2026. október 13. kedd
Ma Kálmán, Ede, Edvárd névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Tovább

Napi ajánló

- Micsoda nap van ma?

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán
- Micsoda nap van ma?

A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), egyenest a tulajdonossal tudtak beszélni. Egyes emlékezések szerint, miután a tulajdonos kérte a cenzor engedélyét, a fiatalok kis híján el is álltak szándékuktól („ha nem lehet, hát nem, majd visszajövünk holnapután”). Ekkor történt, szerintem, az igazán történelmi cselekedet, a tulaj ugyanis odasúgta a költőnek: foglaljatok le egy nyomdagépet! És a látszat kedvéért kérte, hogy őt zárják be az egyik szobába. „Engedett az erőszaknak!” Hasonlóan, mint amikor a pénzszállítók önként megállnak a megbeszélt helyen a rablók előtt, megmondják, hogy jól verjék őket fejbe, kötözzék meg, esetleg még át is lőhetik fegyverrel a kis lábujjukat és vigyék a szajrét. A nyomdatulajdonos tettét a történelem talán nem is méltányolja kellőképpen. Budapesten sem utcát, sem teret nem neveztek el róla. Viszont érdekes: Vácon létezik Landerer Lajos utca! Csorba Zoltán:

- Micsoda nap van ma?

- Szerda.

- Szerencsés nap. Szerdán házasodtam.

A fenti párbeszéd vidékről Pestre költözött fiatalok között hangzott el. A Dohány utcában egy kétszobás lakást béreltek. Az egyik szobában egy fiatal házaspár élt, fél évvel korábban házasodtak össze: a férj 25 éves, korábban a „Thalia papja”, majd költő, fiatal felesége nem egészen húsz éves, keszthelyi születésű, George Sand rajongó, aki a francia írónő hatására nadrágban járt és szivarozott. A másik szobában egy Komáromból felköltözött 22 éves író élt

A párbeszéd teljesen érdektelennek tűnhet. Az olvasóban kételyek és következtetések is felmerülhetnek a fiatalemberről, aki azt sem tudja, hogy milyen napra ébredt. De mivel művészember, érthető. A művészek nem törődnek azzal, hogy milyen napot jegyez a kalendárium. Az bizonyos, hogy a sport nem érdekelte, hiszen: sportszerda! Március hónapban szerdánként már zajlanak a Bajnokok Ligájának mérkőzései!

A jelentéktelennek tűnő párbeszédet mégis jegyzi a történelem!

Egyébként a szöveg teljesen autentikus: az akkor 25 éves költő naplójából másoltam ki (igen, így kérdezte: micsoda nap és nem milyen nap). A bejegyzést a személy nem aznap írta, mert a napja rendkívül tartalmasra sikeredett és egyszerűen nem jutott ideje írni. A bejegyzésre két nappal később, március 17-én került sor.

A leírások szerint barátságtalan meteorológiai viszonyok között – szakadt az eső, a hőmérséklet alig kúszott a fagypont fölé – távozott ezen a reggelen a költő a Dohány utcai lakásából. Ahol a Pestet is elérő európai forradalmi hangulat hatására két nappal korábban, hétfői napon megírt egy ihletett verset. Lakótársa a másik szobából pedig megfogalmazott egy forradalmi kiáltványt, 12 pontba foglalta a forradalmi követeléseket.

Egy ilyen, barátságtalan napon indultak el „forradalmat csinálni”. A naplójában a költő az eseményt „lakomának” nevezi. Mármint, azt írta, hogy a József napra, március 19-re tervezett „lakoma” időpontja megváltozott, előbbre került. Manapság ennek a szónak más a jelentősége.

Hogyan zajlott le a lakoma?

Egymással ellentmondó visszaemlékezések maradtak fenn arról, mi is történt, amikor a négytagú küldöttség, daliás megjelenésűnek nem mondható, mindössze 164 cm magas, költő vezetésével ezen az esős szerda délelőtt megjelent a Landerer és Heckenast nyomdában azzal a szándékkal, hogy kinyomtassák, amit írtak, megfogalmaztak. Az tény, hogy a nyomdatulajdonos, tiszteletben tartva a szabályos előírást, kérte a cenzor engedélyét. Ilyennel nem rendelkeztek, nem is jártak a cenzornál, mert a költő a nagy forradalmi hevületben már korábban kijelentette, hogy semmilyen cenzort nem ismer el.

Ha a nyomdász szigorúan következetes maradt volna, ezen a ponton be is fejeződhettek volna az események.

Mai viszonylatokba átvetítve: négy huszonéves lelkes fiatal – hasonlóan gondolkodó, hasonló korúaktól buzdítva – megjelenik a legnagyobb hatású média-eszköz, a közszolgálati televízió székháza előtt azzal a szándékkal, hogy politikai és társadalmi változásokat sürgető forradalmi nyilatkozatukat be szeretnék olvasni. A bejáratnál a portás megkérdezi: van írásbeli engedélyük? Miután kiderül, hogy nincs és be sem jelentkeztek, a portás mogorván és ellentmondást nem tűrő hangon közölné velük: „Na, gyerekek, akkor tűnés innen, értve vagyok?!”

A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), egyenest a tulajdonossal tudtak beszélni. Egyes emlékezések szerint, miután a tulajdonos kérte a cenzor engedélyét, a fiatalok kis híján el is álltak szándékuktól („ha nem lehet, hát nem, majd visszajövünk holnapután”). Ekkor történt, szerintem, az igazán történelmi cselekedet, a tulaj ugyanis odasúgta a költőnek: foglaljatok le egy nyomdagépet! És a látszat kedvéért kérte, hogy őt zárják be az egyik szobába. „Engedett az erőszaknak!”

Hasonlóan, mint amikor a pénzszállítók önként megállnak a megbeszélt helyen a rablók előtt, megmondják, hogy jól verjék őket fejbe, kötözzék meg, esetleg még át is lőhetik fegyverrel a kis lábujjukat és vigyék a szajrét.

A nyomdatulajdonos tettét a történelem talán nem is méltányolja kellőképpen. Budapesten sem utcát, sem teret nem neveztek el róla. Viszont érdekes: Vácon létezik Landerer Lajos utca!

A költő naplójában leírja, hogy később, az akkori kormányzó, a „nagyméltóságú helytartó” a követelések láttán, amelyben az első pont a szabad sajtóra vonatkozott, „elsápadt és reszketni méltóztatott”.

Az újabb kor politikusai már nem méltóztatnak reszketni holmi tiltakozások, követelések, tüntetések hírére. Rájöttek: tüntetésekkel, meg ilyesmivel egyszerűen nem kell foglalkozni. Majd megunják és hazamennek, előbb utóbb.

Végezetül, még két emberi mozzanat: amikor a nyomdában hozzáláttak a Nemzeti dal kinyomtatásához, akkor derült ki, hogy Petőfi otthon felejtette a verset! A nyomdában, a szedő mellett, emlékezetből írta újra versszakonként. Lehet, hogy a szöveg nem is ugyanaz, amit március 13-án, hétfői napon megírt!

A másik: Petőfi Sándor nem jelent meg a március 15-én este tartott színházi előadáson, amelyen a Bánk Bánt mutatták be (eredetileg a műsoron egy gagyi, a történelmi pillanathoz egyáltalán nem illő bohózat szerepelt). Sem a felesége, Szendrey Júlia. Nem tudni mi okból.

Tény, hogy pontosan kilenc hónapra rá, 1848. december 15-én megszületett fiuk, Petőfi Zoltán.

 

2023. március 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mit ér a polgár, ha választó és magyar? Helyzetjelentés a szabadkai plakátháborúról

Portré tekintetében Kasza valóban kissé vöröses. „Mintha elpirult volna szégyenében!” – jegyezte meg egy VMDK-s újságíró >

Tovább

Miféle felelősséggel tartoznak a diktatúra polgárai?

Ők felmenthetők, amennyiben nincs semmiféle funkciójuk és nincs semmiféle befolyásuk a közéletre. Azonban ugyanez a válasz >

Tovább

A 3-as lista lehet a VMSZ sírásója

Történelmi jelentőségű lehetne, ha évtizedek után ismét létrejöhetne egy pluralista vajdasági magyar politikai képviselet, amelyben nem >

Tovább

A VMSZ „politikai prostituáltak gyülekezete”, vagy „elvszerű, gerinces emberek sokasága”?

Az október 25-i választások a VMSZ sorsát is megpecsételhetik. Amennyiben az egyetemisták listája győzne a választásokon, >

Tovább

VMDK: Pásztorék ismét ködöt árulnak a Tisza-menti szavazóknak

A Tisza-menti régió lakói – akiknek a mindennapi életben, a kórházi ellátásban és a hivatalos ügyintézésben >

Tovább

Létezik alternatíva

Ahogy látom, új arcok, új nevek tűnnek fel, ami nyilván komoly közéleti frissülést jelez. És ez >

Tovább

Távoli, és mégis élő

Az a nehéz, hogy én most pont ugyanannyit éltem itt, Magyarországon, mint amennyit otthon. Nagyon érdekes >

Tovább

A diákok küldetése Vučić megbuktatása

Ha a Szerb Haladó Párt csalásokkal és erőszakkal hatalmon maradna, az teljessé tenné Szerbia autoriter pályáját, >

Tovább

Most ki lesz az oka?

Ki fog győzni, és ki lesz ennek az oka? Mit lehet tudni. Végső fokon ki elég >

Tovább

A VMSZ haladó képviselője

Kovács Elvirának, Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének és Demo Beriša ügyvezető kisebbségügyi miniszternek egyebek >

Tovább

Lehetséges-e ezt befejezni szép, tiszta fehérkesztyűs kézzel?

Nem számolnak azzal a tömeges számonkérő indulattal, amellyel Budapesten szembesültem. Nem lebecsülendő a veszély, hogy az >

Tovább

Vajon az új nemzedékek értik-e Pančićot és Eörsit?

Erre a kérdésfelvetésre az is ösztönzött, hogy a magyarországi rendszerváltást valójában a fiatalok döntötték el. Az >

Tovább