2024. április 21. vasárnap
Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Mindenütt átutazó

Végel László
Végel László
Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem rosszabbul, mint másutt, habár jólesett hallania, hogy körülötte valaki anyanyelvén beszél, bár az is igaz, hogy már régen leszámolt azzal az ünnepélyes illúzióval, amely felmagasztosította akár a rablót is, ha az történetesen magyarul szólt hozzá. Természetesnek tartotta, hogy magyar, és soha többé nem lehet más. Megszokta, hogy mindenütt átutazó. És mindvégig a felvidéken maradt. Miközben egyre többen álszent módon dicsérik a szülőföldet, ő kitartott a kisebbségi exiliumban. Nyugodtan állítom, hogy az a kisebbség író, aki nem távozik a szülőföldjéről, az valamiféle kulturális exiliumra ítéltetik. Ezzel tisztában volt Grendel Lajos is. Végel László:

2024. Január 2., kedd

Gyakran gondolok Grendel Lajosra, bár az irodalmi életben halála után ritkán találkozom a nevével. 1998-tól a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja. 1998-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteleti tagja lett. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Sok évvel ezelőtt a Mozgó Világban együtt szerepeltünk a Hónapló nevű rovatban. Élveztem remek írásait, azon írók közé tartozott, akinek a rendszerváltás után is volt kritikus mondanivalója. „Csak hát mi nem normális helyen élünk. Mi Abszurdisztánban élünk, ahol minden egyszerre igaz is, meg nem is, valódi is, meg nem is. Nálunk nincs és egyhamar nem is lesz történelmi kérdésekben közmegegyezés”, olvasom egyik remek naplójegyzetében. Ezt leírhatná akár ma is. Naplójegyzeteimben ki is tértem rá, és nagyon sajnáltam, hogy abbahagyta a Hónaplót, hiszen manapság is efféle gondokkal küszködünk. Többször is találkoztunk, nem tettem szóvá, hogy miért hagyta abba a naplóírást, habár volt erre alkalmam, leginkább az egyik pozsonyi fellépésemkor, ahol nagy örömömre Grendel Lajos is megjelent és utána egy pozsonyi sörözőben hosszasan beszélgettünk. Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem rosszabbul, mint másutt, habár jólesett hallania, hogy körülötte valaki anyanyelvén beszél, bár az is igaz, hogy már régen leszámolt azzal az ünnepélyes illúzióval, amely felmagasztosította akár a rablót is, ha az történetesen magyarul szólt hozzá. Természetesnek tartotta, hogy magyar, és soha többé nem lehet más. Megszokta, hogy mindenütt átutazó. És mindvégig a felvidéken maradt. Miközben egyre többen álszent módon dicsérik a szülőföldet, ő kitartott a kisebbségi exiliumban. Nyugodtan állítom, hogy az a kisebbség író, aki nem távozik a szülőföldjéről, az valamiféle kulturális exiliumra ítéltetik. Ezzel tisztában volt Grendel Lajos is. Egyik cikkében keserűen jegyezte meg, hogy megérti azt a kitűnő szlovákiai magyar írót, akiről disszertációkat írnának, ha Budapesten lakna. Értem mire gondol. De, sajnos, a kisebbségi író nem Budapesten lakik. Vagy mégis?

2024. március 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

Tovább

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Tovább

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább