Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta nép” nevében és érdekében szólít fel mások szabadsága, a szabad művészi kifejezésformák, tágabb értelemben a gondolkodás betiltására, miközben úgy beszél tanyasi és falusi polgártársairól, mintha soha nem találkozott volna velük, mintha nem tudná, hogy az a parasztember, akinek naivitásáról és jámborságot tükröző portréjáról beszél, nemcsak hogy ma, a digitális érában, a mezőgazdasági munkák modernizálódásának korában nem létezik, de soha nem is létezett: a hazug, kispolgári ízlés és igénytelenség hozta létre; miközben a valódi népmesék világa nagyon is hitelesen mutatja be múlt korok alávetett és uralkodó rétegeinek erőszaktól és harsány szexualitástól egyáltalán nem mentes életét. A nép fiai is egészségesek voltak: szerettek és gyűlöltek, csaltak és hűségesek voltak, tévedésbe estek, megjavultak és elkárhoztak, szenvedélybetegek voltak, gyarlók, erőszakosak, parlagiak, káromkodtak és trágárkodtak. Megesett, hogy össze is hugyozták meg szarták magukat. Bence Erika (Szabad Magyar Szó):

A mai ötvenen túli, vagyis az idősödő és idősebb korosztály tagjai, mi, akik az 1970-es évek előtt születtünk: többnyire felnőtt korú gyermekek szülei vagyunk, nagyon sokan már a nagyszülők világát élik közülünk. Fiatalságunk a „szexuális forradalom”-nak nevezett korszak idején, az ilyen szempontból nyitott, mindenféle álszeméremmel és prűdséggel leszámoló hetvenes–nyolcvanas években telt. Épp ezért tartom elképzelhetetlennek, hogy ma, egy mindig is formabontó, radikális törekvéseket és nyelvet képviselő, ilyen hagyományokra építkező színházi formáció, a Tanyaszínház aktuális közönsége abúzusnak élné meg bármilyen provokatív tartalom színpadi megjelenítését, a genitáliák néven nevezését – vagy ha igen, akkor szisztematikus és nagy volumenű agymosáson kellett (volna) átesnie.

A vulgáris, szexista és agresszív beszédmód mindennapjaink részévé vált. Gyermekeink is lépten-nyomon találkoznak vele, hiszen világuk, a jelen, épp felmenőik, azaz szüleik és nagyszüleik kreálmánya – mi tettük olyanná, amilyen –, benne kénytelenek élni. A különböző – állami és hatalmi forrásokból támogatott – televíziós csatornák valóságshownak nevezett, kendőzetlenül az igénytelenséget (ennek következtében a népbutítást) szolgáló műsoraiban a résztvevők, párok és aktorok – a sokmilliós fődíj reményében – élő adásban közösülnek a közönségességnek és öncélúságnak olyan mély bugyrait mutatva be ezáltal több millió néző előtt, hogy hozzájuk képest egy közepesen aberrált pornófilm jelenetei is „művészi” megrendezettségűnek hatnak. Kegyeletsértő, az áldozatok és hozzátartozóik jogait és érzéseit semmibe véve, feldarabolt/megcsonkított tetemekről készült képsorozatok kerülnek televíziós bemutatásra fő műsoridőben. Mindeközben kisebbségi vezetőink, az MNT és a VMSZ elnöke is nyílt levélben kéri számon egy színházi produkciótól, hogy miért nem a „felhőtlen öröm és kacagás”, a „népmesei bölcsesség” tartalmait közvetíti közönsége felé.

Mindketten elvárnák, hogy a korszerű és hiteles színház ne reagáljon és ne szembesítsen e kétségbeejtő, aktuális jelenségekkel.  Mindketten magas lóról minősítik le a falusi és tanyasi emberek műveltségét, gondolkodási készségét, igényeit, kiegyenlítik – a művészi produkciók befogadásánál és értékelésénél mindig jelenvaló – a bonyolultabb összefüggések megértéséhez felületes, kislelkű, gátlásos, vagy mindig a (fentről) propagált ízlést képviselő (a hatalmi grémiumtól ezért, pontosabban: az e téren is kinyilvánított lojalitásáért, a kvázi feljelentésért – „özönlöttek a megkeresések” –  jutalmat váró) törleszkedők vagy fontoskodók megnyilatkozásaival. Azoknak a hangjával, akik mindig azt mondják, amit a kérdezők hallani szeretnének.

Mindkét levél hangzatos, de olyan általánosító és üres fogalmakkal él – a kritikai gondolkodás aspektusait jelző értékek helyett –, mint „öncélú közönségesség”, „parttalan ízléstelenség”, „alpári provokálás”, „vállalhatatlanság”. Minősítéseiket ugyanakkor nem állítják egy kritikai érvrendszer kontextusába, nem támasztják alá a más alkotásokkal vagy produkciókkal való összevetés értékrendjével, nem mondják el, nem fejtik ki, hogy ha egy gátlástalan, fékevesztett mulatozást bemutató jelenetben a részeg szereplő összehugyozza magát, a naturalista ábrázolás miért öncélú, miért nem ismerhető fel benne a bemutatott közösségi vagy egyéni léthelyzet tragikuma/tragikomikuma? Amikor naponta kerülnek fel a közösségi hálózatok felületeire hasonló, valóban megtörtént jelentekről mobiltelefonnal készült felvételek, amit aztán – látszólag – joggal lehet elítélni, talán, még az ötéves gyerek szemét sem kell befogni, mert „mi nem olyanok vagyunk”, „nem a mi értékrendünk”, sose mondjuk ki a gyerek előtt, hogy fasz vagy pina, hanem szegénykéknek úgy tanítjuk, hogy „csúnyájuk”, meg „kukacuk” van, hadd szégyelljék! Minthogy a nemiségről, sőt az emberi szenvedélyekről, szenvedélybetegségekről, gyarlóságokról nyíltan szólni alpári, hugyozni is, szarni is, meg baszni is öncélú provokáció – legalábbis, ha kendőzetlen természetességgel jelenítjük meg, viszont a liberális mocskoknak nyilvánított ellenzékiekről, mint eltakarítani való „hugyoskörteevőkről” beszélni egyáltalán nem kivetnivaló.

A művészet világában sok minden megtörtént már. Az egyik legjelentősebb magyar színésznő a fővárosi közönség előtt – ugyancsak nyílt színen – hugyozott be minden este egyik szerepében (egy beszélgetőműsorban árulta el, hogy többnyire csak imitálta, mert a gátlásai még feszülő húgyhólyaggal is megakadályozták, hogy valóban bepisáljon, pedig – a hitelesség kedvéért – nagyon szerette volna a maga valóságában produkálni a jelenetet). Egy híres magyar filmben a férfi főhős kukorékolva tojik, egy másikban a zuhany alatt onanizál szétpermetezve a kilövellő spermát, a harmadikban a merev péniszébe tűz csillagszórót. A vajdasági magyar falusi közönség pedig kacagjon csak önfeledten, örök kiskorúságban, a fényesen vibráló csillagokkal teli vajdasági ég alatt.

A VMSZ elnöke autorizálta, vagyis jóváhagyta a Facebook-oldalán közzétett nyílt levelet, amelyben a(z) – Tanyaszínházat turnéja megszakítására felszólító – MNT elnökét biztosítja támogatásáról, vagyis – ezek szerint – ő írta. Sokan mégis más szerzőt feltételeznek sorai és neve mögött. Mert valóban: a szöveg patetikus, az ismétlést mint hatáskeltő alakzatot érvényesítő, máskor negédesem megszólító („kedves Jenő”), csillagos égről ábrándozó, lelkesítő többesszámot alkalmazó („mi építettük”), irodalmias beszédmódja igen távol áll Őautokratasága megszokott: darabos, pallérozatlan, sokszor faragatlan nyelvétől. A „hugyozás” mint minősítés például épp az ő nyelvéből került be a vajdasági magyar politikai közbeszédbe.

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta nép” nevében és érdekében szólít fel mások szabadsága, a szabad művészi kifejezésformák, tágabb értelemben a gondolkodás betiltására, miközben úgy beszél tanyasi és falusi polgártársairól, mintha soha nem találkozott volna velük, mintha nem tudná, hogy az a parasztember, akinek naivitásáról és jámborságot tükröző portréjáról beszél, nemcsak hogy ma, a digitális érában, a mezőgazdasági munkák modernizálódásának korában nem létezik, de soha nem is létezett: a hazug, kispolgári ízlés és igénytelenség hozta létre; miközben a valódi népmesék világa nagyon is hitelesen mutatja be múlt korok alávetett és uralkodó rétegeinek erőszaktól és harsány szexualitástól egyáltalán nem mentes életét. A nép fiai is egészségesek voltak: szerettek és gyűlöltek, csaltak és hűségesek voltak, tévedésbe estek, megjavultak és elkárhoztak, szenvedélybetegek voltak, gyarlók, erőszakosak, parlagiak, káromkodtak és trágárkodtak. Megesett, hogy össze is hugyozták meg szarták magukat.

 

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Öncenzúra

Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >

Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!

Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >

Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?

Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >

A tolerancia határai

Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >

A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!

A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény  idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >

Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett

Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >

Méltatlan emlékezési körülmények

Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >

A párizsi tudósító

A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >

Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad

Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >

A szabadság egyféle vákuumban él

Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, >

„Az elnök meghalt, éljen az elnök”?

Elmondása szerint „testvéri viszonyban van Juhász Bálinttal (a Prosperitati Alapítvány ügyvezetőjével), Fremond Árpáddal (az MNT elnökével) >

Marko, te nem ismered az oroszokat

Az Informbíró határozata (1948) után Tito elhatározta, hogy Brioniba helyezi át nyári rezidenciáját, mire Ranković megjegyezte, >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |