2021. március 3. Szerda
Ma Kornélia, Kunigunda, Frigyes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A legnagyobb távozott

Végel László
Végel László
A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt és ma csupán sajnálatra méltó és kitaszított marginális szereplő lehet. Nem marad más hátra csak az, hogy tehetetlenül nézze a gyilkosok diadalmenetét. Úgy, mint a te Juditod, akit a városatyák kurvának neveztek. Végel László:

2021. január 1., péntek

Fájdalmas hírrel kezdődött az új esztendő. Ma reggel olvasom Janez Pipan mailjét: pár órával ezelőtt meghalt Dušan Jovanović szlovén drámaíró és rendező, a feledhetetlen Slovensko mladinsko gledališče szellemi atyja. Ebben a színházban promoválták a Zágrábban megjelent könyvemet az Ábrahám kését, ott láttam eredeti helyszínen Ljubiša Ristič rendezte A-moll miséjét. 1986. február 6-án mutatták be az Áttüntetések (Dupla ekspozicija) című regényem alapján készült Dušan Jovanović rendezte a előadást, amelyet a 2019. júniusában elhunyt Borka Pavičevič alkalmazott színre. 1989-ben Dušan Jovanović Szerb Nemzeti Színházban színre állította Gorkij Jegor Bulicsov és mások című drámáját, amelynek a dramaturgja voltam. Próba közben, pontosan 1989. október 5-én futott be a hír: meghalt Danilo Kiš. Dušan megszakította a próbát és elsétáltunk a közeli City cukrászdába.  Azt hiszem, Szerbiában nem lehet lefékezni a szellemet, amelyről Danilo írt az Anatómiai leckében. Sokkal szörnyűbb lesz, mint ahogy Danilo elképzelte. A nacionalizmus nem akármilyen giccs, hanem véres giccs, mondogatta Dušan.  És Szlovénia? – kérdeztem. Azt hallottam, hogy parlamenti képviselőnek jelölnek, szegeztem mellének a kérdést. Kíváncsi voltam, hogy miért vállalta, hiszen jól tudtam, hogy egy életen át menekült minden politikai tisztségtől. A Dél-Amerikából érkező villogó aranykeretes szemüvegű szélsőjobboldali emigránsok pöffeszkedő szónoklatait halván elhatároztam, hogy vállalom a baloldali Kučan pártjában való jelölésemet. Rajta vagyok a listán, de nem akarok képviselő lenni. Úgy tudom, nem is lett. Aztán pár évvel ezelőtt újra Újvidéken vendégeskedett, s színre állította Danilo Kiš drámáját, az Elektrát. Az előadás nem volt sikeres, bár volt néhány remek jelenete. Sejtem, a kudarc okát. Ez alkalommal Elektráról beszélgettünk. Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt és ma csupán sajnálatra méltó és kitaszított marginális szereplő lehet. Nem marad más hátra csak az, hogy tehetetlenül nézze a gyilkosok diadalmenetét. Úgy, mint a te Juditod, akit a városatyák kurvának neveztek. Aztán azt hiszem két évvel ezelőtt Aleš Štegernek köszönve újra Ljubljanába látogattam, s Dušannal párbeszédet folytattunk a  Collegium Hungaricumba. Šteger moderált, Dušan még szellemileg friss volt, pontosan emlékezett közös szellemi élményeinkre, arra, hogy mire tettük fel az életünket. A beszélgetés előtt Šteger diszkréten közölte velem, hogy Dušan súlyos beteg, de a beszélgetés idejen alatt ezt nem lehetett észrevenni – ezt Šteger is konstatálta később –, ami engem is felvillanyozott. Azóta nem láttuk egymást. Most egy szelemében közép-európai, lelkében szlovén, kultúrájában jugoszláv művésztől, közösség után vágyakozó kérlelhetetlen individualistától búcsúzom, miközben egyre magányosabban veszem tudomásul, hogy egymás után távoznak a barátaim…

Késő este olvasom Ljubiša Ristič nekrológját. A legnagyobb távozott, írja.

2021. január 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább