2019. október 23. Szerda
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szélsőjobboldali propaganda a Dunán

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Szélsőjobboldali propaganda a Dunán
(TomBanwell illusztrációja)

A Magyar Narancs a teljes egészében közölte Urfi Péter nyílt levelét, amelyet Rockenbauer Zoltánhoz, az MTVA kulturális főszerkesztőjéhez írt. A téma: a szélsőjobbos propaganda térhódítása a magyar közmédiában.

Tisztelt dr. Rockenbauer Zoltán Pál!

Engedje meg, hogy mint az MTVA kulturális főszerkesztőjének, szívből gratuláljak az Ön által jegyzett kulturális műsorokban folyó nyilas és jobbikos propagandához. Bevallom, hiszen hogy is tagadhatnám: e lap hasábjain is sokat kritizáltuk a közmédiát. Igen, bíráltuk Önöket, de ím láthatja, hogy akkor sem maradunk némák, ha szívünknek kedves folyamatokat látunk működésben az adóforintjaikból fenntartott csatornákon, most jelesül a Duna Televízióban.

Tisztelt Rockenbauer úr! Félek, nem én vagyok az első, aki tetszéséről és támogatásáról biztosítja Önt a szélsőjobboldali eszmék terjesztéséért folytatott áldozatos munkájában. Bizony, szégyen, nem szégyen: nem vagyok rendszeres nézője a műsoraiknak, de most szombaton két adást is volt szerencsém végigizgulni, így ha nem bánja, az alábbiakban pontokba szedve, röviden összefoglalom, miért érzem fontosnak ezt a fajta újságírást. A Hagyaték és a Száműzött magyar irodalom május 26-i adásairól beszélek: előbbi a rovásírás, utóbbi pedig Nyirő József munkásságának népszerűsítését tűzte ki célul.

1. Értékelvűség

A közmédia hagyományos szerepfelfogása és társadalmi feladata a jelenlegi közvélekedés szerint is az úgynevezett pártatlan tájékoztatás. Az Önök műsorai ebből a szempontból is előremutatóak: bátran kiállnak az Önök által fontosnak tartott értékek mellett. Bizonyára tudja, hogy a rovástábla-állítás – ahogy Önök mondják – missziójával és Nyirő József – ahogy Önök mondják: a székely apostol – kultikussá emelésével szemben hallani kritikus hangokat, de az Önök műsorai ezeket mellőzik, a megszólaló szakértők, az idézett vélemények és a riporteri kommentárok egyaránt és kizárólag a feltétlen tisztelet hangján szólnak.

2. Politikai kiegyensúlyozottság

Sokan vádolták azzal a közmédiát az elmúlt két évben, hogy a kormánypártok szócsöveként működik. Volt néhány kétségkívül kellemetlen eset, hírhamisítás, retusálás, amelyekbe sajnálatos módon jelenlegi főszerkesztő kollégája, Papp Dániel is belekeveredett. Önnel szemben is felmerülhetne az elfogultság gyanúja, hiszen 16 éven keresztül volt fideszes országgyűlési képviselő, az előző Orbán-kormányban pedig a kulturális minisztérium élén állt.

De a Hagyaték határozott válasz lehet az efféle hangulatkeltésre. Hiszen a rovásírás, a helységnévtáblák avatása egyértelműen a Jobbik programjának része, akkor is, ha a kormánypártok képviselői sem idegenkednek e hagyományőrző tevékenységtől. Nem haboznék a Hagyaték szombati adását nyílt jobbikos propagandának nevezni – ami nyilván ékes bizonyítéka a köztévé befogadó, kiegyensúlyozott műsorpolitikájának.

3. Bátor személyzeti politika

Tisztelt Rockenbauer úr! Remélem, nem okozok Önnek kellemetlenséget se a párton, se a munkahelyén belül, ha feltételezem, hogy Ön nem utálja a zsidókat, és személy szerint még a látszatát is szeretné elkerülni az antiszemita propagandának. Ha ez igaz, úgy viszont kifejezetten méltányolandó, bátor döntés Takaró Mihály irodalomtörténész – az Oktatási Hivatal külső munkatársa, a Trianoni Szemle szerkesztőségének tagja – állandó műsorának támogatása. A Száműzött magyar irodalom műsorvezetője ugyanis azzal szerzett magának népszerűséget a Jobbik és a Fidesz táborában, hogy Kertész Imre Nobel-díja után nemcsak azt fejtette ki többször, miért gyengék az ő művei, de álmából felkeltve, bármikor képes volt megindokolni azt is, miért nem magyar Kertész Imre. Ezen a Polgárok Házában készült videón meg azt vélelmezi, hogy Petri György a pokolra került, míg rögtön utána Spiró Györgyről – valamivel megengedőbben – így beszél: „ez az ember, nevezzük őt most embernek”. Takaró úr továbbá az egyik legaktívabb terjesztője és népszerűsítője Wass Albert, Tormay Cécile és Nyirő József műveinek. Mint látható tehát, az Ön műsorvezetője néhány zsidó származású írót kitagad a magyarságból, megkérdőjelezi emberi mivoltát és a pokolban talál neki helyet, míg a magyar antiszemitizmus nagyjait prófétaként tiszteli. Az összefüggés nyilvánvalónak tetszhet egyesek előtt, de tőlem távol álljon az a rosszindulatú feltételezés, miszerint Takaró úr megélhetési antiszemita volna. Viszont Önnek is számolnia kellett a veszéllyel, hogy belefuthat ilyen vádaskodásba – mégis támogatja Takaró urat.

4. A diskurzus demokratizálódása

A kulturális és tudományos újságírás régi hagyománya, hogy úgynevezett szakértőket, tudósokat szólaltat meg. Ezt a tradíciót Önök is tiszteletben tartják, ugyanakkor a „szakértő” fogalmát nem értelmezik olyan kirekesztő módon, ahogy oly sokan, így a Narancs munkatársai is teszik. Ha jól értem, az MTVA műsorelvei szerint szakértő az, aki annak vallja magát. Így a Hagyaték rovásszakértőjeként szólal meg dr. Hosszú Gábor „egyetemi docens, BME”, akiről a titulusa alapján azt hinné a gyanútlan néző, hogy a történelem, a nyelvészet, a néprajz vagy bármely más, akár csak érintőlegesen kapcsolódó diszciplína egyetemi oktatója – a kiváló villamosmérnök azonban mint lelkes hobbista kapott meghívást. A Jobbik rendezvényeinek állandó vendége, a Rovás Alapítvány vezetője, Sípos László tudományos érvelése szerint – többek között – azért jobb a rovás a latin betűs írásnál, mert „minden egyes betűje, akármilyen szögben forgatva, autentikus, tehát egyedi”. Így nem történhet meg az a kellemetlenség, amelytől mi, latin betűvel írók nap mint nap szenvedünk, hogy például a kis írott p és b, „ha el van forgatva, akkor egymásba csúszik”. Sípos kutatásai szerint továbbá a rovás számrendszerének „a római számokhoz képest logikusabb a felépítése, tehát például a kilences számot azt egy ötös számmal és hozzáadott négy darab egyessel jelezzük, nem pedig a tízes elé helyezett mínusz eggyel”. A harmadik szakértő, Molnár V. József „néplélekrajz-kutató”, aki vizsgálódásai során arra jutott, hogy a rovás „Istentől való ősbölcseleten alapul”, bár arra nem tért ki, pontosan melyik istenre gondolt.

Tisztelt Rockenbauer úr! Ezek tőről metszett baromságok. Hogy ezek a vélemények nemcsak elhangozhatnak, de mint szakértői állásfoglalások jelennek meg Önöknél, és sehol, senki, egy szóval sem utal rá, hogy ezekkel szemben kétségek merülhetnek fel – azt bátran nevezhetjük a demokratikus véleménynyilvánítás új paradigmájának, amelynek üdvös fejlődésében az MTVA kulturális szerkesztősége ily módon vállal úttörő szerepet. Egy halk kifogással mégis élnék, de csakis a sikeres misszió érdekében: szerintem a riporter ne nagyon mondjon olyan mondatokat, amiknek az égvilágon semmi értelmük sincs. Egy-két ilyen belefér, a hangulat kedvéért, de zavarhatja a megértést és az üzenet célba juttatását, ha minden második mondat hagymázas zagyvaság. (Ön hogyan értelmezné például az alábbi műsorvezetői kijelentéseket? Bevallom, én elakadtam ott, hogy a rovásról „kevesen tudják csak, hogy ez valójában egy olyan egyedülálló kultúrkincs, amely a legtávolabbi korokba nyúlik vissza, bizonyítva, hogy őseink már az emberi művelődés forrásvidékénél, a forrásfakadáskor jelen voltak”. Vagy: „Rovásos írásunk ősi tulajdonságunk hordozója, a természetes műveltség ölt benne testet, amelynek hierarchikus rendszerében minden mindennel rokon. Mert általa nem a ki-, hanem a megtalált törvény igazítja az ember életét.”)

5. Társadalmi felelősségvállalás

Mint a Narancs kultúrarovatának vezetője, én is vallom, hogy a művészet és a kultúra jelenségeit legtöbbször érdemes a maguk társadalmi kontextusában értelmezni, a hozzájuk kapcsolódó ideológiai kérdésekről sem elfeledkezve. A Hagyaték készítői sem tesznek másként, amikor a kultúrtörténeti fejtegetések után – az Ismerős Arcok nemzetirock-együttes zenéjére – kijelentik: „a Rovás Alapítvány által szabványosított helységnévtáblák ledöntötték a trianoni határokat”. Érdemes megfontolni a Rovás Alapítvány elnökének szavait is: „Mi lenne akkor, ha az írás-olvasás tanítását a gyerekek a tökéletes fonetikai képességekkel rendelkező magyar rovással kezdenék?” Sípos úr a válasszal sem késlekedik: a rovás már első osztályban megerősítené „az identitásukat, az önazonosság-tudatukat”, vagy ahogy a néplélekrajz-kutató fogalmaz: „az eredendő, velünk született gondolkodást írná elő”. (És ha már a velünk született gondolkodásnál tartunk, azon is érdemes volna elgondolkodnia, Rockenbauer úr, hogyan lehetne népszerű formában megismertetni a lakossággal a közmédiában eddig méltatlanul alulreprezentált fajelméleteket.)

De a társadalmi tudatosság nem hiányozhat az irodalomértésből sem, ezért jobb, ha nem hagyjuk magára a hallgatót, ha nem engedjük, hogy összevissza értelmezzen magában irodalmi szövegeket. A Száműzött magyar irodalom e heti részében színészek olvasnak fel egy részletet, amelyben Uz Bence megleckézteti a gonosz hatósági személyt. Utána Takaró úr siet hozzáfűzni: „Aki azt hiszi, hogy Nyirő ebben a történetben csupán egy tréfás, félvad, erdei ember jól sikerült válaszát próbálja megírni a román inspektor számára, alaposan téved. (…) Uz Bence azzal, hogy összetépi a kötelezvényt, erkölcsi győzelmet arat a román inspektor felett. Benne is és világában is helyreáll az erkölcsi rend.”

6. Lojális és mértéktartó közszolgálatiság

Ahogy Belénessy Csaba, az MTI igazgatója nyilatkozott a kinevezése után a 168 órának: „Egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz.”

Ehhez a főcsapáshoz – kisebb jobbikos kitérők ide vagy oda – Önök is tartják magukat, nagyon helyesen. Tehát ha a kormányoldali adminisztráció azt kommunikálja, hogy Nyirő József nem volt nyilas, akkor bizony Önöknél sem lesz nyilas, ezt a kérdést fel sem vetik. Az író keresztényi erényeit hosszan részletező életrajzi vázlatában Takaró úr elmondja, hogy hősünk „Székelyföld delegált képviselőjeként a magyar parlamentbe kerül”, és az „utolsó pillanatig kitart képviselői esküje mellett”. Vagy úgy! Tehát ezért ment Sopronba, nem azért, mert Szálasi egyik legkitartóbb híve volt. A „nyilas parlament” vagy Szálasi neve nem hangzik el, de nincs szó az Eleven Újságról és a magyarságot pusztító, „levitézlett liberális zsidó hagyaték” megsemmisítéséről szóló nyirői gondolatokról sem. A műsor decens megvilágításban, szépen artikuláltan, komoly derűvel hazudozik – de tudom, a cél mindent szentesít.

7. Felelősségvállalás

Tisztelt Rockenbauer úr! Mint említettem, csak két adást láttam. Jó nap volt ez a tegnapi a Dunán, és a mai program sem lett laposabb: élőben közvetítették a Nyirő újratemetése helyett tartott ökumenikus megemlékezést, ahol a Duna Televízió is koszorúzott, és az egész napos összeállítást a stúdióból figyelemmel kísérte és kommentálta jó ismerősünk, Takaró úr. Tudom, ha szorosabban követem munkájukat az m1, az m2 és a Duna képernyőjén, bizonyára találok még ilyen kiváló műsorokat – a jövőben, ígérem, jobban igyekszem. Tudom azt is, hogy bár főszerkesztőként mindkét műsor stáblistáján szerepel, készítésükben aktívan aligha vett részt. Tudom, hogy nincs egyedül, és Önnek is vannak főnökei.

Mégis, hadd köszönjem meg most elsősorban Önnek, hogy az áltudományosság, a keresztény giccs, és főleg: a nyilas ideológia és a jobbikos retorika híveinek immár a köztévé kulturális műsorai is kedveskednek. Nem is beszélve a mindenre nyitott, romlatlan ifjúságról!

Kívánok további jó munkát, és maradok tisztelettel:

Urfi Péter

2012. május 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A mi kipcsák vérünk

Azt pedig, hogy Orbán, Szijjártó és a magyarországi kormányzat helyesli és támogatja a török fegyveres erők >

Tovább

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább