2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Kis Bizánci Retorika

Hornyik Miklós
Hornyik Miklós
Kis Bizánci Retorika

Mátyus István Diaetetica című kétrészes egészségügyi kézikönyve (1762-67) elmét vidító olvasmánya lehet minden közösségi érzelmű, jó szándékú halandónak.

Marosszék és Küküllő vármegye, ké­sőbb pedig Marosvásárhely kinevezett or­vosa természetrajzi és egészségügyi műveivel küzdött korának általános tudatlansága ellen. A szegény sorsú családból származó tudóst Mária Terézia nemesi címmel tüntette ki.

Szlatky Márta tudománytörténész sze­rint a betegségek és járványok egyik fő okát Mátyus a rossz közegészségügyi viszo­nyokban látta, s a helyzet megjavítását „az uralkodó központi intézkedéseitől várta, re­mélte, követelte”. S bár jól Ismerte a kellő pillanatban történő érvágatás, a megfontoltan adagolt purgálószerek s a betegek hányattatásának jótékony hatását, s tisztában volt az izzasztás és vizelethajtás gyógyerejével is, a ragályok terjedésének másik fő okaként, miként Szlatky írja, a tudatlanságot, a műveletlenséget ismerte fel.

Mátyus István ma is számon tartott, ma is gyakorta s kedvvel idézett auktor lehetett volna vidékünkön, ha gonddal szerkesztett és nagy nyelvi kifejezőerővel írt munkáiban nagyobb figyelmet szentel a balcanico-politico-epidemiának. Állapotleíró tanítá­sait azonban, csekély módosításokkal, két évszázad elmúltával is haszonnal forgathat­juk.

Mi is hát a Balkánon el-elterjedő politico-epidemia lényege? Az erdélyi tudós említett könyvének A testben megmaradandó és abból kitisztulandó dolgok­ról szóló fejezetében válaszol a kérdésre. Jelentéktelen szövegmódosításokkal Idé­zem a kór pontos meghatározását.

Olvassunk figyelmesen.

A balcanico-politico-epidemia kivál­tó oka a szervezetünkben kiterjedett ó-bizantinus aer, mely a körülforgó fibráknak szorongattatása által abban alá s fel hajtogattatván, itt is, amott is rút korrogást tészen, s a belekben hosszasan megkotlódott emésztetből feljövő kénköves gőz meggyúlhatásának veszélyével fenyeget.

Nemkülönben minden olynemű egyéb orrtakony, mely fölindult herregésekre, sza­pora tsuklásokra s szűnni nem akaró ádáz prüsszentésekre ragadja a boldogtalan magyar embert.

Némi kerülővel oda szeretnék kilyukad­ni – a jó emlékű erdélyi orvosdoktor könyvének gazdag zamatát és archaikus fordulatait a továbbiakban elmellőzvén – hogy a Balkán-félsziget hozzánk is egyre inkább fölnyomakvó északi csücskében a politika nem államtudomány; miként a régi görögök s latinok botorul hitték, hanem járványtani exemplum, közegészségügyi szerencsétlenség, s oly riasztó méreteket öltő népbetegség, amely ideológiai ráolva­sással immár nem gyógyítható.

Megelőzésére nem volt mód.

Gerard de Nerval figyelmeztetett arra, hogy a történelemben a legfélelmetesebb időszak nem a birodalmak bukása, hanem a vallások elhalása.

A jugoszláv államközösséget négy évti­zeden át egyféle ateista államvallás pántjai tartották össze. Az évek múlásával bekövet­kezett az anyag fáradása, a pántok elrozs­dásodtak, s elpattantak. A birodalmi eszme mindazonáltal tovább élhetett volna, ha kikezdhetetlennek hitt vezérelvét: a testvéri­séget, egyenlőséget, szabadságot egyné­mely bizantikus kalmárok s talpnyaló szol­gáik miszlikbe nem aprítják. Így lett aztán a testvériségből fokozódó testvérgyűlölet, az egyenlőségből terrorral kényszerített egyenlőtlenség, a szabadságból a polgári sza­badságjogok vakmerő korlátozása.

Az általános elszegényedés nem járt egyazon általános meghibbanással a kelet­- és közép-európai szocialista országokban. Ezen államok egy részében a gondolkodni is képes politikusok a nemzetre mint politi­kai, kulturális és morális közösségre tekin­tettek, így aztán a feléledő nacionalizmusok egy-egy állampolitikai keretben az ön­mentő, önépítő, identitás-őrző törekvések ösztönzőivé váltak.

Jugoszlávia azonban, mint többen is feljegyezték róla, soknemzetiségű ország, ráadásul – ezt elvétve is alig jegyezték fel róla – soknemzetiségű tömegtársadalom, ahol a tömegek ortegai lázadása ma már végítéletszerű következményekkel járhat.

A kisebb lélekszámú jugoszláv tagálla­mok a politikai demokrácia és önmegóvás, a legnagyobb lélekszámú tagállam irányítói pedig a politikai parancsuralom és a területi terjeszkedés útját választották. A fenyegetett országrészek Európába iparkodnak. A támadásra készülő, fél nem tit­kolt módon viszolyog Európától: a katolicizmustól és a latin betűs ábécétől, s beérné a balkáni államok laza szövetségével is.

Bizánc örökösei a cselszövés, az erő­szak és a gátlástalan hazudozás eszközéhez folyamodtak. Ma már nem is titkolják, hogy semmibe veszik az emberi szavak értékét, a civilizációs jogszokásokat, az együttélés társadalmi és politikai követel­ményeit.

Bizánc vezetői színleg Jugoszlávia meg­óvásáért álltak csatasorba – föltéve, ha Jugoszlávia szövetségi államként marad fönn. Ez esetben a belső államhatárok kiigazítása elmarad. Ha azonban a gyengébb tagállamok konföderációt merészel­nének követelni, az egykori határozatok elhanyagolható történelmi közjátékká mi­nősülnek, és harcedzett janicsárok veszik kézbe a jogállam irányítását.

Bizánc urai eleve megszabják a többi tagköztársaságnak a további együttélés föltételeit. Szónoki a kérdés, hogy egy kierőszakolt szövetségi államberendezésen belül milyen újabb föltételeket szabnának valamennyiünk boldogulására.

Bizánc utódainak gazdasági programja abból áll, hogy nagyjából már pergamenre vetették, konföderáció esetén a többi tagköztársaságtól mely területeket orozzák majd el görbe karddal, faltörő kossal, lán­cos ágyúgolyóval és kenetes diplomáciai tárgyalások írtján.

Bizánc aranyszájú szónokainak beszé­deiben Helsinki szelleme köddé gomolyodott, s a jogállam mint kifejezés csak „a jogállam minden eszközzel váló megvédé­se” állandósult szólásmódban bukkan elő. Ilyen eszközök: az alkotmány lábbal való tiprása, a rohamrendőrség, a könnygázbombák, a kínvallatások s a megfelelő állami felhatalmazásokat időnként túllépő sortüzek.

Bizánc területén nem nemzetek és nemzetségek, nem is polgárok, csak né­pek és emberek („narodi i ljudi”) élnek. A népek esetében a többes szám grammatikai henyeség, az emberek említésekor pedig ki-ki gondoljon alattvalói kötelezettségeire,és lehetőleg fogja be a száját.

Bizánc udvari történetírói úgy ítélték meg, hogy a választott nép múltjában há­rom sorsdöntő esemény zajlott le: a rigómezei ütközet, a nagy népvándorlás és az SZKSZ KB 8. értekezlete.

Bizánc fölött nem járt el az Idő. Bizánc ezúttal is ravasz cselhez folyamodott: min­denestül visszahátrált a múltba.

1990. szeptember 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább