2020. szeptember 29. kedd
Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Anti, a portás

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Nem kívánom untatni Önöket az ügyes-bajos dolgainkkal, amelyek igencsak adódnak Naplónk szerkesztése közben. Erről Árpád részletesen tájkoztatja a Kedves Olvasót. Egy apró kis részletet azonban ki szeretnék emelni rövid, de annál viharosabb pályafutásunk emlékeiből.

Azzal kezdeném, hogy nem tudok szabadulni az 1956-os párhuzamoktól. Pedig akkor én még igen kis srác voltam. Ott is, akkor is, a Rádiónál lőttek először – a Forradalomra. Ez történt a Naplóval is! Annak ellenére, hogy nekünk eszünk ágában sincs forradalmat csinálni. Volt már abból éppen elég ezen a tájon, még ha a mindenkori nyertesek ezeket rendre át is keresztelték.

Mi csak műsort szerettünk volna készíteni, azaz csak se­gédkezni Mucsi Gézának, hogy a minden szerepben kiváló Bicskei István színművésszel az éjjeli köztudatba belerikkan­csuk a Naplót. Nem sikerült. Mert ott állt a portás. Feladata magaslatán. Mint minden büszke fegyverforgató. A köpönyeget az emeletisek viselik.

Azt mondta, hogy nem mehetünk be, ha nincs própusznicánk. Árpádnak volt, én bevallom, nem is szoktam magammal hordani. Abban a csalóka tudatban éltem: másfél évtized elegendő idő arra, hogy a rend rendíthetetlen őrei megbékélje­nek kémgyanús ábrázatommal. De a CIA nem alszik. A bürok­rácia.

Hiába ágált a műsor szerkesztője, esdekelt a segédje, a tántoríthatatlan atyafi oldalán ott állt a jogállam. Az ő nagy találmányával, a szabályzattal. Aki azon kívül rekedt mehet. Az Újvidéki Színház klubjába, ahonnan mégiscsak bekapcsolódhat a műsorba. Ez, Anti jóvoltából, nem is sikerülhetett volna jobban. De, könyörgöm, akkor az az ember miért kallódik ott az egyenruhájában, hiszen kivételes szerkesztői vénája van?!

Mindez engem egy régi partizán naplóra emlékeztetett, amelyben az egyik harcos leírja egy nagy csata menetét:

„1942. március 5. Mi az erdőben vagyunk, a németek nagy erők bevetésével be akarnak törni. Súlyos harcok, nagy áldozatok.

Március 6. Most a németek vannak az erdőben, és mi támadjuk őket.

Március 7. Hatalmas áldozatok árán sikerült megint elfog­lalni az erdőt.

Március 8. A németek nehéztüzérséggel ismét kiszorítottak bennünket.

Március 9. Megérkezett az erdőcsősz, és mindannyiunkat szétkergetett.

Vagy ez az Anti tud már valamit?

1990. május 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább