2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Egy főszerkesztő naplója

Csorba Zoltán
Egy főszerkesztő naplója

Duško Tomićtól, a Dnevnik vezérigazgató­jától értesültem ma reggel, véletlen találkozá­sunk során, hogy a főszerkesztők és igazgatók választására kiírt pályázatok holnap megjelennek a lapokban, mert ők már megkapták a szövegét.

Szerda, augusztus 29.

A TVT elnökének, állító­lag, az volt az első dolga, amint visszajött az évi szabadságról, hogy beindítsa a pályázatok kiírását. Tehát, függetlenül attól, hogy két bírósági per is folyamatban van – az egyiket a Tartományi Képviselőház küldötteinek cso­portja indította meg az Alkotmánybíróságon, a másikat a Magyar Szó Vajdaság Felsőbíró­sága előtt –, mindkettőben a Képviselőház alapítójogainak a kormányra való átruházását kérdőjeleztük meg –, és függetlenül attól, hogy a felmentések sem történtek törvényes eljárás szerint (tehát nem is jogerősek), a pályázatot mégis kiírták. Ám legyen. Duško Tomić is tisztában van az egész folyamat kérdéses mivoltával, de neki és a Dnevnik szerkesztőségének ez esetben így megfelel. Mert megszabadulnak a rájuk tukmált főszerkesztőtől (a főszerkesztő ugyanis eleve esélytelen a pályázaton, hiszen nincs egyetemi végzettsége).

Mi a Magyar Szóban kezdettől fogva hada­koztunk az ellen, hogy a kormány legyen (és amilyenek az erőviszonyok a kormányban, de facto személyesen a kormányfő) a sajtónak teljes jogú „gazdája”, hogy ő határozza meg a szerkesztéspolitikát (noha a sajtótörvény sze­rint csakis a programkoncepciót határozhatná meg, de azt is csupán a Képviselőház, hiszen a korábbi alapító a Képviselőházra ruházta át az alapítói jogokat), és mintegy állandó fenyegetésképp jogot formáljon a főszerkesztő leváltására.

Szóvá tettük, elleneztük, tiltakoztunk, pert indítottunk. S mindebben magunkra maradtunk, mert a többi főszerkesztő, igazgató elfogadta ezt a tényállást, mondván: „Ez van, mit lehet itt tenni?”

Pedig, ha csak egy kicsit is adunk a szabad és független sajtó elvére, ezt nem lett volna szabad senkinek elfogadnia. Sem itt, Vajdaságban, sem másutt, ahol hasonló dolgok történtek. Ilyen szempontból maradtunk egyedül. De jelentős támogatással: olvasóink támogatásával. Mindannyian tisztában va­gyunk a Magyar Szóban, hogy ha netalán engednénk a nyomásnak, ha változtatnánk szerkesztéspolitikánkon, ha elfogadnánk a szófogadó, kiszolgáló közlöny szerepét, az olvasóink hátat fordítanának, egy csapásra elveszítenénk azt a bizalmat, amit olyan nehe­zen és sok kockázattal tudtunk kiharcolni.

Személyesen számomra is mindennel fontosabb ez a támogatás, az olvasók kiállása, azok a biztató levelek, amelyek százszámra érkeznek szerkesztőségünkbe. Kezdettől fog­va szilárd elhatározásom volt, hogy nem engedek a nyomásnak, úgy érzem, a szerkesztőség is mögöttem áll, a dolgozói gyűlés határozata, hogy én vagyok a Magyar Szó egyetlen főszerkesztő-jelöltje. Tehát, pá­lyázni fogok, éspedig azzal az eltökélt szándékkal, hogy továbbra is ilyen, sőt még jobb Magyar Szót készítsünk Minden tudásomat, rengeteg időt, ideget tettem fel erre a lapra, hogy egy olyan Magyar Szót alakítsunk ki, amelynek szava, véleménye, hitele van, amit elfogad és magáénak vall az olvasó. Túl sokat tettem fel erre a lapra, és nem adom fel a harcot.

Csütörtök, augusztus 30.

Tegnap este szerkesztőbizottságot tartot­tunk. Rájöttem, hogy erre a legjobb időpont, ha valamit valójában komolyan meg akarunk beszélni, az esti órák, a napi taposómalom után, amikor már nem sürget a lapkészítés. A téma pedig igen komoly: szeptember 1-jétől gyökeresen változtatni akarom a fizetési rendszerünket, a lap igényeinek és minőségi elvá­rásainak megfelelően. Ezen hónapokig dolgoztam, rengeteget számítottam és szá­moltam, most már végképp be fogom indíta­ni.

Délelőtt, amint megérkeztem a szer­kesztőségbe – általában 9 és 10 óra között kezdődik a munkanapom és tart estig, amed­dig kell – jön a nyomdavezetőség. Letisztáz­zuk az utolsó részleteket is egy másik nagy változás témájára: a vasárnapi számmal meg­kezdjük az áttérést az új, korszerű, komputerizált fényszedésre. Egyelőre csak részben.

Délben, a szokásos, mindennapi operatív megbeszélés a másnapi lapról. A vezércikk meghatározásával kezdjük. Örülök annak, hogy 1989. február 28-a óta, amióta beindí­tottam ezt az újítást, a napi vezércikkeket, ez zökkenőmentesen megy, és igen kedvező visszhangra talált olvasóinknál is. Van olyan nap, amikor négy-öt téma is kínálkozik, dél­ben határozzuk meg, hogy melyik témát és ki fogja megírni. Volt azonban olyan eset is, mert az események úgy hozták, hogy éjjel 11 órakor írtunk új vezércikket és mutáltuk be az újságba. A mai nap legfontosabb esemé­nye, ami vezércikknek kínálkozik, az amerikai küldöttség látogatása Belgrádban és Pristinában. Érzékeny téma, de ezt kell megírni, éspedig úgy, ahogy van. A választás J. Garai Bélára esik, három óra múlva kész is a vezércikk. Sikerült. Amiben nem is kételked­tem.

Délután interjút adok az újvidéki TV-nek a Napjaink műsora számára. A téma a Magyar Szó körkérdése. Akkor még nem tudtam a pontos adatot, hogy a körkérdésben 5642 olvasó vett részt.

Péntek, augusztus 31.

Mint általában minden péntek, ez is egy zsúfolt és nehéz nap. Örömmel veszem tudo­másul, hogy hazaérkezett az évi szabadságról Sebestyén Imre főszerkesztő-helyettes. Rög­tön be is hívom. Elkel a segítség. Ha jól működik a Magyar Szó nagy gépezete, ehhez jelentősen hozzájárul az is, hogy rendkívül jól megértjük egymást és jó az együttműködés a főszerkesztő és a két helyettese, (Imre mellett Piszár József) között. Mindhárman erőnk, időnk, tudásunk, ötleteink legjavát adjuk, szívvel-lélekkel a lapért. Tudatában vagyunk annak, hogy nekünk kell példát mutatni, és „megfertőzni” a Magyar Szó összes dolgozóját azzal az elvvel: „mindent a Magyar Szóért”. Hogy az, amit csinálunk, több a napi, egysze­rű újsággyártásnál, állandó színvonalat, minőséget a legjavát kell adni naponta, mert csakis így nyerhetjük meg olvasóinkat.

Régi igazság, hogy az újságírás olyan szakma, amely teljes embert követel meg, és ennek gyakran az újságíró házastársa issza meg a levét. Kezdve onnan, hogy szinte lehetetlen szabad időt tervezni. Feleségem­nek reggel azt mondtam, hogy este 7 óra körül valószínűleg hazaérkezek és elmehe­tünk, ahová tervezte. Mint általában mindig, most is közbejött valami. Ezúttal a sok más mellett a homokpusztai tűz. Mozgósítottam a sofőrünket (aki egyébként szabadságon van), Ifjú Gabi fotóriportert és Sebestyén Imrét, lévén, hogy ő ismeri legjobban ezt a terepet, még az éjjel utazzanak ki Deliblátra. Este fél 10-kor végül is hazaverődtem.

Szombat, szeptember 1.

Megírom a vezércikket a vasárnapi Magyar Szóba. Befejezem ezt a naplót a Napló szá­mára. Itt leszek estig, a lapkészítés végéig. Holnap, vasárnap talán sikerül hazalátogat­nom Becsére, tyúkleveses, igazi bácskai, vasárnapi ebédre a szélesebb családi körben.

1990. szeptember 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább