Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Eörsi-nosztalgia
Végel László
Nyolcévi börtönbüntetésre ítélték, de négy év után kiszabadult, és soha többé nem tudott megbékélni a háborogva kiegyező konformista magyar szellemi élettel. Kritikus szemléletű maradt, akit a baloldali kormány helyezett indexre. 1989 végre megszülte az Új Reményt, azonban azzal sem volt képes megbékélni. Nem lett belőle a „bársonyos forradalom” establishmentje. Következetes baloldaliként a liberális párthoz csatlakozott, miközben az anarchizmus titokzatos szellője is táplálta heves individualizmusát. Nem találta helyét egy „dobozkában” sem. Végel László:
Elképzelem Eörsi Istvánt 90 évesen! Mekkora iróniával szólna az öregedésről! Miért ne, hiszen a halállal is ironizált. Az élők sorából távozva önironikus párbeszédet folytatott a halállal, amelyről első közlésben éppen az ÉS-ben megjelent, Betegségemről című remek esszéjében írt. Jelenlétét a hiánya jelzi leginkább. Hiányzik, ezzel a szóval búcsúzott tőle Esterházy Péter. Halálának tizedik évfordulóján Kis János számba vette a hiánylistát: hűségét, tekintélyromboló szellemét, igazságérzetét, szolidáris lelkületét, páratlan elfogulatlanságát, aminek köszönve barátaival szemben is kritikával élt. Igazságkereső útján vállalta a kockázatot, hogy azokkal is vitatkozzon, akikkel szellemi rokonságban volt.
Egyre inkább terjed az Eörsi-nosztalgia, aminek több oka is lehet. Napjaink brutális közéleti nyelvhasználatában az Eörsi-nosztalgia nemcsak Eörsi szókimondásával és éleslátásával magyarázható, hanem azzal is, hogy mindig elegánsan és szellemesen fejtette ki nézeteit. Tisztelte ellenfeleinek emberi méltóságát, legértékesebb írásaiban képes volt arra is, hogy vita közben elismerje ellenfelének egyik-másik értékes gondolatát. A polémia gentlemanje volt.
Polemikus lélek volt és sebezhető értelmiségi, aki nyíltan feltárta legnagyobb sebét, az örök elégedetlenségét. Bibliája és példaképe Ady volt. Gyakori együttlétünk alatt alig akadt jelenség, amire ne tudott volna egy-egy Ady-strófával válaszolni. A halála előtti hónapokban is Ady-verseket szavalt, betegségének vészes lefolyását akkor vettem észre, amikor az elkezdett Ady-verset nem tudta folytatni. Először életemben láttam leírhatatlan zavarban. Levegő után kapkodva magatehetetlennek tűnt. Feleségem kisegítette, felmondta a vers következő sorát, mire Eörsi szeme felragyogott, és befejezte a strófát. Azt hiszem, abban a pillanatban úgy érezte, hogy rendben van az egészsége.
Az Ady-hívő Eörsi magyar szellemiségű családjának több tagja a holokauszt áldozata volt, de akárcsak kebelbeli barátja, Danilo Kiš, nem szívesen beszélt zsidó identitásáról, ellenkezőleg, szkeptikusan nyilatkozott a nemzeti identitáskultuszról. Főleg a rendszerváltás után azonban keményen szembeszállt az antiszemita mozgalmakkal. Az Európa-szerte terjedő nacionalizmus hajnalán kénytelen volt igazat adni Sartre-nak: zsidó az, akit annak minősítenek.
Fiatalon a reálszocialista rendszerrel azonosult, amelyből az örök rebellis gyorsan kiábrándult. A magyar nemzet dicsőséges forradalmának aktív részese volt. 1956 élete maradandó élménye maradt, akkor is annak szellemében élt és írt, amikor barátainak csak arra futotta erejükből, hogy sebzetten és mély lelki fájdalommal emlékezzenek rá. Nyolcévi börtönbüntetésre ítélték, de négy év után kiszabadult, és soha többé nem tudott megbékélni a háborogva kiegyező konformista magyar szellemi élettel. Kritikus szemléletű maradt, akit a baloldali kormány helyezett indexre. 1989 végre megszülte az Új Reményt, azonban azzal sem volt képes megbékélni. Nem lett belőle a „bársonyos forradalom” establishmentje. Következetes baloldaliként a liberális párthoz csatlakozott, miközben az anarchizmus titokzatos szellője is táplálta heves individualizmusát. Nem találta helyét egy „dobozkában” sem. Nem véletlenül írt a Jóbok könyvében a senkiföldjéről, ahol úgy küzdött saját ellentmondásaival, mint Giraudoux hőse az angyallal.
A senkiföldiség jellemezte irodalmi munkásságát is. Eörsinek egyik kánonban sem akadt hely, íróként is az „irodalmi senkiföldre” kényszerült. Az elmúlt évtizedben azonban módosult a szenzibilitás, az areferenciális irodalmi kánonok alkonyában előkerült a senkiföld kompasza, amelynek segítségével értelmezhető Eörsi István irodalma. Remélem, hogy egy kísérletező kedvű rendező helyet talál drámáinak az új kritikus színházban, továbbá az is kiderül, hogy a Jóbok könyve példátlanul időszerű, börtönnaplója a magyar vallomásirodalom remekműve, az Időm Gombrowiczcsal pedig olyan radikális műfaji experimentum, amelyet a tegnapi avantgardisták is megcsodálhatnak.
(Élet és irodalom)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >