Ma Bernadett, Simon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (4.)
Míg II. József osztrák császár 1784. IV. 26-án kelt rendelete betiltja, illetve a zsinagógákra korlátozza a héber nyelv használatát, és az 1787. VII. 23-i keltezésű Zur vermeidung aller Unordnungen rendelet arra kötelezte a zsidókat, hogy német vezetéknevet vegyenek fel – a rendelet foganatosításának kezdetét 1788. I. 1-re tűzte ki –, az 1867-es kiegyezés nem tette kötelezővé a zsidók számára magyar vezetéknév fölvételét.
Legföljebb ajánlások és tanácsok formájában sugallták, főképp a diplomálás előtt álló egyetemistáknak, hogy magyarosítsák meg a nevüket, s ugyanez vonatkozott az állami szolgálatban dolgozó és bizonyos tisztségeket betöltő zsidókra is.
Minthogy az 1867-es kiegyezés jogilag kiegyenlítette a zsidókat a többi nemzettel, vallásukat a többi elismert vallással, maguk az Osztrák-Magyar Monarchia e területein élő zsidók is igyekeztek alkalmazkodni az itteni lakossághoz.
Vajdaság területén több zsidó nemesi rangot is kapott, köztük Balassa Henrik újvidéki bankigazgató (csabrendeki nemesi előnévvel); Deutsch Izidor ezredes, az újvidéki helyőrség parancsnoka (fehértemplomi); László (Laub) Fülöp óbecsei születésű festő (lombosi); Ohrenstein Henrik, a beocsini Union cementgyár alelnöke (bárói cím és beocsini előnév); Schwarz Ármin mérnök (zimonyi); Steiner Mihály gyálai földbirtokos (péterházi); Stein Náthán birtokos (zombori); Cingár József ómoravicai birtokos (ómoravicai); Vajda Imre pesti bankigazgató (bajmoki).
A dolgok ilyetén alakulása folytán egyes zsidó családok erőszakosan németesített vezetéknevüket is magyarral cserélték fel.
Egyes adatok tanúsága szerint 1904-gyel bezárólag 1009 zsidó magyarosította a nevét. Csak néhányat sorolunk fel a nevek közül: Schützer – Szegő, Levi – Lővy, Majer – Mayor, May; Fürst – Székely, Goldberger – Csernyei, Karlburger – Balázs, Laub – László, Lechner – Lányi, Löwinger – Lányi, Hochberg – Herendi, Rosenfeld – Rákosi, Radnóti, Weiss – Vágó, Kohn – Kaldor, Kovács, Kubinyi; Weiczenfeld – Vajda, Schlesinger – Szabados, Handelsman – Havas, Stern – Csillag, Friedman – Fenyves stb.
A zsidók számára ez idő tájt (1867 után) hozzáférhetőkké váltak az egyetemek, a legkülönfélébb szakmák között választhattak, lehettek bírák, állami hivatalnokok, ügyvédek, tisztek – mindez eleddig elképzelhetetlen volt. Egyre többen kerültek közülük magas beosztásba a pénzintézeteknél, bankokban, biztosítótársaságokban, és megnyílt előttük az érvényesülés útja a sajtóban is. Tudunk zsidókról, akik sokra vitték a művészetben, irodalomban, oktatásban, vagy újságkiadók és hasonlók voltak.
Ez a hirtelen változás nyilván meggyorsította a beolvadást is a vajdasági zsidók körében. Minthogy néhány kivételes esettől eltekintve szerb gimnáziumba tilos volt számukra a beiratkozás, értelemszerűen a magyar nyelv és a magyar kultúra felé fordultak. Nem véletlenül állította Jaša Tomić, aki különben megrögzött antiszemita volt, hogy ez idő tájt a zsidók voltak a magyar kultúra fő hordozói e tájakon.
1900 és 1909 között, de később is előfordult, hogy egy-egy zsidó kikeresztelkedett és reformátussá vagy katolikussá lett. Ezek többnyire szórványos esetek voltak, csakúgy, mint ahogy a Krisztus-hívő Zsidók Szövetségének megalakulása is elszigetelt próbálkozás maradt. Felmerülhet a kérdés, mi lehetett az oka, hogy a nagy kultúrájú, évszázadokig üldözött és jogfosztott zsidóság éppen akkor kezd a hite- s népehagyás gondolatával foglalkozni, amikor e vidékeken először végre egyenjogúságot élvez, és lehetővé válik számára, hogy szabadabban, emberibb körülmények között éljen. Ezt a rokonszenvesnek valóban nem mondható gesztust több tény is magyarázza, köztük a vegyes házasságok és a hivatalos előrelépés, a társadalmi érvényesülés esélye, ami jó ideig tabu témának számított az itteni zsidóság köreiben. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a jövőféltést, és azt sem, hogy sokan a családjuk biztonsága érdekében fordítottak hátat évszázadokon át megbélyegzett környezetüknek. Tettük persze akkor sem volt, most sem igazolható, a megfutamodókat, renegátokat egyetlen nép, egyetlen társadalom sem becsüli, a zsidóság pedig különösen szigorú elveket vall e kérdésben, úgyhogy a hitehagyottakat mindig és mindenütt joggal ítélte el a zsidó nép, különösen itt, Vajdaságban.
A tiszaeszlári vérvád idején (1882-83), melyben azzal vádolták a zsidókat, hogy „rituális gyilkosságot” követtek el, Újvidéken megjelent egy négynyelvű (szerb, magyar, német, szlovák) gúnyirat. Antiszemita cikkek jelentek meg a napilapokban is, a zsidóellenes Szerb Radikális Párt lapjával, a Zastavával az élen.
Az 1918-as összeomláskor több vajdasági faluban is rablásokra, erőszakoskodásra került sor, s ezek elől a zsidóság a városokba húzódott. Több zsidó is belépett a szabad Vajdaság nemzetőrségébe, mely akkoriban Újvidék rendfenntartó szerve volt.
Az SZ. H. SZ. királyság megalakulása, tehát 1918 után a Zsidó község Zsidó hitközség néven működött tovább, változatlan szervezeti felépítésben. Az új államban a zsidók a többiekkel egyenjogú polgároknak számítottak, kivéve a hatalomkiépítés első napjait 1919-1920-ban, amikor a Belügyminisztérium B. B. B. (Bácska, Bánát, Baranya) osztálya bizalmas rendeletével másodrendű állampolgárokként kezelte őket. A lapokból sem maradtak el az antiszemita kirohanások. A horvát nyelvű szabadkai Neven például 1919. III. 13-i A zsidókérdésről című cikkében támadást intézett a Zsidó község ellen, a magyar nyelvű újvidéki Délbácska, valamint a szerb nyelvű Zastava és Jedinstvo pedig 1921. VI. 3-án azzal vádolta a zsidókat, hogy rokonszenveznek Sándor régensherceg merénylőivel.
A zsidók és az állam közötti viszonyt ezután az 1929. XII. 2-án meghozott, a hitközségekről szóló törvény rendezte.
A Sándor király elleni marseilles-i merénylet, azaz 1934. X. 9. után sok rendezetlen állampolgárságú vajdasági zsidónak száműzetési végzést kézbesítettek. Nagy nehézségek és közbenjárások árán sikerült csak megmenteni egyeseket a száműzetéstől.
1939-től kezdődően a zsidó regruták és a rabbik nem vehettek részt az ünnepélyes katonai eskütételen, külön, minden ünnepélyességtől megfosztott eskütételt rendeztek számukra.
A zsidókkal szembeni hivatalos viszonyulásban jelentősebb változás 1940-ben következett be. Az 1940. V. 5-i keltezésű, 1322-es számú rendelkezés megtiltja az országban élő zsidóknak, hogy élelmiszerrel kereskedjenek, az ugyanaznapi, 1323-as számú rendelet pedig korlátozza a középiskolákba és az egyetemekre iratkozó zsidók számát. Egy bizalmas paranccsal törlik a zsidó származású tisztek hadi beosztását, és munkaszolgálatra rendelik be őket. Ezt a parancsot azonban nem a legszigorúbban hajtották végre.
Az 1941-gyel bekövetkezett megszállás gyökeres változást hoz a zsidók életében. A megszállók felülvizsgálták a Bácska lakosságára vonatkozó törvényeket és a zsidókra az úgynevezett 1939-es II. zsidótörvényt alkalmazták. Ennek értelmében jelentősen korlátozták a zsidók munka-és elhelyezkedési lehetőségeit, kereskedelmi tevékenységét, iskoláztatását és munkaszolgálatra, munkatáborokba rendelték be őket.
A magyar megszálló hatóságok a legmagasabb állami szervek jóváhagyásával 1942. 1. 18-án kelt 1402/eln. sz. parancsukkal kiterjesztették a razziát Sajkásra és Újvidék városára. A razzia 1942. 1. 22-23-án zajlott le. Ennek során kegyetlenül meggyilkoltak megközelítőleg 830 zsidót és 2000 szerbet. A német csapatok magyarországi bevonulása után, 1944. III. 19-én a magyar kormány meghozta 1240/44 sz. határozatát, mely sárga csillag és karszalag viselésére kötelezte a zsidókat, 1600/1944. IV. 16. sz. bizalmas megjelölésű parancsával pedig elrendelte a teljes zsidó vagyon szekvesztrálását.
A Magyar Belügyminisztérium 6163/44 sz. 1944. IV. 7-én kelt rendeletével meghagyta az egész fennmaradt zsidó lakosság deportálását, korra, nemre és egészségi állapotra való tekintet nélkül. A rendelet végrehajtása 1944. IV. 26-án, hajnali ötkor vette kezdetét.
A felsorolt rendeletek és törvények Vajdaság 1944 októberében bekövetkezett felszabadításával érvényüket vesztették.
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (5.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >