2019. október 23. Szerda
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A temetőcsősz

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A temetőcsősz
(KristianasCoven illusztrációja)

A Paraméter szlovákiai magyar hírportál Paravélemény című rovatában Szerbhorváth György elemzi a szerbiai elnökválasztások néhány részletét és az elején megállapítja: közkeletű tévhit, hogy az új szerb elnök temetőcsőszként kezdte. Ez nem igaz, más a baj vele.

„A tények inkább azt mutatják, hogy szülővárosának, a Zastava autókról elhíresült Kragujevác temetkezési közvállalatának igazgatójaként kezdte. S inkább fontos, hogy csak középiskolát végzett, pontosabban járt ő a jogi karra, csak otthagyta. Ha már itt tartunk: Szerbiában közkeletű fogalom az „örök egyetemista”, vagyis akik beiratkoztak egy felsőoktatási intézménybe, aztán úgy tíz évig el is voltak. Ha végigolvassuk a ma is (bár már nem sokáig) pozíciókban lévő vajdasági magyar pártpolitikusok életrajzát, a legtöbbnél azt látjuk, hogy például ő jogász, és az Újvidéki Egyetem jogi karára járt. Mint a Vajdasági Parlament eddigi elnöke, Egeresi Sándor. De ehhez nem a schmittpáli trükköt kell alkalmazni: végül is tényleg járt ő az egyetem épületében, és az egykori jugoszláv középiskolai rendszerben létezett olyan is, hogy jogi szak. Ezt végezte el például Egeresi, ha jól tudom. Meg én is. De eszem ágában sincs magamat jogásznak nevezni. Az inkább egy titkár-képzőhöz hasonlított, a legtöbb óránk gépírásból volt. Igaz, ez nekem újságírói munkásságomhoz nagyon is jól jött.

„Szerbiában a plágiumgyanú nem hogy fel nem merülhet, mert hisz diplomamunkákat se írtak – és egy-két jeles magyar írónkat is megemlíthetnénk -, elég azt mondani, erre és erre a belgrádi, zágrábi, újvidéki egyetemre jártam. A járás – az már maga a tudás, a végzettség. Ehhez képest az egyetemek épületeit vakoló kőművesek is nyugodtan mondhatnák, hogy ők is jártak egyetemre. És lehet, több napig, mint az említettek, és még hasznos munkát is végeztek. A régi és új szerbiai, illetve vajdasági magyar elittel is inkább az a probléma, hogy olyan műveletlen, hogy az értelmes mondatok megfogalmazása is gondot jelent számukra. Persze, az évek során kezdenek belejönni a lózungok felmondásába – szebb, boldog jövő, munkahelyek teremtése, az oktatás, a kultúra fontossága -, de ha a választások után belenéztünk, hogyan ünnepelnek, nos, az valami olyasmi, mintha Orbán vagy Gyurcsány Lagzi Lajcsira vagy a lakodalmas rock más gyöngyszemeire mulatott volna. Nem mintha ettől Orbán vagy Gyurcsány különb lenne, mert ahogy az országot vezette az egyik, vezeti a másik, hát, talán jobb lenne, ha inkább egy külvárosi kocsma zenegépébe nyomnák be a százasokat Zámbó Jimmyre.”

„Visszatérve az új szerb elnökre. Amíg össze nem veszett pártfőnökével, Vojislav Šešelj-jel 2008-ban (aki 2003 óta Hágában csücsül a bíróságon háborús bűnök okán), Nikoliċ is akkora véresszájú fasiszta volt, mint mindenki a radikális pártban, sőt. Aztán, feltételezem, marketing- és politológus-tanácsadók hatására hirtelen européer lett. Az egy másik dolog, hogy az elnökválasztást elvesztő eddigi elnök, Tadiċ, és főleg a pártja, a demokraták mit tettek, de hát a választók könnyen felejtenek, így szépen visszahozták a hatalomba Nikoliċot. Azt az embert, akiről emberjogi aktivisták azt is kinyomozták, hogy a horvátok elleni háború során maga is aktívan részt vett a félkatonai alakulatok „munkájában” (például civilek likvidálásában – naná, hogy tagadja, bár azt elismerte, ott volt), vagy hogy 1998-2000 között miniszterelnök-helyettes volt, amikor Szerbia az egész világ (illetve a NATO) ellen harcolt, és Koszovón úgy irtották az albánokat, hogy arról még Hitler is példát vehetett volna. Oké, lehet, hogy közvetlenül nem ő felelős azért, mert albán civilek holttesteit hűtőkocsiba rakták, aztán a kamiont meg belökték a Dunába – s miután megbukott Milošević és Nikoliċ pártja is -, kihúzták onnan, de valami a csávó körül nem stimmel. És akkor abból, amit az utóbbi két évtizedben hadovált, még nem is idéztünk.

Meglehet, a kormányt ugyan az ún. demokratikus erők fogják és tudják majd megalakítani, de Nikoliċ elnökként sok mindent meggátolhat. Úgyhogy temetőigazgató ide vagy oda: Szerbiára egy ideig ismét keresztet lehet vetni.”

2012. május 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A mi kipcsák vérünk

Azt pedig, hogy Orbán, Szijjártó és a magyarországi kormányzat helyesli és támogatja a török fegyveres erők >

Tovább

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább