2020. május 29. péntek
Ma Magdolna, Magda, Ervin, Léna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szarajövő

Keszég Károly
Keszég Károly
Szarajövő
Foča, 1992

Találós kérdés. Ki tudja, hány of­fenzívát élt át Foča? Sokat. Most viszont nem az ellenség, hanem a testvérség támad.

A szerbek és Crna Gora-iak offenzívájának fedőneve: Fočatrans '90. Valami bűzlik Bosznia-Hercegovinában! Mondjuk, a Muzulmán Demokrata Akció Pártja egyik vezetőjének házából maradt, üszkös romok. A muzulmánok a kamio­nokat szállták meg, a szerbek az utcá­kat. Ki hordja szét az embereket? És hova? Mert dolgozni már senki nem fog. A bűz pedig terjed, egyre több a tűzfé­szek. Horvátországban is átírták a kedves népi gyermekmondókát: „Kis knini fürdik fekete tóban, anyjához készül Nagy-Szerbiába.”

Visszaszámlálás. Aggódom Slobodan Milošević egészségi állapotáért. Va­lószínűleg emlékezetkiesése lehet, ha azt állítja, hogy nehézségeinkért nem a szlo­vénok meg a horvátok a hibásak. Újabb kori történelmünk egyik alappillérét rázkódtatta meg ezzel a kijelentésévei minden Szerbek Atyja. Csak azt nem tudom, kinek szól a mogorva fellegek mögül előtörő isteni ige? Mert Szlovéniát és Horvátországot már nemigen érdekli, minket pedig egyenesen mellbe vág. Hát már Neki sem lehet hinni? Az a sanda gyanúm, hogy az amerikai szenátorok és az Európa Tanács küldöttsége mégsem járt hiába nálunk: a Kosovo miatti szem­rehányás használt; Szlovéniától meg Horvátországtól pedig demokráciát ta­nulhatunk. Jó lesz ez nekünk? Majd kiderül, de úgy érzem, megkezdődött a visszaszámlálás S. M. számára.

Lehet, hogy nem ide tartozik, de itt mondom el, hogy a Kosovska Mitrovica-iak követelték Bush azonnali lemondá­sát. Értesüléseink szerint az amerikai elnök erről is kikérte Gorbacsov véleményét a helsinki csúcsértekezleten.

Radománia. A doktorok kőzött a legjobb kormányfő, a kormányfők között pedig a legjobb doktor – vagyis 1. Radomán visszatért szabadságáról, s mi már le is tehetjük a tollat, nem kell gondolkodnunk. Megteszi ő ezt ne­künk puszta szívességből. Megtette az újvidéki kábelgyár dolgozói helyett is, akik azonban nemigen hallgattak rá. Volt ott némi kiabálás, szitkozódás, számonkérés is. Ezt már nem örökítették meg az utókornak. A történelem is­métlődik vagy az autonomista örökség bosszúja?

M. u. M. Azt azonban R. B. sem tagadhatta le, hogy mindenért Marković a hibás. Meg a Magyar Szó. Az előbbi azért, mert piacgazdálkodási törekvéséi­vel a félkegyelmű politikai rablógazdálkodás ellen harcol, a másik viszont azért, mert ismeretlen nyelven ír, és támadja Szerbiát. (Megjegyzem: eléggé Ingatag lábakon állhat az a Szerbia, ha már a magyar szótól is fél!) Nem arról van-e itt szó, hogy Božović is tudja, a támadás a legjobb védekezés, pontosabban: ha nincs programunk, szerezzünk ellenséget (Marković, Magyar Szó) a közönségnek. A trükk átlátszó, stop. A Rilindja már betiltva, stop.

Szombat esti láz. Jaj, ismét Rado­mán! De hát mit tehetünk, ha ő mondta, hogy a sajtó túl nagy teret szentelt az egyik legfőbb autonomista, Žika Berisavljević pártalakítási ötletének. Emlékszem, a híradóban 40 másodperces volt a hír. Hogy a Szocialista Párt főideológusai napokon át szinte megszállás alatt tartják a tartományt és a hírközlő szerveket, s hogy Božović sem véletlenül ra­gaszkodik a sajtó feletti hatalomhoz – ő sem egy kiköpött ellenzéki –, föl sem tűnik. Meg az sem, hogy szombatonként táncra perdülhetünk örömünkben, mert fellép a Kertes-Pankov duó az „Elindul a vonat, elindul a vonat Európába” című számmal. A szívem majdnem megszakad.

A kolléga. Egy tévés kollégánk (akit Rejtő Jenő talán így nevezhetett volna el: az ember, akit Sportnak hívnak) nemrégen üzent az Újvidéki Színház igazgatójának, és figyelmeztette arra, hogy a naplósok a színház klubjába járnak, ott van a tűzfészkük. Jelentem: még ezek
után sem vagyunk kipenderítve. Sőt szívesen látjuk kollégánkat egy könnyű „bódis”-ra vagy „keszég”-re, vagy egyszerűen egy jó fröccsre.

Tisztelt Tűzfészek-felügyelő Úr, nekem erről, egy óírokéz közmondás jut az eszembe: „Aki nem tud közvetíteni, az ne közvetítsen!”

Mármint a Színház meg a Napló között.

Két történet. 1. Futakon elterjedt a hír, hogy Horvátországban a vonaton megkínoztak egy futaki szerb fiatalem­bert, majd kidobták a szerelvényből. Azt hiszem, ezt nevezik különleges hadvise­lésnek, pszichológiai háborúnak.

2. Az egyik kolléganőm felszállt a telepi buszra. Leült, és átböngészte a Magyar Szót. A mellette ülő srác kikér­dezte őt a lapról – ám amikor kollé­ganőm leszállt volna, emberünk nem engedte le. Megmondta, miért, mert ma­gyar nyelvű újságot olvasott. Azt hiszem, ezt nevezik nemzeti gyűlöletnek.

Katonaság. Az egyik ismerősöm azért izgul, hogy legalább még két hétig ne történjen semmi Kosovóban, mert ott szolgál a fia. A másik azon eszi magát, hogy az öccsét Kninbe vezényelték. Kö­zeledik az az idő, amikor a Fočába indulókért is izgulhatunk. Tudom, a JNH jugoszláv beállítottságú. Végső soron te­hát mindegy, hogy hova kerül a gyerek. Jugoszlávia viszont már nem jugoszláv beállítottságú, hanem köztársaság-központú, a köztársaságok pedig nemzet-központúak. Kevés kivétellel minden alkotmány a nemzetnek a nemzetiség (kisebbség) feletti jogát, s nem az egyenlőséget hirdeti. Akkor meg mi kö­zük a nemzetiségeknek a nemzetek kö­zötti torzsalkodásokhoz? A szorongás. Meg a dac. Hogy szar a jövő.

David Kaplan 40 perce (1.)

1990. szeptember 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nincsen magyar alternatíva!

A választók pedig már belefáradtak a megmaradásért folytatott küzdelembe. A legtöbbjüket a politika már nem érdekli, >

Tovább

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >

Tovább

Milošević, az úttörő

Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >

Tovább

A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul

Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >

Tovább

Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >

Tovább

Kaméleonok kora

Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >

Tovább

A náci irodalomról

A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >

Tovább

Hát egy magyar mennyit ér?

Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >

Tovább

A románellenesség ellen

Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >

Tovább

30 éve (Keszég Karcsi)

Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >

Tovább

A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. >

Tovább

Nesze nektek intimizmus, mondja a koronavírus

Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus >

Tovább