gondoltam, úgy sem lesz belőlük semmi. Grú szerint színház az egész rotáció a vezetőségben, minden a régi marad, ezt Amerika Hangja is megmondta, ha hazudott is, igazat mondott.
– Tíz évet nem adok az oroszoknak – mondta Grú.
– Én meg neked – mondtam. – Pár nap múlva kezedbe nyomják a diplomád, szerény ünnepség, végre megszabadultak tőled, sósrudacskák, kevés konyak, sejtelmes, nagy nehéz tokban ARANYSZALAGGAL ÁTKÖTÖTT ARANYBETŰS DIPLOMA, és tudod, mit csinálhatsz vele.
– Ki ne mondd!
– Kitörölheted vele a segged.
– Ez nem volt szép tőled. Remélem, nem fogod megint elém festeni a vállalatbeli képet. Tudom, sovinizmus, fúrás, cérnák ülnek a vezetői székekben, és ők emelik föl a nagy lóvékat, semmi lehetőség a fejlődésre, de az istenit, nem mehet így az örökké!
– Jó, legyél te az a bolond, aki majd föláldozza magát.
Visszafordultam a sakktáblához. 15. Fg7, Ke3. Gyönyörű betörés!
Elkerülök valami nyavalyás középkori suliba, ahol a helyzet az iskola alapításától máig semmit sem változott, hülye gyerekeknek magyarázzam, milyen szép az, amikor két atom összedörgölődzik, átölelik egymást, majd közösülnek. És mindezt komikus fizetésért. Kezdjük onnan, hogy föl sem vesznek: hogy lehet egy tanárnak ekkora haja? Hogy lehet valaki perzsa?
16. Bh8. Hát bolond ez? Kiszökik a király. Ja, nem mehet, mert Hh5-tel matt.
– Nézzétek, kezdik – szólt Laci.
Mindnyájan az ablakhoz mentünk. Az otthon túlsó épületének egyik ablakán csak félig volt lehúzva a függöny. A néger mindig bajlódik vele, és sose tudja teljesen lehúzni.
Már nagyban smároltak, aztán lezuhantak valahová.
Grú rákezdte:
– Jönnek ide a Pi-Csád Köztársaságból, az apjuk még emberevő volt, végigszélhámoskodják Európát, külföldi rendszámú Opelok, Volkswagenok, teli vannak dollárral, plusz még az állam is dotálja őket, persze, tesszük kifelé a szépet, nekünk meg nincs mit ennünk, csak tudnám, mért udvarolunk ezeknek a banánköztársaságoknak, az orvosnál soron kívül bepofátlankodnak a rendelőbe, a legstrammabb nőjeik vannak, fehér nőjeik…
– Mióta divat nálad a fajgyűlölet? – kérdezte Laci. – Norman Mailer szerint a négerek felsőbbrendűek.
– Tulajdonképpen mi is négerek vagyunk – mondtam –, magyar bőrű négerek. Ha bemész egy üzletbe és magyarul beszélsz, ugyanúgy nem szolgálnak ki, mint a feketét Amerikában. Elegem van ebből.
– Mi a szart zabálnak rajtuk a nők – elmélkedett Grú –, pedig nekik ugyanilyen van, mint nekünk, csak fekete.
– Te mit tennél, ha köztársasági elnök lennél? – kérdezte Laci.
Lemondanék – válaszolta Grú. – Disszidálnék Kínába. A nagy Mao beszédet tartott: „Elvtársak, mi kiépítettük a szocializmust és útban vagyunk a kommunizmus felé.” Egy kínai: „De Mao, én éhes vagyok!” Mao: „Kuss, ütközetben nem eszünk!” He-he-he. Jó, mi? Tegnap mesélte a profom.
– Mégis, mi a véleményed a szocializmusról?
– Ha nagyon akarod, hát megmondom: elment apám dinnyét lopni, elfelejtett zsákot vinni. Inc-pinc, te vagy odakint.
– Nem akartál te tag lenni? – kérdeztem Grút. – Oda kellenek ilyen nagydumájú pasasok.
– Igen, egyszer elhatároztam, hogy belépek. De annyira nekifutottam, hogy a másik oldalon ki is léptem – magyarázta Grú.
– Ma romlott volt a hús, amit a menzán kaptam a babbal – mondta Laci.
Grú begurult.
– Látjátok? Itt fogunk megdögleni! Ettől a koszttól két óra múlva olyan éhes leszel, hogy elmehetsz Biafrába éhező csecsemőnek. Állott árut vesznek a pénzen, a hasznot meg lefölözik. A kis kopasz menzaigazgató meg – sok vaj van már a fején – ott sétál pofátlanul az asztalok között, eligazítja az asztalterítőket, már rég a fejére borítottam volna az egész kaját, ha nem tudnám, hogy ezek itt patkányok mind körülöttem.
Eszembe jutott, hogy Grú egyszer földobta az egész kaját a falra, a szakácsnők megpofozták, az egyetemisták meg mind azt hitték, hogy megbolondult.
– Temetetlen halottak vagyunk – mondta Grú, és fölírta az ajtóra Az ajtó már tele volt feliratokkal: „NO TALK! NO SMOKE HASHISH! 1 UHR = 6 DM GIRLS UNDRESS! NO BALKAN!” Lejjebb néhány szellemesség: „NE VESZÍTSÜK EL CSÜGGEDÉSÜNKET, LESZ MÉG ROSSZABBUL IS!”, „AKI MINKET KINEVET, BASSZA MEG AZ EGERET!” Vagy: „Éljen Uganda!” (Mindenkinek volt kedvenc országa, amit futtatott, abban versenyeztünk, hogy kinek az országában történik több államcsíny vagy hasonló zűr.) És legalul egy Salinger-idézet: „A tudás csak út a bölcsességhez és a leghitványabb, a leghiábavalóbb időpocsékolás, ha nem az.”
Fenn volt még Marx Károly képe is, de ez nem az ajtón, hanem kissé jobbról, a villanykapcsoló fölött: a képet Grú csaklizta valami vállalati tanácsteremből. „Jó szőrös pasas. Azok a »kommunisták« úgyis csak apropóul, egymás riogatására használták.”
– Na, talán azért kicsit eltúlozod a helyzetet – kötött bele Laci Grú feliratába.
Ezután odament Grúhoz, és lekent neki egy pofont. Grú tiltakozott, birokra keltek, fellökték az asztalt, a padlóra zuhantak. Grú fiatalabb borában birkózott, ebből kifolyólag a padlóhoz szögezte Laci fejét
Odaszaladtam hozzájuk és megkezdtem a kiszámolást.
– A kommunizmusban mindenki kap egy kocsit – nyögte Laci.
– Gyerekkocsit? – kérdezte Grú.
– Trabantot – mondtam.
Laci mérges lett.
– Nem Trabantot, kocsit! Ha akarjátok, felírhatom az ajtóra Ha nem így lesz, levághatjátok a farkam.
– Ha valóban ilyen hülye vagy, akkor elengedlek.
Föltápászkodtak, leporolták magukat.
– Nézzétek, már most is lehet kocsija mindenkinek, aki csak akarja. Mennyi kocsit látsz az utcán.
– Igen, de azoknak fele lopott kocsi. Nemszocialista módon szerzett kocsi! Vagy te azt hiszed, hogy van különbség a járulék és a profit között? – kérdezte Grú.
– Azt hiszem – válaszolta Laci.
Persze, hogy van – magyarázta Grú –, a járulékok „lecsippantása” után kevesebb marad a zsebedben. Lecsíp belőle ez is, ellop belőle az is – ki tudja, azt a pénzt milyen impotens politikai szervezetek zabálják föl –, a tartomány, a köztársaság, a szövetség, csip-csip csóka, vak-varjúcska, ugorj a Tiszába!
– A magyar munkásról két bőrt húznak le – mondtam –, először azért, mert munkás, aztán azért mert magyar.
Grú elkomorodott.
– Minden órában abortálunk – mondta.
Laci elhúzta a száját.
– Jó, de inkább írd fel az ajtóra.
Felálltam, hogy kinyissam az ablakot.
Grú felidegesített. Láttam, hogy állatian ki van, és ez megijesztett.
Tudnunk kellene, hogy mi vár ránk.
Jogunk van arra, hogy tudjuk.
Rettenetes, így a levegőben lógni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >