Ma Ábrahám, Rókus névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Eörsi-nosztalgia
Végel László
Nyolcévi börtönbüntetésre ítélték, de négy év után kiszabadult, és soha többé nem tudott megbékélni a háborogva kiegyező konformista magyar szellemi élettel. Kritikus szemléletű maradt, akit a baloldali kormány helyezett indexre. 1989 végre megszülte az Új Reményt, azonban azzal sem volt képes megbékélni. Nem lett belőle a „bársonyos forradalom” establishmentje. Következetes baloldaliként a liberális párthoz csatlakozott, miközben az anarchizmus titokzatos szellője is táplálta heves individualizmusát. Nem találta helyét egy „dobozkában” sem. Végel László:
Elképzelem Eörsi Istvánt 90 évesen! Mekkora iróniával szólna az öregedésről! Miért ne, hiszen a halállal is ironizált. Az élők sorából távozva önironikus párbeszédet folytatott a halállal, amelyről első közlésben éppen az ÉS-ben megjelent, Betegségemről című remek esszéjében írt. Jelenlétét a hiánya jelzi leginkább. Hiányzik, ezzel a szóval búcsúzott tőle Esterházy Péter. Halálának tizedik évfordulóján Kis János számba vette a hiánylistát: hűségét, tekintélyromboló szellemét, igazságérzetét, szolidáris lelkületét, páratlan elfogulatlanságát, aminek köszönve barátaival szemben is kritikával élt. Igazságkereső útján vállalta a kockázatot, hogy azokkal is vitatkozzon, akikkel szellemi rokonságban volt.
Egyre inkább terjed az Eörsi-nosztalgia, aminek több oka is lehet. Napjaink brutális közéleti nyelvhasználatában az Eörsi-nosztalgia nemcsak Eörsi szókimondásával és éleslátásával magyarázható, hanem azzal is, hogy mindig elegánsan és szellemesen fejtette ki nézeteit. Tisztelte ellenfeleinek emberi méltóságát, legértékesebb írásaiban képes volt arra is, hogy vita közben elismerje ellenfelének egyik-másik értékes gondolatát. A polémia gentlemanje volt.
Polemikus lélek volt és sebezhető értelmiségi, aki nyíltan feltárta legnagyobb sebét, az örök elégedetlenségét. Bibliája és példaképe Ady volt. Gyakori együttlétünk alatt alig akadt jelenség, amire ne tudott volna egy-egy Ady-strófával válaszolni. A halála előtti hónapokban is Ady-verseket szavalt, betegségének vészes lefolyását akkor vettem észre, amikor az elkezdett Ady-verset nem tudta folytatni. Először életemben láttam leírhatatlan zavarban. Levegő után kapkodva magatehetetlennek tűnt. Feleségem kisegítette, felmondta a vers következő sorát, mire Eörsi szeme felragyogott, és befejezte a strófát. Azt hiszem, abban a pillanatban úgy érezte, hogy rendben van az egészsége.
Az Ady-hívő Eörsi magyar szellemiségű családjának több tagja a holokauszt áldozata volt, de akárcsak kebelbeli barátja, Danilo Kiš, nem szívesen beszélt zsidó identitásáról, ellenkezőleg, szkeptikusan nyilatkozott a nemzeti identitáskultuszról. Főleg a rendszerváltás után azonban keményen szembeszállt az antiszemita mozgalmakkal. Az Európa-szerte terjedő nacionalizmus hajnalán kénytelen volt igazat adni Sartre-nak: zsidó az, akit annak minősítenek.
Fiatalon a reálszocialista rendszerrel azonosult, amelyből az örök rebellis gyorsan kiábrándult. A magyar nemzet dicsőséges forradalmának aktív részese volt. 1956 élete maradandó élménye maradt, akkor is annak szellemében élt és írt, amikor barátainak csak arra futotta erejükből, hogy sebzetten és mély lelki fájdalommal emlékezzenek rá. Nyolcévi börtönbüntetésre ítélték, de négy év után kiszabadult, és soha többé nem tudott megbékélni a háborogva kiegyező konformista magyar szellemi élettel. Kritikus szemléletű maradt, akit a baloldali kormány helyezett indexre. 1989 végre megszülte az Új Reményt, azonban azzal sem volt képes megbékélni. Nem lett belőle a „bársonyos forradalom” establishmentje. Következetes baloldaliként a liberális párthoz csatlakozott, miközben az anarchizmus titokzatos szellője is táplálta heves individualizmusát. Nem találta helyét egy „dobozkában” sem. Nem véletlenül írt a Jóbok könyvében a senkiföldjéről, ahol úgy küzdött saját ellentmondásaival, mint Giraudoux hőse az angyallal.
A senkiföldiség jellemezte irodalmi munkásságát is. Eörsinek egyik kánonban sem akadt hely, íróként is az „irodalmi senkiföldre” kényszerült. Az elmúlt évtizedben azonban módosult a szenzibilitás, az areferenciális irodalmi kánonok alkonyában előkerült a senkiföld kompasza, amelynek segítségével értelmezhető Eörsi István irodalma. Remélem, hogy egy kísérletező kedvű rendező helyet talál drámáinak az új kritikus színházban, továbbá az is kiderül, hogy a Jóbok könyve példátlanul időszerű, börtönnaplója a magyar vallomásirodalom remekműve, az Időm Gombrowiczcsal pedig olyan radikális műfaji experimentum, amelyet a tegnapi avantgardisták is megcsodálhatnak.
(Élet és irodalom)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >