Ma Kornélia, Kunigunda, Frigyes névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A legnagyobb távozott
Végel László
Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt és ma csupán sajnálatra méltó és kitaszított marginális szereplő lehet. Nem marad más hátra csak az, hogy tehetetlenül nézze a gyilkosok diadalmenetét. Úgy, mint a te Juditod, akit a városatyák kurvának neveztek. Végel László:
2021. január 1., péntek
Fájdalmas hírrel kezdődött az új esztendő. Ma reggel olvasom Janez Pipan mailjét: pár órával ezelőtt meghalt Dušan Jovanović szlovén drámaíró és rendező, a feledhetetlen Slovensko mladinsko gledališče szellemi atyja. Ebben a színházban promoválták a Zágrábban megjelent könyvemet az Ábrahám kését, ott láttam eredeti helyszínen Ljubiša Ristič rendezte A-moll miséjét. 1986. február 6-án mutatták be az Áttüntetések (Dupla ekspozicija) című regényem alapján készült Dušan Jovanović rendezte a előadást, amelyet a 2019. júniusában elhunyt Borka Pavičevič alkalmazott színre. 1989-ben Dušan Jovanović Szerb Nemzeti Színházban színre állította Gorkij Jegor Bulicsov és mások című drámáját, amelynek a dramaturgja voltam. Próba közben, pontosan 1989. október 5-én futott be a hír: meghalt Danilo Kiš. Dušan megszakította a próbát és elsétáltunk a közeli City cukrászdába. Azt hiszem, Szerbiában nem lehet lefékezni a szellemet, amelyről Danilo írt az Anatómiai leckében. Sokkal szörnyűbb lesz, mint ahogy Danilo elképzelte. A nacionalizmus nem akármilyen giccs, hanem véres giccs, mondogatta Dušan. És Szlovénia? – kérdeztem. Azt hallottam, hogy parlamenti képviselőnek jelölnek, szegeztem mellének a kérdést. Kíváncsi voltam, hogy miért vállalta, hiszen jól tudtam, hogy egy életen át menekült minden politikai tisztségtől. A Dél-Amerikából érkező villogó aranykeretes szemüvegű szélsőjobboldali emigránsok pöffeszkedő szónoklatait halván elhatároztam, hogy vállalom a baloldali Kučan pártjában való jelölésemet. Rajta vagyok a listán, de nem akarok képviselő lenni. Úgy tudom, nem is lett. Aztán pár évvel ezelőtt újra Újvidéken vendégeskedett, s színre állította Danilo Kiš drámáját, az Elektrát. Az előadás nem volt sikeres, bár volt néhány remek jelenete. Sejtem, a kudarc okát. Ez alkalommal Elektráról beszélgettünk. Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt és ma csupán sajnálatra méltó és kitaszított marginális szereplő lehet. Nem marad más hátra csak az, hogy tehetetlenül nézze a gyilkosok diadalmenetét. Úgy, mint a te Juditod, akit a városatyák kurvának neveztek. Aztán azt hiszem két évvel ezelőtt Aleš Štegernek köszönve újra Ljubljanába látogattam, s Dušannal párbeszédet folytattunk a Collegium Hungaricumba. Šteger moderált, Dušan még szellemileg friss volt, pontosan emlékezett közös szellemi élményeinkre, arra, hogy mire tettük fel az életünket. A beszélgetés előtt Šteger diszkréten közölte velem, hogy Dušan súlyos beteg, de a beszélgetés idejen alatt ezt nem lehetett észrevenni – ezt Šteger is konstatálta később –, ami engem is felvillanyozott. Azóta nem láttuk egymást. Most egy szelemében közép-európai, lelkében szlovén, kultúrájában jugoszláv művésztől, közösség után vágyakozó kérlelhetetlen individualistától búcsúzom, miközben egyre magányosabban veszem tudomásul, hogy egymás után távoznak a barátaim…
Késő este olvasom Ljubiša Ristič nekrológját. A legnagyobb távozott, írja.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa árvái
Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >