Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Mindenütt átutazó
Végel László
Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem rosszabbul, mint másutt, habár jólesett hallania, hogy körülötte valaki anyanyelvén beszél, bár az is igaz, hogy már régen leszámolt azzal az ünnepélyes illúzióval, amely felmagasztosította akár a rablót is, ha az történetesen magyarul szólt hozzá. Természetesnek tartotta, hogy magyar, és soha többé nem lehet más. Megszokta, hogy mindenütt átutazó. És mindvégig a felvidéken maradt. Miközben egyre többen álszent módon dicsérik a szülőföldet, ő kitartott a kisebbségi exiliumban. Nyugodtan állítom, hogy az a kisebbség író, aki nem távozik a szülőföldjéről, az valamiféle kulturális exiliumra ítéltetik. Ezzel tisztában volt Grendel Lajos is. Végel László:
2024. Január 2., kedd
Gyakran gondolok Grendel Lajosra, bár az irodalmi életben halála után ritkán találkozom a nevével. 1998-tól a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja. 1998-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteleti tagja lett. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Sok évvel ezelőtt a Mozgó Világban együtt szerepeltünk a Hónapló nevű rovatban. Élveztem remek írásait, azon írók közé tartozott, akinek a rendszerváltás után is volt kritikus mondanivalója. „Csak hát mi nem normális helyen élünk. Mi Abszurdisztánban élünk, ahol minden egyszerre igaz is, meg nem is, valódi is, meg nem is. Nálunk nincs és egyhamar nem is lesz történelmi kérdésekben közmegegyezés”, olvasom egyik remek naplójegyzetében. Ezt leírhatná akár ma is. Naplójegyzeteimben ki is tértem rá, és nagyon sajnáltam, hogy abbahagyta a Hónaplót, hiszen manapság is efféle gondokkal küszködünk. Többször is találkoztunk, nem tettem szóvá, hogy miért hagyta abba a naplóírást, habár volt erre alkalmam, leginkább az egyik pozsonyi fellépésemkor, ahol nagy örömömre Grendel Lajos is megjelent és utána egy pozsonyi sörözőben hosszasan beszélgettünk. Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem rosszabbul, mint másutt, habár jólesett hallania, hogy körülötte valaki anyanyelvén beszél, bár az is igaz, hogy már régen leszámolt azzal az ünnepélyes illúzióval, amely felmagasztosította akár a rablót is, ha az történetesen magyarul szólt hozzá. Természetesnek tartotta, hogy magyar, és soha többé nem lehet más. Megszokta, hogy mindenütt átutazó. És mindvégig a felvidéken maradt. Miközben egyre többen álszent módon dicsérik a szülőföldet, ő kitartott a kisebbségi exiliumban. Nyugodtan állítom, hogy az a kisebbség író, aki nem távozik a szülőföldjéről, az valamiféle kulturális exiliumra ítéltetik. Ezzel tisztában volt Grendel Lajos is. Egyik cikkében keserűen jegyezte meg, hogy megérti azt a kitűnő szlovákiai magyar írót, akiről disszertációkat írnának, ha Budapesten lakna. Értem mire gondol. De, sajnos, a kisebbségi író nem Budapesten lakik. Vagy mégis?
Következő cikk: A megújult Iszlám Állam emberei őrjöngtek Moszkvában…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >
A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét
A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >
A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag
Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >
AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI
Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >
A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták
Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus? A választ keresve egyre >
Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan
A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >
Roletták mögött…
A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >
A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI
Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >
„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"
Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >