2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Ricsi és a kompromisszum

Bicskei István
Ricsi és a kompromisszum
Bütyök

Évek óta foglal­koztat III. Richárd személyisége. Miért követett el annyi gyilkosságot? Mi ját­szódhatott le a lelkében, amíg eljutott addig, hogy elhatá­rozta: „gazember le­szek”?

Mennyit gyötrődhetett nyomoréksága miatt? Mennyi megaláztatás érhette, hányszor mutattak rá ujjal? Mennyi kompro­misszumot köthetett környezetével, a hatalommal, önmagá­val, hogy évekig tűrte a meghurcolta­tást? (Ha esetleg kompromisszum helyett, mondjuk, puló­vert köt, ennyi idő alatt a fél országot felöltöztethette vol­na. Nagyon nehéz az aszociális viselkedésű embereket megítélni. „Ha valaki megtanul a biológia nyelvén gondolkodni, és az ösztönök erejéről éppen elegendőt tud, az erkölcs és a jószándék relatív tehetetlenségéről, és mindeh­hez még viszonylagos pszichiátriai, mélylélektani betekintése is van a szociális viselkedés zavarai­nak létrejöttébe, akkor ítélheti el a »delikvense­iket« azzal a jogos haraggal, mellyel azt az érzékeny lelkű naivok teszik. De a kirekesztéssel sújtottban inkább sajnálatra méltó beteget fog látni, mint sátáni gonoszt, ami tisztán elvi érte­lemben teljesen helyes. Ha azonban ehhez a fölfogáshoz még hozzájön az az áldemokratikus dogma is, miszerint minden emberi viselkedést a kondicionálás határoz meg, tehát korlátlan mértékben változtatható és korrigálható, akkor súlyos vétkekre kerülhet sor az emberi társadalommal szemben.” – írja a Nobel-díjas Konrád Lorenz a Civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, sajnáljam-e Ricsit, vagy a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül küldjem a „bitófára”.

Nem lehet fölmenteni. De vajon mennyiben különbözött tőle tetteiben bárki a királyi család­ból vagy a család legközelebbi munkatársai közül. Hazafias, érzékeny lelkű honpolgáraink szemrebbenés nélkül vetnének hurkot a nyaká­ba, vagy felnégyelnék, vagy szögeket vernének a fejébe, esetleg fültől fülig metszenék a torkát, már ahogy az nálunk szokás. A „mobbing”, ami oly könnyen vezet lincseléshez, az egyik legembertelenebb viselkedésmód, amelyre normális, civilizált ember vetemedhet És milyen könnyű „mobbing” hangulatot kelteni! Példa rá a joghurtforradalom, ahol a tömeg ordítva fejeket követelt. A vezérek pedig elégedetten pöffesz­kednek a mittudoménmilyenországból impor­tált, mittudoménmilyendrága bőrfoteleikben, míg egy újabb tömeg le nem rugdossa seg­gükről a sok tyúkszemet, amelyeket kizárólag a hosszan tartó semmittevéstől lehet kapni. Mert nehogy azt gondolja a tömeg, hogy valami megváltozik. Különben is, a tömeg csak ordítoz­ni meg fenyegetni tud. Azt mondják, az igazsá­got üvöltözik. Mint ahogyan a hetvenes években az erdélyi Marosvásárhelyi Színművészeti Főis­kola előcsarnokában ordítozott egy szekus az egyik évfolyamtársamra. Mire a kollégám kérte, hogy ne ordítson, mert nincsenek egyedül az épületben. Mire a szekus dülledt szemekkel harsogta, hogy az igazság ordítva is igazság marad. Mire Hunyász: igen, de attól nem lesz igazabb!

Az előbb említettem a királyi családot. Nem­régiben egy szocialista-kommunista királyi család két koronás főjét végezték ki a szom­szédban. (Annak rendje és módja szerint bezár­ták az egész pereputtyot és a galerit, amely őket körülvette.) Utána mindenki „Richmondot” éltet­te (Shakespeare-nél a Ricsit legyőző rokon). De változás az ország sorsában nem mutatkozott. Alapvető. Az alattvalók éheznek most is. Nos, nemrégiben meghívásra (!) itt járt a szomszéd főnök. Vajon miért? Mintha azt hallottam volna, azért, hogy megtárgyalják a nemzeti kisebbsé­gek helyzetét Csak nem tanácsot akarnak kérni az itteni apukák?!

Bizony, így van ez Hunyász bará­tom, ha a kő esik a tojásra, ha a tojás a kőre, mindig a ki­sebbségben élő nemzetek szenved­nek.

A hatalom min­dig igazságos, soh'sem téved. Per­sze mindannyian tudjuk, hogy nem így van. Nem akaródzik most az ártat­lan áldozatokról írni, de hányszor éreztük magunkat becsap­va? Hányszor követ­tek el Igazságtalan­ságot velünk szem­ben? Hányszor érez­tük, hogy megrövidí­tik a jogainkat? Hányszor érlelődött meg bennünk III. Ri­chárd elhatározása, hogy „gonosz leszek”?

De sokszor hallom, hogy itt mindenki egyen­rangú, mindenkinek meg van adva a lehetőség. Igen, megadják, de ugyanakkor mindent elkö­vetnek, hogy amit „teszünk”, azt lehetőleg szorongással, rossz lelkiismerettel tegyük (szégyellnünk kell magunkat miatta). El tudom kép­zelni az Újvidéki Színház igazgatóját, mennyit félhetett Henrik Ibsen A hazaáruló című művé­nek a bemutatója után. Le is vettük (vétették?) műsorról.

Aztán a nagy EGYENLŐSÉG-gel sincs min­den rendjén. Dolgoztam már kollégákkal az ország minden részéből, és azt tapasztaltam, hogy bizony vannak EGYENLŐBBEK! Hogy ne saját magammal példálózzak. Az egyik kollégám nem is olyan régen főszerepet játszott egy filmben, ahol a másik főszerepet egy fővárosi kolléga játszotta. A forgatási napok száma meg­egyezett, a szerepek fontossága ugyanúgy, a fővárosi kolléga tiszteletdíja mégis jóval maga­sabb volt (A kritikák lelkendezve zengedeztek arról, hogy milyen ragyogó magyar ajkú színé­szek vannak az országban.) Biztos, hogy nem a színészek követelik a megkülönböztetést.

Hogyan érezhette magát a magyar kolléga? Úgy döntött magában, hogy „gonosz leszek”? Nem hiszem. Inkább megkeseredett.

Az újabb és újabb nemzedékek hibáztathatók-e elődeik vétségeiért? Vagy azért, mert bele­születnek valamibe? Ne adj' isten, hogy úgy döntsenek „gonoszok lesznek”.

Inkább legyenek, legyünk megkeseredettek.

Kötjük, kötögetjük a kompromisszumokat

De meddig?!

1990. szeptember 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább