2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A Napló Naplója

Németh Árpád
Németh Árpád

Ülök a számítógép előtt, az agyam zsong az adatoktól. Érkeznek az első jelentések: Újvidéken szer­dán reggel kilenckor, a másodszori szállítás után sem lehetett már Naplóhoz jutni, Szabadkán szintén elkelt, másutt még akad belőle. A Fórumban is lehord a portás (ő azonban a rádióshoz képest jótét lélek): miért nem árusítunk nála is lapot? Mint mondja, nagyon sokan akarnak nála venni. Mégse osztottuk hát el igazságosan a példányszámot! Úgy döntünk, növeljük legalább 20%-kal. Tudjuk, no meg a számtalan hívás is arra emlékez­tet bennünket, hogy a legbiztosabb az előfizetés, az első számban azonban nem jelentethettük meg szelvé­nyünket, mert még nem volt folyószámlánk.

Azért is kétszer kellett Szabadkára utaznunk: a lelkiis­meretes pénzügyőr ugyanis kiderítette, hogy nem írtam alá hajszálpontos egyformasággal a bírósági iktatót meg a folyószámlanyitási kérvényt. Útközben legalább megbe­széljük teendőinket. Az első számot már kedd este elemez­tük, nekünk, szerzőknek számtalan kifogásunk volt. Ha nem így lenne, nem tudnánk még jobbat produkálni. A biztató telefonok, a buzdító táviratok nem altathatnak el bennünket. Vannak, persze, más jelzések is. Egyesek még merészebb hangvételre szólítanak fel, mások szerint nem kell elvetni a sulykot. Tudniuk kellene: mértéktartásunkat mindenkor a hitelesség szabja meg (hogy ne éljek az igazság megközelítésének fennkölt szólamával!), útmuta­tónk pedig a tárgyilagosság.

Noha fölkészültünk rá, eddig senki sem tette szóvá sem a lap árát, sem a papír minőségét. Ára, sajnos, reális, hisz másoktól eltérően, függetlenségünk megőr­zése végett, nem számítunk állami támogatásra. Így aztán szó nélkül hagyjuk a indulatú” kolléga epés megjegyzését, miszerint „végre a Szivárványnak is ko­moly versenytársa van”. A Napló tartalma rácáfolt az árával, külalakjával kapcsolatos aggályaimra. Ezzel sem áltatom magam, máris jobb papír után nézek, mert Arisztidet, a raccsoló vicchőst idézve „szerretem, ha van tarrtása\".

A formánál, természetesen, fontosabbnak tartjuk a tartalmat. Sziporkáznak az ötletek. Senki sem utasítja vissza az együttműködést. Fölállítjuk a következő négy szám ÖnNaplójának sorrendjét. Kasza József szabadkai polgármester után - ebben a számban - Végel László következik, majd ... Inkább nem árulom el, maradjon meglepetés. Rendre jelentkeznek a külföldi tudósítók, egyszóval...

... megtörtént a Napló!

1990. május 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább