Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Bolond idők
Németh Árpád
Egyik, e számban is jelentkező cikkírónk föltételezése szerint bizonyára pezsgővel ünnepeltük meg a Napló 20., jubileumi számának megjelenését. Semmi külön okunk nem volt arra, hogy akár pezsgőt bontsunk, akár jubileuminak tekintsük a 20. számot.
Emlékszem, amikor megjelent első számunk, sokan megkérdezték: no, és mik a tervek? Akkor nem gondoltunk arra, hogy megjelenik a 22. szám is, most pedig annyira fut az idő, hogy föl sem ocsúdhatunk, máris a következőt kell terveznünk. Ma például már (Baráth Ferenc és Nemes István grafikusaink, műszaki szerkesztőink jóvoltából) leadtuk a jövő heti borítóját. Ígéretünkhöz híven, korszerűsödünk, bővülünk, vagyis a jövő héttől kezdve immár színes külalakban, terjedelmesebben jelenünk meg. Sajnos, a Napló
ára is (trendszerűen) emelkedni fog.
Mint mondtuk, a nyomdai költségek még augusztusban megdrágultak, a terjesztés részesedése pedig még júliusban emelkedett Mi a mai napig tartottuk magunkat, most azonban arra kényszerülünk, hogy – a többi laphoz hasonlóan – 15 dinárra emeljük a Napló árát. Amint azt eddigi hűséges előfizetőinknek megígértük, őket elkerülhetetlen áremelésünk nem fogja érinteni.
Pezsgőbontásra tehát nem jutott idő, amiként okunk arra sem volt, hogy pezsgőt bontsunk a köztársasági alkotmány meghozatala alkalmából. Ha e jeles dátumot ünnepelnénk, majdhogynem iszákosokká válhatnánk, annyira gyakori újbóli meghozatala. Ennek sem jósolok a korábbinál hosszabb életet. Szinte fogadni mernék, hogy a kővetkező, legfeljebb négy év múlva sorra kerülő választásokig megváltoztatják. A beígért modern és rövid alkotmányból csak az ígéretnek a tömörségre vonatkozó részét teljesítették. Az új alkotmány röviden foglalkozik a köztársasági elnök mindenre kiterjedő, diktatórikus hatáskörével. Modernségéről pedig csak annyit, hogy legutóbb 50-60 évvel ezelőtt alkalmazták. Az amerikaiaknak egy maradi, 200 éves, három gépelt oldalnyi alkotmányuk van, amelynek egyik szakaszát épp legutóbbi számunkban idéztük: a sajtó szabad. Nálunk viszont a kormányfő akarata szabad, miszerint azt helyez a lapok élére, akit ő akar. Bizonyára istenadta jogának tekinti, hogy – szinte tulajdonosként viselkedve – Ő nevezze ki a sajtóvezetést. Azt kell gondolnunk, amit szerinte szabad – ez lehetne a balkáni gondolatszabadság definíciója.
Szabadságával immár olyannyira élt, hogy olyat is kinevezne főszerkesztőnek, aki a posztot meg sem pályázta. Pontosan ez történt a Magyar Szóban. Ő (ennél nagyobb őnk sajnos nincs) úgy döntött, hogy a két pályázó közül egyik sem felel meg neki, ezért aztán suttyomban, vasárnap este, egy harmadikat kért fel – minden szabályt felrúgva – arra, hogy vállalja el a napilap irányítását. Tudtunkkal nem vállalta el.
Lehet, hogy túlzásnak tűnhet, de elképzelhető, hogy olyan újságírókra van szükség, akik az állapotok rendkívüliségét hirdetve lázítanak, aztán rombolnak. Legjellemzőbb példája ennek az elmúlt hét. A spliti stadionban történt kilengéssel kezdődött, a szerblakta horvát városokból küldött tudósításokkal zárult. A tengerparti város a szerdai botrányos mérkőzés óta megbélyegzett, az usztasa terror színhelye, a horvátországi rendőrség pedig az usztasa terror megtestesítője azóta, amióta – az ultimátum letelte után két héttel – erőszakkal gyűjti be a laktanyákból elorozott fegyvert. A meccs be nem fejezése valóban botrányos, a jugoszláv zászló fölgyújtása ugyancsak, ne feledjük azonban, hogy a garázda fiatalokat épp mi cukkoltuk immár évek óta. Mi közöltük velük, hogy vagyunk mi meg amazok, amiből eredendően adódik, hogy amazok mások, sőt rosszabbak.
A kettős mérce is a múlt héten csúcsosodott ki. Három hete Kosovóban a rendőrség razziák során gyűjtötte be a fegyvert. Sokakat letartóztattak, három albán (mint közölték: terrorista) életét vesztette az összecsapásokban. A múlt héten hasonló akcióba fogott a horvát rendőrség, ezúttal azonban elsősorban a banijai szerb házakat kutatta át, ugyancsak elrejtett fegyverre vadászva. Itt is sok a letartóztatott (mint közölték: ártatlan) polgár. Sérült is akadt. A Politika szerint kizárólag szerb polgár, a Vjesnik szerint kizárólag horvát rendőr.
Horvátországban tehát ártatlan szerbeket zaklatnak, Kosovóban terrorista bandákkal számolnak te – még ha az ürügy, az akció lényege ugyanaz is attól függően kiről, szerbről vagy albánról van szó.
Kosovóról jut eszembe: megdrágult a benzin. Szerbiában most két dinárral többe kerül, mint másutt. Útépítésre hivatkozva. Útépítésnek hívják a kosovói rendfenntartást. Valóban az. Az útépítés tudniillik a buldózerek taposómunkájávai jár.
És végül Kosovóról jut eszembe: letartóztatták Zenun Qelaj újságírót, aki a többi között a Naplót is tudósította a kosovói fejleményekről. Az a bűne, hogy horvát és szlovén lapoknak írt a kačaniki alkotmány kihirdetéséről, egyszóval hogy a szakmájával foglalkozott. Ránk is ez vár?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre
Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >
A szerb kormány növeli az elköltözést?!
Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >
„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]
Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >
Tisztelet a magyar népnek
Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >
Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére
De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >
Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?
A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >
A kétpólusosság átka
Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >
Változik a viszonyulás?
Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >
Cipelni a hazátlanság gyökereit
A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >