Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A háborús irodalom
Végel László
Merem remélni, hogy egyszer megszületik, mint ahogy a jugoszláviai háborúról, a sok szentimentális háborús limonádé mellett születtek remekművek, mint például Miljenko Jergović Szarajevói Marlboro vagy pedig Darko Cvijetić Schinder liftje, amelyekben fontos szerepe van a civilek elleni hadműveleteknek, hiszen ebben a háborúban nagyon ritkán ütköztek meg a fronton a katonák, inkább a civil lakosságot kínozták és gyilkolták. Több mint két évtized múltán a szerb irodalomban Rade Radovanović megírta regényét a koszovói eseményekről, azonban a szerző Hahota az akasztófa alatt című ugyancsak naplószerű dokumentumregénye félig-meddig szamizdatnak számít, mert a szerbiai társadalom nem szándékozik tudomást venni róla. Végel László:
2023. március 13., hétfő
A Netflixnek hála végig néztem Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című regényének Edward Berger rendezte filmváltozatát. A külföldi filmek kategóriájában Oscar-díjra jelölt film az ukrajnai háború árnyékában valahogy külön időszerűnek tűnik. Először is azon döbbentem meg, hogy mennyit változott a háborús világ. Remargue naplószerű regénye szerint, de a film is azt ábrázolja, hogy a nyugati front négy éven át szinte egy métert sem mozdult, viszont több millió katona lelte halálát a véráztatta lövészárkokban. A lelkes német önkéntesek sem jutottak el Párizsig, miként a hadvezetőség ígérte, hanem minden illúziójukat vesztve életüket veszítik el a fronton.
Manapság változott a háborúk jellege. Az ukrajnai orosz agresszió tanúsága szerint a háborúk sokkal kegyetlenebbek, hiszen nem csak a lövészárkokban folynak, hanem elsősorban a civil lakosság ellen. Az orosz katonai stratégia a városok, a lakóházak, a színházak, az iskolák és az egyetemek romba döntését látja elő. Azt nem tudom, hogy az orosz irodalomban mikor születik meg egy regény az ukrajnai orosz agresszióról és a „nácitlanításról”, de merem remélni, hogy egyszer megszületik, mint ahogy a jugoszláviai háborúról, a sok szentimentális háborús limonádé mellett születtek remekművek, mint például Miljenko Jergović Szarajevói Marlboro vagy pedig Darko Cvijetić Schinder liftje, amelyekben fontos szerepe van a civilek elleni hadműveleteknek, hiszen ebben a háborúban nagyon ritkán ütköztek meg a fronton a katonák, inkább a civil lakosságot kínozták és gyilkolták. Több mint két évtized múltán a szerb irodalomban Rade Radovanović megírta regényét a koszovói eseményekről, azonban a szerző Hahota az akasztófa alatt című ugyancsak naplószerű dokumentumregénye félig-meddig szamizdatnak számít, mert a szerbiai társadalom nem szándékozik tudomást venni róla.
Következő cikk: Régi/új elnök?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >
A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét
A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >
A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag
Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >