2023. március 25. szombat
Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A temetőcsősz

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A temetőcsősz
(KristianasCoven illusztrációja)

A Paraméter szlovákiai magyar hírportál Paravélemény című rovatában Szerbhorváth György elemzi a szerbiai elnökválasztások néhány részletét és az elején megállapítja: közkeletű tévhit, hogy az új szerb elnök temetőcsőszként kezdte. Ez nem igaz, más a baj vele.

„A tények inkább azt mutatják, hogy szülővárosának, a Zastava autókról elhíresült Kragujevác temetkezési közvállalatának igazgatójaként kezdte. S inkább fontos, hogy csak középiskolát végzett, pontosabban járt ő a jogi karra, csak otthagyta. Ha már itt tartunk: Szerbiában közkeletű fogalom az „örök egyetemista”, vagyis akik beiratkoztak egy felsőoktatási intézménybe, aztán úgy tíz évig el is voltak. Ha végigolvassuk a ma is (bár már nem sokáig) pozíciókban lévő vajdasági magyar pártpolitikusok életrajzát, a legtöbbnél azt látjuk, hogy például ő jogász, és az Újvidéki Egyetem jogi karára járt. Mint a Vajdasági Parlament eddigi elnöke, Egeresi Sándor. De ehhez nem a schmittpáli trükköt kell alkalmazni: végül is tényleg járt ő az egyetem épületében, és az egykori jugoszláv középiskolai rendszerben létezett olyan is, hogy jogi szak. Ezt végezte el például Egeresi, ha jól tudom. Meg én is. De eszem ágában sincs magamat jogásznak nevezni. Az inkább egy titkár-képzőhöz hasonlított, a legtöbb óránk gépírásból volt. Igaz, ez nekem újságírói munkásságomhoz nagyon is jól jött.

„Szerbiában a plágiumgyanú nem hogy fel nem merülhet, mert hisz diplomamunkákat se írtak – és egy-két jeles magyar írónkat is megemlíthetnénk -, elég azt mondani, erre és erre a belgrádi, zágrábi, újvidéki egyetemre jártam. A járás – az már maga a tudás, a végzettség. Ehhez képest az egyetemek épületeit vakoló kőművesek is nyugodtan mondhatnák, hogy ők is jártak egyetemre. És lehet, több napig, mint az említettek, és még hasznos munkát is végeztek. A régi és új szerbiai, illetve vajdasági magyar elittel is inkább az a probléma, hogy olyan műveletlen, hogy az értelmes mondatok megfogalmazása is gondot jelent számukra. Persze, az évek során kezdenek belejönni a lózungok felmondásába – szebb, boldog jövő, munkahelyek teremtése, az oktatás, a kultúra fontossága -, de ha a választások után belenéztünk, hogyan ünnepelnek, nos, az valami olyasmi, mintha Orbán vagy Gyurcsány Lagzi Lajcsira vagy a lakodalmas rock más gyöngyszemeire mulatott volna. Nem mintha ettől Orbán vagy Gyurcsány különb lenne, mert ahogy az országot vezette az egyik, vezeti a másik, hát, talán jobb lenne, ha inkább egy külvárosi kocsma zenegépébe nyomnák be a százasokat Zámbó Jimmyre.”

„Visszatérve az új szerb elnökre. Amíg össze nem veszett pártfőnökével, Vojislav Šešelj-jel 2008-ban (aki 2003 óta Hágában csücsül a bíróságon háborús bűnök okán), Nikoliċ is akkora véresszájú fasiszta volt, mint mindenki a radikális pártban, sőt. Aztán, feltételezem, marketing- és politológus-tanácsadók hatására hirtelen européer lett. Az egy másik dolog, hogy az elnökválasztást elvesztő eddigi elnök, Tadiċ, és főleg a pártja, a demokraták mit tettek, de hát a választók könnyen felejtenek, így szépen visszahozták a hatalomba Nikoliċot. Azt az embert, akiről emberjogi aktivisták azt is kinyomozták, hogy a horvátok elleni háború során maga is aktívan részt vett a félkatonai alakulatok „munkájában” (például civilek likvidálásában – naná, hogy tagadja, bár azt elismerte, ott volt), vagy hogy 1998-2000 között miniszterelnök-helyettes volt, amikor Szerbia az egész világ (illetve a NATO) ellen harcolt, és Koszovón úgy irtották az albánokat, hogy arról még Hitler is példát vehetett volna. Oké, lehet, hogy közvetlenül nem ő felelős azért, mert albán civilek holttesteit hűtőkocsiba rakták, aztán a kamiont meg belökték a Dunába – s miután megbukott Milošević és Nikoliċ pártja is -, kihúzták onnan, de valami a csávó körül nem stimmel. És akkor abból, amit az utóbbi két évtizedben hadovált, még nem is idéztünk.

Meglehet, a kormányt ugyan az ún. demokratikus erők fogják és tudják majd megalakítani, de Nikoliċ elnökként sok mindent meggátolhat. Úgyhogy temetőigazgató ide vagy oda: Szerbiára egy ideig ismét keresztet lehet vetni.”

2012. május 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?

Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >

Tovább

Megalázott nemzeti ünnep

Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >

Tovább

- Micsoda nap van ma?

A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >

Tovább

Szerbia – „részben szabad ország”

Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >

Tovább

Mi történik a magyarokkal?

Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >

Tovább

A Zoran

Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >

Tovább

„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)

Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >

Tovább

Ilyenek vagyunk!

Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović  és még számos bátor >

Tovább

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje

Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >

Tovább

Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába

Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >

Tovább

„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!

A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >

Tovább

„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!

A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić   A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >

Tovább