2019. november 14. csütörtök
Ma Aliz, Vanda, Huba, Klementina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Egy lépés a pokol felé

Losoncz Alpár
Egy lépés a pokol felé

Hetek óta foglalkoztat, sőt nyugtalanít a Demokrata Fórum-ügy. Íme, egy illúzióval keve­sebb.

Szeptember 14.

Amikor a múlt év decemberében fölkeres­tek, hogy társuljak egy értelmiségi fórumhoz, amely sohasem kíván párttá módosulni, nehe­zen ugyan, de leküzdöttem a minden politikai szervezettel szembeni kételyeimet. Hovatovább, néhány olyan lehetőség csillant fel előttem, amelyek érdekében érdemesnek véltem bevetni magamat (igaz, rögtön akadtak, talán szoká­sos kifogásaim: miért nincs albán a meghívot­tak között, hiányzik a konkrét álláspont Kosovóval kapcsolatban.) Először is, úgy gon­doltam, hogy égető szükség van egy jó értelem­ben vett elitizmusra, amely távol a taktikai csatározásoktól valamelyes rendet teremt fogalomhasználatunkban. A körülöttünk röpködő szavak pontatlansága, szóhasználatunk idegesítő nyeglesége éppen egy olyan tevékenységet igényelne, amelyet nem fertőztek meg a jugo­szláv színtér gyatra ideológiai küzdelmei. Több­ször is megtörtént hogy a Demokrata Fórum tagjaként kellett nyilatkoznom, s mindig erre a mozzanatra hívtam fel a figyelmet, így pl. a Kossuth Rádió riporternőjének azt mondtam, hogy az ilyen elitizmus, ha ez egyáltalán az, védőbástya lehetne a burjánzó nemzeti őrülettel szemben. Fontosnak tartottam, hogy egy kisebbség, amely sohasem kíván a többség szó­szólója lenni, azaz, sohasem kíván abban a szerepben tetszelegni, hogy ő ismeri legjobban a többség érdekeit, nyilvánosan gondolkodjon a kisebbségvédelem intézményeiről, amelyben természetszerűleg nemcsak mi vagyunk érdekel­tek. Egy távoli példa jut eszembe: a görögök azt a népet tekintették barbárnak, amelynek nem értették a nyelvét „Nem mintha a görögök nem tanulhatták volna meg a barbárok nyelvében használatos fogalmakat, itt nem csupán egy idegen nyelv elsajátításáról van szó, hanem arról, hogy valamely fogalomrendszert a hata­lommal bíró érthetetlennek nyilvánít. A kisebbségvédelem a többi között azért szükséges, mert a többség túlságosan is sokszor minősíti érthetetlennek azt a fogalom- vagy szókészletet, amelynek révén a kisebbség kinyilvánítja akaratát. N. nevű barátom mondja, mekkora abszur­dumnak tartja a demokrácia szempontjából, hogy a köztársasági alkotmány előirányozza a többségi nemzet jogainak különleges védelmét a tartományokban. Hiszen, aki egy cseppet is jártas az alkotmányok történetében, vagy uram bocsáss, elolvasott egy idevágó nyugat-európai szakkönyvet, tudja, hogy a demokrácia egyik legalapvetőbb kritériuma mindig a mindenkori (nemzeti, politikai stb.) kisebbséggel szembeni viszonyulás. (Az alkotmány vonatkozó szakasza akkor sem igazolt, ha tudjuk, hogy milyen körülmények hívták életre.) Ezt, mármint a ki­sebbségvédelem intézményesítését természete­sen az elmúlt néhány évtized hatalomtartói sem érvényesítették: helyette egy felülről szervezett különféle nemzeti oligarchiák által biztosított nemzeti megbékélést kínáltak, amiből leginkább ők húztak hasznot. – S persze az is ösztönzött a Demokrata Fórum kapcsán, hogy szerb értel­miségiek közvetlenül értesülhetnek kisebbségi gondokról. N. meséli, hogy volt Belgrádban egy összejövetelen, amelyen demokrata érzelmű szerb értelmiségiek talán először hallhattak az itteni kisebbség félelmeiről, az oktatásügyről és egyebekről. Őt, aki Vajdaságban él, s nem kisebbségi, nagyon meglepte a tapasztalt rend­kívüli érdeklődés, de ugyanakkor az alapvető információk hiánya is. Engem már régóta nem döbbent meg ez a „tudatlanság”, mert számta­lanszor érzékelhettem. A hatalom képviselői a többségi és kisebbségi értelmiségiek kommuni­kációját célzó műveleteket mindig sikeresen alá­aknázták. Ez az állapot a politikai hatalomtartókhoz ilyen vagy olyan módon hozzásodródó értelmiségieknek is megfelelt. Manapság persze megvitathatjuk, hogy ki tehetett volna többet s mely etnikumhoz tartozóknak kellett volna többet kezdeményezniük, hogy elkerüljük a mai áldatlan állapotot.

Az értelmiségiek mindig ügyetleneknek, su­táknak tűnnek, ha a politika terepén kezdenek mozgolódni, s politikai funkciókra áhítoznak, abban a hiszemben, hogy az a tudás, amelyet értelmiségiekként sajátítottak el, belépőjegy a hatalom páholyába. Ám az értelmiségi magatartástól a politika közegéig nem vezet nyílegyenes út. Ha belegondolok abba, hogy mily sokszor éppen dilettánsok alakították, alakítják történel­münkét, s hogy a tisztázatlan fogalmak, homá­lyos képzetek mily sikerrel bírnak a politikában! Attól tartok, hogy a Demokrata Fórumnak, miután sokunktól függetlenül párttá alakult, kény­szeredett módon s őseredeti céljaival szembefordulva a hatalom apró szilánkjainak megszer­zésére kell összpontosítania. S nem utolsósor­ban arra kényszerül, hogy a nyilvánvaló távolságtartás ellenére is, bizonyos helyzetekben a nemzeti jobboldallal együtt lépjen fel. Ebben pedig már végképp nem kívánom követni.

Szeptember 15.

Llosa, a nagy dél-amerikai író mondja, hogy a gazdasági liberalizmus igazi paradicso­ma Pinochet Chiléje volt. Magyarán: a piaci törvényszerűségek érvényesítése, sajnos, páro­sítható a politikai szabadságjogok eltörlésével (lásd még: Dél-Korea). Távoli veszélynek tűnik ez, hiszen jelen pillanatban is a társadalmi tulajdon nem piaci vonatkozásai ellen kell hada­koznunk A tanulságot azonban, ha akarjuk, ha nem, le kell vonnunk. N. kérdezi: hogyan tör­ténhet meg, hogy Jugoszlávia nyugati részein a többpárti választásokon győzedelmeskedő pártok, amelyek, a privatizációt és a piaci erők szabad játékát ünnepelték, ma újdonsült hatalomtartókként elődeik hibáit ismételgetik, amit mi, igaz, pontatlanul, a politikának a gazdaságba való beavatkozásaként szoktunk emlegetni. Először is konkrét gazdasági programok nélkül nyerték meg a választásokat, szólamok üres hangoztatásával (eme utóbbi jellemzi a mai szerbiai pártokat is), a nemzeti gazdaságtan előtérbe emelésével. Továbbá, bizonyos politikai mozzanatok nélkül piacgazdaság nem működhet. A piacgazdálkodás egyrészt közösséget hoz létre, másrészt polarizál, azaz különbségeket teremt amelyeket „normalizálni” kell. (Pinochet gazdasági liberalizmusa diktatórikus normalizáció volt). Nyugat-Európa ereje a többi között ebből fakad, hogy a piac működéséből eredő konfliktusokat szabályozni tudja, az ebből származó esetleges erőszakgócokat fel tudja számolni. Ehhez azonban olyan politikai kultúra szükségeltetik, amivel mi nem rendelkezünk, sőt az utóbbi időben felerősödő nemzeti egyneműsítések folytán belátható ideig nem is fogunk rendelkezni. Éppen ezért nem tudok osztozni az egyébként jóakaratú gazdasági szakemberek re­ményeiben, miszerint a piacgazdálkodás követ­kezetesebb érvényesítése már eleve feltételezi a mindennapokra is kiterjedő demokráciát.

Szeptember 16.

Temerinben, a VMDK ülésén. Noha szinte biztos voltam abban, hogy a famózus alakuló közgyűlés után, amikor a község egyes harcosai harcrakész buzgósággal fölvonultak a mai összejövetel nyugodt légkörben folyik le, önkénte­lenül is – őket fürkészve – körülnéztem. Az is érdekelt, hogy az önmagukat Isten kardjának képzelő botcsinálta rendteremtők agresszivitását tapasztalva hányan jelennek meg. Meglepően sokan jöttek el annak ellenére, hogy a prog­ramtervezet megvitatása a legfontosabb napi­rendi pont. Figyeltem a kérdéseket, megjegy­zéseket. Kissé meglepett a nemzetiség kategóri­ájához való érzelmi ragaszkodás a kisebbség kategóriájával szemben. Elgondolkoztat az egyik jelenlevő aggodalma, hogy a programtervezet nem tartalmaz-e olyan mozzanatokat, amelyek megalkuvást előlegeznek.

Délután Đorđe Stratimirovićnak, az 1848-49-es délvidéki szerb mozgalom katonai vezetőjé­nek emlékiratait lapozgatom, s a Temerinre vonatkozó részleteknél időzöm. A „történelem átvérzett szövete” – helyi körülményekben is.

Szeptember 17.

Újvidéken egyre inkább lehetetlenné válik kedvenc folyóirataim beszerzése. Így az Eko­nomska politikát, amely oly következetesen bí­rálta a társadalmi tulajdon ideológiáját és annak jelenkori képviselőit, már hetek óta nem olvas­hatom, mert nem érkezik meg.

Délután beszélgetés arról, hogy a politikai mozgásokat már nem lehet ésszerűségi mércék alapján minősíteni. Az egyes gesztusok mögött már lehetetlen fölfedezni valamilyen taktikai mozdulatot. Itt már az ellenőrizhetetlen ésszerűtlenség működik, amely önmagát görgeti. A régi amerikai közmondást idézem: Aki megtesz egy lépést a pokol felé, máris félúton van.

1990. szeptember 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább