2022. június 30. csütörtök
Ma Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Hontalanul (11)

Rongy Elek és a többiek

Avagy: Rejtő Jenő élt, él és élni fog

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Rongy Elek és a többiek

Mit fog mondani az utolsó szó jogán az Elnémult Nincstelenek Szakszervezete és annak becses generálja, Butrosz? És hol vannak a vadul költekező milliomosok? Hiszen nem kell őket nagyon keresni, mert a Néma Szerbek Városaiban ott suhannak a Cipruson megmosott pénzért vásárolt 14 karátos autóikon. Azzal gyűjtik be a pénzt, amit a kinnszülöttek váltanak be a sarkokon. Azelőtt ugyan, a boldog békeidőkben, szőke ciklonok álltak a sarkokon, de hát hol van ma már hajfesték... Bódis Gábor:

Talán nem véletlen, hogy Pesten és Budán 1992-ben két olyan vendéglátóipari létesítmény (magyarul: kocsma) látott borvirágot, amelyeket vajdaságiak alapítottak.

„A belépés díjtalan, a kilépés bizonytalan” elmélet alapján azt állíthatnók, hogy a szellem itt tör ki a palackból, ahol a leginkább kéretnék visszafojtani. Az első, világot jelentő pince a Marxim volt. Egy budai sikátorban csillant föl – az úri közönség nagy-nagy megelégedettségére. A Mester, Rejtő, ismét fölbukkant! Csalóka látszat csupán, hogy a szocreál köntösét vette föl. Rákosi, Kádár, Sztálin, Tito, Milošević és a többiek ugyanis Rejtő-hősök. Azzal a különbséggel, hogy időközben kialudt a szívükben mélyen lapuló emberiesség, és sohase válhattak igazán Fülig Jimmyvé, hogy Piszkos Fredről ne is beszéljünk. De már, hogy ne beszélnénk róla! Korcsmája ugyanis most bukkant föl a Marxim túloldalán, a pesti félhomályban, egy zakatoló nyomda és egy peepshow vidám szomszédságában. Adódik mindebből ama magasztos végkövetkeztetés, hogy Rejtő élt, és élni fog. Persze a mostani megnyilatkozás csak a fizikai jelenlét tántoríthatatlan tényét támasztja alá (Drugics létrájával), viszont a szellem, mint már említettem volt, sohasem veszett el. Erre perdöntő bizonyítékok vannak és olyan koronatanúk, akiknél a fejlövés nem gátló tényező a szemenszedett mellébeszélések pufogtatásában.

A Keresd a nőt! elévülhetetlen Sherlock Holmes-i szimatelvből kiindulva, vajon hány díszpéldányát tudnánk fölfedezni Leila, az arab démon számára, aki hiába igyekszik ellejteni csábos, de fölöttébb megroggyant táncát. Az sem vitás, hogy hol kell keresni ezeket a hölgyeményeket. Természetesen a söntés mögött, a televíziónak nevezett hordó tetején, amint éppen a vajda intésére várnak, hogy a feléjük repülő késekre fittyet hányva szórakoztathassák a közönséget. Az sem izgatja kiégett lelki világukat, hogy a tisztelt közönség nem tart igényt delejes mutatványukra. Nekik az okozza a kielégülést, hogy rémísztgethetik a békésen rumozó halandókat, akik csak rumozni, falatozni, szeretkezni és főleg szeretni szeretnének. Leiláink azonban képtelenek erre, és ezért akar­nak mindenáron, dühödt elvetemültséggel, táncra perdülni. Másokat is meg kell rontani. Különben mit sem ér a kéj.

Fülig Jimmyt, Csülököt és a többieket azonban nagyon nehéz megrontani. Ők kitanulták a szakmát, és megérezték a félárboc enyhe tapintását.

Nem úgy az a szerencsétlen, akinek egy kés virít a hátából, melynek gazdája a magántulajdon szent mivolta jegyében visszaköveteli azt, de nagy kegyesen felajánlja, hogy tesz a helyére egy másikat. Kit ismernek föl szereplőinkben? Természetesen a New York-i dokkokban ólálkodó Karadžićot, aki – miután hátba döfte Izetbegovićot – most nagy kegyesen békét kiált. Arról nem beszélve, hogy még a gatyáját is ellopta a himbálózó ősi szerb csónakon. A muzulmánok hontalan vezére, aki nem örökölt semmit sem Török Szultán áldásos jellemvonásaiból, nemcsak a kést szeretné valahogy kipiszkálni a saját hátából, hanem egész tőrkészleteket követel a Keleti folyó partján székelő Elnémult Nincstelenek Szakszervezetétől. Ez utóbbiak viszont visszakoznak, mert attól félnek, ha tőrt adnak a másik kezébe is, akkor késelés lesz. Mennyivel szebb a mostani állapot, amikor csupán mészárlás folyik. így sütögetik manapság a sült malacokat és a mozsárágyúkat mocsáron innen és mocsáron túl.

És csodák csodájára fölbukkant Potrien őrmester is a maga makulátlan nyersességével és alázatot anticipáló életfilozófiájával. A Mit szólna a köztársasági elnök? attitűdje divattá vált (nemcsak a Jugoszláviának keresztelt cirkálón!), unos-untalan belebotlunk olyanokba, akik mindent túllihegnek és Tuskó Hopkins módjára tankolnak, közben a Vezér csupán egy pár áldozattal járó csetepatét rendelt náluk.

Joggal kérdezhette volna meg a köztársasági elnök Szlóbó őrmestert az utóbbi másfél év során számtalan esetben, hogy „ugyan, kedves őrmesterem; hova settenkedik ez a század?”. Mert, hogy settenkedett, arra mérget lehet venni. Nyomában elüszkösödött városok, tömegsírok maradtak. És jár ezért jutalom? Már hogy ne járna! Megjelent a köztársasági elnök lord Owen képében, és a feddhetetlen őrmester büszkén dagadó mellére tűzte a Világ Első Békeharcosa elnevezésű érdemrendet. Jenő, ne forgolódj!

A nagy rejtői félhomálytól mást még nem látni, hogy az igazi köztársasági elnök, a Billy, kinek a szerepében fog föltűnni. Egyesek azt szeretnék, ha ő lenne a Kapitány. Aki mindig kavarja. És mindenkit legalább egy gondolattal megelőz. Mert a gőzös igen vad vizekre érkezett, és himbálózik úgy istenigazában.

Mit fog mondani az utolsó szó jogán az Elnémult Nincstelenek Szakszervezete és annak becses generálja, Butrosz? És hol vannak a vadul költekező milliomosok? Hiszen nem kell őket nagyon keresni, mert a Néma Szerbek Városaiban ott suhannak a Cipruson megmosott pénzért vásárolt 14 karátos autóikon. Azzal gyűjtik be a pénzt, amit a kinnszülöttek váltanak be a sarkokon. Azelőtt ugyan, a boldog békeidőkben, szőke ciklonok álltak a sarkokon, de hát hol van ma már hajfesték...

Lesz-e végül is rejtői fordulat eme ponyva végén? Jogos a kérdés, és bizonyára van rá egyértelmű válasz, csakhogy a szerző az utolsó pillanatig nem mutatja meg ütőkártyáját – ütésekből amúgy sincs hiány. Valami azonban dereng: a belgrádi törzsfőnök csak a látszat kedvéért simogatja vélt szerelmét, Miss Diktatúrát, ezzel próbálva leplezni szenvedélyes elkötelezettségét Miss Demokrácia iránt. A minél jobb hatás miatt még frigyre is lép vele – nehogy kitudódjon a cinkosság. Sőt még az életét is leéli vele, mert az ördög nem alszik.

A Csontbrigád meg egyre gyarapodik.

1993. február 10.

 

2022. június 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább

Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?

A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >

Tovább

Ez is az én Európám!

Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >

Tovább

Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?

Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >

Tovább

A Dagi

A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >

Tovább

Kérdezni mert – menesztették!

A sajtóhírekből azt a benyomást lehet szerezni, hogy Szabó Dékány Zsófia esetében olyan személyt váltottak le, >

Tovább

Szerbia: egyre távolabb az EU-tagságtól

A nyilatkozat egészen logikus és értelmes lenne, ha nem tudnánk, hogy Kovács a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább