2022. június 25. szombat
Ma Vilmos, Viola, Vilma névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Az első félidő (12)

Fagyos szelek Belgrádból

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Fagyos szelek Belgrádból

Közben a magyar szerkesztőséget sikerült újabb szerkesztőkkel (Magyar Szóból, Rádióból) felerősíteni és a műsorok is mindinkább az élő adás felé mozdultak el. A Világunk helyébe lépő a mai napig is létező Napjaink című főműsorunk sokszor közvetítőkocsival kitelepült Szabadkára, Zentára, Adára és a többi magyarok is lakta városba és a kamerák elé hozta a helyi politikai, gazdasági és kulturális élet influenszereit. Bódis Gábor:

„Közvetlenül a Szerb Kommunista Szövetség X. kongresszusának befejezése után Ivan Stambolić elnökletével megtartotta első ülését a Szerb KSZ újonnan megválasztott Központi Bizottsága és megválasztotta 21 tagú Elnökségét. Ezután az újonnan megválasztott Elnökség első ülésén a Szerb KSZ KB Elnökségének elnökévé Slobodan Miloševićet, titkárává pedig Zoran Sokolovićot választotta meg.”

(1986. május 28.)

 

A bonyolult és ma már teljesen értelmezhetetlen kongresszusi beszámoló legvégén állt ez a nem túl izgalmas hír. Pedig micsoda politikai bomba robbant! Csak még senki sem látta.

Az Újvidéki Televízió berkeiben sem tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget a „szerbek” káderezgetésének. Sok jót nem vártunk Miloševićtől, hiszen annak a Stambolićnak az embere volt, aki a tartományi autonómiás vezetés egyik legnagyobb ellensége volt Belgrádban.

„Oj Srbijo od tri dela, ponovo ćeš biti cela!” Még a későbbi Balkáni mészáros megjelenése előtt már a belgrádi nacionalista értelmiségiek (SANU vagyis a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia) már ilyen jelszavakkal tüzelték a szerbiaikat, arra a számukra tarthatatlan állapotra utalva, hogy a Szerb Köztársaságon belül létezett két tartomány (Koszovó és Vajdaság). Tehát Szerbia csak akkor lesz ép és egész, ha visszanyeri „szuverenitását” az egész területe felett.

Az 1974-es alkotmány egyik következménye volt, hogy Tito halála után a jugoszláv országos vezetői testületekben, például a nyolc tagú államelnökségben, a két tartomány képviselői rendre a saját „anyaköztársaságuk” ellen szavaztak.

Egyébként, mint már említettem volt az Újvidéki Televízió is ennek az alkotmánynak köszönheti a létét. A tartományok majdnem akkora hatáskörökkel rendelkeztek, mint a tagköztársaságok (Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia és Hercegovina, Macedónia, Montenegró). Ez az állapot megfelelt Szerbián kívül minden köztársaságnak, hiszen gyengítette a legnagyobb és legnépesebb országalkotó nemzet erejét. Az első világháborút követő első délszláv állam intő példa volt főleg a horvátok számára, hiszen a „szerb király” diktatúrájához és teljes szerb dominanciához vezetett. Tito alatt csak piszmogni merészeltek a nacionalisták, halálával megnyílt a pálya előttük.

Az akkori ötnyelvű (szerbhorvát, magyar, szlovák, román és ruszin) Újvidéki Televízió vezetősége létérdekének érezte, hogy ragaszkodjon Vajdaság elért önállóságához. Meg ha nem is érezte volna, a tartomány pártvezetősége erre utasította volna. Nem kellett utasítani. A magyar szerkesztőség, a többi kisebbségivel együtt, csak kevésbé vállalta a Belgráddal való szinte napi politikai konfrontálódás terhét. Ezt a szerbhorvát csapatnak kellett nyomni. Ebben a törekvésben aztán születtek már akkor is groteszk megoldások, például, amikor a szerb főszerkesztő 8-10 perces dörgedelmes kommentárt olvasott fel (papírból persze). Ezt a teljesítményt természetesen a PK-ban (tartományi pártbizottság) történt részletes egyeztetés előzte meg.

Én sem maradhattam ki a politikai szerepvállalásból. Egy ideig az Újvidéki Rádió és Televízió Közgyűlésének az elnöke voltam. Úgy emlékszem ez is az önigazgatási rendszer egyik újítása volt. A lényeg az, hogy amikor a vezérigazgató szólt (Slobodan Budakov), akkor a nevemben a titkárság összehívott egy közgyűlést (a tévé és a rádió igazgatói, főszerkesztői, párttitkárai) és a legtöbb esetben az előfizetési díj emeléséről kellett dönteni. A papír ott volt előttem, rajta a növelés utáni összeg, felolvastam, a többiek szavaztak, és sima ügy.

Akkoriban Vajdaságban az RTV-nek és Lutrija Vojvodine-nak (mai ésszel Szerencsejáték Zrt.) volt csak tetemesebb készpénze. A vezérigazgatónk ennek egy részét kölcsönadta megszorult tartományi vállalatoknak (akkoriban tmaszoknak). Természetesen kamattal megfejelve adták vissza. Ellenfelei ezt ki is használták és kapitalista elhajlással vádolva őt, elmozdították a helyéről. Később egy újabb fordulatnál visszatért és neki jutott a „dicsőség”, hogy bevárja a joghurtforradalmárokat. De ez majd csak 1988-ban következik be.

Közben a magyar szerkesztőséget sikerült újabb szerkesztőkkel (Magyar Szóból, Rádióból) felerősíteni és a műsorok is mindinkább az élő adás felé mozdultak el. A Világunk helyébe lépő a mai napig is létező Napjaink című főműsorunk sokszor közvetítőkocsival kitelepült Szabadkára, Zentára, Adára és a többi magyarok is lakta városba és a kamerák elé hozta a helyi politikai, gazdasági és kulturális élet influenszereit.

Ezzel párhuzamosan nagyon eredményes együttműködésünk volt a Magyar Televízióval, főleg az Ablak című közéleti műsorral. Évenként egymás vendégei voltunk élőműsorokkal, magazinokkal, saját gyártású filmekkel, tévéjátékokkal. Peták István volt a főszerkesztő, a csapat tagjai pedig a korán távozott tévés őstehetség Déri János, majd Endrei Judit, Gombár János, Hortobágyi Éva...

Ha jól emlékszem 1988-ban talán történelminek is minősíthető eseményt kreáltunk. Először történt meg ugyanis, hogy egy ország televíziója egy az egyben átvette egy másik ország híradóját. Az MTV gombnyomásra velünk együtt sugározta a fél nyolcas híradónkat, amelyet Németh Árpád szerkesztett. Még mindig a nyolcvanas években járunk és két olyan országról van szó, amelynek kapcsolatai nem mindig voltak felhőtlenek (úgy is, mint láncos kutya).

 

X

 

Az RTV Közgyűlésének büszke elnökeként eljutottam Szkopjéba is, ahol a Vardar partján kitűnő tavcse na gravcsét (macedón sóletet) ettünk és egy irredenta elnevezésű (Tga za jug) vörös bort ittunk. Rajcsán Istvánnal utaztunk a macedón fővárosba. Rajcsán volt az Újvidéki Rádió és Televízió egyik megalapítója, az intézménynek – 1972 és 1974 között – ő volt az első igazgatója. Politikai pályafutásának a joghurtforradalom vetett véget, amikor is autonómistának bélyegezték. Ezt követően, nyugdíjba vonulásáig az Újvidéki RTV műsorkutató osztályának munkatársa volt.

Rajcsánt, néhányszori találkozás után korrekt és, ami számomra iszonyatosan fontos, jó humorérzékkel rendelkező politikusként ismertem meg. Felüdülést jelentett a sok búval bélelt, a világ, az ország és a vajdasági magyarság összes baja miatt állandóan gondterhelt atyafi között.

Szóval, a nyolcvanas második felében Rajcsánt, mint a Jugoszláv Rádió és Televízió Közgyűlésének elnökét Szkopjéba invitálták, ahol az ottani új tévéstúdiót avatták fel.

Szkopjéban, miután megnéztük a BBC tervei alapján elkészült stúdiókat, leültünk beszélgetni a házigazdákkal. Azt még hozzá kell tenni, hogy Jugoszláviában ilyen modern stúdió nem létezett. Például olyan két, egymásba nyíló, tévéjátékok, drámák felvételére alkalmas terem volt, amelyekben szinte megállás nélkül lehetett forgatni. Amíg az egyikben folyt a felvétel, a másikban már készíthették is a díszleteket a következő jelenethez.

Rajcsán nagyon kedvesen, udvariasan és az eseményhez méltó komolysággal, de nem minden szarkazmus nélkül, megjegyezte:

„Vajdaságnak akkor lesz ilyen stúdiója, amikor majd a fejletlen köztársaságok/tartományok közé tartozik.”

Csak a fiatalabbak kedvéért: a volt Jugoszláviának volt négy fejlett része (Szlovénia, Horvátország, Vajdaság, Szerbia), és négy fejletlen (Bosznia és Hercegovina, Macedónia, Montenegró és Koszovó). Az első négy különadóval segítette a fejletleneket.

A 21. század húszas éveiben megvalósulni látszik a rajcsáni jóslat: modern stúdió is van már, meg Vajdaság fejletlenségben tönkre veri az akkori Macedóniát.

 

2022. május 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?

A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >

Tovább

Ez is az én Európám!

Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >

Tovább

Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?

Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >

Tovább

A Dagi

A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >

Tovább

Kérdezni mert – menesztették!

A sajtóhírekből azt a benyomást lehet szerezni, hogy Szabó Dékány Zsófia esetében olyan személyt váltottak le, >

Tovább

Szerbia: egyre távolabb az EU-tagságtól

A nyilatkozat egészen logikus és értelmes lenne, ha nem tudnánk, hogy Kovács a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

A lelkiismeretét megnyugtató behódoló értelmiségi réteg

Manapság senki sem kívánja megváltoztatni a világot, a mai értelmiségi establishment tagjai Musil Szakadék Nagyszálló teraszának >

Tovább

A nagy átejtés

Nem Fekete Elvirával van baj, hanem azokkal, akik hajbókoltak előtte. Elvira már javíthatatlan, sőt annyira negatív >

Tovább

Barnul már a határ

Tárgyi bizonyítékok ide, tárgyi bizonyítékok oda, lejárt a munkaidő. Elegánsan kellett hát megoldani a dolgot. Azt >

Tovább

Pesszimista tragikomédia

Véletlen? Korántsem, és mindent a Szerbiai Televízió elképesztő propagandájával sem lehet magyarázni. Észérvek itt már nem >

Tovább

Rongy Elek és a többiek

Mit fog mondani az utolsó szó jogán az Elnémult Nincstelenek Szakszervezete és annak becses generálja, Butrosz? >

Tovább

Fiúk, gyertek haza!

1992 végén Szerbiában (Kis Jugoszláviában) akkor sorsdöntőnek tűnt választásokat tartottak és a lehetőség annyira fellelkesített, hogy >

Tovább