2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Bolond idők

Németh Árpád
Németh Árpád
Bolond idők
Szabadka, a forradalom évfordulójának hetében

Egyik, e számban is jelentkező cikkírónk föltételezése szerint bizonyára pezsgővel ünnepeltük meg a Napló 20., jubileumi számának megjelenését. Semmi külön okunk nem volt arra, hogy akár pezsgőt bontsunk, akár jubileuminak tekintsük a 20. számot.

Emlékszem, amikor megjelent első számunk, sokan megkérdezték: no, és mik a tervek? Akkor nem gondoltunk arra, hogy megjelenik a 22. szám is, most pedig annyira fut az idő, hogy föl sem ocsúdhatunk, máris a következőt kell terveznünk. Ma például már (Baráth Ferenc és Nemes István grafikusaink, műszaki szerkesztőink jóvoltából) leadtuk a jövő heti borítóját. Ígéretünkhöz híven, korszerűsödünk, bővülünk, vagyis a jövő héttől kezdve immár színes külalakban, terjedelmesebben jelenünk meg. Sajnos, a Napló
ára is (trendszerűen) emelkedni fog.

Mint mondtuk, a nyomdai költségek még augusztusban megdrágultak, a terjesztés részesedése pedig még júliusban emelkedett Mi a mai napig tartottuk magunkat, most azonban arra kényszerülünk, hogy – a többi laphoz hasonlóan – 15 dinárra emeljük a Napló árát. Amint azt eddigi hűséges előfizetőinknek megígértük, őket elkerülhetetlen áremelésünk nem fogja érinteni.

Pezsgőbontásra tehát nem jutott idő, amiként okunk arra sem volt, hogy pezsgőt bontsunk a köztársasági alkotmány meghozatala alkalmából. Ha e jeles dátumot ünnepelnénk, majdhogynem iszákosokká válhat­nánk, annyira gyakori újbóli meghoza­tala. Ennek sem jósolok a korábbinál hosszabb életet. Szinte fogadni mer­nék, hogy a kővetkező, legfeljebb négy év múlva sorra kerülő választásokig megváltoztatják. A beígért modern és rövid alkotmányból csak az ígéretnek a tömörségre vonatkozó részét teljesítet­ték. Az új alkotmány röviden foglalko­zik a köztársasági elnök mindenre ki­terjedő, diktatórikus hatáskörével. Mo­dernségéről pedig csak annyit, hogy legutóbb 50-60 évvel ezelőtt alkalmaz­ták. Az amerikaiaknak egy maradi, 200 éves, három gépelt oldalnyi alkot­mányuk van, amelynek egyik szakaszát épp legutóbbi számunkban idéztük: a sajtó szabad. Nálunk viszont a kor­mányfő akarata szabad, miszerint azt helyez a lapok élére, akit ő akar. Bizonyára istenadta jogának tekinti, hogy – szinte tulajdonosként viselkedve – Ő nevezze ki a sajtóvezetést. Azt kell gondolnunk, amit szerinte szabad – ez lehetne a balkáni gondolatszabad­ság definíciója.

Szabadságával immár olyannyira élt, hogy olyat is kinevezne főszer­kesztőnek, aki a posztot meg sem pályázta. Pontosan ez történt a Magyar Szóban. Ő (ennél nagyobb őnk sajnos nincs) úgy döntött, hogy a két pályázó közül egyik sem felel meg neki, ezért aztán suttyomban, vasárnap este, egy harmadikat kért fel – minden szabályt felrúgva – arra, hogy vállalja el a napi­lap irányítását. Tudtunkkal nem vállalta el.

Lehet, hogy túlzásnak tűnhet, de elképzelhető, hogy olyan újságírókra van szükség, akik az állapotok rendkí­vüliségét hirdetve lázítanak, aztán rom­bolnak. Legjellemzőbb példája ennek az elmúlt hét. A spliti stadionban tör­tént kilengéssel kezdődött, a szerblakta horvát városokból küldött tudósítások­kal zárult. A tengerparti város a szerdai botrányos mérkőzés óta megbélyeg­zett, az usztasa terror színhelye, a hor­vátországi rendőrség pedig az usztasa terror megtestesítője azóta, amióta – az ultimátum letelte után két héttel – erőszakkal gyűjti be a laktanyákból elorozott fegyvert. A meccs be nem fejezése valóban botrányos, a jugo­szláv zászló fölgyújtása ugyancsak, ne feledjük azonban, hogy a garázda fia­talokat épp mi cukkoltuk immár évek óta. Mi közöltük velük, hogy vagyunk mi meg amazok, amiből eredendően adódik, hogy amazok mások, sőt rosszabbak.

A kettős mérce is a múlt héten csúcsosodott ki. Három hete Kosovóban a rendőrség razziák során gyűjtöt­te be a fegyvert. Sokakat letartóztat­tak, három albán (mint közölték: terrorista) életét vesztette az összecsapá­sokban. A múlt héten hasonló akcióba fogott a horvát rendőrség, ezúttal azonban elsősorban a banijai szerb házakat kutatta át, ugyancsak elrejtett fegyverre vadászva. Itt is sok a letar­tóztatott (mint közölték: ártatlan) pol­gár. Sérült is akadt. A Politika szerint kizárólag szerb polgár, a Vjesnik sze­rint kizárólag horvát rendőr.

Horvátországban tehát ártatlan szerbeket zaklatnak, Kosovóban terro­rista bandákkal számolnak te – még ha az ürügy, az akció lényege ugyanaz is attól függően kiről, szerbről vagy albánról van szó.

Kosovóról jut eszembe: megdrá­gult a benzin. Szerbiában most két dinárral többe kerül, mint másutt. Úté­pítésre hivatkozva. Útépítésnek hívják a kosovói rendfenntartást. Valóban az. Az útépítés tudniillik a buldózerek taposómunkájávai jár.

És végül Kosovóról jut eszembe: letartóztatták Zenun Qelaj újságírót, aki a többi között a Naplót is tudósí­totta a kosovói fejleményekről. Az a bűne, hogy horvát és szlovén lapoknak írt a kačaniki alkotmány kihirdetéséről, egyszóval hogy a szakmájával foglal­kozott. Ránk is ez vár?

1990. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább