2022. november 28. hétfő
Ma Stefánia, Jakab névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Hontalanul (9)

Fiúk, gyertek haza!

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Fiúk, gyertek haza!

1992 végén Szerbiában (Kis Jugoszláviában) akkor sorsdöntőnek tűnt választásokat tartottak és a lehetőség annyira fellelkesített, hogy levelet írtam bajtársaimnak a hontalanok határtalan hazájába... Nem tudom, mekkora visszhangja volt a két héttel ezelőtti felhívásom­nak, és a fiúk hazajöttek-e szavazni. Mindenesetre az örök kételkedők most elmondhatják elsősorban saját lelkiismeretük megnyugtatására, hogy Iám, hiába is jöttek volna, mert itt már úgyis minden el volt döntve. Mindazok, akik így gondolkodnak félreértettek, én őmiattuk szólaltam meg, mert senki sem menekülhet a saját árnyékától. Bódis Gábor:

Sorstársaim,

 

azért fordulok ezekkel a hevenyészett sorokkal hozzátok, mert úgy hiszem, olyan időket élünk, amikor nektek is, mindannyiunknak, még egy esélyt kell adnunk annak a környezetnek, amely így vagy úgy kivetett bennünket.

December 20-a, ha megérjük, nem akármilyen nap lesz – volt vagy meglevő – hazánkban. Nem csupán egy alig létező ország parlamenti erőpróbájáról van szó, hanem ennél sokkal többről. Arról, hogy megteremtődjenek a föltételek Európa utolsó aktív fasiszta gócpontjának a fölszámolására. Sőt ennél még többről! Nem véletlenül használtam az aktív jelzőt, hiszen a szunnyadó despotizmus megtalálható mindenütt, de leginkább a világnak ezen a fertályán. Ott, ahol most tartózkodtok, egy aktív vulkán szintén azzal fenyeget, hogy a láva elönti a környező területeket is. Az a folyamat, amely néhány évvel ezelőtt itt kezdődött meg, járványszerűen terjed. Vegyétek csak elő a történelemkönyveket...

A fentiek miatt kérlek benneteket, hogy néhány órára tegyétek félre sérelmeiteket, félelmeiteket, az emigránsokra jellemző tespedtséget, és jelenjetek meg a szavazóhelyeken. Tudom, e sorok láttán kétkedve ingatjátok fejeteket, és talán arra gondoltok, hogy az egyébként iróniával fölvértezett krónikásnak elment az esze, vagy valaki bepalizta, és beállt pártaktivistának. Nem így van, elhihetitek nekem. Továbbra is az a véleményem, hogy a belgrádi rezsim fölszámolása nélkül nem lehet béke ezen a vidéken.

Igaz, hogy az elsők között ismertettem fenntartásaimat azzal az amerikai üzletemberrel (Milan Panić) szemben, akit a háborús bűnösök gyülekezete hívott meg. Ezenkívül nemegyszer írtam arról, hogy az íróember, aki Jugoszlávia élén áll (Dobrica Ćosić), érzelmileg és eszmeileg inkább azzal rokon, akit megdöntenie kellene, mint a volt kerékpárbajnok­kal. Azt viszont Ti nem láthattátok, hogy tényleg létezik egy másik Szerbia is, mert ezt én is csak az utóbbi időben tapasztalom. Ez a Szerbia ma elönti a tereket, hogy meghallgassa azt az embert, akit Milošević és Božović csak hazaárulóként emleget. Milan Panić pedig mondja a magáét, még olyan helyeken is, amelyeket hagyományosan Milošević-pártinak tartanak. Zaječarban például azt mondta, hogy csak december 20-ig hajlandó finoman viselkedni, de azután: „Le fogom váltani azt a bandát, amely a Szerbiai Televízióban 24 órán keresztül engem szidalmaz. Ezek nem szerbek, hanem ebek” Finomabb lelkű egyéneknek valószínűleg igencsak visszatetsző egy politikus ilyen megnyilatkozása. Csakhogy nem politikus­ról van szó, és nem közönséges politikai környezetről, hanem egy olyan bandáról, amely tízezreket vitt a halálba. Ilyenekkel nem lehet tárgyalni, csak letaglózni őket. Jelképesen azt mondhatnánk, hogy Panić képében egy bomba robbant Belgrád kellős közepén.

Érzem, hogy még mindig rezignáltan motyogtok magatok elé, nem tudtalak teljesen meggyőzni benneteket. Tudnotok kell azonban, hogy ha ez a bomba nem robban, akkor jön a többi, és elszabadul a pokol. Mindannyiótoknak van itt hozzátartozója, ismerőse, barátja. Az ő sorsuk érdekében is hozzá kell járulnotok ahhoz, hogy legalább esély legyen a változásra.

Azt is megértem, ha a mellemnek szegezitek a kérdést: „Na és, ha az ellenzék nyer, ezzel mi mit nyerünk? Közöttük ugyanis legalább annyi nacionalista van, mint a szocialisták között.” Ezt azonnal aláírom, és bevallom, hogy el sem tudom képzelni, mi fog történni abban az esetben, ha Miloševićéket tényleg sikerülne elzavarni: itt azonban nem előre megírt történelemről van szó, hanem az utolsó esélyről. Arról, hogy ne kelljen még több keresztfát készíteni. Ezenkívül egy új hatalom, bármennyire is akarna – a nemzetközi közvélemény miatt – legalább évekig nem merne nyílt soviniszta politikát folytatni.

Számtalan fönntartásotok között van még egy igen megalapozott, ez pedig az, hogy hiába lenne itthon béke, megélhetés, még jó ideig aligha lesz. Nem szállnék szembe ezzel az állítással, hiszen a józan ész is ezt sugallja. Ámbár, sosem lehet tudni! De nem is a végleges visszatérésről fecsegek én itt, hanem csak egy néhány órásról. A lelkiismeret miatt is. Ami miatt helyesen megtagadtátok, hogy részt vegyetek egy őrült háborúban. Most is tagadásról van szó: tagadni, hogy tehetetlenek vagyunk. Ha bebizonyosodik az ellenkezője, mint eleddig megannyiszor, akkor lega­lább elmondhatjuk, hogy megtettük a tőlünk telhetőt.

Ismétlem, csupán december 20-ról van szó, és azt is megismétlem: ha megérjük. Még aznap vissza lehet utazni, nem kell bevárni egy esetleges váratlan fordulatot.

Most, hogy leírtam ezeket a sorokat, valamennyire megnyugodtam. Remélem, nem valami hazafias tirádaként fogjátok fel őket. Sokkal jobban szerettem volna ironizálni délszláv ügyekben, hiszen a témáknak se szeri, se száma. Most azonban – talán utoljára – másról van szó.

Karácsony előtt állunk.

Gondolkodjatok el soraim felett békében.

Egy ingázó hontalan

Az epilógus:

„Slobodan Milošević lesz ismét a Szerb Köztársaság elnöke, mert a végső és hivatalos adatok szerint a december 20-i, előrehozott választásokon a legtöbb szavazatot ő kapta. Ezt közölte pénteken késő este a köztársasági választási bizottság, amely a választási eredményeket hitelesítette. A köztársaság 188 községe közül Milošević 169-ben győzött, legfőbb vetélytársa, Milan Panić pedig 19-ben.”

Vért és könnyet. Ezt jelentette a szerbiai választások kimenetele, az izzadság csak később jön. Két nappal a sorsdöntőnek beharangozott és földcsuszamlással végződött hókuszpókusz után felhívtam a „másik” Szerbia legkövetkezetesebb szócsövét (Vreme hetilap). Az egyik újságíró-haverom jelentkezett, és arra a különben gügye, de ebben az esetben talán helytálló kérdésemre, hogy van, azt válaszolta, remekül.

Az Önök krónikása, bár nem feltétlenül bízva a válasz makulátlan őszinteségében, hatalmas megkönnyebbüléssel nyugtázta: legalább egy ember van, aki Belgrád kellős közepén remekül érzi magát. A legfontosabb a humorérzék, még az ilyen vérzivataros időkben is.

Tárcsáztam a másik liberális lapot (Naša Borba) is, ahol már elkeseredettebb volt a hangulat. „Borzadály, hogy minden kampány nélkül Šešeljék ennyire előretörtek”. Keserű megállapítás a kolléga részéről. Csakhogy ez a kampánynélküliség-teória nem áll. Ha a választási hadjárat alatt csupán azt értjük, hogy a politikusok sorra járják a körzetek nagyobb városait, és azok főterén akarják a maguk ügyének megnyerni a választópolgárt, akkor Šešeljéknek tényleg nem volt nagy kampányuk. De a vajda, úgy tűnik, sokkal jobban érezte a környezetét, mint a demokratikus ellenzék, és a lehető leghatásosabb módszert választotta. Le sem lehetett vakarni a képernyőről. Persze könnyű volt neki, hiszen Draškovićékat (hogy a VMDK-ról ne is beszéljünk) csak másodpercekre engedték a kamerák elé. Az persze más lapra tartozik, hogy azt a rövidke időt hogyan használták ki. Egyesek például úgy, hogy ezer márkás minimálbért ígértek. Demagógiára még nagyobb demagógiával válaszolni nem a legbölcsebb dolog.

Nem tudom, mekkora visszhangja volt a két héttel ezelőtti felhívásom­nak, és a fiúk hazajöttek-e szavazni. Mindenesetre az örök kételkedők most elmondhatják elsősorban saját lelkiismeretük megnyugtatására, hogy Iám, hiába is jöttek volna, mert itt már úgyis minden el volt döntve. Mindazok, akik így gondolkodnak félreértettek, én őmiattuk szólaltam meg, mert senki sem menekülhet a saját árnyékától.

1992. december 30

 

2022. június 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egyház közösségteremtő esélye

Ahhoz azonban, hogy az egyház hatékony lehessen, új dimenziókkal kell gazdagodnia, ezt újabban éppen Ferenc pápa >

Tovább

Az EP üzenete Szerbiának: „Szankciók Oroszországnak, csak aztán az európai pénzek”

Deli és Kovács nem azt mondják, hogy Szerbiának teljesíteni kell az Európai Unióba való tagfelvételi követelményeket >

Tovább

Novemberi tézisek

A magyar állam egészét, intézményeit és szabályrendszerét behálózzák a hatalmon lévők magánérdekei és érdekeltségei. Mivel az >

Tovább

Öreg Anna közleményben nyilvános televíziós vitára hívta Pásztor Bálintot ·

„Sorolhatnám még, mindazokat a szégyenteljes technikákat, amelyekkel próbálja félrevezetni a nyilvánosságot. Látom, úgy gondolja, hogy senkinek >

Tovább

Az EU nem akarja látni, hogy egyfolytában a bolondját járatják velük

Szóval, ha az EU látni akarná, hogy ezek a törvények még alig születtek meg és máris >

Tovább

Ez nem az a Magyar Nemzeti Tanács!

Nem fogadható el az egypárti, demokráciaellenes szavazáson létrehozott nemzeti tanács, mivel Pásztor István önkényuralmának lesz alárendelve. >

Tovább

A listára fel sem kerülhettek volna!

A választási gyakorlat szerint az lista 1. számú jelöltje Fremond Árpád lehet az MNT új elnöke. >

Tovább

A „győztes” Pásztor/Lovas-lista (2.)

Akármilyen határozatot is hoz a Köztársasági Választási Bizottság, a 2022. évi Magyar Nemzeti Tanácsi választásokat az >

Tovább

„Győzött” a Pásztor/Lovas-lista

Ami a nemzeti tanácsi választással történik az most egy időre meghatározhatja a közösség helyzetének alakulásét, fejlődését, >

Tovább

Kompromisszumok egyszeri használatra

Az idei parlamenti választásokon a szélsőjobb pártok hirtelen megerősödtek és a jussukat követelik, viszont Vučić pártja, >

Tovább

Pásztor Bálint: „A VMSZ nem kért magának túl sokat”

A VMSZ, tehát, „nem kért magának túl sokat”, a közösségnek pedig éppen semmit. A Szerb Haladó >

Tovább

Ljubomir Simonović: „Az államot mindenható dilettánsok irányítják”!

Mit tettek Vajdaság AT szervei „a nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek hivatalos nyelv és íráshasználatának törvénnyel >

Tovább