Ma Salamon, Antal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Bolond idők
Németh Árpád
Egyik, e számban is jelentkező cikkírónk föltételezése szerint bizonyára pezsgővel ünnepeltük meg a Napló 20., jubileumi számának megjelenését. Semmi külön okunk nem volt arra, hogy akár pezsgőt bontsunk, akár jubileuminak tekintsük a 20. számot.
Emlékszem, amikor megjelent első számunk, sokan megkérdezték: no, és mik a tervek? Akkor nem gondoltunk arra, hogy megjelenik a 22. szám is, most pedig annyira fut az idő, hogy föl sem ocsúdhatunk, máris a következőt kell terveznünk. Ma például már (Baráth Ferenc és Nemes István grafikusaink, műszaki szerkesztőink jóvoltából) leadtuk a jövő heti borítóját. Ígéretünkhöz híven, korszerűsödünk, bővülünk, vagyis a jövő héttől kezdve immár színes külalakban, terjedelmesebben jelenünk meg. Sajnos, a Napló
ára is (trendszerűen) emelkedni fog.
Mint mondtuk, a nyomdai költségek még augusztusban megdrágultak, a terjesztés részesedése pedig még júliusban emelkedett Mi a mai napig tartottuk magunkat, most azonban arra kényszerülünk, hogy – a többi laphoz hasonlóan – 15 dinárra emeljük a Napló árát. Amint azt eddigi hűséges előfizetőinknek megígértük, őket elkerülhetetlen áremelésünk nem fogja érinteni.
Pezsgőbontásra tehát nem jutott idő, amiként okunk arra sem volt, hogy pezsgőt bontsunk a köztársasági alkotmány meghozatala alkalmából. Ha e jeles dátumot ünnepelnénk, majdhogynem iszákosokká válhatnánk, annyira gyakori újbóli meghozatala. Ennek sem jósolok a korábbinál hosszabb életet. Szinte fogadni mernék, hogy a kővetkező, legfeljebb négy év múlva sorra kerülő választásokig megváltoztatják. A beígért modern és rövid alkotmányból csak az ígéretnek a tömörségre vonatkozó részét teljesítették. Az új alkotmány röviden foglalkozik a köztársasági elnök mindenre kiterjedő, diktatórikus hatáskörével. Modernségéről pedig csak annyit, hogy legutóbb 50-60 évvel ezelőtt alkalmazták. Az amerikaiaknak egy maradi, 200 éves, három gépelt oldalnyi alkotmányuk van, amelynek egyik szakaszát épp legutóbbi számunkban idéztük: a sajtó szabad. Nálunk viszont a kormányfő akarata szabad, miszerint azt helyez a lapok élére, akit ő akar. Bizonyára istenadta jogának tekinti, hogy – szinte tulajdonosként viselkedve – Ő nevezze ki a sajtóvezetést. Azt kell gondolnunk, amit szerinte szabad – ez lehetne a balkáni gondolatszabadság definíciója.
Szabadságával immár olyannyira élt, hogy olyat is kinevezne főszerkesztőnek, aki a posztot meg sem pályázta. Pontosan ez történt a Magyar Szóban. Ő (ennél nagyobb őnk sajnos nincs) úgy döntött, hogy a két pályázó közül egyik sem felel meg neki, ezért aztán suttyomban, vasárnap este, egy harmadikat kért fel – minden szabályt felrúgva – arra, hogy vállalja el a napilap irányítását. Tudtunkkal nem vállalta el.
Lehet, hogy túlzásnak tűnhet, de elképzelhető, hogy olyan újságírókra van szükség, akik az állapotok rendkívüliségét hirdetve lázítanak, aztán rombolnak. Legjellemzőbb példája ennek az elmúlt hét. A spliti stadionban történt kilengéssel kezdődött, a szerblakta horvát városokból küldött tudósításokkal zárult. A tengerparti város a szerdai botrányos mérkőzés óta megbélyegzett, az usztasa terror színhelye, a horvátországi rendőrség pedig az usztasa terror megtestesítője azóta, amióta – az ultimátum letelte után két héttel – erőszakkal gyűjti be a laktanyákból elorozott fegyvert. A meccs be nem fejezése valóban botrányos, a jugoszláv zászló fölgyújtása ugyancsak, ne feledjük azonban, hogy a garázda fiatalokat épp mi cukkoltuk immár évek óta. Mi közöltük velük, hogy vagyunk mi meg amazok, amiből eredendően adódik, hogy amazok mások, sőt rosszabbak.
A kettős mérce is a múlt héten csúcsosodott ki. Három hete Kosovóban a rendőrség razziák során gyűjtötte be a fegyvert. Sokakat letartóztattak, három albán (mint közölték: terrorista) életét vesztette az összecsapásokban. A múlt héten hasonló akcióba fogott a horvát rendőrség, ezúttal azonban elsősorban a banijai szerb házakat kutatta át, ugyancsak elrejtett fegyverre vadászva. Itt is sok a letartóztatott (mint közölték: ártatlan) polgár. Sérült is akadt. A Politika szerint kizárólag szerb polgár, a Vjesnik szerint kizárólag horvát rendőr.
Horvátországban tehát ártatlan szerbeket zaklatnak, Kosovóban terrorista bandákkal számolnak te – még ha az ürügy, az akció lényege ugyanaz is attól függően kiről, szerbről vagy albánról van szó.
Kosovóról jut eszembe: megdrágult a benzin. Szerbiában most két dinárral többe kerül, mint másutt. Útépítésre hivatkozva. Útépítésnek hívják a kosovói rendfenntartást. Valóban az. Az útépítés tudniillik a buldózerek taposómunkájávai jár.
És végül Kosovóról jut eszembe: letartóztatták Zenun Qelaj újságírót, aki a többi között a Naplót is tudósította a kosovói fejleményekről. Az a bűne, hogy horvát és szlovén lapoknak írt a kačaniki alkotmány kihirdetéséről, egyszóval hogy a szakmájával foglalkozott. Ránk is ez vár?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen
„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >