Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Anti, a portás
Bódis Gábor
Nem kívánom untatni Önöket az ügyes-bajos dolgainkkal, amelyek igencsak adódnak Naplónk szerkesztése közben. Erről Árpád részletesen tájkoztatja a Kedves Olvasót. Egy apró kis részletet azonban ki szeretnék emelni rövid, de annál viharosabb pályafutásunk emlékeiből.
Azzal kezdeném, hogy nem tudok szabadulni az 1956-os párhuzamoktól. Pedig akkor én még igen kis srác voltam. Ott is, akkor is, a Rádiónál lőttek először – a Forradalomra. Ez történt a Naplóval is! Annak ellenére, hogy nekünk eszünk ágában sincs forradalmat csinálni. Volt már abból éppen elég ezen a tájon, még ha a mindenkori nyertesek ezeket rendre át is keresztelték.
Mi csak műsort szerettünk volna készíteni, azaz csak segédkezni Mucsi Gézának, hogy a minden szerepben kiváló Bicskei István színművésszel az éjjeli köztudatba belerikkancsuk a Naplót. Nem sikerült. Mert ott állt a portás. Feladata magaslatán. Mint minden büszke fegyverforgató. A köpönyeget az emeletisek viselik.
Azt mondta, hogy nem mehetünk be, ha nincs própusznicánk. Árpádnak volt, én bevallom, nem is szoktam magammal hordani. Abban a csalóka tudatban éltem: másfél évtized elegendő idő arra, hogy a rend rendíthetetlen őrei megbékéljenek kémgyanús ábrázatommal. De a CIA nem alszik. A bürokrácia.
Hiába ágált a műsor szerkesztője, esdekelt a segédje, a tántoríthatatlan atyafi oldalán ott állt a jogállam. Az ő nagy találmányával, a szabályzattal. Aki azon kívül rekedt – mehet. Az Újvidéki Színház klubjába, ahonnan mégiscsak bekapcsolódhat a műsorba. Ez, Anti jóvoltából, nem is sikerülhetett volna jobban. De, könyörgöm, akkor az az ember miért kallódik ott az egyenruhájában, hiszen kivételes szerkesztői vénája van?!
Mindez engem egy régi partizán naplóra emlékeztetett, amelyben az egyik harcos leírja egy nagy csata menetét:
„1942. március 5. – Mi az erdőben vagyunk, a németek nagy erők bevetésével be akarnak törni. Súlyos harcok, nagy áldozatok.
Március 6. – Most a németek vannak az erdőben, és mi támadjuk őket.
Március 7. – Hatalmas áldozatok árán sikerült megint elfoglalni az erdőt.
Március 8. – A németek nehéztüzérséggel ismét kiszorítottak bennünket.
Március 9. – Megérkezett az erdőcsősz, és mindannyiunkat szétkergetett.”
Vagy ez az Anti tud már valamit?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A szerb kormány növeli az elköltözést?!
Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >
„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]
Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >
Tisztelet a magyar népnek
Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >
Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére
De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >
Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?
A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >
A kétpólusosság átka
Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >
Változik a viszonyulás?
Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >
Cipelni a hazátlanság gyökereit
A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >
„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?
Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >