2024. április 23. kedd
Ma Béla, Adalbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Hogyan kezdődött?

Hogyan kezdődött?
Borovo Selo, 1991

Már hónapok óta köztudott, hogy Szlavónia és Baranya körzete egyesek számára különlegesen érdekessé vált. Március végén ismeretlen személyek és ismeretlen eredetű fegyverek érkeztek a környékre.

Ezeket azonnal bevetették a plitvicei incidens után. A barikádok, a lövöldözé­sek, robbantások és a vasúti sínek aláaknázása arra utalnak, hogy elkezdődött az egyesek által „a Duna horvátországi oldalán való hídfőállás létesítésének” nevezett akció.

A legutóbbi események azt mutatták, hogy az eszéki, vukovari, vinkovci rendőrség toleráns és békülékeny álláspontja nem hozott eredményt. A rendes rendőrségi tevékenységtől való tartózkodás lehetővé tette a fegyveresek behatolását, ugyanakkor fokozta a meggyőződést egyesekben, hogy szabad a vásár.

Ami a fegyvereket illeti, horvát részről mindent tudni: azokról a fegyverekről van szó, amelyeket a tartalékos rendőregységek felszerelésekor osztottak szét. Ezt a fegyverzetet azonban alig használták a legújabb fejlemények során, hiszen a harcokban a rendőrség rendes állománya vett részt A dolog sokkal érdeke­sebb, ha azt vesszük figyelembe, milyen felszerelése van a szerb szélsőségeseknek. A szokásos katonai-rendőrségi fegyverek mellett, a szemtanúk és fényképek szerint, olyan fegyverek vannak a kezükben, amelyek csakis a területvédelem raktáraiból kerülhettek elő. Ezek a múlt háborúban használt Thompson M-l-es gépfegyverek és olyan M-1895-ös puskák, amelyek seho­gyan sem kerülhettek polgári személyek kezébe. A két fegyverfaj­tához való töltények szinte hozzáférhetetlenek Jugoszláviában, de még Nyugaton is nehezen.

Ilyen helyzetben – és miután az összetűzésektől való félelem miatt egy hónapig nem jártak Borovo Selóban – két-két civil ruhás eszéki rendőr külön-külön gépkocsiban május 2-ára virra­dó éjjel áthaladt a falun. Josip Reichl Kier eszéki rendőrparancs­nok szavai szerint az említett utazás közben zavar keletkezett a rádió-összeköttetésben. Mindkét gépkocsi leállt Borovo Selo köz­pontjában, hogy a rendőrök megbeszéljék, hogyan haladjanak tovább. Kiszálltak az autóból, és alighogy az egyik őrjáratvezető javasolta: induljanak másik úton, nehogy összetűzést váltsanak ki, géppisztolysorozatot adtak le rájuk.

„Itt sebesültem meg, éjjel két órakor”, mondja Dalibor Krizmanović, az egyik rendőr. „Ismeretlen polgári személyek elhurcoltak ben­nünket és másnap délután három óráig fogva tartottak. Amikor a Horvát Belügyminisztérium különleges egységei bevonultak Borovo Seloba, kettőnket csónakkal átszállítottak a Duna túlsó partjára, és átadtak bennünket a vajdasá­gi rendőrségnek. A fiúk kollegiálisán és hivatásszerűen jártak el, nem panaszkodhatom: elsősegélyben részesítettek, majd később Eszékre szállítottak bennünket.”

„18 órakor jelentették telefonon a vajdasági belügyesek, hogy két emberem ott van ná­lunk”, mondja Reichl Kier, „és hogy parancsot kaptak Petar Gračanin szövetségi belügyi tit­kártól, hogy juttassák vissza őket. Ezt meg is tették. Mindkettőjüknek kézsérülése van, egyébként kielégítő állapotban vannak.”

Az eszéki rendőrfőnök azt mondta, hogy a másik két rendőrnek sikerült a zűrzavarban és lövöldözésben gépkocsival megszökni Borovo Selóból. Könnyekkel küzdve beszél arról, hogy már hetek óta gondjai vannak, mert a másik féllel nem tudja megbeszélni a gondokat. Patthelyzetben vagyunk, eltűnnek az embere­im. „Én kérdem, hol vannak, ők azt válaszol­ják, hogy nem tudják. Ha parancsra nem indultunk volna meg május 2-án, embereim önként felkerekedtek volna, hiszen két kollégá­jukról és barátjukról volt szó. Később megálla­pítottam, hogy fegyvereikből nem lőttele, így fogták el őket, míg a másik kettőnek sikerült elszöknie.”

„Másnap Vinkovciból egy harminctagú egy­ség indult el az eset kivizsgálására, és a kollé­gák felkutatására”, meséli az eszéki rendőrparancsnok. „Az első heves támadás Borovo Selo bejáratánál érte őket, de gyorsan bejutottak. A központban kereszttűz alá vették, majd körül­zárták őket. URH-n segítséget kértek, és így indultunk mi meg Eszékről, a kollégák pedig Vukovarról. Borovo Selo bejáratánál minket is erős géppuskatűz foga­dott; nem akartuk áttömi, hanem vártunk a katonaságra. Nemsokára megérkeztek a JNH páncélkocsijai, és a lövöldözés lassan abbamaradt. Hét páncélos jött; négy folytatta útját a központ felé, három pedig megállt a falu szélén. Mögülük megjelent néhány ember. Lőttek ránk, de megparancsoltam, hogy ne viszonozzák a tüzet Egy páncélosból tüzet nyitottak a mögöttünk levő erdő felé, később egy tiszt megmagya­rázta, hogy nem minket lőnek. Egyébként egész idő alatt együtt voltam a katonai parancsnoksággal, és értékelem is a JNH segítségét, mert viselkedése hivatásszerű és korrekt volt.”

Hogy mi történt tulajdonképpen az összecsapás színhelyén, pontosan nem lehet tudni. Josip Reichl Kier és Stipe Mesić egy dologban egyetértenek: „Ez különlegesen kiképzett személyek műve, akik nem Szlovéniából vagy Macedóniából jöttek”, mondja Mesić. „A Horvát Belügyminisztériumnak erről tudomása van, mert figyeltette az embere­ket és azokat a gépkocsikat, amelyekből a fegyvereket osztogatták.”

Vreme

1991. május 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább