2019. december 14. szombat
Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Anti, a portás

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Nem kívánom untatni Önöket az ügyes-bajos dolgainkkal, amelyek igencsak adódnak Naplónk szerkesztése közben. Erről Árpád részletesen tájkoztatja a Kedves Olvasót. Egy apró kis részletet azonban ki szeretnék emelni rövid, de annál viharosabb pályafutásunk emlékeiből.

Azzal kezdeném, hogy nem tudok szabadulni az 1956-os párhuzamoktól. Pedig akkor én még igen kis srác voltam. Ott is, akkor is, a Rádiónál lőttek először – a Forradalomra. Ez történt a Naplóval is! Annak ellenére, hogy nekünk eszünk ágában sincs forradalmat csinálni. Volt már abból éppen elég ezen a tájon, még ha a mindenkori nyertesek ezeket rendre át is keresztelték.

Mi csak műsort szerettünk volna készíteni, azaz csak se­gédkezni Mucsi Gézának, hogy a minden szerepben kiváló Bicskei István színművésszel az éjjeli köztudatba belerikkan­csuk a Naplót. Nem sikerült. Mert ott állt a portás. Feladata magaslatán. Mint minden büszke fegyverforgató. A köpönyeget az emeletisek viselik.

Azt mondta, hogy nem mehetünk be, ha nincs própusznicánk. Árpádnak volt, én bevallom, nem is szoktam magammal hordani. Abban a csalóka tudatban éltem: másfél évtized elegendő idő arra, hogy a rend rendíthetetlen őrei megbékélje­nek kémgyanús ábrázatommal. De a CIA nem alszik. A bürok­rácia.

Hiába ágált a műsor szerkesztője, esdekelt a segédje, a tántoríthatatlan atyafi oldalán ott állt a jogállam. Az ő nagy találmányával, a szabályzattal. Aki azon kívül rekedt mehet. Az Újvidéki Színház klubjába, ahonnan mégiscsak bekapcsolódhat a műsorba. Ez, Anti jóvoltából, nem is sikerülhetett volna jobban. De, könyörgöm, akkor az az ember miért kallódik ott az egyenruhájában, hiszen kivételes szerkesztői vénája van?!

Mindez engem egy régi partizán naplóra emlékeztetett, amelyben az egyik harcos leírja egy nagy csata menetét:

„1942. március 5. Mi az erdőben vagyunk, a németek nagy erők bevetésével be akarnak törni. Súlyos harcok, nagy áldozatok.

Március 6. Most a németek vannak az erdőben, és mi támadjuk őket.

Március 7. Hatalmas áldozatok árán sikerült megint elfog­lalni az erdőt.

Március 8. A németek nehéztüzérséggel ismét kiszorítottak bennünket.

Március 9. Megérkezett az erdőcsősz, és mindannyiunkat szétkergetett.

Vagy ez az Anti tud már valamit?

1990. május 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább