2021. szeptember 19. vasárnap
Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Lovas esete Zemannal

Egy retrográd, katasztrofális politika védelmezése

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Lovas esete Zemannal

Mindezek alapján talán érthetőbb, hogy a – többek szerint vitatott – irodalmi és politikai ambícióiról is ismert Lovasnak állandó rovata van a véemeszes Magyar Szóban és világosabb a Zemannal kapcsolatos, egy retrográd, katasztrofális politika semmivel nem indokolható védelmezése melletti állásfoglalás is. A pár(t)ja nem határolódott el ettől. Más dolog, hogy az olvasó erről mit gondol… Bozóki Antal:

A Magyar Szó (párt)lap Terasz nevű rovata vasárnaponként egy teljes oldalon jelenik meg, amikor az újságot a legnagyobb példányszámban nyomják.

A rovat négy állandó szerző írását közli, egyenlő terjedelemben, vagyis egy negyed egy negyed oldalon.

Az első helyen (balról jobbra) Lovas Ildikó írása található, majd következik Fodor István, a lap nyugalmazott újságírójának, Máriás Endrének, a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület (VMÚE) elnökének, a lap főszerkesztő helyettesének, és végül, a fiatalabb nemzedéket képviselő Ternovácz Áronnak az írása.

Úgy tűnik, a szövegek kötetlenek, vagyis mindegyik szerző arról ír, amiről éppen kedve van. Valamivel csak ki kell tölteni a lapot! Mi pedig vagy (el)olvassuk, vagy nem. Többnyire nem.

A rovatban Legutóbb Lovas Ildikó (1967, Szabadka) Miloš Zeman gesztusa című., május 22. írása keltette fel a figyelmem, mivel a cseh elnök egy nyilatkozata, vagy ahogyan a szerző írja, „gesztusa” (hatást keltő megnyilvánulása), ellentétes véleményekre adott okot, Csehországban és a szerb sajtóban is.

A szerző csak az írás utolsó előtti bekezdésében említi először Zemant, „1999 óta az első olyan politikust, aki – magánemberként – bocsánatot kért a bombázásokért, pontosabban azért, mert nem volt meg benne a bátorság ahhoz, hogy visszautasítsák a bombázást. Hozzáfűzte: „a szerb nemzet 1938-ban és 1968-ban is bizonyítékát adta a csehek iránti szolidaritásának”. Ez a bocsánatkéréshez fűzött mondat emeli a gesztust abba a térbe, amelyben a totalitárius rezsimek gonoszságalapú működésének felülírhatatlan tanulsága fedezhető fel. Kiegészítve azzal, hogy „a vezeklés felszabadít”, egy másik felülírhatatlan tanulságot is megfogalmazott Miloš Zeman. Ez talán nem politika, inkább morális közelítés. Hihetünk ilyesmiben? Akár ilyesmiben is – írta Lovas.

Miloš Zeman, a Cseh Köztársaság elnöke, Aleksandar Vučič májusban tett hivatalos csehországi látogatása során, a május 18-án tartott közös sajtótájékoztatójukon, „nyilvánosan bocsánatot kért Szerbiától és a szerb néptől, amiért cseh miniszterelnökként 1999-ben Csehország belelegyezését adta a NATO-nak az akkori Jugoszlávia elleni bombázásába”. Értékelése szerint „ez hiba volt, rosszabb a bűncselekménynél”.

– Szeretném, mint ember, megkérni a szerb népet, hogy bocsásson meg nekünk: Ez egész idő alatt nyomasztott. Ezzel a bocsánatkéréssel megoldottam többéves traumámat, mivel a vezeklés felszabadít – mondta Zeman az újságíróknak a szerb elnökkel való találkozója után.

– Amikor a bombázás kezdődött, Csehország még csak néhány hete volt a NATO tagja, és nem talált még egy országot, amelyik támogatta volna a Szerbia elleni támadás ellenzését – tette hozzá.

Vučić erre azt válaszolta, hogy „a szerb nép soha nem fogja elfelejteni Zeman bocsánatkérését”.

– Az eseményről tudósító Euronews nyomatékosította, hogy a NATO légitámadást Slobodan Milošević koszovói albán szeparatisták elleni erőszakos fellépése miatt indította el, és a 78 napig tartó bombázások által sikerült véget vetni a koszovói harcoknak, amelyek mintegy 13 ezer emberéletet követeltek. Más sajtóközvetítések arra is rámutatnak, hogy a Human Rights Watch szervezet szerint a bombázások Szerbiában mintegy 500 civil ember életébe kerültek – írta az eseményről készült összefoglalójában május 26-án Miklós Hajnalka, ugyancsak a Magyar Szóban.

Mivel „államfői posztról érkezett a nyilatkozat”, Miklós felveti a kérdést, „volt-e illetve van-e ennek a nyilatkozatnak, más jellegű üzenete is ”, illetve „őszinte vallomásról, vagy előre megfontolt üzenetről” van szó?

Zeman vallomását követően, Csehországban és Szerbiában többen is vitatni kezdték annak jelentőségét.

– Jakub Kulhánek cseh külügyminiszter még aznap a helyi közszolgálati rádióban magánvéleménynek nyilvánította az államfő nyilatkozatát, hangsúlyozva, az nem egyezik meg a hivatalos cseh állásponttal. Marketa Pekarova Adamova, a cseh ellenzéki liberális párt elnöke pedig közösségi oldalán közzétette annak a dokumentumnak egy részletét, amivel Csehország tudomásul veszi és egyetért a Jugoszlávia elleni NATO-bombázásokkal. Ezt a dokumentumot Zeman miniszterelnökként írta alá – olvasható Miklósnak a nyilatkozattal kapcsolatos írásban.

Pavle Radić, a Danas c. belgrádi napilapban Mi baja van Zemannak a szerbekkel [Šta Zeman ima protiv Srba] címmel arról ír, hogy „mit jelent Zeman bocsánatkérése a szerbeknek?”

– Kinek mit: A többségnek, akiket megmérgezett a nacionalizmus és a miloševićizmus ugyan azt jelenti, mint Milošević politikájának apológiája (Peter) Handke által. Vagyis gyógyírt a lelki sebekre, amelyek a különböző vereségek után keletkeztek, közvetett abolíciót a katasztrofális politikának, amely háborúkat és bűncselekményeket okozott, amely őrültséget gerjesztett, amelyből mindmáig – ezt igazolják a jelenlegi hatalom részesei és propagandistái – nem kerültünk ki. Az ilyenek számára szőnyeg terítését jelenti a szőnyegre, amely alatt őrzik és sminkelik a kilencvenes évek bűnöző politikáját. Ők nem érzik a bűnöző politika büdösségét az alatt a szőnyeg alatt, amely megfojt bennünket. Ha érzik is, nekik az a politika nem büdös, hanem szagos.

Hogy szót értsünk. Ha Zeman kifejezte volna sajnálkozását az ártatlan áldozatok és Szerbia rombolása iránt a NATO bombázások alatt, amibe Csehország (Zeman) is beleegyezését adta, senki értelmesnek nem lenne egy vitató szava sem. Nem kétes, hogy a NATO beavatkozás ártatlan áldozatokat, rombolásokat és szenvedést okozott Szerbiában. Mi a probléma akkor ezzel a bocsánatkéréssel? Az, hogy a regenerált aktuális miloševići politika – mint a kilencvenes évek eredetije is, amit örökölt – a NATO intervenciót kiveszi Jugoszlávia háborús bombázásának összefüggéséből; a miloševići politikát felmenti a térségben okozott nagyszámú áldozatokért, rombolásokért, etnikai tisztogatásokért, és ami felmenti a felelősségtől, hogy a NATO beavatkozás egyáltalán bekövetkezett; hogy elhallgatja azt, ami a NATO intervenciót megelőzte, és ami kiváltotta, manipulálja, hogy a NATO intervenció a szerbeket és Szerbiát gyűlölők semmivel kiváltott dölyfössége. Az ilyen politikának, amelyben ma is élünk, Zeman bocsánatkérése hátszelet jelent – kommentálta Pavle Radić a Danasban.

Úgy tűnik, Lovas Ildikó – habár ezt nem mondja ki nyíltan – Zeman oldalára áll, amikor körülményesen azt írja, hogy a cseh elnöknek „a bocsánatkéréshez fűzött mondata emeli a gesztust abba a térbe, amelyben a totalitárius rezsimek gonoszságalapú működésének felülírhatatlan tanulsága fedezhető fel”. Arról viszont elfeledkezik, hogy Milošević rezsimje is totalitárius, nacionalista és kisebbségellenes volt. Zeman nyilatkozata „nem politika”, hanem „morális közelítés”? A miloševići politikát nem kell elítélni?

Lovas álláspontján nem kell meglepődni, hiszen az írásait eleve befolyásolja a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) politikája (a jelenlegi hatalomban való részvétele) és – a pártot képviselve – a huzamosabb ideje betöltött politikai szerepe.

Ahhoz azonban, hogy az írást és a stílust jobban megértsük, ismerni kell a szerzőt is.

A Magyar Narancs Exportált orbánizmus 2.: Bevált receptek c. írásában Lovas Ildikóval kapcsolatosan ezt írja:

– Vajdasági beszélgetéseink során rendre előjött Lovas Ildikó neve, az író-műfordító az utóbbi években már inkább kultúrpolitikusként dolgozik. Előbb Szabadka művelődési tanácsosa volt, jelenleg tagja a VMSZ-nek (a párt elnökségének is – B. A.), és ő a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosa is. Nem mellesleg Pásztor István élettársa és a vajdasági „kultúrairányítás szürke eminenciása”. Forrásaink szerint ő tartja a kapcsolatot a szerkesztőségekkel a politika részéről, rajta keresztül intézik a „kéréseket”. A Magyar Mozgalom alapítói közül többen is említették, hogy az ő konfliktuskereső magatartása és az általa gerjesztett ellentétek is nagyban hozzájárultak a (mozgalomnak a véémesszel való – B. A.) szakításhoz.

Lovas lett a vezetője a magyar kormány támogatásaiból 2017 végén alapított Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központnak (VM4K) is, amely a Szekeres László Alapítványon keresztül gyakorlatilag az MNT kezében van. A VM4K azonnal kapott 400 millió forintot a Szabadka központjában lévő műemlék Donát Mór-ház megvásárlására és felújítására. Hogy azóta mennyi jutott a VM4K-nak Magyarországról, nem tudni, mert a pénzek nagy része az MNT-n keresztül érkezik.

A VM4K szervez képzéseket, gyerekprogramokat, vannak koncertek és közéleti előadások, valamint kutatásokat is végez a vajdasági magyarság körében (például, hogy képet kapjanak a helyi magyarság „gondolkodásáról, irányultságáról, kulturális fogyasztásáról”). Ahogy a vajdasági kulturális életet ismerő forrásunk fogalmazott, az intézmény valódi feladata, hogy „a pénzeket meg a gondolkodást megfelelő irányba terelje. Oda csak a Fidesz-elkötelezettségű embereket engedik be – írta hetilap.

 Lovast korábban egyszer már, pontosabban 2015. április 17-én, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) kibővített elnökségi ülésén, „viharos”, illetve „többórás, időnként kínos, könnyektől sem mentes tanácskozásán”, amelyen a kultúrában és politikában való felelősségét vitatták meg, „megfosztották minden funkciójától”. (Más értesülések szerint „a tanácskozás végén Pásztor István pártelnök felszólította Lovas Ildikót, mondjon le, aki a felszólításnak eleget tett”.) Időközben Lovasnak sikerült – vélhetően a Pásztor Kft. hathatós segítségével – visszakapaszkodni a politikába és a kultúrába is.

Mindezek alapján talán érthetőbb, hogy a – többek szerint vitatott – irodalmi és politikai ambícióiról is ismert Lovasnak állandó rovata van a véemeszes Magyar Szóban és világosabb a Zemannal kapcsolatos, egy retrográd, katasztrofális politika semmivel nem indokolható védelmezése melletti állásfoglalás is.

A pár(t)ja nem határolódott el ettől. Más dolog, hogy az olvasó erről mit gondol…

 

2021. június 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A „Szerb Világ” alakítása

A törvény – nagyon furfangosan – úgy rendelkezik, hogy a Hivatalos Közlönyben való megjelenése utáni nyolcadik >

Tovább

Vukovári capriccio

Mégis, erősen nyálasan, érzelgősen, nem tehetek mást, mint a magam nevében bocsánatot kérek a vukováriaktól. Mi >

Tovább

„A VMSZ végzi a dolgát!” – de kinek a javára?

A törvény kétségtelenül a nemzeti homogenizálást szolgálja és a latin írásmód hivatalos használatának a végső száműzésére >

Tovább

Agónia

Most, utólag, az eseményekből arra is lehet következtetni, a baj az lehetett, hogy a Tanyaszínház nem >

Tovább

A „parttalan” kocsonyás holdudvar

A homlokzati demokrácia az autokrata rendszer fügefa levele lett, aminek köszönve az önkéntes szolgaság erkölcsi alibire >

Tovább

Egyházi deszant Montenegróban

Amikor Orbán Viktor a minap arról beszélt, hogy az EU-nak nagyobb szüksége van Szerbiára, mint fordítva, >

Tovább

Isten hozta Ferenc testvért

Ferenc pápa nagy formátumú, érdekes ember, aki ebben az egyszerre pokolian veszedelmes és kínzóan unalmas korszakban >

Tovább

Play Lovas!

Amennyiben a Magyar Nemzeti Tanács a következő ülésén nem tűzné napirendre „Hajnal Jenő diktátumát és határolódna >

Tovább

A primitív törzsi nacionalizmus

A miloševići „antibürokratikus forradalom” főként a külvárosokban és az elit kulturális intézményekben tobzódott. Nem véletlen, hogy >

Tovább

A Kis Bácskai Glóbusz a Nagy Magyar Glóbusz kicsinyített mása lett

Napjaink Európájában veszélyes, ha nem veszélyesebb szellemi kavargás tanúi vagyunk, mint a harmincas években, mi pedig >

Tovább

Semmi sem jött úgy, mint az istencsapás, még a Fidesz sem

A Fidesz ugyancsak a magyar szocializmus temetetlen múltjára építkezik. A középnemzedék nem zárta le a múltját, >

Tovább

BÚCSÚ ENDRÉTŐL

Sok minden történt eme „röpke” együtt töltött 45 évünk alatt, oldalakat lehetne írni a Dominóban eltöltött >

Tovább