2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Egy szabadkai Suboticán

Kávéházi társalgás Iványi Istvánnal, a város történetírójával*

Garai László
Egy szabadkai Suboticán

Szabadka szabad királyi város historiku­sa a reggeli kávéját fogyasztotta, nem a bécsit, melyhez a ma már dédnagymama korban levő hosszú szoknyás, kötényes bunyevác tejesasszonyok szállították a hozzávalót, hanem a csé­széhez dzsezvában mellékelt törököt. A Pest Szálló éttermében ugyanannál az asztalnál ló­bálta lábát, mint a városba érkezésekor, 1875. szeptember 16.  hajnalán, amikor először volt alkalma újonnan spicvasalt cipőjével végigko­pogni a szabadkai korzón.

– Akkor már nem Ivanovszkynak hívtak, mert Pomp Kálmán tanártársammal nevünket hiva­talosan megmagyarosítottuk. Bár szász szárma­zású vagyok, eredeti vezetéknevemből erre nem lehet következtetni. Meggondoltuk magunkat és Pompból lett Parády, én pedig Arányi nevére rímeket keresve lettem Iványi – teszi félre a reggeli újságot, nem mintha olvasta volna, mert látása már teljesen megromlott, hanem, hogy hazaérve felolvastasson belőle. Kávéra invitál, de mondom, hogy nem élek vele, mire feltolulnak benne a Lúgoson töltött gyermekkor élményei:

– Reggelire akkor még nem ismerték a kávézást, hanem az estéről maradt főzeléket ettük vagy kocsonyát, kolbászt, sonkát, tejet, túrót, salátát, gyümölcsöt ettünk. És hogy eze­ket a kompakt ételeket könnyebben megemészthessük, egy-egy korty pálinkát ittunk rá.

Emlékszem, még a második elemibe jártam, midőn egyszer a templomban rosszul lettem, szédültem. Kisiettem a friss levegőre, ott csakhamar jobban lettem. Gon­dolkoztam, s rájöttem, hogy a bajt a pálinka okozta. S ekkor elhatároztam, hogy ezután pálinkát csak orvosság­nak fogok inni.

– Ha jól tudom, osztályt ismételt. A negyediket talán csak nem a pá­linka járatta újra?

– Nem mondhatom, hogy a pá­linka, de osztályt ismételtem. Az 1854/55-ös tanévben az első osztály után a negyedikbe léptem be, de az év végén még gyöngének éreztem magam, s a következő évben is visszamaradtam – villan meg a szeme cinkosan.

– Térjünk vissza Szabadkára érke­zéséhez. Azon az 1875-ös nyár végi reggelen azonnal lakást vett ki és végérvényesen letelepedett a városban.

– Fischer barátommal érkeztem Szabadkára szeptember 16-án, és a Pest Szállodában vettünk ki lakást. Akkor még fogalmam sem volt, hova kerültem, csak később állt össze ben­nem a város igazi képe: hiábavaló esküdözés, káromkodás, becsületsér­tés, önbíráskodás, részegeskedés, a több napig tartó eszem-iszom és igen költséges lakodalmak, melyek igen sok esetben elszegényedést okoztak, az utcákon való gyorshajtás, lövöldö­zés és egyéb míveletlen és durva rendzavarás és éjjeli kicsapongás; to­vábbá munkakerülés, midőn henyélve a malmokban összejönnek, s pipa­szóval trágár beszédek és mesélgetések közt töltik az időt. A nép külső megjelenésében is kevés gondot for­dított magára: rondán, fésületlen, szennyes s bűzös ruhában jelentek meg a templomban és a városházán.

– Talán csak nem ilyennek kezd­ték barátjával megismerni a várost?

– Mi is megfordultunk mindenfelé, de hamarosan vége szakadt a legényéletemnek, mert a rákövetkező évben megnősültem. Ettől kezdve takarékosan éltünk étkezésben és ruházkodás­ban, kávéházat sohase látogattunk, csak a család körében tartottunk összejöveteleket, és télen rendesen jártunk színházba egészen ipam halá­láig.

– A főgimnázium tanári karába Jámbor Pál (Hiador) költőigazgató idején került be, aki éppen akkor tette közzé az iskola évkönyvében Phaedrus római meseírónak a méhekről és a herékről szóló tanulságos versét a saját fordításában. szeme lehetett Hiadornak, hogy ki tudta választani a legdolgosabb mé­het, akiből hamarosan a vármegye történelmi társulatának alelnöke, Szabadka város tiszteletbeli levéltárnoka lett, s ami ennél is több: a nebulók okítása mellett akadt ideje a város monográfiájának megírására.

– Nevelésem egyszerű volt. Szüle­im nem kényeztettek, hanem kötelességtudásra, munkálkodásra, becsüle­tességre oktattak és maguk is jó példával jártak elő.

A munkálkodási kedvet Isten áldá­sul adta az embernek. Míg a tétlen­ség életuntságot és számtalan rosszat okozhat, addig a munkakedv fáradhatatlanságában csak új és új mun­kára buzdít, lelkesít és igen sok tiszta lelki öröm s élvezet forrásává lesz. Mert a munkásság eredménye: az előrehaladás, a teremtés bizonyos édes érzelemmel tölti el az ember lelkét, amely érzelmet a jók elismeré­se még fokozhat ugyan, de amely már önmagában is megnyugtató ju­talmát leli sokszor igen terhes fáradozásának.

– Úgy tűnik, a szász iparosok (Ivanovszky István szíjgyártó mester volt) apai ágon öröklött szorgalma kellett a vaskos várostörténet megírásához.

– Hornyik Jánosnak a Kecskemét város története, Kolozsvár, Szeged, Debrecen jól megírt monográfiája ösztönzött versengésre. A monográfia számomra a haladás, a szabadság, az alkotómunka emlékműve. A belső élet megismerése ez. Milyen volt a régi századok élete, mily képet mutat a városi elem, a polgárság, az iparos, a kereskedő?

Aki boldogult ifjúkorában Nyitrán gróf Majláth országbíró felnőtt lányaitól – bizonyára más szándéktól is megzabosodva – megtanulta a hímzés mesterségét, attól egyéb csalafintaságok is kitelnek.

Szabadka nevét nem a Zabat (tűzfal) szóból eredezteti, hanem a szabadosokkal, a szabadalmazott job­bágyokkal hozza összefüggésbe.

Főgimnáziumi tanár úr, többet ért volna, ha a levéltári fóliánsok helyett a legújabb történelmi munkákat ta­nulmányozza, akkor talán többre megy. Paškal Cvekan a szabadkai ferences rendházról és templomról, a Barátok templomáról készült mono­grafikus feldolgozásában (Subotički franjevački samostan i crkva, 1977) fejti ki a város nevével kapcsolatos nézeteit: „Ivány idéz néhány tizenötö­dik századi oklevelet, amelyek Zabatkát említenek. Az első 1429-ből való. Szembeötlő, hogy az Ivány által idé­zett okiratokban Szabadka úgy szere­pel, mint Zabatka, t-vel – nem pedig d-vel... Lehet, hogy éppen az ilyen írásmód miatt kell a zabat – vég­ződés, tűzfal szóban keresni a név eredetét, nem pedig a szabad ma­gyar szóban, ami szabadost jelent.”

– Aki még a nevemet sem tudja leírni, Iványi helyett Iványt emleget az honnan tudná a városét? Aki könyvé­ben számtalanszor hivatkozik rám, de csak hallomásból ismer, az hogyan bírálhat? Vitázik velem, de megjegyzi: „Csak értéke miatt említem ezt a munkát (Iványi monográfiáját), me­lyet nem használhattam fel, mert nem tudok magyarul”.

A Szabadka név tisztán magyar eredetű, amiből a helység első lakosságára is következtethetünk; éspedig oly helységet jelent, ahol szabado­sok, azaz szabadalmazott jobbágyak laknak. Szabadka neve eszerint egy­értelműen összecseng Szabadhely, Szabadszállás helységek nevével.

Egy pillantás a térképre, s to­vábbiakat találunk: Vámosszabadi, Balatonszabadi, Szabadbattyán, Szabadegyháza, Szabadhegy, Szabadhídvég, Szabadi, Szabadkígyós, Szabadságpuszta, Szabadszentkirály, és még egy Szabadka is akad Gyu­la és Békés kőzött.

– Ha jól emlékszem – réved maga elé a tudós tanár, aki a világháborús évek tájékán fejből egy idegen szavak szótárát mondta tollba –, Szabadka Kishontban a Rima folyó mellett 1567-ben is említettetik, eredetileg Szabadka, most Zavatka nevű falvak vannak még Ungban, Sárosban és Zemplénben. Szutoicza falu van Krassó-vármegye délnyugati részében, Csáktornya és Perlak között. Okmá­nyaink határozott adatai szerint sem­mi esetre nem lehet az eredeti vagy Szabadkánál régibb neve városunk­nak. A Szubotica népetimológia al­kotta fordításnak vehető, a török kor­szak után vegyesen használtatott a Szabadka és a Szubotica.

Egy Subotica nevű falu Eszék­től nyugatra is van, a Szabadka helységnév pedig fellelhető a közsé­gi adminisztráció lakat alatt őrzött fiókjában is. Hiába vetik fel a kül­döttek kisebb-nagyobb időközön­ként már évtizedek óta, hogy ismét hivatalossá kell tenni a Szabadka elnevezést, a szabályzatmagyarázók mindig találnak valamilyen ürügyet. Legújabban – vagy egy évtizede – az a magyarázat, hogy majd ha megváltoztatják a szabályzatot. Mi­kor tudhatja magáénak a várost anyanyelvén is az ott élők ötven százaléka?

– Legjobb lenne, ha most a város első említésének hatszázadik évfordu­lóján hoznának erről végre döntést, a város polgárainak ez lenne a legszebb ajándék: ne­vezhessék Suboticának, Szabadkának is.

Ha hivatalosan nem ismerik el a Szabad­ka elnevezést, ha a város legilletékesebb tes­tülete számára nincs Szabadka, akkor Ön, tanár úr, egy nem létező városról írt monográ­fiát... – próbálom kihozni a sodrából, de a tanár úr kifejezés hallatán leintenek. Egy álmo­dozó tekintetű, gömbölyű képű fiatalember emeli fel az ujját csendesen:

– Tudós. Aki az életét tette kockára és az egészségét áldozta fel abban az emésztő harcban, amely csendes szobákban, késő éjjeleken és világos nappalokon, erős görnyedésben és szorgalmas virradásban folyt és folyik.

Ki volt ez az ismerős arc? – kérdem Iványit, a Faustok ellenlábasát, az örökös dol­gozót.

– Az ügyvéd úrnak, Brenner Józsefnek a fia, a Géza, aki mostanában Csáthnak nevezi ma­gát – mondja a piaristáknál végzettek tanítói kegyességével, és sokatmondóan bízza rám gyakran ismételt mondását: – Bizony, késő éjjeleken és világos nappalokon arra is rájöt­tem, hogy A FÁT NEM AKKOR ÜLTETJÜK, MIKOR MÁR GYÜMÖLCSÉT AKARJUK ÉLVEZ­NI.

*Az interjú szövege – Iványi István válaszai – ha nem is elsejei, mindenesetre áprilisi tréfa, de amit elmond, jóformán szó szerinti idézet a Negy­ven évi írói munkásságom emlékére című köny­véből és más munkáiból.

1991. április 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább